Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-01-17 / 3. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Két megjegyzés. Jankovich miniszter mindenképen el akarja végleg törölni a görögöt s majdnem végleg a latint. Pedig ha nem olvastam volna a jó öreg Herodotost (s ha persze Schiller se olvasta volna), honnan tudnám én most, amit így Polykrates történetéből ludok, hogy a túlságosan hivalkodó szerencse iriggyé teszi az isteneket s hogyan tudnám ezt a szegény Mágnás Elza esetére aplikálni, aki tízezreket érő ékszereinek, ezreket érő prémjeinek káprázatos csodájával keltette fel — görög felfogás szerint — az istenek irigységét, akik aztán két gonosztevő által soha nem hallott rettenetes körülmények között pusztították el. A vizböl itt nem a bedobott gyűrű, de — borzalom ! — bedobott holttest került elő s szörnyű gyorsasággal hivta tetemre a tett elkövetőjét. Eddig tartott első megjegyzésünk. A második már talán rövidebb lesz. E borzalmas és rejtélyes gyilkosság tetteseinek kikutatásában határozottan érdeme van a sajtóbeli nyilvánosságnak. Nem is helyteleníthető tehát, hogy a lapok — amíg a tettesek nem kerültek elő — hasábokat közöltek az eset minden legkisebb részletéről. De, hogy a gyilkosok elfogása után mért kellett a milliomos barátnak minden legkisebb ós legbelsőbb ügyét is firtatni, azt .n&lr igazán nem tudjuk. Azaz igen, mégis tudjuk. A szenzációt utolsó csöpp levéig ki kell csavarni, mint a citromot, de nem kell akkor sem eldobni, citrom gyanánt, hanem hagyni kell, amig rothadni kezd, mert sokan szeretik a rothadás szagát is. Ez a riporterelv, amely azonban finom elvnek éppen nem mondható. Dr. Antal Gábor „Fáj, hogyha dőlnek a kert ösi fái" . . . fáj, ha kidől egy-egy „terebélyes nagy fa", melynek hatalmas törzséről bizakodva hittük, hogy még soká, nagyon soká dacolni fog az idő dühével, az enyészet romboló erejével. S kétszeresen fáj, ha olyan hatalmas élő fa dől ki, melyet mindnyájan ismertünk, mely közel állt hozzánk, melyhez meghitt baráti érzéssel közeledtünk, melynek ereje bizodalmunk, nagysága dicsekedésünk volt . . . Akit ma borongó érzések között gyászolunk, a dunántúli református egyházkerület jobb létre szenderült nagy püspöke: dr. Antal Gábor nekünk pápaiaknak mindeneknél inkáhL méltán volt bizodalmunk, méltán volt dicsekedésünk. Dicső életpályája folyamán magas őrálló helyre szólította el öt ugyan körünkből vezéri rendeltetése, azért mindig teljes szivével e városon csüngött, hol legszebb éveit élte, hol a közügyek terén először kezdett munkálkodni. Állásának természete magával hozta, hogy mint kerülete székhelyével állandó kapcsolatban maradjon, azzal a várossal, melyet nálánál jobban nem szeretett senki s melynek felvirágoztatása érdekében alkalma nyilott — s hogy erre alkalma nyilott, ez volt életének egyik legfőbb öröme — nagyot kezdeni és nagyot véghezvinni. Az ösi kollégiumon. ifjú nönevelöintézeten s a többi református egyházi épületeken kivül a városháza ormáról is fekete zászlót lengetett e héten a téli szél. Szimbóluma volt ez annak, hogy Pápa városa dr. Antal Gábor püspököt életében és halálában mindig magáénak tartotta. Mienk is. volt, ft* ogúsz JeLkével,. lelke minden érzésével, szivének jóságával, egész szeretetreméltó egyéniségével. Ám ha nem élt, nem tanított volna e városban évtizedeken át, ha nem tett volna különösképen a mi városunkért s ennek lakóiért oly igen sokat, akkor is méltó volna könnyeinkre, méltó kegyeletünkre. Ez a színmagyar város kellene hogy akkor is gyászt öltsön annak a férfiúnak elhunyta felett, ki a magyarság ügyének igazi apostola volt. Hiszen ő volt az, ki kiapadhatlan erélyével, kifogyhatatlan munkaerejével a drávántúli népet, kit ront az idegen, megtartotta hitének, hogy így magyar legyen! A nemzet aranykönyvébe irta be ezzel a nevét, kinek érdemeit egy igaz magyarnak sem lehet soha elfelednie ! . . . Áldás emlékére. * Antal Gábor született Szt.-Király-Szabadján, Veszprémmegyében 1843. évi május 10-én — régi nemes, de szegény családból. Harmadik gimnáziális osztályos korától fogva teljesen önmaga tartotta fenn magát Pápán, magántanításból, amiben Tarczy Lajos, Kiss János, Vály Ferenc és Kerkapoly Károly különösen segítségére voltak, amennyiben a jobb módú szülőknek ajánlották. Mint 8 ik osztálybeli tanuló pályadijat nyert egy természettani kérdéssel. A gimnázium végeztével a theológiai tanszékre lépett, amely pályán előnyére szolgált, hogy a theológiai tudományok mellett a jogtudományokat is hallgatta. Az 1865/6-ik iskolai év első felében helyettesítette Kerkapoly Károlyt a bölcsészeti tantárgyakban a theológiai és jogi tanfolyamon, minthogy Kerkapoly 1865. év nov. 23-án országos képviselővé választatott. 1866. év nyarán Monoszlóra, Zalamegyébe káplánnak ment, ahol azonban csak a következő év február végéig maradt, mert Kerkapoly Károly sokszoros sürgetésére visszament őt helyettesíteni a pápai főiskolához, hol mint ilyen az 1866/7. iskolai év második felében tanította az összes bölcsészeti és politikai tárgyakat. Az 1867. év otóber 1-én államsegéllyel a berlini egyetemre ment a bölcsészeti tudományok hallgatására, hol egy évet töltött. Augusztus és szeptember hónapokban beutazván Németország nagy részét, az 1868/9. tanévet Svájcban, a zürichi egyetemen töltötte bölcsészeti és theológiai tudományok hallgatásával, hol titkára volt az akkor számos tagból álló zürichi magyar egyletnek. 1869 május 27-én a dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlésén pappá szenteltetett fel s ugyanakkor Kerkapoly Károly után a pápai ref. theológiai és jogi akadémiához a bölcsészeti és politikai tudonFuijivo.k tansz<H

x kére rendes, tanárul inegválasztatott, amely tanszékkel akkor a rendszeres filozófián kivül az észjog, nemzetgazdászat, alkotmányi, pénzügyi, rendészeti politika előadása volt összekötve. Számtalan kezdeményezés dicséri Antal Gábort a pápai főiskolánál, melyet a legtöbb alkalomkor ő képviselte hazafias és egyházi ünnepségekben. Az 1881-ik évi debreezeni zsinatra a főiskola képviselőjévé választatott, ahol az egész ülésszakon jelen volt; ugyancsak ez időtől tagja volt az ref. tanügyi bizottságnak. A főiskola szellemi ügyei mellett tevékeny részt vett annak anyagi ügyei rendezésében. Az 1886. évben rendezte a főiskola részére engedélyezett sorsjátékot, mely 16 ezer forintot jövödelmezett. Azután is, midőn a tanári állást a lelkészivel cserélte fel, a főiskola ügyeinek vezetésében tevékeny részt vett s különösen, hogy az új főgimnáziumi épület jelenlegi helyére épült, annak főtényezője és előkészítője volt. Az egyházkerület részéről 1889-ben tanácsbiróvá, 1894-ben pedig egyházkerületi egyházi aljegyzővé választatván, a kerület ügyvitelében is tevékeny részt vett s az ujabb időben felszínre került főgimnáziumi államsegély, kerületi nőnövelde stb. alapmunkálatait nagy részben ő készítette s több, különösen a lelkészi állomások javadalmainak emelését, lelkészözvegyek és árvák segélyezését tárgyaló indítványai foganatosíttattak az egyházkerület által. A valódi Osram drótlámpák kaphatók Pápán, ifj. Eisler Mór üvegkereskedésében. Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és Fia Budapest, VI., Hajós-utca 41.