Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-10-03 / 40. szám

PAPAI HIRL MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A drágaság*. A háború már kezdi éreztetni mincl­obban a maga keserves hatását. A pénzpiac körzetén s az ipari és ;ereskedelmi érdekek nagy veszteségein úvül egyre fokozódottabb mértékben nyil­vánul a baj az összes élelmiszerek pia­cin is. A húsfélék egy részének ára már slérte azt a fokot, amelyen ha túllép, a ;özönség kénytelen lesz lemondani ennek elvezetéről. Pedig az előjelek és a szak­rtök véleménye szerint ez a helyzet nem s várakoztat soká magára. Ugyancsak rohamos áremelkedéstől ;ell félnünk a húsnemüek azon csoport­ánál is, amelyek eddig még könnyebben roitak megszerezhetők, mint pl. a disznó­s birkahúsnál. A baromfiak piacáról nem szólunk, fiivei az nem szolgálja még sem a nagy­özönség élelmezését oly értelemben, mint , marha- borjú- sertés- és birkahús. Ezek­iek az áremelkedése tehát, ha érzékenyen rinli is a lakosság egy részét, általános yomást az élelmezésre nem gyakorol. A cukor ára is nyugtalanít. Ismét jabb emelkedésnek nézünk e cikkben 5 elébe. S téved, aki azt hiszi, hogy zen élelmiszer a mai háztartásban csak JXUS cikk. A mostani konyhának ez a ikk szinte elengedhetetlen követelménye. De valamennyi élelmicikk között legrohamosabban és táplálkozásunkra ézve a legvégzetesebben emelkedik a ét legfontosabb terménynek: a búzának 3 a rozsnak az ára. Jelenleg közel jár 36 koronához az egyik, 27 koronához másik. Oly horribilis árak ezek, ame­rekre a legidősebb emberek is aligha mlékeznek. És még ha megállnának e )kon! Ámde a kilátás joggal azzal rémít, ogy ez az ár még nem érte el a felső )kát. Söt a szerencsés gabonatulajdono­)k közül nem egy abban reménykedik, ogy tavasszal a mostaninak dupláját ígja zsebre. Ezt ugyan már még sem hisszük el ekik, azonban már most is elérkezettnek tjük az időt és fejlettnek a körül­lényeket arra, hogy kormányunk figyel­lét erre a végveszedelemmel fenyegető lapotra fölhívjuk és töle, mert egyedül >ak ö adhat, hathatós oltalmat kérjünk. Ausztriában már megmozdultak e kintetben az illetékes szakkörök és eré­esen sürgetik a buza és a rozs maxi­mális árának kormányhatóságilag való megszabását. Amint olvassuk, a búzánál legfeljebb 30 K-át, a rozsnál 22 K-át kérnek megállapíttatni. Nálunk sem ártana ebben az irány­ban a lakosság segítségére sietni. És pedig minél előbb, mert minden perc mulasztás egy-egy lépéssel közelebb visz bennünket az éhinség réme felé. Ha burgonyatermésünk eredménye­sebb lett volna s az ára is a legközelebbi években megszokott maradhatna, még mindig nagy könnyebbüléssel néznénk a jövö elé. Ámde ez a cikk sem váltotta be a terméséhez, fűzött reményeket és ennek az ára is előreláthatólag eddig sohasem tapasztalt magasságra fog fel­szökkenni. Minden oldalról tehát sötétek a ki­látások. Nagy és jogos okaink vannak az aggodalomra. Oda kell fordulnunk tehát, ahol egyedül látjuk a hatalmat félelmünk megszüntetésére. Kérjük a magas kormányt, hogy a gabonaárakra, de kivált a buza és a rozs piaci árára mielébb állapítsa meg a maxi­mális fokot, nehogy esetleg a gabona­tulajdonosok uzsoratörekvései zsákmá­nyolhassák ki a lakosság szorult helyzetét s döntsék éhínségbe a népet. Ha Németországban egy métermázsa búzát 28—30 K-ért, rozsot 22—24 K-ért lehet vásárolni, a mi agrikultur államunk­ban még inkább remélhetjük, hogy ennél nagyobb Összeget nem kell fizetnünk értök. Mindannyian egy hazának a gyer­mekei vagyunk, tehát a mostani súlyos viszonyokat egy igaz honfi sem használ­hatja ki semmiféle spekulációval sem többi honfitársa szorult helyzete ki­zsarolására. Gy. Gy. ? Hogyan gyógyítják sebesültjeinket? A világ legnagyobb háborúja fölöttébb aktuálissá teszi még laikus körökben is azt a kérdést, hogy mivel gyógyítjuk sebesültjeinket ? Akiknek húsát golyó hasítja, srapnell zúzza, vagy más háborús szerszám roncsolja borzal­masan össze, megérdemli, hogy a legféltettebb hazafias és humánus gonddal avatkozzunk bele fájdalmaikba. A jajokat tompítani, a kínokat enyhíteni, a hős sebesülteket közelebb hozni az egészséghez ... ez ma mindnyájunknak a legbecsületesebb gondja. A sebesülteket minél előbb vissza kell adni a harcoló seregnek, hogy háborús erőnk ne lankadjon. A könnyű és gyors gyógyulás most nemcsak humánus, hanem haza­fias érdek is. E sorok írójának volt alkalma több tarta­lék kórházban megfigyelni a sebkezelést, s tanul­mányozó utunkban véletlenül akadtunk egy olyan eljárásra, mely a sebgyógyítás terén kétségkívül diadalmaskodni fog. A budapesti Vöröskereszt-kórházban láttuk először, azután Szegeden, Nagyváradon, majd Békéscsabán talál­koztunk vele. Ezen utóbbi helyen aztán ala­posan megismerhettük az új gyógyszert, mert maga a feltaláló, Wagner Dániel dr. a békés­csabai közkórház főorvosa s a gyógyszer i s Békéscsabán készül s Wetol néven kerül forga­lomba. A Wetol célszerű kombinációjú éterikus (illanó) olaj, melynek bámulatos hatását a békés­csabai tartalék kórházakban hetek óta figyeljük az oda érkezett sebesülteken. Az eddig használatban lévő fertőtlenítő szerek ugyanis mig a sebekben jelentkező baci­lusokkal birokra kelnek: a seb szövetét is össze­marják s a törtető protoplazmát is megölik. Ha az evesedést és genyedést meg is gátolják, de a seb környékének gyulladását gyakran ki­váltja brutális hatásuk s a sebláz nem ritka eset. A kötelék változtatása pedig a régi eljárá­soknál fölöttébb nagy fájdalommal jár, mert még a jodoformos gazé is annyira beleragad a sebbe, hogy leválasztása néha erőszakos fel­lépést kiván és a gyógyulást gyakran vissza­veti. De a seb mosogatását sem lehet kelle­mesnek mondani. A Wagner-fele kombinációjú illó olaj azonban sem a szöveteket, sem az ép bőrt nem izgatja, hanem a sebbe öntve direkt dezin­ficiál, a genyedő sebfelületet bevonja s a bakté­riumok befészkelődését meggátolja. Ha a golyó­val hasított nyílásba, vagy ama borzalmas sebbe, melyet srapnell szilánk zúzott vagy roncsolt, illó olajat öntünk s azt átitatott steril gazéval bekötjük: a gyógyulást semmiféle komplikáció meg nem zavarja. Kötés cserélésnél a gazét nem kell kitépni a sebből, mert az lágyra itta ­sult s egészen könnyen, legkisebb fájdalom­nélkül eltávolítható. Mosogatással, törülgetéssel nem kell izgatni a hegedő sebet. A Wetol a tisztántartást is elvégzi. A sebesült lázt, fájdal­mat nem érez. A sebzugok eltűnnek, a szét­vert izmok hamarosan összeszaladnak. A hatodik, legkésőbb a huszadik napon a legnagyobb sebről is lehullanak a varratok. Wagner dr. találmányával évek óta kísér­letezik. Ujabb időben több hires orvosunk pró­bálgatja s aki egyszer megpróbálta, nem tér vissza a régi módusokhoz. A sorsnak különös kedves játéka, hogy Wagner dr. könyve, melyben az illó olajok­kal való sebgyógyítást tudományos alapon ismer­teti, éppen a háború előtt jelent meg s az orvosok körében ritka elismerésre talált. Sebe­sültjeinknek nagy százaiékát máris az ő illó olaj kompozitumával gyógyítják s immár harc­tereinken a friss sebek sajgó fájdalmát is a Wetol csillapítja. Golyók szántását, srapnellek hasítását ez a diadalmas új ir forrasztgatja össze. Mégis csak szerethet bennünket a magya­rok Istene, hogy ez a magyar okosság nem jött későn. Drozdy Győző. SSfflí női felöltők és leánykabátokban izőrmeáru: boá és muffokban. = Nagy választék kosztüm-kelmékben. = Férfi-kelmékben alkalmi vétel. 'OL1TXEK FERK\C uri- és! női divatárnháza Pápa, Főutca (dr. Györke-féle palota).

Next

/
Thumbnails
Contents