Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-04-11 / 15. szám

utcán és talán még a Mátyás király ház hátulsó részét. Ez aránylag még a legolcsóbb házvétel lenne és ezenkívül nagy nyereség volna a városra nézve, hogy a roppant szük bejárat a Barát-utcába kiszélesítetnék. Ez pompás hely volna a színház szá­nára. Benn volna a város kellő közepén, nindenünnen könnyen megközelíthető, egy elég nagyságú tér közepén. Dr. Lövy L«ászló. iver rendkívül ölesé, meri kamukéi kéuült Villamos telepünkről. Városi villamos telepünk örvendetes fej ­>dését bizonyítja az a jelentés, melyet az )13. évről most terjesztett Major Gyula üzem­vető a felügyelő bizottság elé s melynek főbb szeit a következőkben közöljük. Az elmúlt évben is rendkívüli élénkség ilt a hálózatunkhoz való csatlakozás terén; (kapcsoltunk 93 (1912-ben 84) világítási fo­asztót, 860 drb. lámpával és 8 (5) ipari jyasztót, 10 drb. összesen 45 lóerejü motor­ezen szaporulattal fogyasztóink száma 5-re (814) emelkedett. Ezen emelkedés előmozdításában jelen­íeny része volt azon intézkedésnek, mellyel 13 július 1-től a világítási áramdíjat 7 fillér­5 fillérre leszállítottuk. Az áramdíj mérséklés igaz, hogy számos új fogyasztót juttatott telepünknek, de 1913. évi nyereségünket érzékenyen érintette, amennyi­ben az 2144'43 koronával kisebb, mint az 1912. évi volt, ennek dacára villamos telepünk fejlődésében az emelkedés irányzatát meg­tartotta, mert az áramdíj leszállítás bevételün­ket 5573'— koronával csökkentette. A lefolyt évben első izben járultunk hozzá készpénzzel a város közszükségleteinek fede­zéséhez, e cimen 9800'— koronát fizettünk be a város házi pénztárába ; tekintetbe véve még azt, hogy a város a körülbelül 18.000 koronát érő közvilágításért csak 6300 koronát fizetett — értékben kifejezve 21500"— korona az a hasznos összeg, melyet 1912 évi jövedel­münkből a városnak juttattunk. Szerelési üzletünk is szép eredménnyel zárult, az összes új fogyasztók berendezését mi készítettük el, s ezen üzletágból a tiszta jövedelmünk 10351"27 korona. 1913 május 1-én lett üzembe helyezve a közvágóhíd hűtő berendezése s ez kapcsolatban a jégfejlesztő gépekkel rendkívül megnövelték az ipari áramfogyasztást, egyedül a hűtő és jégfejlesztő gépek fogyasztása 69528 Kilowatt­óra volt, több mint a város egész közvilágításáé. Statisztikánk szerint erőátviteli célokra 95°/ 0-al több áramot adtunk el, mint az 1912. évben. Az elmúlt évben a maximális napi ter melést a téli időszakban, október 6 án 2360 (1842) Kilowattórával, mig a nyári időszakban augusztus 4-én 1945 (1773) Kilowattórával értük el. A legnagyobb egyidejű terhelést 1913 november 22-én este órakor, 240 Kilowat­tal értük el s mivel ekkor 950 Kilowatt volt az összbekapcsolási érték, így ennek 25'2%' a> mig a mű összmunkabirási képességének (465 Kilowattal az accumulator teleppel) 51'5%-a (47%) vetetett egyidejűleg igénybe, vagyis ekkor a gépberendezésnek még 48'5%" a tartalék­ban állt. A legkisebb napi termelésünk 1913 július 13-án 875 (497) Kilowattóra volt. Az elektromotorikus üzem kis iparosaink­nál egyre nagyobb tért hódít. A mai magas munkabérek mellett kézi erővel dolgozva, nem tud már versenyképes árut piacra hozni, s kényszerítve van üzemé­ben a motorikus erőt használni. A kisiparost ezen szándékában a villamosmű hathatósan támogatja, egyrészt tanácssal látja el őket, míg másrészt hoss/.u lejárain részletfizetés ellenében beszerzi részükre a hajtó motort. Az ipari ára­mért fizetett egységár Kilowatóránkint 20—35 f. A Nyereség és Veszteség számla kimuta­tása szerint 1913. évben, az összes árambevétel volt 146037 32 K az összes üzemi kiadás . . . 105356 30 „ nyert üzemi jövedelem : 40677*02 K Hozzá adva: a) hirdetés dij. . 4'— K b) ingatlanok jöve­delmét . . . 690 — „ c) betét-kamatokat 667"09 „ d) szerelési nyere­séget. . . . 10351-27 , 11712 36 . Jövedelem tehát: 52389*38 K Ebből évközben fel­használtunk tőke­kamat-törlesztésre 17433-92 K A város házi pénz­tárába befizettünk 9800'— „ 27233 92 „ Rendelkezésre álló jövedelem: 25155*46 K mely összeget, megállapítandó személyzeti juta­lék levonása után, az értékcsökkenési tartalék­alap növelésére javasolja a jelentés elköny­velni. Városunk közvilágítását a f. 1914. évben, az egyre fokozódó i gényeknek megfelelően, úgy lámpa-számban, mint fényerőben tetemesen megjavítják. A 800 gyertyafényű ivlámpákat kicseréljük a múlt év végén forgalomba jött 1000 gyertyafényű erejű úgynevezett í/ 2 wattos fémszálas lámpával, melynek áramfogyasztása és fenntartása az ivlámpáéval teljesen azonos. Az Esl.erházy-uton, Győri-uton, egészen a vám­házig, ezen útvonal jobb megvilágítása cél­jából, 8 drb. 600 gyertyafényű 1/ 2 wattos lám­pát szerelünk. FODK QÁNnflR temetkezési vállalata, I IrKlo 3APIDU K páp3) F ő_ utca (fflegyeház meIIett ) Steckenpferd liliomtejszappan Bergmann & Co. cégtől Tetschen a Elbe egyre nagyobb kedveltségnek és elterjedtségnek örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva s a bőr- és szépség gondozásában való fölül­mulhatatlanságáért. Ezernyi elismerőlevél! Sok legnagyobb kitüntetés ! Bevásárlásnál óvatosság! Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védöjegyre és a cég helyes nevére ! Darabja 80 fillérért kap­ható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszer­üzletekben stb. Hasonlóképen kitűnő Bergmann Manera liliomkrémje (70 fillér egy tubus). Kitűnő szer női kezek gondozására. Egy óra múlva megérkeztek a csendőrök a biró fontoskodva súgta oda az őrmes­•nek. — A Vőgyi Treszkát tessék befogatni. A Vőgyi Treszka árvalány volt s a vén jganyja mellett nőtt fel, most is annál él, pszámból. A Vőgyi Treszka szép, sudár telt lány t, gömbölyű mellel, rezgő derékkal. A nyár óta mind jobban megteltek az mai, mint megérő félben levő gyümölcsnek, lyre azután a fonnyadás vár. Az uraság új pincemestert hozatott, azzal Dajodott össze ez a Treszka. Az ilyesmi falun n történhetik titokban s már a télen igen dosott a Treszka az emberek elől. Mindenki togott róla és mindenki sajnálta, de segí­i csak a pincemester tudott volna a dolgon, íem ez kinevette. — Csak nem veszek el egy koldust, ndta. — Hogyan kerül a csizma az asztalra ? Máskor jobban vigyázzon a Treszka. Hát bizony a csendőrök befogták, bevitték özségházba, vallatták. Irult, pirult a Treszka s tagadott szörnyen. A kis halott porontyát megmutatták neki, or is tagadottt. Csak akkor tört meg, mikor kijött az ész úr, meg két doktor is vele. Azok meg­igálták a Treszkát, erre aztán szépen be­ott mindent. A faluban ezalatt nagy volt a csődület. A szájasabb, nyelvesebb asszonyok aznap incsak kiélvezték a pletykázás összes gyö­•eit. Némelyiket a csendőrök befogták tanúnak, ezek aztán megszeppentek. Puha János is elővezetődött, mint tanu. Az őrmester ugyancsak megfirtatta, hogyan, mint talált rá a gyermekre. — Persze, halászott kend. — Nem halásztam én kérem, megkövetem. — Hát mi a ménkünek kecmergett akkor kend a vizben. — A csizmáimat mostam le. — No' isz azér nem szokás lemenni a Balatonra. — Hát kérem, a Balatoni víz igen jót tesz a bőrnek. — Jót, fenét, viz csak víz. Vallja be kend, hogy csukázott. Puha János csűrte, csavarta a szót, amint csak tudta. A vége mégis csak az lett, hogy benne maradt a csávában. Hiába no, az őr­mesteren nem lehet kifogni. Ezalatt a községházáról is egyre szivá­rogtak ki a hirek. Hogy most vall a Treszka, egy úr meg papirra veti, amit mond. Meg, hogy most boncolják a gyermekét. Aztán hogy mit mond­tak az orvosok, meg az ügyész úr. A kisbíró volt ma az érdeklődés közép­pontja. Ö járt ki-be a községházhoz s egy-egy mondatot el-elkapott, ezt is, azt is meg-meg­látott. Egyszercsak jön ki nagy méltatlankodó fejcsóválással. — Na mi az, mi újság ? — kérdi ez is, az is. — Nincs már igazság a földön. Máskor — régen — az ilyen fehérnépet elevenen el­ásták a halott gyerekével együtt. Most? Most meg a haja szálát sem görbítik meg. A szörnyüködés általános. — Miből gondolja? — Hm! Miből! Hát'szen hallottam. Most hallottam az imént, hogy azt mondja az ügyész úr, hogy no te szegény lány, ne sírj no. Hiszen nem szánt szándékkal tetted. — Hát meg sem büntetik talán? — kérdi a kisbíró sógorasszonya. — Nem hinném, hogy megbüntetnék — feleli a kisbíró és ellépked. Odébb a Puha János álldogál és várja, mi lesz a Treszkával. — El sem kísérik — mondja neki a kisbíró. — Fenét! — feleli Puha János. — 'Sz akkó 1 annak mán rendibe van a szénája. — És elindul haza felé. Amint a községház előtt elmegy, akkor jönnek ki az urak onnan. Leghátul a Treszka, bekötött fejjel, szemére húzott keszkenővel. Puha János megáll és nézi őket. Azok felülnek a hintókra és elrobognak, A Treszka még áll kicsit ott s a földre szegzett szemmel vár, hogy ővele most mi történik. Végre a csendőrőrmester rászól : — Treszka, te most hazamehetsz, majd ha irást kapsz, be kell jönnöd a városba a törvény elé. Treszka bólint és elsiet haza. Puha János is elindul és közbe még re­ménykedik. — No, el ugyan nem kisérték, de majd azért csak megbüntetik.

Next

/
Thumbnails
Contents