Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-18 / 29. szám

PÁPAI HIRL MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D^ KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEM LE. Magyar önkéntesek Albániában. Szabadgért küzdő népeknek ideális rajongók szoktak gítségükre sietni. így ment le Byron Görögszágba, így jött el mi hozzánk 48-ban Bem még annyian, így harcoltak a mieink közül irr és társai az olaszok oldalán. A zsarnokg ellen a népek szabadságáért küzdeni lelkeő gondolat volt, — lehetett a múltban. Ma ír az önkéntes csapatokat más rugók moztják. Kialakulnak a francia legionáriusok ntájára mindenféle nemzetnek kalandorjaiból, ik ha nem is éppen erkölcsi defektus miatt gyják el hazájukat, de fő mozgató erejük gis csak egyedül a bizonytalanságban boldolásnak lehetősége, foglalkozásnak, pénznek 3rzése. Meg kell nézni, miféle alakok azok, ik mostanában leveleket küldözgetnek honzánkba, sőt már a levelek után saját visszasezésüket is jelzik. Volt pincérek, kiérdemült toló bajnokok, degradált katonatisztek, szöt könyvvezetők -— íme az albániai magyar kéntesek! Hogy aztán ez a jeles társaság, lelyt komoly veszedelem felhői kezdenek nyosodni a fejedelem felett, értsd: mihelyt soldocskák nem érkeznek oly pontosan, mint >gy azt remélték, mert a mirditák hercege (!) zedte a tejfölt az önkéntesek elől, sietnek eket oldani, annál mi sem tekinthető termétessebbnek. Még egy búcsúpillantást vetnek a rpült óriásra, a szegény Wied hercegre, azért is véleményeztek jó fejedelemnek albánok részére a nagyhatalmak, mert egy jel magasabb mindeneknél, még egy kérdést éznek a manipuláns őrmesterhez: lesz-e ld? nem lesz-e zsold? ós aztán e szavakkal: )bül se lesz ám prédikációs halott" száguliak haza az elhagyott honba, hogy ott Háry IOSÍ alapon tengessék további napjaikat. t A magyar fürdők. Hogy a jelenlegi mostoha viszonyok i között is mit jelent egy fürdöévad az ország gazdasági mérlegében, azt a következő, elég szerény és reális átlag-számítás mutatja. 1911-ben aránylag jó idényünk volt és hazánk fürdőit 175.957 belföldi, 19.404. külföldi állandó vendég, ezenfelül 147.987 futóvendég (3 napnál tovább nem időző) kereste fel, tehát összesen 323.944. Ugyanekkor körülbelül ugyanennyi magyar fürdővendég lehetett csupán az ausztriai fürdőhelyeken, mert 1907-ben 202.533, többnyire állandó magyar vendéget tudtunk az osztrák fürdölisztákból összeszedni. Már most feltételezve, hogy minden állandó vendég lakásra, ellátásra, orvosra, fürdőre és szórakozásra naponta 10 koronát költ 30 napon át, a futóvendégeket számítsuk csak fejenként 10 koronával, az összes vendégek oda-vissza utazását fejenként 20 koronával, postaforgalmunkat 2 koronával, teheráruforgalmunkat, főleg a kereskedők növekedett áruforgalmát beleértve fejenként 10 koronával, forgalmat alkothatunk magunknak a fürdők gazdasági jelentőségéről. 1911-ben a magyar fürdők által megforgatott milliók a következők : 175.957 belföldi állandó vendég á 300 K 52,787.100 K Átvitel . . 52,787.100 K Áthozat . . 52,787.100 K 19.404 külföldi állandó vendég á 300 K' ....... 5,821.200 „ 147.987 futóvendég á 10 K . . 1,479.870 „ 323.944 összes vendég után vasutiés szernélyáru forgalom, póstatávirda á 32 K 10,366.208 , Összesen: 70,454.378 K E hatalmas összeg itthon forog meg, terjesztve a jólétet és kulturát, — mert hiszen e kettő együtt jár — éppen többnyire oly vidéken, ahol a föld nem nagylelkű és a nép szegény és elmaradott. Hogy ennek csak 7%-a csörgedez idegen országokból felénk, annak felerészben megmásíthatatlan okai vannak, minthogy messze esünk a Nyugattól, a nagy turista forgalomtól, hogy nyelvünket nem értik ; de jórészhen tehetnénk is róla, ha volna a verseny felvevéséhez vágott dohányunk s ha — mint most gondolom — nem a ünnyás nyugateurópait lesnénk, hanem az ébredő keletre vetnék magukat fürdőink. De ha e 7%-kal szembeállítjuk azt az összeget, amit honfitársaink künt fürdőznek el, egyenesen meg kell, hogy döbbenjünk. Hiszen vannak itt is mentő és sokat megmagyarázó motivumok az idegenbejárás és látni, tapasztalni vágyás, nyelvgyakorlás, itthon el nem érhető gyógyszükséglet: de ezt a pazarlást, ezt a pénzkidobást egy ilyen szegény ország népének életében semmi sem magyarázza meg, csak átokszerü bizalmatlansága saját értékeiben, kishitűsége nemzeti jövőjében, melyért áldozatot hozni nem tud. PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Á b r is álmodik:. Irta: Peterdi Andor. I. Ki ne álmodott volna már egyszer óletéa menyországról? Talán mindeki ezen a igon. Szegény és gazdag, bűnös vagy tiszta nes lélek egyenként részesült már benne. És ny ember megálmodta, annyiféleképen látAngyalokkal, rózsakertekkel, csillagokkal minden elképzelhető széppel és jóval telis. Ha szegény ember álmodik a menyországakkor ott bizonyára minden olyan vágya esült, amit a kíméletlen, sivár élet itt ezen öldön a valóságban megtagadott tőle. Ha ig gazdag ember álmodta meg, az bizonyosan gokkal meg címekkel szerepel a menyorgban. A szegény Ábris, aki a falunak legkoldub teremtménye volt, egyszer nagy búbánattal zivében későn éjszaka tért haza a kis családjához. Egy árva garas nem volt a zsebében, pedig itthon alig várták a felesége meg a gyermekei, hogy hozzon haza valamit, mert a kamra bizony üres volt s a kicsinyek nem ettek alig egy kis száraz kenyérkét egész napra. Szegény Ábris olyan megtörve bandukolt hazafelé, mintha szivében a világ minden szomorúságát, a zsebében pedig minden szegénységét cipelné. Ábris felesége békés, tűrő, jóságos aszszony volt. Ha üresen jött haza az ura, nem békétlenkedett, csak a kicsinyein esett meg a szive, hogy nem tudott nekik enni adni. S olyankor fájdalmasan fölsóhajtott: — Majd talán csak ad még hitelbe a bótos reggel egy kenyeret . . . Ennyit mondott csak, de bizony a torkát fojtogatták, égették a keserű könnyek. A nyomorúság vagy könnyeket, vagy haragvó villámokat csal ki a szegények szivéből. Ábris nem szólt semmit. Mikor hazakerült, odaült az üres asztal mellé, rákönyökölt a tenyerére és belebámult az üres semmibe. Nem volt egy gondolata és nem voít érzése. A kenyér utáni hajsza egész fásulttá tette. Egy darabig ült, a jobb holnap reményében lepihent éjszakai nyugalomra. Szegény Ábris hajlékát a békés éjszaka átölelte és beleringatta az alvó Ábrist a menynyek országába. II. A kapunál két aranypáncélos angyal őrködik, nyíllal a kezében. Csak akit szólítanak, az léphet be azon. A kapu előtt sokan tolonganak és várják, lesik, hogy kit szólítanak be előbb s akinek a nevét kiáltják, az boldogan és derűs kedvvel átléphet azon a kapun, mely minden szerencsés halandók menyországa. Ábris is ott tolongott a sokaságban és várva-várta, vájjon mikor kerül már őrája a sor ; de alig tűnődhetett ezen, harsányan kiáltják a nevét:" — Szegény Ábris beléphet! Ábris szive megdobbant, de a másik pillanatban áttörte magát a sokaságon ós belépett a menyországba. A kapunál mindjárt karonfogta valami őrnagyféle és vezette az Ur káprázatos szine elé. Ábris bizony reszketett a meghatottságtól