Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.
1914-04-11 / 15. szám
utcán és talán még a Mátyás király ház hátulsó részét. Ez aránylag még a legolcsóbb házvétel lenne és ezenkívül nagy nyereség volna a városra nézve, hogy a roppant szük bejárat a Barát-utcába kiszélesítetnék. Ez pompás hely volna a színház szánára. Benn volna a város kellő közepén, nindenünnen könnyen megközelíthető, egy elég nagyságú tér közepén. Dr. Lövy L«ászló. iver rendkívül ölesé, meri kamukéi kéuült Villamos telepünkről. Városi villamos telepünk örvendetes fej >dését bizonyítja az a jelentés, melyet az )13. évről most terjesztett Major Gyula üzemvető a felügyelő bizottság elé s melynek főbb szeit a következőkben közöljük. Az elmúlt évben is rendkívüli élénkség ilt a hálózatunkhoz való csatlakozás terén; (kapcsoltunk 93 (1912-ben 84) világítási foasztót, 860 drb. lámpával és 8 (5) ipari jyasztót, 10 drb. összesen 45 lóerejü motorezen szaporulattal fogyasztóink száma 5-re (814) emelkedett. Ezen emelkedés előmozdításában jeleníeny része volt azon intézkedésnek, mellyel 13 július 1-től a világítási áramdíjat 7 fillér5 fillérre leszállítottuk. Az áramdíj mérséklés igaz, hogy számos új fogyasztót juttatott telepünknek, de 1913. évi nyereségünket érzékenyen érintette, amennyiben az 2144'43 koronával kisebb, mint az 1912. évi volt, ennek dacára villamos telepünk fejlődésében az emelkedés irányzatát megtartotta, mert az áramdíj leszállítás bevételünket 5573'— koronával csökkentette. A lefolyt évben első izben járultunk hozzá készpénzzel a város közszükségleteinek fedezéséhez, e cimen 9800'— koronát fizettünk be a város házi pénztárába ; tekintetbe véve még azt, hogy a város a körülbelül 18.000 koronát érő közvilágításért csak 6300 koronát fizetett — értékben kifejezve 21500"— korona az a hasznos összeg, melyet 1912 évi jövedelmünkből a városnak juttattunk. Szerelési üzletünk is szép eredménnyel zárult, az összes új fogyasztók berendezését mi készítettük el, s ezen üzletágból a tiszta jövedelmünk 10351"27 korona. 1913 május 1-én lett üzembe helyezve a közvágóhíd hűtő berendezése s ez kapcsolatban a jégfejlesztő gépekkel rendkívül megnövelték az ipari áramfogyasztást, egyedül a hűtő és jégfejlesztő gépek fogyasztása 69528 Kilowattóra volt, több mint a város egész közvilágításáé. Statisztikánk szerint erőátviteli célokra 95°/ 0-al több áramot adtunk el, mint az 1912. évben. Az elmúlt évben a maximális napi ter melést a téli időszakban, október 6 án 2360 (1842) Kilowattórával, mig a nyári időszakban augusztus 4-én 1945 (1773) Kilowattórával értük el. A legnagyobb egyidejű terhelést 1913 november 22-én este órakor, 240 Kilowattal értük el s mivel ekkor 950 Kilowatt volt az összbekapcsolási érték, így ennek 25'2%' a> mig a mű összmunkabirási képességének (465 Kilowattal az accumulator teleppel) 51'5%-a (47%) vetetett egyidejűleg igénybe, vagyis ekkor a gépberendezésnek még 48'5%" a tartalékban állt. A legkisebb napi termelésünk 1913 július 13-án 875 (497) Kilowattóra volt. Az elektromotorikus üzem kis iparosainknál egyre nagyobb tért hódít. A mai magas munkabérek mellett kézi erővel dolgozva, nem tud már versenyképes árut piacra hozni, s kényszerítve van üzemében a motorikus erőt használni. A kisiparost ezen szándékában a villamosmű hathatósan támogatja, egyrészt tanácssal látja el őket, míg másrészt hoss/.u lejárain részletfizetés ellenében beszerzi részükre a hajtó motort. Az ipari áramért fizetett egységár Kilowatóránkint 20—35 f. A Nyereség és Veszteség számla kimutatása szerint 1913. évben, az összes árambevétel volt 146037 32 K az összes üzemi kiadás . . . 105356 30 „ nyert üzemi jövedelem : 40677*02 K Hozzá adva: a) hirdetés dij. . 4'— K b) ingatlanok jövedelmét . . . 690 — „ c) betét-kamatokat 667"09 „ d) szerelési nyereséget. . . . 10351-27 , 11712 36 . Jövedelem tehát: 52389*38 K Ebből évközben felhasználtunk tőkekamat-törlesztésre 17433-92 K A város házi pénztárába befizettünk 9800'— „ 27233 92 „ Rendelkezésre álló jövedelem: 25155*46 K mely összeget, megállapítandó személyzeti jutalék levonása után, az értékcsökkenési tartalékalap növelésére javasolja a jelentés elkönyvelni. Városunk közvilágítását a f. 1914. évben, az egyre fokozódó i gényeknek megfelelően, úgy lámpa-számban, mint fényerőben tetemesen megjavítják. A 800 gyertyafényű ivlámpákat kicseréljük a múlt év végén forgalomba jött 1000 gyertyafényű erejű úgynevezett í/ 2 wattos fémszálas lámpával, melynek áramfogyasztása és fenntartása az ivlámpáéval teljesen azonos. Az Esl.erházy-uton, Győri-uton, egészen a vámházig, ezen útvonal jobb megvilágítása céljából, 8 drb. 600 gyertyafényű 1/ 2 wattos lámpát szerelünk. FODK QÁNnflR temetkezési vállalata, I IrKlo 3APIDU K páp3) F ő_ utca (fflegyeház meIIett ) Steckenpferd liliomtejszappan Bergmann & Co. cégtől Tetschen a Elbe egyre nagyobb kedveltségnek és elterjedtségnek örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva s a bőr- és szépség gondozásában való fölülmulhatatlanságáért. Ezernyi elismerőlevél! Sok legnagyobb kitüntetés ! Bevásárlásnál óvatosság! Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védöjegyre és a cég helyes nevére ! Darabja 80 fillérért kapható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszerüzletekben stb. Hasonlóképen kitűnő Bergmann Manera liliomkrémje (70 fillér egy tubus). Kitűnő szer női kezek gondozására. Egy óra múlva megérkeztek a csendőrök a biró fontoskodva súgta oda az őrmes•nek. — A Vőgyi Treszkát tessék befogatni. A Vőgyi Treszka árvalány volt s a vén jganyja mellett nőtt fel, most is annál él, pszámból. A Vőgyi Treszka szép, sudár telt lány t, gömbölyű mellel, rezgő derékkal. A nyár óta mind jobban megteltek az mai, mint megérő félben levő gyümölcsnek, lyre azután a fonnyadás vár. Az uraság új pincemestert hozatott, azzal Dajodott össze ez a Treszka. Az ilyesmi falun n történhetik titokban s már a télen igen dosott a Treszka az emberek elől. Mindenki togott róla és mindenki sajnálta, de segíi csak a pincemester tudott volna a dolgon, íem ez kinevette. — Csak nem veszek el egy koldust, ndta. — Hogyan kerül a csizma az asztalra ? Máskor jobban vigyázzon a Treszka. Hát bizony a csendőrök befogták, bevitték özségházba, vallatták. Irult, pirult a Treszka s tagadott szörnyen. A kis halott porontyát megmutatták neki, or is tagadottt. Csak akkor tört meg, mikor kijött az ész úr, meg két doktor is vele. Azok megigálták a Treszkát, erre aztán szépen beott mindent. A faluban ezalatt nagy volt a csődület. A szájasabb, nyelvesebb asszonyok aznap incsak kiélvezték a pletykázás összes gyö•eit. Némelyiket a csendőrök befogták tanúnak, ezek aztán megszeppentek. Puha János is elővezetődött, mint tanu. Az őrmester ugyancsak megfirtatta, hogyan, mint talált rá a gyermekre. — Persze, halászott kend. — Nem halásztam én kérem, megkövetem. — Hát mi a ménkünek kecmergett akkor kend a vizben. — A csizmáimat mostam le. — No' isz azér nem szokás lemenni a Balatonra. — Hát kérem, a Balatoni víz igen jót tesz a bőrnek. — Jót, fenét, viz csak víz. Vallja be kend, hogy csukázott. Puha János csűrte, csavarta a szót, amint csak tudta. A vége mégis csak az lett, hogy benne maradt a csávában. Hiába no, az őrmesteren nem lehet kifogni. Ezalatt a községházáról is egyre szivárogtak ki a hirek. Hogy most vall a Treszka, egy úr meg papirra veti, amit mond. Meg, hogy most boncolják a gyermekét. Aztán hogy mit mondtak az orvosok, meg az ügyész úr. A kisbíró volt ma az érdeklődés középpontja. Ö járt ki-be a községházhoz s egy-egy mondatot el-elkapott, ezt is, azt is meg-meglátott. Egyszercsak jön ki nagy méltatlankodó fejcsóválással. — Na mi az, mi újság ? — kérdi ez is, az is. — Nincs már igazság a földön. Máskor — régen — az ilyen fehérnépet elevenen elásták a halott gyerekével együtt. Most? Most meg a haja szálát sem görbítik meg. A szörnyüködés általános. — Miből gondolja? — Hm! Miből! Hát'szen hallottam. Most hallottam az imént, hogy azt mondja az ügyész úr, hogy no te szegény lány, ne sírj no. Hiszen nem szánt szándékkal tetted. — Hát meg sem büntetik talán? — kérdi a kisbíró sógorasszonya. — Nem hinném, hogy megbüntetnék — feleli a kisbíró és ellépked. Odébb a Puha János álldogál és várja, mi lesz a Treszkával. — El sem kísérik — mondja neki a kisbíró. — Fenét! — feleli Puha János. — 'Sz akkó 1 annak mán rendibe van a szénája. — És elindul haza felé. Amint a községház előtt elmegy, akkor jönnek ki az urak onnan. Leghátul a Treszka, bekötött fejjel, szemére húzott keszkenővel. Puha János megáll és nézi őket. Azok felülnek a hintókra és elrobognak, A Treszka még áll kicsit ott s a földre szegzett szemmel vár, hogy ővele most mi történik. Végre a csendőrőrmester rászól : — Treszka, te most hazamehetsz, majd ha irást kapsz, be kell jönnöd a városba a törvény elé. Treszka bólint és elsiet haza. Puha János is elindul és közbe még reménykedik. — No, el ugyan nem kisérték, de majd azért csak megbüntetik.