Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-06-13 / 24. szám

3z utóbbi szülte az előbbieket ért érzékeny veszteséget. Miből fedezze most már az a szegény iparos és kereskedő a reája nehezedő ierheket. Az árakat az általánosan megnövekedett konkurrencia következtében mindenki a ninimumra redukálta s az igy maradó kis laszonból mit fedezzen előbb ? A hatalmas boltbért-e, a nagy adót, avagy az alkalmazottaknak az abnormis drágaság következtében 10 bv óta kétszeresére emelkedett fizetését ? Más nyugati kultur-államban az állam az, aki felismeri ezt a sanyarú helyzetet s minden igyekezetével azon van, hogy polgárainak egy hatalmas tömegét megmentse a tönkrejutástól, nálunk súlyzókat tesznek a fuldokló vállára. Részt kiván venni mindenki az államháztartás fedezésében, azonban első sorban arányosságot, másodsorban méltányosságot ké'ünk a mai viszonyok között. A főváros kitűnő polgármestere, a nemesen érző Bárczy István igyancsak a III. osztályú kereseti adó kivetéséiéi azzal argumentált a miniszternél, hogy a rálság, melyet a múlténak gondolnak, igazában 2sak most érezteti hatását a gazdasági életben. 3 szeretnénk látni oly kereskedőt, vagy iparost, aki méltán ne sietne e mondást aláirni. Fizetni ikarunk, ki akarjuk venni részünket a teherviselésből, de méltányos elbánást kérünk. Krausz Dóri. § Pénzügyi bizottsági javaslatok. A pénzügyi bizottság a mult hét végén foglalcozott az Irhás-utcai ház megvétele, a Lajosítca megnyitása és özv. Orbán Károlyné nyugdíjigyével, s azokban a következő javaslatokat íozta : Az Irhás-utcai ház megvételét nem javaolta, mivel a kérdéses háznál támasztott sóelmek orvosolva lettek. Nem javasolta a Lajositca megnyitását sem, hanem azt ajánlja, hogy tanács a vizlevezetésről — ami miatt az tcanyitás kérelmeztetett — más módon gonloskodjék. Özv. Orbán Károlyné nyugdij iránti érelmét a következő javaslattal látta el: Minthogy az állami nyugdíjtörvény a városi isztviselők nyugdíjügyét nem rendezi, s minthogy z 1912:58. t.-c. 19. §-a sem tartalmaz oly rUézkedést^ mely szerint az állami nyugdij örvény hatálya a városi tisztviselőkre kiterjeszetnék, minthogy továbbá maga a városok ejlesztéséről szóló törvény is a városok által alkotandó szabályrendeletre bízza a városi tisztviselők nyugdijának szabályozását, ennélfogva nem szenved kétséget, hogy a r. t. városok alkalmazottai és hozzátartozói által végellátás iránt támasztott igény elbírálásánál jogforrás gyanánt egyedül csak a város által a lkotott nyugdijszabályrendelet szolgálhat. Özv. Orbán Károlyné ama kérelmének tehát, hogy nyugdíj-igénye az állami nyugdíjtörvény alapján állapíttassék meg, törvényes alapja nincs, s minthogy a város nyugdijszabályzatának 20. §-a értelmében az özvegy csakis az elhunyt férj 10 évi szolgálata alapján szerez nyugdíjjogosultságot, ennélfogva a pénzügyi bizottság Orbán Károlyné kérelmét utasítsa el, ellenben a férje által befizetett nyugdíjjárulékok részére utaltassanak vissza." § Vízvezetékünk kibővítése. Megírtuk annak idején, hogy a városi tanács a többször megismétlődő vízvezetéki zavarokat egy második főcső lefektetésével kívánja egyszer és mindenkorra megszüntetni. A városi főmérnök most nyújtotta be a tanácshoz az erre vonatkozó költségvetést, mely valamelyik legközelebbi közgyűlés napirendjére fog kitüzetni. Ez a forrásfoglalástól a szolgálati medencéig vezetendő vízvezetéki főcső 1300 méter hosszúságú volna és kerek 55.000 korona költségbe kerülne. § Képviselőválasztók összeírása. Az országgyűlési képviselőválasztók öszeirását a folyó évben két bizottság fogja teljesíteni, mely a jövő hónapban kezdi meg működését. Mészáros Károly polgármester a bizottság tagjaiul a következőket ajánlotta a vármegye alispánjának: Az első kerületben elnök: dr. Kluge Endre, tagok : dr. Kapossy Lucián és dr. Baranyay Ferenc, póttag: dr. Kardos Károly. A második kerületben elnök: dr. Hirsch Vilmos, tagok: Győri Gyula és dr. Hoífner Sándor, póttag: Kis Ernő. § Állandó választmányi ülés. Mult szombaton tárgyalta le az állandó választmány a hétfői közgyűlés elé kerülő ügyeket, amelyek közül a Lajos-utca megnyitását, ámbár szükségesnek tartja, de a nehéz pénzügyi viszonyokra való tekintettel a képviselőtestületnek még sem javasolja. Az Irhás-utcában egy ház megvétele ügyében azt javasolja a közgyűlésnek, hogy, mivel semmi olyan okot nem lát fenforogni, mely a ház megvételét indokolttá tenné, az egész ügy vétessék le a napirendről. Orbán Károlyné nyugdija ügyében a pénzügyi bizottság álláspontjára helyezkedett az állandó választmány is ós kérelmezőt elutasítani javasolja mégis azzal, hogy a befizetett nyugdij-járulék utaltassék neki vissza azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a felsőbb hatóság folyamodó nyugdíjjogosultságát mégis megállapítaná, ez a kiutalt összeg nyugdijából havi részletekben levonandó lesz. § Öntözőkocsik beszerzése. Megírtuk annak idején, hogy a város képviselőtestülete elhatározta, ha város részére két öntözőkocsit fog beszerezni. Az erre vonatkozó közgyűlési határozat jogerőre emelkedvén, a városi tanács a két öntözőkocsinak nyilvános versenytárgyalás utján való beszerzését elrendelte s a versenytárgyalási hirdetmény azonnali kibocsátásával a városi főmérnököt megbizta. Steckenpferd liliomtejszappan Bergmann 8c Oo. cégtől Tetschen a/Elbe egyre nagyobb kedveltségnek és elterjedtségnek örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva s a bőr- és szépség gondozásában való fölülmulhatatlanságáért. Ezernyi eíismerőlevél! Sok legnagyobb kitüntetés ! Bevásárlásnál óvatosság! Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védöjegyre és a cég helyes nevére! Darabja 80 fillérért kapható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszerüzletekben stb. Hasonlóképen kilünő Bergmann Manera liliom krémje (70 fillér egy tubus). Kitűnő szer női kezek gondozására. HETI ÚJDONSÁGOK. — Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 8-án Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt tartotta évnegyedes rendes közgyűlését. Napirend előtt szót kért Sült József kir. tanácsos és általános lelkesedést keltő igen szép szónoklatban méltatta Koller Sándor alispánnak 35 éves vármegyei köztisztviselői és 10 éves alispáni működését. Kérte egyszersmind az alispánt, hogy kipróbált munkaerejével, önzetlen tevékenységével vezesse tovább is vármegyénk közigazgatását. Miután a főispán is igen meleg szavakban méltatta Koller alispán érdemeit, a törvényhatósági bizottság az alispán érdemeit lelkes éljenzés közepette enunciált határozattal jegyzőkönyvében örökítette meg. — A tárgysor pontjai közül egyedül Lepsény község regáleügye keltett nagyobb érdeklődést. A vármegye hozzájárult ahhoz, hogy a regále kötvények a közbirtokosságnak adassanak ki. A Pápa városát illető ügyek közül a fellebbezés elutasításával megerősítést nyert az a határozat, amellyel az alkapitányi állás betöltését mondták ki. Városunkból a gyűlésen csupán Sült József, Bélák Lajos, dr. Kende Ádám, dr. Scheiber Jenő és Billitz Ferenc voltak jelen. — Másom nincs — felelt a lány és losolygott —, mit adnék én mást ? Az erdőőr egészen közel hajolt hozzá és fülébe súgta : — Adj egy csókot. A lány megrebbent, olyan mozdulatot tett, lintha el akarna szaladni, az erdőőr önkéntesül utána kapott s átölelte a derekát. Ekkor megcsörrent szemközt a bokor s a én Kádár szikár alakja emelkedett ki a zöld )mb mögül, amint rájuk szögezte a puskáját. — Aki megmozdul, lelövöm. Az erdőőr kővé meredt. Egyik keze a 3ány derekát, másik a kezét tartotta. Puskája tt volt a vállán, de mire ő odakap, s céloz, , vadorzó tízszer is lelövi. A lány azonban elsikoltotta magát. — Jaj édes apám, ne bolondozzon! Az erdőőr megtántorodott s ellökte a inyt. — A vadorzó lánya! — hörögte. A vén Kádár azonban harsányan kiáltott: — Hátra arc, indulj mert, lövök! Egy pillanatig farkas szemet néztek egymással. Az erdőőr még egy pillanatig arra ondolt, hogy ne kapjon-e a puskájához és ne pedig, úgy-e magának nem is kellek, csak tréfázott, bolondozott velem, de hát látja, az apám mindjárt komolyan vesz mindent, s én igen kérem, hogy ne haragudjék ránk. Esdő szemmel nézett az erdőőrre, aki ismét szigorú, méltóságteljes volt. — Én nem haragszok, mondta. — Én csak a kötelességemet teljesítem s ha vadorzót látok, lelövöm. A lány ijedten nézte s közelebb lépett a legényhez. — Nézze — mondta íágyan —, elhoztam a selyem kendőmet, ha kell, magának adom. Egy rózsaszínű semlyem kendőt vont elő a kebléből s oda tette az erdőőr kezébe. Olyan finom, olyan meleg, olyan illatos volt az a kendő, hogy az erdőőr nem tudta visszaadni. — Tudod-e, mondta, — tudod-e Klári, hogy vőlegény, menyasszony ad csak egymásnak kendőt. A lány elpirult és szomorúan kérdezte. — Nem fogadja el? Nagy, terebélyes hársfa alatt állottak. A hársfa akkor virágzott. A nap lebukott az Öreghegy alá s vérvörös palástja ide világlott. lőjje-e azt a vén gazembert keresztül, de mikor a rászögezett puskacsőbe nézett, belátta, hogy ez lehetetlen. Hirtelen megfordult és elindult. Közben majd felvetette düh. Ötven lépésről visszanézett, de akkorra már nem látott senkit. Fogcsikorgatva fordult vissza, miközben kézbe vette a puskát, átkutatta az egész környéket, de azoknak nyoma veszett. Az erdőőrnek ettől a naptól fogva nem volt nyugvása. Éjj^l-nappal az erdőn volt, folyton kézben tartott puskájával, hogy mihelyt a vadorzó feltűnik, rögtön lelövi. Egy este fáradtan, lankadtan ballagott haza felé, le a Csákány hegyen. Egyszerre előtte termett Klári. Lihegve, futva jött és lelkendezve mondta. — Már öt napja keresem, magával akartam beszélni, megkérni, ne haragudjék rám . . . 'miránk, énrám és az apámra. Elmondtam néki, hogyan, mi történt, hogy maga megkímélt a szégyentől s az apám kissé megbékélt, de azért még mindig haragszik, mert azt mondja, hogy az ő lányát ne csókolgassa senki, ő tisztességre nevelt engem, van őneki rendes házatája, ha valakinek kellek, hát azt nem az erdőn kell elintézni. Hát látja, ilyen ember az apám,