Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-01-03 / 1. szám

A Leányegyesület nagy estélyei, — 1913 dec. 30, 31. — A Leányegyesület — mint azt már máskor is örvendő elismeréssel állapítottuk meg — nemes ambícióját találja abban, hogy mindig új és új dologgal lepje meg a közönséget. Idén is nem konvencionális hangversennyel lépett a közönség elé, hanem kiváló ének, zene és táncprodukciókon kivül komoly drámát, illetve drámarészletet és egy egész operettet is előadtak. A vállalkozást teljes siker kisérte, amint arról részletes referádánk szólni fog. E helyen csupán az egyesület agilis elnökségének, élén Fürst Sándorné elnöknővel, óhajtjuk a közönség háláját tolmácsolni, amiért a letűnő 1913. esztendő búfe ejtetőéül két ily szép és tartalmas estélyt juttattak nekünk. Első nap. Az előadásokat a pompásan fűtött színházban tartották, melynek mirfden helyét (mindkét nap) érdeklődő nagy közönség foglalta el. Az első nap műsorának első száma egy fiatal mármarosi poétának Büky Györgynek Vörös asszony c. verses drámai költeménye volt. A vörös asszony a halál, mely egy a tüdő vész utolsó fázisában a havasok közé menekült fiatal ember lázas rémképeiben jelenik meg s végül magával viszi áldozatát. Cselekménye az erős Ibsen-hatást mutató darabnak ennél több nincs, tulajdonképen az egész egy nagy kínos vergődés kellemesen gördülő rímes jambusokba foglalva, melyekből hellyel-közzel szép költői képek csendültek ki. A tüdővészes ifjút vendég-műkedvelő : dr. Selinko Gábor játszotta a realizmus iránti erős érzékkel, hellyel-közzel meghatóan. Poétikus alakítást nyújtott Weisz René az oláh leány szerepében. A gyöngéd részvét emberi hangjait hallatta igen szépen. A szimbolikus Vörös asszony Ooldberg Irmában külső megjelenésre is a legszerencsésebb megszemélyesítőre talált, de a kísérteties beszéd hangját is eltalált? Kisebb szerepében jól e gészítette ki az ensemblet Molnár József. A szereplőket kitapsolták. A műsor második számaként Mérő József és neje a legújabb táncokat, a tangót meg a steppet mutatták meg. Táncuk igazi szalóntánc volt, diszkrét, graciózus és minden ritmusában mintaszerű. A közönség igazi élvezetet talált benne s mindegyik számot zajos tapsok közt meg is ismételte (pártoskodás nélkül megjegyezzük a — stepet nagyobb lelkesedéssel, mint a talán érdemén felül elhiresedett tangót). A műsor második nagyobb felét Farkas Imre bájos kis operettjének (a Pápán még talán nem is látott?) Narancsvirágnak előadása töltötte be. Nehéz eset operettet (karénekkel, tánccal) betanítani, de szerencse, ha olyan izig-vérig igazi muzsikus áll a jó ügy szolgálatába, mint aminőnek Szentgyörgyi Sándort ismerjük. Hogy az előadás zeneileg akceptábilis volt, ez neki és rozoga zongorájának volt köszönhető, melyet ugyancsak dagaszthatott az önérzet, hogy ezúttal nem a mozit, de operettet kisérhet. A darab címszerepét Tóth Annus játszota. Hogy ő énekben (szinte mostoha volt iránta egyébként a szerző!) kitűnően megállja a helyét, azt mindenki gondolta előre, de hogy játéka is oly kedves, oly igazán japánias jellegű volt, az szinte meglepetésként hatott. A másik, még nagyobb meglepetés Nobel Jozefa szereplése volt. A leány-egylet e kitűnő tagjának sokoldalúságát ismertük, átnde, hogy megjelenésben, játékban, énekben oly pompás szubrett tudjon lenni, azt igazán nem is sejtettük. Második Tábori Frida volt (ha vannak még, akik erre a temperamentumos primadonnára emlékeznek). A férfi-énekes szerepet a kellemes, erős tenor-hanggal rendelkező s mint műkedvelő szinész, méltán jó hírnévnek örvendő Zsilavy Sándor nagyon jól töltötte be. A másik férfiszerepben pedig Hirsch Jenőnek volt ismét alkalma bonvivant-tehetségét csillogtatni. Az ő nem kis érdeme egyébként a darab minden várakozást kielégítő ügyes rendezése is. A japán papa szerepét jóizüen alakította Polgár Mihály. Nem lenne teljes a referádánk, ha meg nem emlékeznénk a 12 tagu karról, melynek tagjai: Ambrus Vilma, Breuer Manci, Bőhm Mariska, Becsey Mili, Lőwy Sári, Píeiffer Frida, Rosenberg Olga, Schlesinger Elza, Schönfeld Piroska, Stern Nelli, Wittmann Bözsi, Wallenstein Elza, főkép az I. felvonásbeli táncban, melyet Mérő József tanított be, tüntették ki magukat. S a I világ minden kincséért ne maradjon ki a referádából a két kis japán-csöppség: Fehér Violka és Braun Lacika, akik közül az előbbi még énekelt is és milyen bájosan ! Az egész előadás nagy tetszés mellett folyt le s mondanunk sem kell, hogy a szereplőket sokszor hivták a lámpák elé. Második nap. A művész-estély második napi programmját egy gyermek-szimfónia nyitotta meg, melyet Kemény Szilárd, Schvarcz Annus, Lővy René, Lázár Klári, Blum Blanka, Goldschmid Juci, Unqár Rózsi, Rosenfeld Gizi, Sági Erzsi, Fleischer Juliska és Halász Lili adtak elő Kemény Béla betanításában. A nagy fáradsággal betanított elég hosszú darabot az apró zenészek tőlük telhető precizitással játszották, amiért meg is volt tapsjutalmuk. Súlyos értékű, komoly művészi szám volt Kis József zongorajátéka. A Wágner-Liszt nehéz Tanháuserénak ragyogó melódiái finom könnyedséggel áradtak szét Kis József ujjai alól, akinek sokszor mélta^'" elismert művészete ezúttal is elragadta a ház zsúfolt és előkelő közönségét. A Kis Józ nek juttatott lelkes ováció és taps fogadta, Körmendi Frimm Ervinné operaénekesnőt is," aki ugyancsak Kis József zongorakisérete mellett dalokat és áriákat énekelt. Erőteljes és rendkívül kellemes alt-hangja van, amelyen elsőrangú iskola látszik. Pianói leheletszerűen finomak, árnyékolásai, színezései határozottan kiforrott művészi kvalitások, valamint előadó képessége is, amelyekkel előnyös módon tud bánni. Kár, hogy első számait kizárólag idegen nyelven énekelte s így nem mindenki élvezhette a szövegét, de a közönség így is tüntető módon ünnepelte és szokszor hivta a lámpák elé. Második fellépése alkalmával már magyar szöveggel is énekelt, melyet egy francia dal követett s énekművészetének ragyogásával ezúttal is elragadta a hallgatókat. Tartini: Trille del diavolo ciinü „Ördög szonáta

a-ját játszotta ezután hegedűn Kemény Béla, akit zongorán Kis József kisért. A komponistának a szerzeménybe öntött intencióit Kemény Béla nagy megértéssel juttatta kifejezésre. A darabba való elmélyedése, játékának emelkedett tónusa egyformán rászolgált arra az elismerésre, amelylyel Kemény Bélának a megértő közönség adózott. Az estély, egy szám kivételével, csupa zene és ének lévén, természetesen ezután is az következett. Egy énekes trió, amelyben Tóth Annus Hauptmann: A halász, Reinecke: Tavaszi virágok és Kallivoda : A távolban cimü bájos dalait énekelte, mig a hegedürészt Kemény Béla, a zongorarészt pedig Szentgyörgyi Sándor játszotta. Tóth Annus az ö ismert szép hangján elénekelt mindenik dalával régi sikerei koszorújába ujat font. Hangjának behízelgő lágysága mintha finomult volna, amióta nem hallottuk s már magából o tényből is állíthatjuk, hogy Tóth Annusnak magasabb iskoláztatás esetén nemcsak helyi értékű sikerei lehetnek az éneklés terén. Az utolsó zeneszám, amiből ez estén elég sokat is kaptunk, ismét Kemény Béla hegedüjátéka volt, s ezúttal Wagner: Walter verseny dalával, Nevin: Narcissusával és Wieniawsky : Manétrier mazurkájávai ismertette meg a közönséget. Az előadott darabok közül mély tartalmánál és hangulatápának az alját kivéve fehér ónmáz borítja. A disztál alján nagy körben a következő felírás olvasható: Nemes Iskhazy — Horváth Miklós — Sándor Susanna 1678: E köriraton belül zöld koszorúban két nemesi cimer van egybefoglalva, bal felől egy sárga szinre festett unicornis (egyszarvú), jobbfelől bedig barnaszinü pelikán. Tehát az kétségtelenül bizonyos, hogy ez a Iskhazy Horváth Miklós és Sándor Susanna hitvestársak voltak, hogy ez a tál 1678-ban készült. Az is bizonyos, hogy magyar iparos készítette, mert a felirat teljesen hibátlan az akkori írásmód szerint. Tehát csak azt kell bizonyítani, hogy Pápán készült. S ezt be lehet bizonyítani. Ez a tál Puzdor Gyula úr ajándékából került a főiskola gyűjteményébe. Saját mondása szerint régi, igen régi családi hagyomány. Ez a Puzdor Gyula igen régi, gazdag és előkelő családból származott. Egyik őse Hunyady Mátyás király alatt Erdélyben a szászok grófja volt. Később nyugoti Magyarországba került a család s itt is a legelőkelőbb családokkal házasodott össze. Utolsó birtokuk volt a veszprémmegyei Ajka. Ennek a Puzdor Gyulának ősei közé tartozott Iskhazy Horváth Miklós és Sándor Susanna. Ezek pedig tőzsgyökeres veszprémmegyeiek, sőt egyenesen pápai lakosok voltak. Iszkáz község, amelytől Horváth Miklós a predikátumát kapta, itt van Pápától nem nagy messzeségben. Felesége, Sándor Zsuzsánna, pedig olyan családból származott, amely akkor Veszprém megyében a leggazdagabbak közé tartozott s melynek főtartózkodási helye Pápa volt. Ennek bizonyítására felhozhatom a következő hiteles adatot. A főiskolai könyvtárban van egy régi, ritka könyv, mely í 665-ben, Utrechtben jelent meg mint akadémiai értekezés. írója Lenthi János pápai születésű ember, aki akkor az utrechti egyetemen tanult. Könyvét az akkori szokás szerint pártfogóinak ajánlja és pedig főleg a már elhunyt Sándor György úr fiainak, mint a pápai református egyház legfőbb támaszainak, akik őt is bőkezűen támogatják tanulmányai folytatásában s épen azért irántuk soha nem szűnő hálával viseltetik. Kiemeli közülük az apjához hasonló nevü Sándor Györgyöt, mint aki a legközelebbi országgyűlésen Veszprém vármegye követe volt. Ez az adat kétségtelenül bizonyítja a család gazdagságát és előkelőségét, valamint azt is, hogy főleg Pápán tartózkodott. Mert ne feledjük, hogy akkor még tartott a törökvilág, Veszprém még török kézen volt s biztos tartózkodási helyet csak az ilyen erősített város nyújtott, mint amilyen akkor Pápa volt. Ebből a gazdag családból származott az a Sándor Zsuzsánna, akinek nevét e tálon olvashatjuk. Tehát bizonyára itt Pápán készült az vagy a férje, vagy a családja rendeletére, talán éppen mint a menyaszonyi hozomány egy része. Mert nemcsak ez az egy tál, hanem egész service vagy asztali fölszerelés készült ugyanezzel a felirattal és címerekkel. A fölszerelés többi darabja a Nemzeti Muzeumban van s hogy ott is érdekesnek tartják, mutatja a következő kis eset: A Néprajzi Társaság gyűlése alkalmával mutatni akartam ezt az edényt báró Szalay Imre úrnak, a M. Nemzeti Múzeum igazgatójának. Ő azonban, amint pár lépésnyiről megpillantotta, már előre elmondta pontosan a feliratot, amely rajta olvasható. A Sándor családnak Pápán a megyeház közelében volt nagy kőháza, volt a Tapolczán egy nagy malma s az ő birtoka volt a többek közt Ajka, továbbá Vasmegyében Csönge és Ságfa. E Sándor család cimere volt a fiait saját vérével tápláló pelikán madár. Semmi kétség nem férhet tehát ahhoz, hogy ez a Sándor Zsuzsánna ebből a családból származott s hogy ez a család állandóan Pápán lakott. Tehát bizonyára itt készítették ezt az asztali készletet. A főiskola gyűjteményében van egy másik gyümölcsös-tál, ovális, vagyis hosszúkás alakú fajence-edény. Fehér ónmáz borítja mindenütt s rajta kékszínű virágok; a virágok között az elrontott ggomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill, § I r Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb füszeriizletben. Reggelizés előtt félpohár Schmidfhauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosokBBfc, székszorulásban szenvedőknek keserűvíz