Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-11-07 / 45. szám

*ztTkesztoBófr : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, felévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ara 24 fillér. Laptulajdorios főszerkesztő: D

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Ki* Tivadar, Knhn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Méltó emléket elesett hőseinknek! Már megindult az a dicső, de mégis gyászos névsor, amely városunk hősi halált halt fiait foglalja magában. Minden hét föltüz egy-egy csillagot egünkre, amely csillag csakis ránk veti sugarát, mert tőlünk vált el utoljára arra a végső útra, ahonnan életünk árán juthatunk el a dicső emlékezés örök birodalmába. Már nekünk is van, pápaiaknak, hősi halottunk. Van nem egy, de hat. Dr. Miklós Zoltán, Szita Gyula, Németh József, Mező Ignác, Fábián Dániel, Tóth László, kétséget kizárólag mindannyian, a legszentebb honfiúi kötelességöket teljesítve elvérzettek a csatamezőn. Egyiköket a messze északon teritette le az ellenség halálthozó golyója, a másik kezéből a déli harctéren hullott ki végkép a villámló kard. Meghaltak ők mi érettünk és a mi dicsőségünkre is. Értünk való halálukért a soha ki nem alvó hála tüzét gyujtjuk föl sziveinkben. S a nekünk is szerzett dicsőségükért a mindig élő emlékezet hódolatát rakjuk le nevök előtt. E hálás emlékezet úgy nyerhetne külsőképpen is méltó kifejezést, ha a város közönsége elhatározná, hogy mindazon fiainak, akik e legnagyobb és hazánk sorsára legjelentősebb háborúban hősi halált haltak, örök emléket állít köszönő elismeréseül a jelen kornak s példájok buzdító hatására a jövö nemzedékeknek. Hogy miképpen valósithatná meg városunk e hozzá méltó szép eszmét, arról lehet beszélni. A mi véleményünk szerint minden tekintetben a leghelyesebb megoldási mód lenne, ha akár közadakozásból, akár a város költségvetési terhére, vagy közadakozás és városi hozzájárulás utján együttesen márványtáblára vésetnők arany betűkkel a mi meghalt hőseink neveit és e táblát a város egyik legalkalmasabb középületében, legjobb lenne, ha a városházán, helyeznök el. Ha az e célra, esetleg meginduló adakozás lehetővé tenné egy emlékoszlopnak felállítását valamelyik terünkön, szintén méltó kifejezés lenne a mi hős halottaink iránti tiszteletünknek és szeretetünknek. Az oszlopon, természetesen, szintén helyet nyerne halottaink névsora is. Ezt a javaslatot terjesztjük mi már most hatóságunk és a hazafiúi érzésektől áthatolt s áldozni is kész közönségünk elé. Kérjük őket, ne térjenek felette napirendre ! Oly javaslatról van itt szó, amelynek megvalósulását nem akadályozza rideg lehetetlenség, de amelyet a honszerelem bűvös ereje könnyen és örömmel tud végrehajtani. Nemzetünk élete legnagyobb háborúját vivja most. Létünk függ e harcoktól. Akik véröket ontják értünk most a csatamezein, azok valamennyien a mi legnagyobb mártírjaink. S akik életüket áldozták föl hazánkért s a mi s utódaink boldogulásáért s békés napjaiért, illő, hogy azok neveit mindig szemük előtt lássák a jelenkor életben maradt honfiai és a jövendő boldogabb nemzedékei. Mi a hála érzelmeivel olvassuk majd hőseink névsorát. Utódaink tanuljanak nevük olvasásakor tőlük honszerelmet, tanuljanak mindent, még az életet is feláldozni a hazáért. Igen! Vésessük márványba, örök emlékezetül a jelen háborúban elesett pápai halottak neveit. Gy. Gy. Yárosi zárószámadások. Ma került ki a sajtóból a Pápa város 1913. évi zárószámadásait magába foglaló füzet. A legközelebbi városi közgyűlés fogja tárgyalni e számadásokat, melyek a városi tanács egy évi sáfárkodásának képét számokban tárja elénk. Addig is, mig e számadások ügyét lapunk hasábjain ismertetjük, közreadjuk a pénzügyi bizottságnak jegyzőkönyvét, mely a számadásokra vonatkozó észrevételeket tartalmazza. A bizottság a számadásokat tüzetesen átvizsgálta s azok összes tételeit a felmutatott okmányokkal egybevetve, rendben találta, miért is a számadások jóváhagyását ajánlja a közgyűlésnek. A bizottság ellenőrizte azt is, hogy a városi tanács a költségelőirányzat kereteit nem lépte-e túl s e tekintetben is arról győződött meg, hogy kifogásolható, lényegesebb eltérés alig mutatkozik. Szomorú jelenség a hus- és borfogyasztási adónak az előirányzattal szemben több mint 12.000 K-val, az előző évi jövödelemmel szemben pedig majdnem 14.000 K-val való apadása, mert ez nemcsak háztartásunknak, de egyúttal a városi lakosság közjólétének is egyik fokmérője. Az előirányzatot meghaladó kiadások közül ki kell emelnünk a XII. rovat 52. tételét, mely szerint az épületfenntartási költségekre előirányzott 7600 K-val szemben a tényleges kiadások 9866 K 75 f-t tesznek. Ez a 30

n/

0-os hiteltúllépés azért fontos, mert belőle a városi vagyonkezelésre lehet hátrányos következtetést vonni. A város épületei nagyon olcsón vannak bérbeadva s ezek tatarozására aránytalanul sokat kellett költeni. A városmalom évi bére 1383 K s ennek tatarozása egy évben 1381 K 27 f-t emésztett fel s minthogy e malomnak adóját és biztosítási diját a város fizeti, tehát erre az épületre többet költött a város, mint amennyit jövödelmezett. Általában a bérek 20—25 °/cr

a fogyott el tatarozásra, de egyes épületeknél a bérnek majdnem felét fordította a tanács a reparációk céljára. Javasoljuk tehát, hogy a városi tanács utasíttassék az összes városi épületek jókarba hozatalára s a jövőben az egyes épületek bérjövödelmével arányban nem álló javításokat vagy átalakításokat ne végeztessen. Könnyebb áttekinthetőség céljából szükségesnek tartjuk, hogy a tatarozási költségek e rovat keretén belül, de minden egyes épület számára nyílandó külön számlákon nyilvántartassanak. Vagyon-mérlegünk az 1913. évben ismét apadt 48.235 K 85 f-rel s minthogy 1912-ben is már 53.453 K 40 f volt a város vagyonának csökkenése, e két év több mint 100.000 K-val apasztotta a város vagyonát, ami annak következménye, hogy magas kamatú kölcsönökkel kellett fedeznünk oly természetű kiadásokat, melyek nem jövödelmező célokra fordíttattak. Levél a szerb harctérről. Breuer Miksa úr szívességéből közöljük e harctéri levelet, melyet Róth Pál úr irt neki a múlt hóban. 1914 október 24 én. Kedves Breuer ur! Bármennyire is repülnek a golyók, azért a humor még sem hiányzik körünkből. Például a napokban forralt bor volt vacsorára, de mivel fahéj nem volt, parancs szerint törött magyar borsot tettünk a borba, ami bár egy kicsit csiszolta a torkunkat, azért kitűnő volt. Egy ellenséges falut vettünk be, egy pár napi ott tartózkodásunk után sütöttünk árpalisztből finom pogácsát, receptjét nem irom le. Sokszor kaptunk szalonnát, amit megsütve eszünk meg, persze nagy tüzet rakunk és körülülve a tüzet, sütjük a szalonnát, krumplit stb., olyan kitűnő, mint otthon a legfinomabb sütemény. Reggel, ha felkelek a nem alvásból, jó fekete kávé vár, ami meleget önt az emborbe. Egyáltalán a menázsira nem lehet panaszkodni. Sokszor jól esnék más is, de itt a pénznek értéke nincs, mégis előfordul, hogy jön a markotányos, de akkor ezer és ezer ember tolong egymás hátán, pedig horribilis ár mellett árusít, pld. 1 kgr. csokoládé 2 kor. (törm. csok.), szalámi I. 14 kor., bor 1*60 kor., kenyér 1"70 kor. s így tovább. Czifferrel vettünk egy kis rud szalámit 22 koronáért, de vennénk máskor is, csakhogy ritkán van és egész népvándorlással megy az elárusítás. Bátor vagyok egy nótát itt leközölni, amit a mi bakáink gyakran dalolnak, még a tűzvonalban is sokszor. Hadak után véresek a csillagok, Magyar legény halvány arca felragyog, Körös-körül ködben állnak a hegyek, Hí a haza, hí a király, elmegyek. Édes anyám, ne sirassa a fiát, Szerbiában kivirágzott két virág: Az egyiket hazahozom magának, A másikat édes magyar hazámnak. . . Elnémulnak majd a vadrác porontyok, — Gyurfi úrfi ne rázza kend a rongyot. A korona kend fejére nem való, Nisben várja a szerb disznóhizlaló. Magyar legény ércből van az faragva, Árpád apánk volt annak a nagyapja, — Akár élek, akár halok, nem bánom De csak magyar zászló lengjen Belgrádon . .. Ferenc Jóska kipucolta csizmáját, Felnyergeli szép szürke paripáját, Oda áll a katonái elébe, Rábízza a magyarok Istenére .. . Oda haza peng a kasza, aratnak, — Szerbiában vére foly a magyarnak. Ne sirj rózsám, megjövök nemsokára, Előbb nagyot ütök Péter királyra.