Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-08-22 / 34. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: L>«" KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal : PetőS-utca 13. szára, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. .egújabb harctéri hirek. Berlin, aug. 21. A nagy vezérkar közli: Az összes kémet törzsekből összetett csapataink i bajor trónörökös vezetése alatt teglap Metz és Vogézek között lefolyt satákban nagy diadalt arattak. A otharingiára nagy erővel előnyomuló llenséget visszaverték és súlyos veszeségeket okoztak neki. Több ezer oglgot ejtettek és számos ágyút sákmányoltak. A harc összes részlteit nem lehet jelenteni, mert a harcér sokkal nagyobb, mint amekorán az 1870—1871-ki harcok moogtak. Csapataink lelkesítve az előyomulástól, üldözik az ellenséget és harc még ma is folyik. Bécs, aug. 21. Lasoczki gróf képviselő megjelent lengyel okolista egyenruhájában a Reichspost szer:sztőségében, hol hirt adott az oroszokkal lytatott határcsatározásokról. Az oroszokat indeníitt számbeli túlsúlyúk ellenére visszatették. Radowiste városa előtt 2000 kozákot ralogsággal és géppuskákkal együtt szokolisk által támogatott csapataink nagy vesztegekkel megfutamították. Bécs, aug. 21. A Südslavische Korrespondenz Konstantiipolyi jelentése szerint Kaukázusban a forralom Oroszország ellen teljes erővel kitört. »pok óta véres harcok folynak a forradalmárok az orosz csapatok között. Budapest, aug. 21. Fiúméból jelentik: A révkapitányság köz•ré teszi, hogy Olaszország a messzinai tigerszorost teljesen elzárta, úgy hogy m hadi-, sem kereskedelmi hajók nem járhatk át rajta. Egyelőre csak a parti hajózás van :gengedve Messzina, Reggio és Villa San ovanni között. Széljegyzetek a háborúról. Az ellenfél lekicsinylése önmagunk ^icsinylése és egyszersmind a legkénye[)b helyzetbe hozása. Mert ha csakugyan pn nagyon gyönge az az ellenség, kor nem is lett volna szabad arra méllak tartani, hogy vele kardunkat összeérjük. Ha pedig ezt már megtettük, kor ugyebár csak kettő következhetik: gy legyőzzük öt vagy ö gyöz le minket. első esetben dicsőségünk kisebb, a isodikban szégyenünk nagyobb. A mi nkrét háborúnkról beszélve, nem tudja ember nevessen vagy boszankodjék )n, hogy újságolvasó emberek felülnek an kacsának, aminő e vasárnap repült kövér volta ellenére elég magasra és g messzire. Szerbiát elfoglalták, Péter ály fogságba került, ezt harsogta utcái, tereken, csöndes lakásokban mindeni a hir. Szerbiát elfoglalták! Mintha 11 egy nagy országról, hanem mondjuk, veiről lenne szó, mintha nem állanánk olyan ellenféllel szemben, akinek 290.000 főnyi gyalogságból, 9500 lovasból, 624 ágyúból és 236 gépfegyverből álló hadseregéről egy vezérkari alezredesünk (Oberstleutnant v. Bremen) a háború előtt így irt: „Ha maga a szám is jelentékeny, a jó katonaanyag mellett figyelemreméltó teljesítményekre is kell számítanunk. A sereg fegyelme és szelleme állandóan az utolsó (a balkáni) háború nagy sikerei miatt is igen megerősödött annál is inkább, mert a szerb katona igénytelen és nagyon akcióképes és Nagy Szerbia eszméjét mindinkább beléje gyökereztették . . . Mindent összevéve a szerb hadsereg az osztrákmagyar hadsereg egy nagyon jelentékeny részét lé fogja kötni és kétségtelenül kemény és elkeseredett harcok vannak kilátásban" ... A kemény és elkeseredett harcok már meg is kezdődtek. Hadseregünk véres áldozatok árán halad előre, nehéz boszuálló és hódító utján. De a közönségnek ez nem elég. Olcsó sikereket, szenzációs eseményeket akar. Rosszul teszi. Azt a nagy munkát, amiben a mi vitézeink most fáradnak, csak visszafojtott csendben, áhitatos várakozással szabad figyelni és nem kíméletlen ösztökéléssel megzavarni. A türelem rózsát fog teremni, piros győzelmi rózsát. * Ez a háború nemzeti háború. Nemcsak abból az okból, mert — amint arról már egyszer szóltunk — sikere a világ végezetéig megalapíthatja a legtökéletesebb nemzeti hegemóniát, de azért is, mert ebben a háborúban kapja meg a magyar honvédség a tüz- és vérkeresztséget. A honvéd nevet a 48—49-iki szabadságharc röpítette a hír szárnyán, át a földeken, át az óceánokon. A még Mária Terézia idejéből dicsőséges „huszár" névnek akkor lett a „honvéd" méltó párjává. A név varázsa lehetett az, ami reábirta királyunkat, hogy új életre keltse azt a sereget, melytől „futott Bécs felé Jellasics, a gyáva" s melynek dicsőségét Budavára, Isaszeg, Nagysalló hirdették. Felemelő látvány, hogy a régi szellemét híven ápoló új sereg olyan ügyért harcol, melynek szentsége vetekedik a 48-al, olyan ügyért, melyet ha sikerre visz, boldogabb új ezer esztendő hajnala virrad a magyarra. Gyönyörű feladat előtt áll honvédségünk. Nem csoda, rajta csüng a nemzet szeme, vele van a nemzet szive. =z ajánlja kitűnő zznz: ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölosönöz, Pd pa, javít és hangol zongorát, pianinót. Főtér. x Értesítés. Bevonulásom ideje alatt fogorvosi és fogtechnikai műtermemben dr. Balla (Blúm) Róbert fogorvos úr és Meybauer Pál volt berlini egyetemi fogtechnikus úr rendelnek. A thuróczi várrom. Zokog a szél az ős romok felett; Halkan suhannak át a fellegek. Robog, dobog onnan Észak felöl . . . Mondják, hogy itt már minden összedől. Elszáll a kor, betelt mult és jelen . . . Robog, dobog . . . egy új nép meg jelen. Ablakokból reám tekintenek Sötét, komor, könnyekbe fult szemek. Mind ős-szemek. Szikráztak egykoron, Es zászló lengett fönn a várfokon. A bérci táj sötéten elborul; Valami zúg, minden ködökbe ful. . . E némaság, titokzatos jelek, Szent kor tanúi, bércek, mit jelentenek ? Borzong'a taj, a föld kivül, belül; Robog, dobog Délről, Észak felül . . . Ébredjetek I Ha még sokáig szunnyadunk, Isten uccse, megrothadunk. Pezsgő vérünk lassan megáll, Ólálkodva jön a halál, Ébredjetek! Körülöttünk száz rabló, zsivány Az áldomást hörpenti már, Suttogja, hogy holtak vagyunk, Cibálja már a vánkosunk\ Ébredjetek! Rohanjunk a határ felé, Nagy a veszély mindenfelé! Haj, magyarok, ott a Duna! Vérrel follyon a Visztula! Ébredjetek ! Villám ne legyen vészesebb, Halál ne legyen véresebb, Naphő ne legyen rekkenöbb, Tűzláng ne legyen perzselőbb, Mint fegyverünk, létünk, erőnk ! Ébredjetek! Valami zeng . . . Valami zeng, valami döng, valami dördül, Szélvész-kacagás az örömtül. Valami zúg, valami búg, valami jajdul Égő, ragyogó, lobogó zivatartul. Dobog a szív, dübög a föld, ragyog az Ég is, El még a magyarok Istene mégis! Robog a nép, dobog a rét, dörög az égbolt, Haj, e születés ragyogó csudaszép volt! Nyilik a föld, nyilik a völgy, üres a sirbolt. Hitted, hogy e bús hazaföld csupa sir volt ? Ősök szive harsona-szelleme nyargal Át a sürü Eg alatt szörnyű viharral. Kövcskuti Jenő.