Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-04 / 27. szám

PÁPAI HIRLAP. revolver-lövések nyomán érte az uralkodóházat, a monarchiát s ezek felkent fejét, jóságos királyunkat, akinek agg korában is a legsúlyosabb csapásokon kell keresztül mennie, a legfájdalmasabb emberi érzéseket hordoznia. A nemzeti gyász alkalmából a városunkban székelő Gyurátz Ferenc evangélikus és Németh István református püspökök egyházkerületeik papságához körlevelet intézték, melyben felszólítják őket, hogy az egyházi épületekre a gyászlobogót tűzessék ki, a temetés napján a harangokat húzassák meg, s a következő vasárnapon az istenitisztelet keretében emlékezzenek meg a * két ország népét gyászba borító tragikus esetről. — Veszprém vármegye közönsége nevében Hunkár Dénes főispán és Koller Sándor alispán a következő részvéttáviratot intézték Őfelsége kabinetirodájának : Ö Császári és Apostoli királyi Felsége Kabinetirodájának Wien. A Ferenc Ferdinánd trónörökös Ő Császári és Királyi Fenségének és szerető hitvesének gyászos elhalálozása által Ö Császári és Apostoli Királyi Felségét, a felséges uralkodóházat és nemzetünket egyaránt ért mérhetetlen veszteség és tragikus sorscsapás felett érzett legmélyebb fájdalmunkat s őszinte magyar nemzeti érzésünkből és hagyományos alattvalói hűségünkből fakadó legbensőbb és legigazabb részvétünket midőn kifejezzük, egyben kérjük, hogy ezen érzelmeinket a legmagasabb trón zsámolya elé juttatni kegyesen méltóztassék. Veszprémvármegye közönsége nevében: Hunkár Dénes s. k. Koller Sándor s. k. főispán. alispán. A táviratra a kabinetirodától a következő válasz érkezett: Méltóságos Hunkár Dénes Főispán Urnák! Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége a Méltóságod által Veszprémvármegye közönsége nevében kifejezett részvétet szives köszönettel legkegyesebben tudomásul venni méltóztatott. Kabinetiroda. — Gyász-istentiszteletek. A tragikus halált halt Ferencz Ferdinánd trónörökös és neje emlékezetére az összes hitfelekezetek gyászistentiszteletet tartanak. A róm. kath. főtemplomban ma délelőtt 9 órakor tartották meg a gyász— Miért ? . . . Miért kellett ennek így történnie ? . . . — Én nagyon szerettem Antóniát és . . . de ezt nem tudhatod, mert sosem szerettél nőt — aki egyszer nagyon szeretett, aki nagyon tud szeretni, annak mindig kell szeretni. Nem feleltem neki. Nem is volt szabad. Mert ebben a percben — tisztán éreztem — közöttünk állt Antónia. Fehér halottas ruhában volt, arcát felém fordította és örökre lehunyt szemének zárt pillái alól könnyek estek alá. Nem olyan volt, mint elárult feleség, hanem olyan, mint elhagyott árvagyermek. Arca szűzi volt és nem szerelmet kért, csak szeretetért rimánkodott. A magamévá fogadtam Antóniát. — Szerető apja leszek emlékednek — mondtam neki gondolatban és még férje velünk szemközt állt, két karommal becézőn öleltem őt. De erről Miklós mit sem tudott. Azt hihette, hogy a levegőt öleltem csak és nyugodtan hallgatta, hogy mihelyt Antónia eltűnt, előbbi szavaira ezt válaszoltam: — Te csak egyet szerettél és azt is elárultad. Mennyivel különb vagyok én, aki sosem szerettem senkit sem ós éppen azért mindenkit szeretek. Mindenki az én szeretetem oltalma alatt áll . . . Az egész világ ... És holnaptól én fogom ápolni Antónia sirját. Virágot, sok-sok orgonavirágot téptem a kertben. Ö tudta, hová viszem. Egy szót sem szólt és sem marasztaló, sem panaszló szava nem volt a számomra, amikor búcsúzás nélkül kimentem a kertajtón. * És hogy a tavaszi alkonyatban, a végtelen város hosszú útjainak végén fekvő közmisét, amelyen a hivatalok és testületek vettek részt, azonkívül a közönség nagy részvéte is megnyilvánult. A többi felekezetek templomában a holnapi istentiszteleteket szentelik a szomorú véget ért trónörökös pár emlékének. •— Képviselőnk és a városok. Dr. Antal Géza, országgyűlési képviselőnk, a nyár folyamán két hónapon át a hazai összes törvényhatósági és rendezett tanácsú városokat felkeresi, hogy a helyszínén tanulmányozza pénzügyi, egészségügyi, szociális és kultúrpolitikai viszonyaikat. Ez az út összefüggésben áll azzal az országos akcióval, amit képviselőnk a városok országos nyugdíjintézetének létesítése érdekében indított s általában a városfejlesztés javára folytat. Útjára, melyet gépkocsin tesz meg, f. hó 2-án indult s első állomásai Szombathely, Kőszeg és Sopron voltak. — A főiskolai igazgató-tanács f. hó 2-án Czike Lajos és Barthalos István együttes elnöklésével gyűlést tartott, melyen a theol. akad., főgimn. és nőnevelő-int. igazgatók jelentése után a következő ügyekben határoztak: Kimondották, hogy a Németh István püspökké választásával megüresedett theol. akad. tanszéket rendes tanárral még a szünidő folyamán betöltik s erre aug. 1-i lejárattal pályázatot hirdetnek. Hasonlólag pályázatot hirdetnek a tanítónőképzőhöz vallástanári s egy új polg. leányisk. segédtanítónői állásra. Az egyhuzamos tanítás életbeléptetésére vonatkozó tanárkari javaslatokat nem fogadták el. Elintézték a nőnevelő-intézeti és a fiuinternátusi felvételi kérvényeket. A tanárok családi pótlékának megadására nézve pártoló javaslatot teszn ek az egyházkerületi közgyűlésnek. — Változások a bencés rendnél. A pannonhalmi rendtagokról kiadott diszpozíciók szerint a pápai bencés rendháznál, illetve főgimnáziumnál új tagok lesznek: tanárok: Agatsin Gyula, Kuzmits Virgil és Blaskovics Piacid. A felső osztályok Mária-kongregációjának főnökévé pedig Blázovich Jákó neveztetett ki. — Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter előterjesztésére őfelsége a király Horváth Zoltán veszpremi törvényszéki birót a győri ítélőtáblához ítélőtáblai bíróvá, dr. Karsay Sándort, a győri Ítélőtáblánál alkalmazott bírósági jegyzőt pedig a veszprémi törvényszékhez albiróvá nevezte ki. — Eljegyzés. Vettük a kedves hirt, hogy Lenkey Lajos, a ref. főgimnázium fiatal, képzett, rokonszenves tanára, eljegyezte Lameprth Lajos városi tanácsos és helyettes polgármester leányát Lamperth Valika úrhölgyet. temető felé igyekeztem gyalog, orgonavirágcsokorral a kezemben, gyakran úgy éreztem, hogy olyan jó vagyok, mint Krisztus Urunk volt. Hosszú úton virágot viszek a temetőbe. Az árnyak és a szomorúság hazájába megyek. Isten kertjét látogatom, hogy virágaimmal és könnyeimmel koszorúzzak egy sírt, amely tegnapig még valakinek a szivében emelkedett, ma már csak földbucka alatti gödör. Oh, én édes jó Istenem, és aki ott alant fekszik, ki volt ő nekem életemben ? Még rokonom sem. Barátom felesége volt és ha az ő boldogságuk zenéjét gyakran enyémnek is éreztem, ez csak úgy volt, minden emberi vonatkozás nélkül volt. A Kilencedik Szimfónia is az enyém és Antónia bizonyára csak szentkép volt a számomra. Most sokat kellett rá gondolnom. Egy izben önkéntelenül térdre buktam előtte . . . De ez semmi sem volt, hiszen Miklós is jelen volt és maga a jegyespár állapította meg akkor, hogy a kert tele van csúnya nagy kavicsokkal. Érthető volt, hogy elbuktam ... A fehér csipkét, amit úgy loptam le a menyasszonyi főkötőjéről . . . nem . . . nem mertem megőrizni. A Garda-tóba vetettem, ahova az ő esküvőjük után utaztam, mert idehaza Pesten nem tudtam aludni. Akkoriban nagyon ideges voltam, mert túlságosan sokat dolgoztam és sokat is gondolkoztam. Az orvos mondta, hogy sokat gondolkozom és hogy ez attól van ... És hogy ugyanazon a napon tértem haza, mint ők, ez igazán semmi. Haza kellett jönnöm akkor.. . igen . . . emlékszem, a királyi törvényszékre voltam beidézve tanukép. Fontos ügyben voltam beidézve, nagyon fontos ügyben és az idézés viz színű papirosára rá is volt nyomtatva: „A tanú meg — Dr. Lakos Béla Kisázsiában. A néhány évvel ezelőtt tett afrikai tanulmányul után dr. Lakos Béla, ref. főgimnáz iumi tanái most Kisázsiába vezet tudományos expedíciót amelynek egyik tagja szintén a ref. kollégium nagy szaktudásu tanára, Fejes Zsigm ond, mi£ a másik Husszein Arif előkelő török honpolgár Az expedíció, amely a Turáni Társaság égiszt alatt geográfiai, közgazdasági és kulturális cé lókat szolgál, holnap indul el Budapestrő Konstantinápolyon át Kilikiába s bejá rván Kis ázsia ismeretlen területeinek egy ré szét, csal szeptemberben tér vissza városunkba. — Érettségi mulatság. A ref. főgi mnáziun most érettségizett tanulói mult szombaton tartót ták meg szokásos táncmulatságukat az Uri Ka szinó termeiben, melyek a kelleme tlen hősé dacára szufolásig megteltek előkelő és dísze közönséggel. A jókedvű, vidám hangulatu fiatí párok szakadatlanul járták a különféle táncoka kivévén a négyest, a melyról a nagy sokasa miatt szó sem lehetett. A diákélettől bucsuz ifjúságnak régen nem volt olyan kitűnően sike rült mulatsága, mint ez a mostani, mely a leg jobb hangulatban csak a reggeli órákban é véget. A jó italok és ízletes ételek a Kaszin vendéglős, Csehy József konyháját dicsérik. — Új perjel. A helybeli irgalmasrendh; perjelévé a tartományi gyűlés Hiebseh Dezs eddigi kismartoni gyógyszertári gondnokot v lasztotta meg. Az új perjel javakorbeli tel erős férfi, akinek működéséhez városunk szer pontjából szép reményeket fűzhetünk. — Tanítógyülés. A Veszprémmegyei Ált lános Tanítóegyesület julius 1-én d. u. 5 ór kor választmányi-, 2-án d. e. 1/

29 órakor pec közgyűlést tartott Veszprémben, a vármegy ház dísztermében. A közgyűlésen, melyet mi elnök Göndör Ferenc s. tanfelügyelő vez tett, 200-nál több tanító, tanítónő és óvó jelent meg. A nagyon tartalmas s a jelenk irányeszméit magában foglaló eln öki megny után Koller Sándor alispán, majd dr. Komját László Veszprém város polgármestere üd\ zölték igen meleg szavakkal a közgyülé Ezután a gazdag s tartalmas tárgysorozat eg^ pontjai következtek. Vadnay Szilárd vármeg tiszti főorvos, ily cimmel tartott rendkívül érc kes és tanulmányos szabad előadást : Iskc óvintézkedések a fertőző betegségek ellen, patronázs-intézményt dr. Csákány Sándor 1 törvényszéki biró nagy alapossággal ismertet Gubicza Lajos veszprémi kath. tanító, az e^ séges tanítói fizetésről, Szutter Dániel a tani nyugdíjtörvény reviziój áról, Makay Zoltán v, nem jelenés esetén elővezettetik

8. Ez a m< dat külön alá is volt húzva kék ceruzával . Azután igen, azután még egy félévig elkerült) őket. No lám, nem is érdekelhettek oly nagyon, hiszen ha akartam volna, fölmehett volna, mert minden este az abla kuk alatt táltam. Később föl is mentem és akkor mind nap fölmentem, de hiszen mindennap hivtak másnapra és . . . Igen, amikor ő meghalt én hónapokig Miklós mellett háltam a sza tóriumban, egyazon szobában, nehogy szeg) fiú kárt tegyen magában, az furcsa volt, h egyik éjszaka ő arra ébredt föl, hogy én momban Antónia nevét nyögöm, de . . . I Már majdnem kint voltam a temetői: A Rákóczi-ut végén jártam és a Hűvösvölgy Miklós kertjéből, jöttem idáig gyalog. És hirtelen nem tudtam tovább. És tudtam is n hogy miért nem tudtam tovább. Nem, r szabad ... A halála után ez volna a legnagyt gyávaság. Most, hogy védtelen és halott kt sem emelheti tiltóan a sírból, amikor én őrizetlen gránitobeliszkre lehelyezném az orgo ágakat. Nem szabad. Sem ina, sem sohas Szurtos kis masamódlány jö tt velem sz közt. Kezében kalapos-skatulya. — Tessék kisasszony — mondtam é: skatulya fehérkarton fedőjére helyeztem a v gokat. — Ez az ostoba lány — jutott eszer míg gyorsan tovább siettem — most nem f< tudni, mit csináljon. Magának tartja vajjo virágot, vagy azt hiszi, kötelessége odav ahová a kalapot szállítja? És ez a bizonytalanság most végtel jól esett nekem.