Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-10-24 / 43. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A társadalmi segélyakcióról ii. Az állam a segélyezésre óriási összegeket: lok száz millió koronát áldoz. A segélyek Pápán ralószinüleg fel fogják emészteni a városunkban lefolyó összes állami adókat. Eddig 370 családik utalta ki a veszprémi pénzügyigazgatóság ,z államsegélyt és ezek segélye a mozgósítás lapjától a folyó év végéig 87776 kor. 72 f-ért esz ki. Pedig ez ideig már több mint 650 salád jelentkezett segélyért. De bár ilyen óriási isszegek kerülnek kifizetésre, az egyes csaláoknak nagyon sokszor mégis vajmi csekély egély jut, a napi 2 K-nál a legtöbbször keveabb. És egy egész családnak napi 2 koronánál evesebből megélni még normális viszonyok özött is minden művészetek legeslegnagyobbika. Iát még most, mikor a legnólkülözhetetlenebb lelmicikkek ára folytonosan emelkedik, pedig íáris elviselhetetlenül magas ! És micsoda retsnetes télnek nézünk elébe. Egészen bizonyos, ogyha csak azt nem akarjuk, hogy egyes saládok az óhen-halás és megfagyás szószé nti értelemben vett veszélyének legyenek kitéve, lulhatatlanul szükséges lesz némelyeket az llamsegélyen felül is segélyezni és pedig első)rban, sőt csaknem kizárólag naturáliákkal: üénnel, fával, petróleummal, ruhanemüekkel, elemmel stb. De akcióba kell lépnie a segítőbizottságak más esetekben is. A hatóság az államsegély legállapításánál törvények, rendeletek utasítá)k paragrafusaihoz van kötve. És a paragraisok mint mindig és mindenütt, itt is ridegek, 3m terjeszthetők ki az élet minden esetére, inek következtében a hatóság, sajnos, kénylen a segélyt megtagadni olyanoktól, akik a igélyre igazán rászorulnak, a szív és a mélnyosság gyöngédebb szava szerint jogosultak a segélyre, de nem jogosultak a paragrafusok utasító szavai értelmében. Nem múlhatatlan >telessége-e a társadalomnak támogatni és elrtani azt a szegény beteg öreg szülőpárt, iktől a hatóság csupán azért volt kénytelen segélyt megtagadni, mert egyetlen kenyérreső fiukat mint újoncot szólította hadba a gfelsőbb hivó szó? És ilyen, vagy ehhez hanló eset gyakran fordul elő, mert a törvény ágos rendelkezése csupán a nem tényleges ományu hadbavonultak hozzátartozóit része i államsegélyben. Vagy nem a társadalmi ciónak kell-e pótolnia a törvény ama hiányos idelkezését, amely a házasságon kivül szület gyermeknek megadja a segélyt, de megjadja a törvénytelen élettárstól? Vagy midőn gélyt ad az államilag elhelyezett gyermekek artójának, aki az ily gyermekek után külön 'tásdíjat is élvez az államtól, de megtagadja segélyt az oly rokon vagy más gyermek után, it a hadbavonult puszta könyörületből vett igához és ingyen tartott el? Ugyancsak a sadalmi akciónak kell segíteni azoknak a ;gény földmives-gazdáknak családjain is, akikt segélyét a pénzügyigazgatóság egytől-egyig törölte azon a cimen, hogy három, négy, öt hold bérelt földjük van, vagy akiktől azért vonta meg a segélyt, mert nyomorúságos szatócsüzletüket nyitva tartani kénytelenek, hogy trafikengedélyüket el ne veszítsék. A társadalmi segély-akcióra tehát nagy és fontos feladatok várnak. Oly nagyok és oly sok áldozatot kivánók, hogy joggal tehető fel a kérdés, lesz-e hozzá elég anyagi ereje? A mi segítőbizottságunknak rendelkezésére áll a város által megszavazott 12.000 korona ós a különféle gyűjtésekből és adományokból befolyt 10.000 koronának mintegy a fele. Elég tekintélyes összeg tehát, ha nem is elég és semmi esetre sem sok. De szabadjon arra hivatkoznom, hogy társadalmunk áldozatkészsége sem meriilt még ki és bizonyára meg fogja hozni a maga áldozatát ezentúl is mindenki, ha láija, hogy arra igazán szükség van és hogy nem áldoz hiába. Induljon tehát meg újból teljes erővel a társadalom segélyakciója! És ami fő, nyújtson segélyt gyorsan, azonnal, ahol arra szüksSg van. Az állami segélyezésnek úgyis az az egyik legnagyobb hibája, hogy szinte elviselhetetlenül lassú. Pedig minden segélyakció csak akkor, lehet eredményes, ha vezérelve a regi axióma : bis dat, qui cito dat. Török Mihály. A szabad kereskedelem és a spekuláció. Az élelmiszereknek, de kiváltképen a gabonanemüeknek már tűrhetetlen drágasága adta a kőzvetetlen okot, hogy a címben jelzett kérdéssel, ha röviden is, de foglalkozzam. A búza, a rozs, a bab, a lencse stb. eme legelső és legfontosabb élelmet nyújtó terményeknek a mai horribilis ára — bárki mit mondjon is — nem természetes. Sem a háborús állapot, sem az idei termésmennyiségek ezt nem követelték. Hiszen a háború élelmiszereinek gyűjtéséről már az előző években gondoskodott hadvezetőségünk, a jelen esztendeit csak normális mértékben vette igénybe. Termésünk pedig, ha nem is volt a legjobb, de nem is mondható a legroszabbnak s hozott annyit, amennyivel takarékoskodva, az inség félelme nélkül, nyugodtan kibírjuk az évet. Az árak őrületes rohamban emelkedésének a felhajtó erőt a meztelen spekuláció határtalan bátorsága kölcsönözte. Az a spekuláció, amely a szabad keresdedelem tisztes cégtáblája alatt eltűrt játékszenvedélyével oda törekszik, hogy az állam népeinek megpróbáltatása idején, mint a hazárdjátékos szerencséje negyedórájában, minél nagyobb bankra játszék s minél nagyobb bankot vágjon zsebre. A bankot mindig fizetnie kell valakinek. A jelen élelmiszerek spekulációjának bankját fizetjük mi milliók, mi népek, akik se nem termelünk, se nem spekulálhatunk, hanem örülünk, ha beteljesedik rajtunk a „Miatyánk" eme mondatja: „s add meg nekünk mindennapi kenyerünket!" A kulturális tevékenységek között mély tisztelet és elismerés illeti meg a szabad kereskedelmet. Ámde a spekuláció nem tartozik ide. Ez a közgazdasági és kereskedelmi munkálkodás a szabad kereskedelemnek fattyuhajtása, amely a fa ilyen kinövése példájára olykor kiirtást érdemel. A szabad kereskedelem feladata az árucikkek közvetítésével kielégíteni a keresletet s érte megérdemlett, tisztes polgári hasznot kérni fáradozása ellenértéke gyanánt. A spekuláció egyedül nyerni, nyerészkedni mennéltöbbet, ami közben nem néz se Istent, se embert, se módszert, mindenen keresztül gázol kapzsi tekintettel, lihegő szájjal, hogy minél több nyereséggel zárhassa le napi számadásait. A szabad kereskedelem nemes elve: az őt jogosan megillető polgári haszon megszerzése mellett, életét s jövőjét biztosítani, de a vevőközönséget is élni hagyni. A spekuláció ellenkezőleg cselekszik. Kimegy a piacra, összevásárolja a többi polgárok elől a legjobban keresett árucikkeket s hogy rajta kivül egy emberfia ne juthasson a keresett cikkhez, jól fölveri az árát. Ő bátran fizetheti ezt az árat, mert kezébe kerítvén a vidék összes enemü árucikkét, annak árszabása fölött ezentúl ő parancsol. Ő az idén megvehette a piacon a babot 24 koronáért, mert ma már 50 K-ért kínálhatja. így tesz a többi élelmicikkel is. A szabad kereskedelem nem használhatja ki a polgárság oly végzetesen szomorú helyzetét, mint a mai, a maga kapzsisága kielégítésére. Erkölcsi érzés van benne, mely undorodik az uzsora és zsarolás becstelenségétől. A spekuláció éppen ezeket a szorult körülményeket kedveli s várja, mert ezekből él és gyarapszik. Irgalmatlanná cserzett lelke gyönyörrel gyakorolja az éhezésre szánt milliókon az uzsora és a zsarolás összes eljárásait. Gondolja magában: „Itt az ideje! Hajrá!" Az élelmiszerek mai nagy drágaságát legnagyobb részt mi a spekuláció zabolátlanságára vezethetjük vissza. A termelő is hibás ugyan benne némileg. Ámde őt is a spekuláció tanította ki, illetve rontotta el. „Kvés közben jön meg az étvágy" — tartja a közmondás. Ők is, mikor látták a spekulánsok marakodó versengését s nem is remélt árkinálataikat, egyszerre spekulánsokká lettek, gondolván: ha nektek szabad és hasznos, akkor nekem is lehet. így kerültünk mi, vevőpublikum két malomkő : a gabona-tulajdonosok és a spekulánsok kegyetlenül önző, uzsoraérdekeik közé. Hiszen, ha luxus cikkről lenne szó, ami nélkül életünket fenntartani lehet, nern törődnénk vele. Ámde a kenyér, életünk legfőbb tápláléka forog szóban. Itt a féktelen uzsorát és zsarolást elnéznie az államhatalomnak annyi, mint előbb-utóbb éhínségnek tenni ki a milliókat egy pár száz vagy ezer ember gyors meggazdagodásáért. Háborúnk van, nagy háborúnk. Igaz honfiúi szeretettel, el nem lankadó türelemmel viseljük annak minden megpróbáltatását s megosztjuk örömmel mindenünket hősiesen harcoló katonáinkkal, sebesültjeinkkel. Ámde elszorul a szivünk ós remegve tekintünk a jövőbe, amikor látnunk kell, hogy mig a milliók összeforrnak a honszeretetben s annak minden áldozatkészségében, a spekulánsok és a gabona-tulajdonosok egy része szabadon, hatósági korlátok nélkül a legkegyetlenebb belső ellenség gyanánt fosztogat bennünket szent óráinkban és büntetlenül készíti számunkra az utat az éhínség felé. Reméljük azonban, hogy ezt kormányunk még sem nézi sokká tétlenül. Gy. Gy.