Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-08-01 / 31. szám

A király szózata. Azt a szózatot, melyet dicsőségesen uralkodó királyunk intézett népeihez, intézett a magyar nemzethez, olvasta mindenki szerte e hazában. De hogy olvashassuk újból és újból, hogy estéli imádságunkba foglalhassuk minden szavát, felmagasztosult honfiúi érzelemmel azért közöljük a király szózatát mi is. A történet fogja márványlapokra örök betűivel feljegyezni e manifesztumnak minden szavát. Ami gyöngéd érzés eltölti) eti az emberi szivet, az ott rezeg e szózatban. A béke fejedelme beszél itt, akit a világtörténelemben páratlanul álló gonoszságok egész sorozata kényszerít arra, hogy a boszuállás égi eszközévé váljék. Egy hütelen, gaz népre fog lesújtani e szózat lelkesítő hatása alatt a vérig sértett magyar nemzet irtózatos haragja. Soha, mióta a világ áll, nem sorakozott a Habsburgok trónja köré ily egységesen a magyarság. Ügy van, úgy, mint agg királyunk mondja: becsületünk védelméért, országunk területi épségének biztosításáért kell fegyverre kelnünk. Világ csúfjára akartak bennünket tenni, kiszakítani akarták országunk testéből azokat a részeket, melyek ezer éve hozzátartoztak. Meggyilkolták trónörökösünket, ki a rendületlen harcos szilárdságával állt őrt országunk felett. Ha van türelem, mi tűrök voltunk, de mikor a bűnök engeszteléséül a megalázkodást sem kaphattuk meg, akkor elindultunk igazságos háborúnkra. Ha volt valaha igazságos háború, a miénk valóban az. S ha volt valaha király, ki megtalálta a hangot, amelyen e háború küszöbén a szivekhez lehet szólani, a mi királyunk megtalálta azt. Királyunk bizik népeiben, kik minden viharban hivek voltak hozzá. Bizalma nem lesz hiu. Bizik a vitéz hadseregében. Bizalmát méltónak adja. És bizik a Mindenhatóban, kihez mi is hő fohásszal fordulunk, hogy fegyvereinknek adja meg a győzelmet, tudja meg minden nép magyarok hatalmát. A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A tenger asszonya. Irta: Szekula Jeuö. Kísérteties este volt. Vad szirokkó vágtatott végig a hullámok fölött. A hajó orrán ültem, a láda tetején, s néztem az örvénylő vizet, amely feketén ömlött el a sugártalan és elvesző végtelenségében. Mert vonzott a tenger, annál a mély és átérthetetlen misztériumánál, mint amelyet első ősanyánk iránt érzünk, aki minyájunknak a szülője volt, amelyből első lélegzetvételünket merítettük, s az egész világteremtést ringatta egykor a méhében. Valami vad és alaktalan bánat borult a lelkemre, amit csak a vizek látása támaszt — mint ahogy a régi zsidók sirtak az ősi babilóniai folyamok partján — s mint ahogy Apollo ősz papja megindult könnyekbe merülten a morajló tenger fövényén, az Iliász első énekében. S visszaemlékeztem rá, hogy sirva fakadtam én is és karjaimat kitártam, mikor a vasúti Tüntetések a háború mellett. A nemzeti érzés még talán sohasem nyilvánult meg olyan lelkes, mámoros formában városunk falai között, mint az elmúlt hét két napján: kedden, mikor megtörtént a hadüzenet Szerbiának és szerdán, mikor megkezdődött az ellenségeskedés, a háború. Sem nemzeti, sem egyéb ügyért nem volt még ebben a nehezen hevülő városban olyan egyöntetű lelkesedés, mint most, amikor nők, férfiak, öregek, ifjak, a társadalom minden rétege egy óriási embergomollvá olvadt volna össze abban a világtörténelmi pillanatban, amelyben ez az ezeréves, ez a dicsőséges multu magyar nemzet arra a férfias lépésre atározta el magát, hogy végre leszámol Szerbiáal, mely hosszú éveken keresztül annyi kelleetlenséget és annyi millió kárt okozott a onarchiának, kiváltképen pedig nekünk, magyaoknak, Szerbia, békét szerető, békét kereső közvetlen szomszédjának. Ezt a lelkesedést nem lehet hűen reprodukálni. Ezt csak látni, érezni lehetett! Kedden este kilenc órakor mintegy háromnégy ezer ember vett részt a hazafias tüntetésben cigányzenekarok által kisérve, melyek hazafias dalokat és harci indulókat játszottak. A nagy embertömeg a Fő-térről és a Kossuthutcából indult el a Fő-utcán keresztül a Széchenyitéri honvédszoborhoz. Szünet nélkül éltette a királyt, a hazát, a háborút, a hadsereget, Vilmos német császárt és a hármas-szövetséget. De a tüntető tömeg amily harcias hangulatu volt, ép oly módon megtartotta méltóságát is s a legkisebb rendzavarástól is tartózkodott. A honvédszobornál elénekelték a tüntetők a Himnuszt és a Kossuth-nótát s folytatták a menetet a Kossuth-utcában. Az Otthon kávéház előtt azonban hirtelen megállott a menet. Dr. Antal Géza orsz. képviselőnk ugyanis ép akkor jött egy fiakkeron a vasútról s a tömeg szakadatlanul éljenezve útjában föltartóztatta. Antal Géza dr. fölállott kocsijában és lelkesítő beszédet intézett a közönséghez. Majd amikor közölte a néppel, hogy megtörtént a hadüzenet és hogy szerdán délben kezdetét veszi az ellenségeskedés, a közönség olyan extázisba jött, amilyent csak nemzeti ügy tud a lelkekből kiváltani. Nők a kendőiket lobogtatták, férfiak a levegőbe dobálták kalapjaikat s úgy tüntettek a háború kocsi ablakából életemben először pillantottam meg a tengert, végtelen sikban kibontakozva a lapály fölé. Névtelen és elemezhetetlen érzések miriárdjai rohanták meg idegeimet, mintha százezer év előtt itt járt halősünk emiéke kisértene, aki még e vizek lakója volt, s kopoltyukkal szivta magába az élenyt. Milyen különös. Az ember évmilliók fejlődését hordozza magasra fölemelt fejében, mégsem tudja kivonni magát a legősibb elemek bánatos hatása alól, mint a föld, a tenger, a tüz és a levegő. Merengésemből az estebédre hivó csengő zúgása riasztott fel. S egy fehér egyenruhás ember állott meg előttem. — Tessék bejönni a table d' hautehoz. A fedélzeten egy asszony ült. A fejét hátratámasztotta a széles angol vitorla-széken, s engedte, hogy szabadon csókolja arcát a déli szél sós és kábító lehelete. Egy fiatalember volt vele, szerény külsejű és igénytelen. Még nem tudtam az összefüggést. Talán a bátyja volt, vagy a férje, vagy valami elszegényedett mellett. Képviselőnk kocsijából kifogták a lovj kat s Antal Gézát a közönség húzta haz szakadatlan éljenzések között és hazafias dalc éneklése mellett Széchenyi-téri lakására. Itt közönség még egyszer hallani kivánta s Ant Géza lakása ablakából tartott még egy tüze lelkesítő beszédet, azután a tömeg folytat tüntető körútját s éjjel fél tizenegy után reni zavarás nélkül szétoszlott. Másnap, szerdán este kilenc órakor a tiirj tetés megismétlődött, de a tüntetők száma el kor már mintegy 6—7 ezer emberre szaporj dott s a meneten meglátszott, hogy előre sze vezve volt. Gyönyörű látvány volt az est söté jében a fáklyák és lampionok erdeje, mely mi a kigyulladt honszeretet lobogott s oszlatta sz a földre terülő sötétséget. A tüntetők most m nemzeti zászlókat is lobogtattak s így indult; el az Esterházy-utról zeneszó és hazafias dah éneklése mellett a Fő téren, Fő utcán át Széchenyi-tér felé. Mikor a tüntető tömeg a Kaszinó elé é észre vették, hogy a Kaszinó ablakaiból husz tisztjeink gyönyörködve nézik a nemzeti f buzdulásnak ezt az óriási lelkesedést magáb rejtő megnyilatkozását. A közönség itt £ percre megállott s egy szívvel, egy toroki éljenezte egetverő módon a hadsereget. Fó lyáikat, lampionjaikat és lobogóikat meghajtott a tisztek előtt, akik ezt a fölemelő üdvözle folytonos tisztelgésekkel viszonozták. A tömeg a Széchenyi-térre érve An Géza háza elé vonult. Képviselőnk a frenetil éljenzésre megjelent az ablaknál s ezutta buzdító beszédet mondott. — Ebben az ünnepélyes pillanatban úgymond a többek között —, amikor önök! most szólok, nem mondhatok mást, mint siessenek segítségére azoknak, akik a hazc vérüket ontják. Hozzanak áldozatot, ki-ki er< hez képest, s rójja le kötelességét mindenk hősök iránt. Ezer és ezer torokból hangzott fel eri mindent betöltő éljen-kiáltás, amelynek lecs pultával felhangzott ismét a hazafias dalok ór kórusa, majd megindult a tömeg — mii előző napon — a Kossuth-utcán át a Fő-té ahol meg Kemény Béla tartott szónoklatot. A lelkesedés tetőpontját érte el. A tünt ez után sem oszlottak szét, hanem a Főút távoli rokon, aki elkíséri messze tengeri a nőt, aki nyilvánvalóan beteg volt, és s vedett. Az alkonyat titokzatos fényében, a tei villódzó világításában, az asszony arca kif redett és átszellemült, mint a kettéhas márvány. — Nem jön? — szólt hozzá a kiséi — Fáradt vagyok — suttogta a nő hal mintha messziről, kilométerek távolság beszélne. Nem hallottam a szavát, csak kiérez a csöndben, a kettéhasított hullámok ké zsongásából. Az asszony elmerengve nézte egy ] natig a hajókémény messzire ellengő fü amely összefonódott a világtalan felhőkkel — Oly jó itt a levegőn — mondta Meggyógyít a tenger, érzem. Maga csak me vacsorázni. — Félek magára hagyni, édes — fe bátortalan hangon a férfi. — Legyen nyugodt — mondotta az ass; Most nincs semmi bajom. Jói érzem ma Majd hivatni fogom, ha baj lesz. Reggelizés előtt félpohár Schmídthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek eseruYiz az elrontott gyon 2—3 óra alatt telje rendbehozza. Kis üveg 40 Nagy üveg 60 fpür Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerllzletben.