Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-11 / 28. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyómda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Rossz álom. Az ember néha hajlandó ízt hinni, hogy csak rosszat álmodott. Körülíéz és mindent változatlannak lát. A nap süt, i virágok nyilnak, az emberek söröznek, a paramentben a szeszadóról csevegnek s még a catonák is olyan gondtalan arccal sétálnak az ítcán és udvarolnak szivük hölgyeinek, mintha lemmi, de semmi sem történt volna. A világ íemhogy ki nem zökkent, nemhogy előállt volna, iki „született helyretolni azt", de mintha még özömbösebben haladna a maga pályáján, mint nnak előtte. Hátha csakugyan rossz álom volt z egész ? Rossz álom, ami a felébredés tiszta erceire elillant, mint köd a nap sugaraitól, lossz álom, ami csak néha jár kisérteni hozánk, mikor éjente pihenni dőlünk és szemünet lehányva, félig öntudatlanúl kisérteni jönnek rémületes percek, percek, melyek szörnyüséégéhez hasonlókat még alig éltünk át, percek, melyeknek hatása alatt lángoló vad boszú llenállhatatlan fanatizmusa lett úrrá leikünkön, isérténi jő két halovány arc, a legárvább há)m feketeruhás árva, egy országnak szégyene, fásza. Megaludni kezd ereinkben a vér, kábut környékez bennünket, de hirtelen és erő;akosan felnyitják szemünket, hamar felgyujtk a villanyt és már ismét nem látunk sémit, nem kinoa, nern zaklat bennünket semmi, ossz álom volt. a 7. egész, káprázat, semmi :yéb.

v is, hogy a tanács komolyan foglalkozzék ezen fontos üggyel s alapos előkészítés után a közgyűlés elé jöjjön tervével, mert abból a szerződéses 10 évből, melyen belül köteles a Széchenyi-téri színházat elbontani s helyette máshol építtetni, fele elmullott már. Pedig tudjuk, hogy a pénzügyi oldalától eltekintve is, mennyi nehézséggel jár ilyen nagyobb szabású mü létesítése. Sok idő kell, mig megállapodás történik a hely-et illetőleg, azután pályázat irandó ki a tervek beszerzése céljából; következik ezek elbírálása, ami szintén időbe kerül, s végül, ha már van végleg elfogadott terv, akkor jön az építési pályázat meghirdetése, a fedezetről való gondoskodás s csak végül maga az építés megkezdése. Az építkezésre és felszerelésre pedig kell 2 építési évet számítani. Amint látjuk, tehát az öt évből kettőt elvesz maga az építkezés, marad három az előkészítésre, ami szinte már nem is elég. Épp a tizenkettedik órája van tehát, hogy megkezdi ük előkészítő munkálatokat. Néhány hónappal ezelőtt polgármesterünk közölt e b. lapban a szinház elhelyezésére vonatkozólag ideákat és felhívott mindenkit, hogy „szóljanak az ügyhöz, mert több szem többet lát" — irta. A polgármester után véleményét nyilvánította és szintén több helyet jelölt ki lapunkban a városi főmérnök is. Ajánlatba hozott tervei közül az egyik az volt, hogy a Fő-tér, Korvin-, Barát- és Kigyóutcák által határolt tömb szereztessék meg (egészen a Hungária-szállodáig), mely 1421 D-ölet tesz ki és ezen telek hasíttassék két felé egy utcával úgy, hogy a nagyobbik fele legyen a Fő-tér felöl városháza céljaira, a kisebbik "pedig a Korvinés Barát-utca felől a színház, kultúrház és mozi céljaira. S hogy a szinház és városház is teljesen szabadon álljon, a Hungária-szálloda fala mellett is nyittassék egy nyolc méter széles utca a Fő-térről át a Kigyó-utcáig. Ezáltal a tűzbiztonsági követelményeknek is eleget teszünk s a városházában alul mind a négy oldal üzletekkel értékesíthető. Ezen elhelyezési tervvel foglalkozott a tanács, s megbízta a v. főmérnököt, hogy erről előzetes költségszámítást készítsen. Ez a mindenesetre csak hozzávetőleges számítás a városház, szinház, kultúrház és mozi elhelyezéséről és építési költsé, geirol el is készült és £ helyen "a következőkben ismertetjük : Megszerzendő békés egyezséggel vagy kisajátítással a Fő-tér 23. sz. ház (Castiglione) 80.000 K-ért; a Fő-tér 21. sz. ház (a Korvin-utca sarkán, ahol a keresztény fogyasztási szövetkezet van) 50.000 K-ért; a Korvin-utca 1. sz. alatti kis emeletes ház, (Preisach János borkereskedőé) Uj szinház, űj városháza. Nemrégiben új terv merült fel a inház újjáépítéséről, illetőleg helyének egállapításáról. Igaz, hogy éppen ideje is, hogy a tanács komolyan foglalkozzék ezen fontos üggyel s alapos előkészítés után a közgyűlés elé jöjjön tervével, mert abból a szerződéses 10 évből, melyen belül köteles a Széchenyi-téri színházat elbontani s helyette máshol építtetni, fele elmullott már. Pedig tudjuk, hogy a pénzügyi oldalától eltekintve is, mennyi nehézséggel jár ilyen nagyobb szabású mü létesítése. Sok idő kell, mig megállapodás történik a hely-et illetőleg, azután pályázat irandó ki a tervek beszerzése céljából; következik ezek elbírálása, ami szintén időbe kerül, s végül, ha már van végleg elfogadott terv, akkor jön az építési pályázat meghirdetése, a fedezetről való gondoskodás s csak végül maga az építés megkezdése. Az építkezésre és felszerelésre pedig kell 2 építési évet számítani. Amint látjuk, tehát az öt évből kettőt elvesz maga az építkezés, marad három az előkészítésre, ami szinte már nem is elég. Épp a tizenkettedik órája van tehát, hogy megkezdi ük előkészítő munkálatokat. Néhány hónappal ezelőtt polgármesterünk közölt e b. lapban a szinház elhelyezésére vonatkozólag ideákat és felhívott mindenkit, hogy „szóljanak az ügyhöz, mert több szem többet lát" — irta. A polgármester után véleményét nyilvánította és szintén több helyet jelölt ki lapunkban a városi főmérnök is. Ajánlatba hozott tervei közül az egyik az volt, hogy a Fő-tér, Korvin-, Barát- és Kigyóutcák által határolt tömb szereztessék meg (egészen a Hungária-szállodáig), mely 1421 D-ölet tesz ki és ezen telek hasíttassék két felé egy utcával úgy, hogy a nagyobbik fele legyen a Fő-tér felöl városháza céljaira, a kisebbik "pedig a Korvinés Barát-utca felől a színház, kultúrház és mozi céljaira. S hogy a szinház és városház is teljesen szabadon álljon, a Hungária-szálloda fala mellett is nyittassék egy nyolc méter széles utca a Fő-térről át a Kigyó-utcáig. Ezáltal a tűzbiztonsági követelményeknek is eleget teszünk s a városházában alul mind a négy oldal üzletekkel értékesíthető. Ezen elhelyezési tervvel foglalkozott a tanács, s megbízta a v. főmérnököt, hogy erről előzetes költségszámítást készítsen. Ez a mindenesetre csak hozzávetőleges számítás a városház, szinház, kultúrház és mozi elhelyezéséről és építési költsé, geirol el is készült és £ helyen "a következőkben ismertetjük : Megszerzendő békés egyezséggel vagy kisajátítással a Fő-tér 23. sz. ház (Castiglione) 80.000 K-ért; a Fő-tér 21. sz. ház (a Korvin-utca sarkán, ahol a keresztény fogyasztási szövetkezet van) 50.000 K-ért; a Korvin-utca 1. sz. alatti kis emeletes ház, (Preisach János borkereskedőé) PÁPAI HIRLAP TÁRCÁJA A hatszögletes szoba. Irta: Szekula Jenő. A nőstény pók egy hatszögletes szobában ott, amelynek magas ablakai egyik oldalról engerre, a másikon az erdőkkel benőtt hegyek b nyiltak. A szoba tulajdonképpen nem volt övé. Egy fiatal tudósnak a könyvtára volt, itt töltötte a nyarat, olvasmányai fölé görídve, amig csak el nem nyomta az álom. A :ot azonban ez nem zavarta. Nagy, rejtelmes kerek hálót szőtt, szellős helyen, magas ;ban, ahova a nyilt ablakon keresztül sokr besodorta a szél a zümöggő aranylegyecskét nás Ínycsiklandozó áldozati csemetéket. Mert al volt még, erős étvágyú, nőstény és ketlen — csak a nyalánkságainak élt — és itán bénító méreggel tehetetlenné tette álatait, különös és ünnepies elfogódottsággal >tt a lakomához, mintha valami rendkívüli nitiszteletre készülődne. A tudóssal nem at törődött. Bár imponált neki, mint valami y, amely óriási hústömegből van egybeforrasztva. Talán félt is tőle — dermedten megbámulta, ha a tudóst a pamlagon elnyomta az álom, s ő ezüstszinü fonóhágcsón nőies kíváncsisággal leereszkedett hozzá, majdnem egészen az orráig. Mint ahogy mi is megállanánk rémülettől sápadt arccal, ha hirtelen elénk toppannának, életre támadva, a harmadkor emeletnyi magas ősállatai. Vagy az is lehet, hogy valamely isten gyanánt tisztelte, mert tudós volt a leghatalmasabb és a iegrendkivülibb lény, amelyet a pók szük és kerekre szabott világában megismerni megtanult. Egyébként még kevés fogalma volt az életről — rideg és visszavonult magányosságban élt —, mert a pókok még egymással sem érintkeznek ; kegyetlen s mogorva lények, kik még a saját testvéreiknek is a vérét veszik s fölfalják, ha arra készteti őket a düh és az éhség. Még saját magával sem volt tisztában, hogy mért él, minek van a világon, bár kétségtelenül sokszor voltak nagy és le nem irható gyönyörérzetei, ha erős és ifjú testével a nyakába vethette magát hálójába süppedt áldozatának, lefoghatta finom, de szívós és erős lábaival, beléfurta méregkarmát, hogy elszédüljön egészen, s azután kiszivta a vérét mámoros kegyetlenséggel. Idegei, amelyek megduzzadtak ilyenkor finom és idegen tápanyaggal, vak és kéjes lázban égtek. Mert izgatta a vadászat és rajongott a táplálkozásért. S még nem tudta, hogy mi a szerelem. De sok mindennel nem volt tisztában. Még a nevével sem. Csak akkor, hogy az ifjú tudós észrevette egyszer s a takarítónőjéhez fordulva, a hálójában szorongó pók felé mutatva, így szólt: — Anachroida — mondta a tudós. Hogy kerül ide egye Anachroida hálója? A pók ezüstös idegszálacskáin leírhatatlan öröm rezgett keresztül. — Tehát Anachroida-nak hivnak — suttogta magában, többször is ismételgetve magában a nevét, amelyet kétségtelenül igen szépnek és költői csengésűnek talált. Megmagyarázhatatlan boldogságérzet vett rajta erőt. Anachroida vagyok, mondta, s igen hiú lett egyszerre. S talán meg is nézte volna az arcát a fali tükörben, ha ebben a pillanatban a közelében lett volna. Másnapra azonban keserű csalódás érte. A takarítónő porolópálcával a kezében berontott a hatszögletes szobába és vad kegyetlenséggel szétverte és lerombolta a pókkisasszonynak