Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-04-18 / 16. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: L>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Félix Austria. Valamikor régen irigyelik Ausztriát, hogyan tudja hatalmát, gazdagját házasságokkal emelni. Akkorról maradt snn a hexameterbe is foglalt mondás, hogy bella gerant alii, tu felix Austria, nube." agyarul: „Ám viseljenek mások háborúkat, boldog Ausztria, csak házasodjál." Az újabb őkben azonban mintha felhagyott volna Ausztria régi jó szokásával. A külpolitikai házassáikat ráhagyja másokra és ő úgy látszik egyedül yönge) diplomatáira és (erős) hadseregére akar maszkodni. Hát hiszen abban kétségtelenül n némi igazság, hogy ma már a nemzetek nfliktusa nem kizárólag a családi rokonságok zése révén intézhető el s abból, hogy a görög eg a román udvarok s viszont a román meg orosz udvarok Összeházasodnak, nem okvetlehet következtetést vonni arra, hogy esetjes bonyodalom esetén, nem az történnék-e, li történt a svéd és orosz konfliktus első síére, hogy a svéd királyi herceg szépen zaexpediálta kedves feleségét, ám azért, hogy ek a házasságok minden legcsekélyebb jelenséget nélkülöznének, azt balgaság volna ál Ilii. És Ausztria? Hol marad a régi hires zasodó Ausztria ? Megfogytak talán a főhercegk ? Avagy elfogytak talán a hozományok ? yiket se hisszük és azért — csodálkozunk. Az új sajtótörvény. Szépen, csendesen, a közvélemény és társadalom egyes rétegeinek átkával nem törődve, illesztette a magyar törvényhozás a magyar Corpus Jurisba 1914. évi XIV. t.-cikk szám alatt az új sajtótörvényt, amely az 1848. évi XVIII. t.-cikk régi, sok tekintetben elavult anyagát kiegészítve, helyesbítve és módosítva, a hihetetlenül nagyszabású és bonyolult kérdéseket, problémákat, alkotásokat és visszaéléseket feltüntető magyar sajtóviszonyokkal összhangzásba hozva kimerítő, szilárd struktúrájú direktívát adott a sajtótörvényeket nyilvánosságra bocsátó faktoroknak arra nézve, hogy mit szabad megirni és a nyilvánosságra hozatalnak mik a feltételei. Be kell ismernünk, hogy a magyar életnek magyar milliók szivéhez nőtt értéke a technikában, stílusbeli gazdagságban, a dikció lendületében, tartalmának szinességében és változatosságában szinte páratlan tökéletességű magyar sajtó, amelynek orgánumai szinte am^rikaias könnyedséggel és amellett a publicisztikának a költészet magaslatára emelkedő ragyogó páthoszával tárgyazzák az élet jelenségeit és bírálják a dolgozó, alkotó, romboló és vétkező emberek megnyilatkozásait. Be kell ismernünk, hogy a sajtónak az a friss szárnyaló szabadsága, amellyel törvényt ül az elevenek és holtak felett és az a bravúros lendület, amellyel harcba áll az ideáljaiért, egyike az ifjú Magyarország legsajátosabb és legkihasználtabb jogának, melynek hatása és agitatorikus ereje sok szépséget és nyugatiságot csiholt ki a magyar társadalomból, melynek patópálos bús fatalizmusát gyakran verte fel multbanézö álmodozásából és sarkalta arra, hogy dolgozzon a holnap számára, a jövendőért. Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy ez a hatalmas befolyás, amit a sajtó a társadalom és közéleti munka minden ágazatára Magyarországban gyakorol, néha a hatalommal való durva visszaélés szomorú tényálladékait mutatja, különösen pedig a szabadverseny féktelenségében egymást szenzációkban túlszárnyalni akaró bulevard sajtó tiport bele olyan intimitásokba, melyeknek nyilvánosságra hozatalát semmi nemű közérdek vagy jogos magánérdek nem követeli. Ezeknek a merényleteknek, ezeknek az erkölcstelen forrásokból erőt merítő álhirlapirói féktelenségeknek ódiuma egész antizsurnaliszta áramlatot idézett elő a magyar társadalom konzervatívabb rétegénél és ennek eredményekép tényleg találhatunk az új sajtótörvénynek különösen a biztosíték-szigorítás, a kolportázsnak, valamint a sajtóközleményben foglalt PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A nagy kertben. Irta: Zöldi Márton. Mikor Zsigmondi István, a világszerte ismert rü kémikus, több mint husz évi távollét után szakerült a Fehér Kőrös mentén elterülő lővárosába, tapintatosan, de következetesen 3rt minden ováció elől. Az indiai angol gyarmatokról került haza bizony rosszul esett az otthon való magyanak, hogy nem diadalkapun át, durrogó acklövések puskapor szaga között fogadhatták gfelelő szónoki kirohanásokkal a város büszkeét. Szóval mindenki tudta, hogy egy szérumámilliókat szerzett, hogy az angol király gas érdemrenddel tüntette ki, (talán ebéden ott marasztotta), s hogy a Tudományos idémia is tagjává választotta. Épp a mult en tartotta meg székfoglalóját, melyről az ígok sokat irtak s így az sem maradt titokhogy Zsigmondi István „Az egzotikus növénymérgek legújabb kémszereiről" értekezett. Már tiz napja volt otthon a tudós, kinek széles, fakó arcát a gyermekkorra való emlékezés könnyű, halványpirossága futotta át s aki minden apróságot, jelentéktelenséget hiven megőrzött nagy, kerek koponyájában. A városban nem volt egyetlen egy rokona sem. Akik még éltek, azok Amerikában laktak. De ez semmi összefüggésben nem volt és nem is lehetett a rendszeres amerikai kivándorlással, korunknak e krónikus nyavalyájával. Ennek egészen külön története van. A Zsigmondi édesapja rézműves volt s ennek idősebb fia, Péter, az akkori szokásnak megfelelően az apja mesterségét folytatta. Ezt a fiút, a mi tudósunk testvérbátyját, egyszer toloncuton hozták haza szülővárosába. Az ilyen hazatoloncolásnak visszataszítóan durva a szcenáriuma. Végig kisérik a városon a szerencsétlent, mint a gonosztevőt s az embereknek hetekig van szörnyüködésre és kárörömre való anyaga belőle. Hamarosan kétségtelen módon kiderült, hogy a hazatoloncolásra semmiféle törvényes joga sem volt az illető közigazgatási személynek, ki azt elrendelte. Tisztára könnyelmű, önkényes, banális cselekedet volt. De ez a megállapítás igen csekélyet változtatott azon az égető szégyenen, mit a Zsigmondi családnak tűrnie kellett. Ez hagyatta el a fiatal rézművessel hazáját. Amerikába költözött, hol akkor az Unió viselt háborút a déli államokkal. Zsigmondi belépett az Unió hadseregébe, végigküzdötte a hadjáratot, kapitányi rangot szerzett és végképp megtelepedett Amerikában. Minthogy jó sora volt és tekintélyes vagyont szerzett, szegényebb rokonait, nevezetesen két nővérét és egyik sógorát, kitelepítette Amerikába. A tudós hazajövetelének nem volt semmi materiális célja. Régen, régen határozta el, hogy megnézi egyszer még a Kőrös partját, a sásszegélyü ingoványokat, a jegenyéket, az elrajzolt törzsű fűzfákat. Aztán néhány ismert arcot is kivánt látni azok közül, amelynek látása valamikor örömet szerzett neki. Valamennyi főzelék különösen Ízletes lesz, ha viz helyett húslevesben főzzük meg, melyet gyorsan és kényelmesen állithatunk elő a ? MAGGI"" kockák-béi Ügyeljünk a MAGGI névre és a keresztcsillag védjegyre. (kész húsleves). 1 kocka 14 liter finom húsleves részére 5 f.