Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-11 / 28. szám

az Irgalmas-rendnél. erre igen csattanó bizonyíték az Országos Pénztárhoz intézett felterjesztése, amelyben ama megjegyzése is foglaltatik, hogy az Irgalmasok kórházában a betegek fürdőt csak nagyon ritkán, tiszta ruhát és fűtést pedig sohasem kapnak — jóllehet ez az állítás ujabb rágalmak megismétlése. A Pápai Hirlap 23-ik számában megjelent közlemény szintén nagy bizonyíték amellett, hogy Halász Mihály az Irgalmas-rendnél a sérelmek orvoslását „kérte". Halász Mihály vagy nem tudja, mit tesz kérni, vagy nem akarja tudni. Véleményünk szerint inkább az utóbbi áll. Ez esetben pedig nekünk volt igazunk, mikor azt mondottuk, hogy vádaskodik. Ellenmond önmagának, mert kijelentésével ellenkezik minden lépése és ellenmond felsőbb hatóságának, mert nem teszi meg azt, amire az Országos Pénztár főorvosa felhívta, hogy t. i. „konkrét panaszainak megszüntetését a kórház vezetőségénél kérelmezze". Azt mondja Halász Mihály, hogy az Irgalmas-rend kórházában volt scabies-betegek gyógykezelése hosszabb időt vett igénybe, mint kellett volna, amenyiben dr. Háhn szerint 4—5 napi ápolás teljesen elegendő. Dr. Edmund Lesser, a berlini egyetemi klinika igazgatója„Lehrbuch der Hautkrankheiten" c. munkájában azt irja, hogy a szokásos kezelés mellett a scabies-esetek túlnyomó száma két hét alatt ökéletesen meggyógyul, — Eulenburg „Realíneyklopádie" munkája szerint, pláne helyi cezelés mellett, a baj 2—5 nap alatt radikálisan meggyógyítható — és hogy mi ennek az oka, azt íagyarázza meg az Irgalmas-rend. Hát megnagyarázza; bár érzi, hogy nehéz a helyzete, ivált oly tudós szakértővel szemben, mint ialász Mihály. Jeleztük már, hogy kórházunkan többnyire elhanyagolt scabies-esetek gyógyezeltettek; hozzá meg, mikor a scabies múlóélben volt, a páciens egy másik betegséget jlentett. Éppen a Halász Mihály által citált rvosok nyilatkozataiból és a nevezett forrásűvekből látható, hogy a scabies-esetek gyógyezelési idejére nézve azok a látszólag biztos legállapítások is egyszerű vélemények csupán, nelyek közelről-távolról egyezhetnek ugyan, i annyira biztosak, mint a jól fegyelmezett rnászóknál „jobbra nézz — balra át", mégsem hetnek. Hogy valaki egy betegség gyógykezesének az idejére vonatkozólag kritizáló megjyzést tehessen, annak bizonyos szakértelem3l kell birnia a betegség jelentkezésére, tertezetére és lefolyására nézve. S azért az fan kérdésre, miért van az, hogy kórházunk|n a scabies-betegek gyógykezelése mind iszabb időt vett igénybe, mint ahogy Halász íály az általa megnevezett forrásművekben olvasta, már nem tartozunk magyarázattal szolgálni ; mivel kórházunkban a betegek gyógykezelése, illetve vezetése és ellenőrzése egy orvosi tanulmányokat végzett és orvosi diplomára támaszkodó főorvosra van bizva, aki orvosi ténykedéseiért nem felelős sem Halász Mihálynak, sem dr. Háhnnak, sem a berlini professzoroknak. Mikor Halász Mihály olyan kérdéshez szól hozzá, amelyhez körömfeketényi hozzáértése sines, ezt a lépését a magunk részéről azzal a közmondással utasítjuk vissza : „suszter, ne tovább a kaptafánál

8; arról pedig meg vagyunk győződve, hogy kórházunk vezető orvosa, ha más kürülmények között van, Halász Mihály illetéktelen beavatkozását kérlelhetetlenül megtorolná. Szép, dicséretes dolog, hogy Halász Mihály ráérő idejében orvosi könyvek olvasásával foglalkozik. De hát mi szükség volt arra, hogy ép Berlinből szerezze be azokat? Hisz' van Pápán elég tudományos orvosi könyv; mi magunk is egész orvosi könyvtárral szolgálhatunk. Biztosítjuk azonban, hogy bár a világ összes ily irányú könyveit átböngészi, mig orvosi tanulmányt nem végez, nem lesz okosabb. Pápa, 1914. évi julius hó 9-én. Az Irgalmas-rend kórház-igazgatósága. MűdkíYŐI oict*, (iittt kaneiukfaöl ká&x&it Iskolai értesítők. i. Szent benedekrendi főgimnázium. A régi szokáshoz hiven, Péter-Pál napján idén is pontosan megjelent az immár hétosztályuvá fejlődött pápai szent-benedekrendi főgimnázium Értesítője az 1913/14. iskolai évről. Az Értesítőbe ez úttal az intézet jeles fiatal tanára, Mátrai Guidó irt értekezést a diákvilágban mostanában igen aktuális kérdésről, a cserkészetről. Tárgyát négy iven, 10 szakaszban alapos készültséggel, kimerítően feldolgozza, s ismertetvén a cserkész-mozgalom történetét, célját, eszközeit, végeredményben oda konkludál, hogy az iskolai cserkész-szövetségek a tanuló-ifjuság testi és jellembeli nevelésénél igen hasznos, az ifjúság egész erkölcsi életére kiható szolgálatot tesznek, s a vallásos alapon dolgozó mozgalom valóban megérdemelné, hogy úgy a szülők, mint a társadalom felkarolja, magáévá tegye, céljait tőle telhetőleg elősegítse. A nagy t árgyismerettel, szeretettel, könnyed stílusban megirt értekezést, amelynek minden sorát az ifjúság jellembeli erősítésének gondolata suga llta, ajánljuk elolvasásra mindazoknak, akik előtt nem közömbös, hogy ifjaink majdan milyen erkölcsi felfogással lépnek ki az életbe s teljesítik ott kötelességeiket a haza, a társadalom s embertársaik iránt. A tanári testület 12 szerzetes, 4 világi tagból és 2 másvallásu hitoktatóból állott. A tanári kar tanítói tisztén kivül idén is számottevő munkásságot fejtett ki társadalmi, irodalmi és közművelődési téren. A tanulók a rendes tantárgyakon kivül rendkivüli tantárgyként tanulták a gyorsírást, szabadkézi rajzot, éneket, zenét, mikben szintén szép előhaladást tanúsítottak. Az önképzést nagyban elősegítette a gimnáziumi szavalókör, amely havonként egyszer a négy alsó osztály részére szavalóversenyeket rendezett. A versenyeken kitűnt tanulók neveit — másoknak buzdításul — az Értesítőben kinyomatták. Iskolai ünnepeket tartottak okt. 6-án az aradi vértanuk emlékére; dec. 20 án a kereszténység r1600 éves jubileuma alkalmából; márc. 15-én ; ápr. 16-án az 1848-iki törvények szentesítésének-, junius 8-án az 1867. évi koronázás emlékére. Áz iskolai záró-ünnepet junius 25-én tartották. Az ünnepek között a legnagyobb szabású a kereszténység jubileumára rendezett volt, amelynek műsorában Dickens Karácsony cimü 5 felvonásos szinművét is előadták a növendékek. Az ünn epi szónok Kelemen Krizosztolakodni többé — suttogta a kegyetlen 3tény. Az ifjút éles szúrás érte. A tapogatók Iregnyulványa behatolt a bőre alá. Majd pillatnyi kéjes érzés. A kábító méreg megbéní)a a tagjait. A parányi kérő megszűnt élni. Nem is Izte már, hogy szívja a vérét a kegyetlen |ő, akinek szerelméért hiába esengett. — Hátha mégis igazán szeretett ? — sutfa Anachroida eltűnődve, hogy a kéjes lala után délutáni álomra szunnyadt. Hasonló módon jártak a többi kérők is fa. A kegyetlen lény habfehér hállóba csalta serelemszomjas lovagokat, azután mérgezett Ivei vérüket vette, annélkül, hogy epedő ^jtásaikat meghallgatta volna. — Mégis csak a póktestvéreimnek husa a kletesebb — suttogta egy-egy lakoma után, halott gavallérját fölszeletelte. A hatszögletes szobában, kivüle már csuegy pók élt, amely a végzetes hállót meszeikerülte. Okulni próbált fitestvérei végzeDe később ő sem tudott ellenállani a vágylés a kísértéseknek. — Ha az életembe kerül is, meghódítom a nőt — suttogta elkeseredetten. Könnyes szemmel lépett Anachroida ágyasházába. Két kezét összekulcsolta. Mind a nyolc lába reszketett a rettenetes félelemtől. — Anachroida — suttogta, s a hangja búsan zsongott, mint az orgona —, te szebb vagy a csillagos éjszakánál, az aranyszárnyu legyeknél, — te vagy a legszebb mindama lények között, amelyek csak élnek a földön. Láthatásodért szívesen áldozatul dobom az életemet is, s boldog sóhajjal fogom kilehelni a lelkemet, ha a karjaid között ér utol a halál. Az ifjú lelkesen beszélt, dallamos és kábító hangon, s a pókhölgy szinte megszédült bele. A harag és az öldöklési vágy egy pillanatra elpárolgott a lelkéből. Különösen az tetszett neki, hogy az ifjú Anachroidának szólította. Nagyon hízelgett ez a hiúságának. — Igen műveltnek látszol — mondá elismerőleg. Különb vagy, mint a többi pókok. — Én keresztes pók vagyok — jelentette ki a kérő önérzetesen. — Ah, nem is tudtam, hogy ily előkelő a szármozásod — mondotta Anachroida szent elragadtatással. S megbámulta az ifjú diszes rendjelét, melyet ez már a bölcsőjében a hátán hordott. — Egész rendes férj lehet belőled. Azért megölte volna ezt is, ha ez a pókhölgy első kábult pillanatát felhasználva, készen tartott ezüsthágcsón, rendkivüli ügyességgel meg nem szökik. De így sikerült elmenekülnie. Viszsza sem mert nézni. A pó khölgy ezüstből szőtt hállóját messzire elkerülte. Közben multak a hónapok. Anakroidára ráköszön tött a tél és a vénség. A könyvtárszoba tört ablakain dermesztő fuvalat csapott keresztül. Zümmögő legyecske csak ritkán került a hálóba. Ana chroida néha napokon keresztül éhezett. Fázó san burkolódzott gyöngyszinü hálóköntösébe. — Elpusztulok — sóhajtotta dideregve. Lesoványodott és összeesett egészen. S mindig többet s nagyobb epekedéssel gondolt vissza megszökött és hűtlen gavallérja után. — Merre jár most a szé p keresztes pók? — tűnődött. Kiket bolondít most a szerelmével. Bizonyos, hogy duskálkodik a javakban. Elfelejtett. Persze, valamikor jó voltam neki. A kietlen éhezés elgyöngítette egészen. Nem birta tovább. — A férfiak mind hálátlanok és szívtelenek — zokogta Anachroida és haraggal és keserűséggel a szivében kilehelte a lelkét. [eggelizés előtt félpohár chmidthauer-féle ^sználata valódi áldás gyomorbajosok, székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill. Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.