Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-04 / 27. szám

Az űj vármegye. Nagyfontosságú három törvényjavaslat került a héten az országgyűlés elé. Mindhárom a közigazgatás reformjáról szól és lényeges tartalmuk itt következik : A vármegyékben a közigazgatást a jövőben kinevezett alkalmazottak látják el önállóan, vagy önkormányzati szervek közreműködésével. Az alkalmazottak közül az V. és VI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőket a király, a VII—IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselőket a belügyminiszter nevezi ki. Minden vármegyei közigazgatási alkalmazott, akit állására a törvényhatósági bizottság választott, vagy a főispán, vagy az alispán nevezett ki, a törvény hatályba léptével rendelkezési állapotba kerül. A rendelkezési állapotban levő alkalmazottnak azokra az illetményekre van igénye, melyeket részére az e törvény hatályba léptekor érvényben álló jogszabályok megállapítanak. Azt a rendelkezési állapotba került alkalmazottat, akit legkésőbb egy év alatt állami alkalmazottá nem neveznek ki, sem végellátásban nem részesítenek, az egy évnek utolsó napjával állásától felmentettnek kell tekinteni. Az ilyen alkalmazottat a vármegyei nyugdijszabályzat értelmében járó ellátás illeti meg. A fenti és egyéb kötelezettségek alól felszabadult vármegyei nyugdíjalapot a vármegye közjóléti intézményekre fordíthatja. A legnépesebb 21 vármegye alispánja mindaddig, mig a VI. fizetési osztályba tartozik, évenkint 2000 korona működési pótlékban részesül. A javaslat szerint a minisztériumokban a VIII—V. fizetési osztályokba csak azt lehet kinevezni, aki legalább három évi olyan vármegyei szolgálatot igazol, melyhez jogi képesítés szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a miniszteri tisztviselőkre, akik 1914. évi május 1-ét megelőzőleg az illető minisztériumba már ki voltak nevezve. A nevezett minisztériumokban fogalmazói és ennél kisebb álláson alkalmazott tisztviselőket külső szolgálati állások valamelyikére ki kell rendelni. A vármegyékben a következő állami állások szerveztetnek: alispáni, főjegyzői, másodfőjegyzői, aljegyzői, főszolgabírói, szolgabírói, árvaszéki elnöki, árvaszéki ülnöki, tiszti főügyészi. tiszti ügyészi, közigazgatási gyakornoki, tiszti főorvosi, járási orvosi, főlevéltárnoki, főszámvevői, számtanácsosi, számvizsgálói, számellenőri, számtiszti, számgyakornoki, iroduigazgatói, irodatiszti és a szükséges altiszti és szolgai állások. Az alispáni állások egyharmadát V., kétharmadát a VI., a főjegyző, árvaszéki elnöki és főügyészi állások egyharmadát a VI., kétharmadát a VII., a főszolgabírói állások kétnyolcadát a VI., háromnyolcadát a VII. és háromnyolcadát a VIII., a tiszti főorvosi állások kétnyolcadát a VI., háromnyolcadát a VII. és háromnyolcadát a VIII. fizetési osztályba sorozza. A meg nem szavazott adók behajtására és a meg nem ajánlott újoncok kiállítására vonatkozó rendeletek végrehajtásának tilalma a vármegyei közigazgatási tisztviselőkre is fennáll. A törvényhatósági bizottság szervezete, a tagok létszáma érintetlenül marad. A törvényhatósági bizottsági közgyűlés hatáskörének megállapításánál figyelembe veszi a javaslat azt a tapasztalatot, hogy községi és egyéb helyi érdekű ügyeknek intézésére a közgyűlés nem alkalmas. Ezért a közgyűlés hatáskörébe utalja azokat az ügyeket, melyek országos vagy megyei közérdekűek. Uj önkormányzati testületet nyer a vármegye a járási bizottságban. A bizottság a főszolgabíró elnöklete alatt részben tisztviselőkből, részben a közgyűlés által választott tagokból, vagy olyan más egyénekből fog állani, kik a járáshoz erkölcsi vagy anyagi érdekszálakkal fűződnek. A javaslat döntő súlyt biztosít a választott elemnek. A közgyűlés ellenőrzési hatásköre lényegesen kibővül, amennyiben azt a javaslat a vármegye egész közigazgatására kiterjeszti és felruházza a közgyűlést azzal a joggal is, hogy bármelyik közigazgatási tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot folyamatba tétethesse. A vármegye a miniszternek, a főispánnak vagy az alispánnak olyan rendelete ellen, melyet jogszabályba ütközőnek vagy egyébként sérelmesnek vél, felírhat a miniszterhez, illetőleg panaszt tehet a közigazgatási bíróságnál. A vármegye a felírási jogot választott táblabírája utján gyakorolja. A táblabírót és helyettesét a közgyűlés kijelölés nélkül titkosan három évre választja. A törvényhatósági bizottság országos ügyekkel foglalkozhatik. A főispán jogállását a javaslat érintetlenül hagyja. A vármegyei közigazgatás vezetője jövőre is az alispán lesz. x Modern fényképezés cimü könyv úgy a kezdő, mint a haladó amatőröknek kitűnő tanácsadó, receptkönyv, stb., melyből a legújabb eljárások a művészi amatőrképek előállításához bennfoglaltatnak lakónikus rövidséggel. Ára 1*80 korona. Megrendelhető csak a szerzőnél, Leopold Kornél, Budapest, VII., Erzsébet-körut 41, ki azt utánvétellel, illetve a pénz előzetes beküldése mellett küldi. Y á 1 a s z A munkáspénztár és az Irgalmasrend cimü közleményre A Pápai Hírlap f. évi 23. számúban eg^ kis közlemény jelent meg, amelyben Magyar ország egyik elsőrangú orvosi tekintélyénei véleménye foglaltatott a rühbetegségek gyógy kezelésére vonatkozólag. Ennek a közlemény nek semminemű vádaskodó tendenciája nen volt, nem is azzal a szándékkal tétetett közz< mégis az Irgalmasrend, mintegy találva magát gyűlölködő, személyes motívumoktól vezetett és talán papi rendhez nem is méltó agresszió hangon válaszol arra a Pápai Hírlap folyó év 25-ik számában. Ezen egész személyeskedő közleményíj nem akarok hasonló hangnemben válaszoln megjegyzés nélkül azonban nem a magan hanem a munkásbiztosító pénztár reputációj szempontjából nem hagyhatván, teljesen objel tiv és röviden reflektálok reá. A pápai kir. járásbíróság előtt lefol ytato tárgyalással foglalkozni nem kívánok. Bizonyc körülmények, melyeket közölni módomba n ne áll, meggyőződésem ellenére kényszerített< ezen ügynek egyezségi rendezésére. Azt azo ban nyugodt lélekkel állíthatom, hogy ellei szenv, rosszakarat, vagy egyéb személyes mot vum nem vezetett akkor, amikor az Irgalma rendnél bizonyos vélt kötelességmulasztás me szüntetését kértük. Ugyanis pénztárunknak több munkaac tagja panaszkodott nálunk, hogy az Irgalma rend kórházában gyógykezelés alatt lévő alke mazottjának gyógykezelése szokatlan hoss ideig tart, így Kreutz János egyik tanonca c a másik 46 napig gyógykezeltetett rühbetegs miatt. Miután a panaszok folytán a szükség adatokat kellő lelkiismeretességgel és gondt sággal — már amennyire azt egy magánegy megteheti — összegyűjtöttem, az összegyűjti adatokat közöltem pénztárunk igazgatóságáv mely azt eljuttatta az Irgalmasrendhez, kérv< sérelmek orvoslását. Ez volt az én állítólagos vádaskodáso amely mia't az Irgalmasrend, ahelyett, hogy a j nászt megbírálta és orvosolta volna, kerélí akart töretni, bár nekem legjobb meggyőződés az, hogy kötelességmulasztást követtem volna ha másként jártam volna el, mert engem munkásbiztosító pénztár érdekénél egyéb n< vezetett, ós hasonlóképpen jártam volna akkor is, ha a kórház nem - az Irgalmasre hanem mondjuk, a Munkás-Otthon kezeléséi állott volna. Teljesen tárgyi momentun A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A n t ó n i a.* Irta : Lakatos László. Most, hogy a távolság tiszta és hideg üvegén át látom az egész jelenetet és benne — érthetetlen figuraként — magamat, azt hiszem, hogy akkor jogom sem volt a döbbenetre. Mégis, tisztán emlékszem, akkor megszédültem. Feldöntött oszlopként buktam a vadgesztenyefa vastag testének és a májusi kert orgonavirágának édes illatát keserű kénköves szagnak éreztem. Ugy volt, mintha életem hitvallását tépték volna ki belőlem, amikor tőle, magától meghallottam, hogy újra megnősül. Kezem hideg ólmosbotként hullt az övébe, amelyet szemérmetlenül nyújtott, hogy elfogadja tőlem az üdvözlést, amelyet egész lelkével látszott tőlem követelni akkor. És mig keze fázhatott az enyémtől, mig ott álltam, kezem az árulóéban, szemem pillája * Szerzőnek a Magyar Könyvtárban most megjelent „Lancelot és egyéb történetek" c. füzetéből. becsukódott. Elzárt engem a perctől, amely kifosztott és megengedte, hogy esztendőkig tartó egyetlen pillanat alatt bensőmben újra lássak mindent. Belül még egyszer újra láthattam azt a világot, amikor még volt Isten. Minden eszembe jutott. Láttam Fejérházay Miklóst azon a decemberi éjszakán, amikor az én lakásomban szorította szivére a revolvert. Szerelmes szivének halálban elfolyó vérével — a legmélyebb baráti szeretet jeleként — az én lakásomat, az én bútoromat, az én ruhámat akarta megajándékozni. Én csavartam ki akkor a szerszámot kezéből és — ugyanez a kéz ez a mostani is ? Nem úgy van-e inkább, hogy amaz tőből leszáradt és helyette másik nőtt ki, ez a mai, az áruló?. .. Akkor meg akart halni, miért? Semmiért, egyetlen zsörtölődésért. Antónia, akkoron bűbájos menyasszonya, szerelmes féltékenységében tréfásan meggyanúsította őt és ő akkor . . . akkor azt hitte, hogy ezentúl már csak egy lehet: a halál. Én tettem békülő kezüket egymásba . . . Családjával emberfölötti küzdelmet vitt Antóniáért és amikor ez a világ legszebb mátkasága után övé lett végre, esküvőjükön, a túláradó boldogság mennyei súlya alatt aléltan rogyott össze az oltár előtt. Templomban voltunk pedig, ahol kötelességünk, hogy jók legyünk, mégis mindannyian irigye őt érzéséért. Az egyik nyoszolyólány örök lá ságot fogadott, mert úgy gondolta, hogy r sosem lehet olyan mátkája, mint Antóniái Ez még akkor volt. Félesztendős nászi bújtak az emberek elől, akik valóban nem lehettek méltók e két földöntúli teremtési Három évig tartó házaséletük egyetlen önfe angyali gügyögés volt. Házukhoz ha járt mindig úgy éreztem, hogy szent kötelesséj volna a küszöbön sarumat levetni és gyal féltettem őket attól, hogy csodálatos boldo guk értelmüket fogja elrabolni. Olyan volt i den, mintha a szerelem istene a földön já Mindannyian tudtuk, hogy csoda az, itt történik ós mérhetetlen fájdalmunk közép is úgy vettük, mint a mese befejezését, am Antónia lelke egy napon felszállt a mei országba. A zongora mellett ült, amikoi történt. Rubinstein Azrá-ját játszotta és Mi éppen fordítani akarta a kotta lapját. Ant egyetlen sikoltás nélkül, arcán megbékült moí lyal bukott férje karjába. Hiszem, hogy akkor a feszítő szerelmes boldogságtól re ketté és — hogy csoda történt, bizonyítja is, hogy a zongora két karos gyertyája hirt önmagától aludt ki. A láng nem éghetett tov