Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-03-28 / 13. szám

EÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA LEÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA LEÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA KÉZIMUNKA LEGOLCSÓBB BEVÁSÁRLÁSI HELYE LEÁNYKA RUHA EÁNYKA RUHA /C

M7 R R R KÉZIMUNKA KÉZIMUNKA SZOLOSY E. CEGNEL (MATUS-HAZ) LEÁNYKA RUHA ÖTÖTT ÉS SZÖVÖTT ÁRUK URI DIVAT ELÖNYOMDA NŐI DIVAT KÖTÖTT ÉS SZÖVÖTT ÁRUK EGYESÜLETI ÉLET. - = A Jókai-kör vasárnap, március hó -én este hat órakor rendezi saját helyiségén ebben az évadban utolsó házi estélyét á 'vetkező műsorral : 1. Az elektro technika réből. Szabad-előadás kísérletekkel. Tartja ix Lajos. 2. Szép Adelaid. Irta Wildenbruch, •dította dr. Kőrös Endre, szavalja Nobel zefa. 3. Zenés felolvasás. Tartja Szentgyörgyi ndor. 4. Liszt VI. rapszódia. Zongorán négy zre előadják Neumann Elza és Gaál Irénke. Dalok. Énekli Szőllősy Miéi, zongorán kiséri auner Margit. Az estélyt rendezi: Ungár Í

iályné. A mult heti estélyről itt következik refeánk : Az estélyen nagyszámú diszes közönség tt Kis Ernő rendkívül vonzó, érdekes és ulságos felolvasást tartott városunk multjá. A kedves közvetlenségü s a mellett érté előadást mai számunkban közöljük. Csokly Eliz finom kidolgozású szép zongorajátéka inyörködtette azUtán a közönséget. Majd serü Géza énekelt erőteljes hangján néhány labús és víg magyar dalt Kis Károly kifogásin zongorakiséretével. Besse Zoltán pár uoros kis költeményt szavalt igen ügyesen, estély utolsó, igen hatásos pontja Rupprecht dor csellójátéka volt. Pár év óta, hogy utola hallottuk, rendkívülit haladt. Ma úgy felásra, mint technikai kivitelre valóban művéset nyújtott. Sok élvezetet nyújtó játékához inően simult az a precíz zongorakiséret, Kis Margit szolgáltatott, kit a sikerült ély rendezéséért külön elismerés illet meg. = A Leányegyesület műsora folyó hó ón este 8 órakor: 1. Liszt II. rapszódia, igorán négy kézre előadják Neumann Elza Gaál Irén. 2. Szaval Kakas Irén. 3. Tarenghi: palcáda. Zongorázza Koréin Ady. 4. Felolás. Tartja Martonfalvay Elek. 5. Farkas •e: Ginka Panna, melodráma. Szavalja Tapyi Sándor, zongorán kiséri Szelestey Margit. Vlűdalok. Énekli Keserű Géza. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A városok hitelügye. A belügyminiszter ag felszólította a városokat, hogy elkerülítlen hiteligényeiket taxatíve felsorolás mellett apon belül közöljék vele a következő csoporszoros figyelembevétele mellett: I. Az 1914visszafizetendő függő (folyószámla, lombard ) kölcsönök. II. Befejezett vagy folyamatban vagy már megkezdett beruházási munkákért esedékes kereseti összegek. III. Az 1914. Bn feltétlenül megvalósítandó beruházási munitok költségei. Ide kell érteni egyrészt a már [kezdett és folyamatban levő beruházási muritok azon költségeit, melyek azoknak bef'ejezéjz szükségesek, másrészt a még meg nem lett, de az 1914. évben feltétlenül megvalóidó beruházási munkálat költségeit. Az ügykapcsolatban azt jelentik más oldalról, hogy elügyminiszter a községek részére kilátásba ezett kölcsönök ügyét egyelőre ad akta ezte. Pedig a községek egynémelyike már nított is az államkölcsönre, de a belügyiszteriumban nem számítottak a városok igényeinek olyan nagy mérvére, mint a lentések eredménye. A városok óriási igényetámasztottak a kormánynyal szemben és .nek az igényeknek a sürgős kielégítése valóelodázhatatlan. Ennek aztán az lett a követíénye, hogy a községek hiteligényeinek nkölcsön utján való kielégítése halasztási ved. § A tanonciskolák államsegélye. Meg annak idején, hogy a város polgármestere énnyel fordult a közoktatásügyi miniszterhez, melyben az iparcs és kereskedelmi tanoniskola folyó évi költségvetésében fedezetlenül maradt szükségletnek államsegéllyel való fedezését kérelmezte. A közoktatásügyi miniszter most értesítette a város polgármesterét, hogy az iparos és kereskedelmi tanonciskola számára az 1913/14. tanévre 1500 korona államsegélyt és az országos tanonciskolái alap jelleg nélküli álladékából 5000 korona segélyt engedélyezett, mely összegeket a város polgármestere a pápai kir. adóhivatalnál, illetve a vármegye alispánjánál bélyegtelen nyugtára felveheti. § Olcsó szén. A városi tanács utasítására a villamos-telep vezetősége most terjesztette be jelenlését a városi szénraktárra vonatkozóan. A jelentés szerint a legjobb minőségű porosz kockaszén beszerzési ára, a raktározási helyre szállítva, 100 métermázsánként 360 korona, rak tárbér és kezelési költség 20 kor., s így az önköltség 100 métermázsánként 380 korona volna. Ezek alapján a városi tanács felhívta az üzemvezetőt, hogy a jövő évre rendeljen 20 vaggon porosz kockaszenet s 500 métermázsát tartson mindig készletben s a nagyközönségnek mélermázsánként 4 koronáért bocsássa rendelkezésére és az árusításról az ősz beálltával a közönséget kellő módon értesítse. § Emelik a bérkocsik diját. Azaz, hogy csak emelni akarják. A helybeli bérkocsi tulajdonosok ugyanis kérvénnyel fordultak a tanácshoz, melyben a bérkocsi viteldijakat felemelni kérik. Ha a tanács a kérelmet teljesíti, akkor a bérkocsi dijak 40—60%'kal lesznek magasabbak az eddiginél. Panaszkodnak az ellen is, hogy habár szabályrendelet szerint csak 10 kétfogatú és 2 egyfogatú bérkocsi engedélyezhető, mégis a hatóság 19 bérkocsira adott ki engedélyt. Kérik, hogy minden bérkocsi tulajdonos tartson éjjeli szolgálatot, a .vasúti állomás előtt pedig az érkezés sorrendjében helyezkedhessenek el, továbbá, hogy a vonatok érkezésének vártakor, közbiztonsági szempontból, mindenik kocsi bakján üljön egy ember és ennek betartása kellően ellenőriztessék. A tanács még nem döntölt a kérelem dolgában. § Hatósági husszék. A húsáraknak legtöbbször indokolatlan feleme lése régóta foglalkoztatja a város hatóságát, s minden lehetőt elkövet, hogy a húsárak a normális áraknak megfelelően leszállíttassanak. Többször állított is fel a város időközi huss zéket, ami annyiban ütközött csak nehézségek be, hogy mindannyiszor más-más helyiségekről kellett a városnak gondoskodni. Ezen a bajon most úgy segített, hogy Kunt-testvérek pápai építőkkel a hatósági' husszékre tervet és költségvetést készíttetett, amelyet a tanács legutóbbi ülésében el is fogadott s a tervezőket megbízta, hogy 370 korona költséggel ezen hatósági husszéket sürgősen készítsék el és bocsássák a város rendelkezésére. TARKA ROVAT. Az utcáról. Két néni ballag előttem. Erősen d iskurálgatnak. Szapulják a húsdrágaságot, amely úgy megnehezíti a szegAny ember háztartását. Nem illik mások beszélgetését kihallgatni, még az utcán se, de a tárgy érdekelt, s az illem felett győzödelmeskedett bennem a kíváncsiság. És szépen kihallgattam mi a véleményük a drágaságról a nyelvelő nénikéknek. Az egyik mondja : — Hát tudja komámasszony, hogy ilyen nagy a húsdrágaság, annak az új vágóhid is az oka, az ördög vinné el, aki kitalálta. Mert azt panaszolják a mészárosok, meg a hentesek, hogy most mégegyszer annyi vágódijat kell fizet niök, mint a régi vágóhídon. — Ez igaz — mondja a másik —, ámbár én még nem láttam mészárost, vagy hentest, aki ne panaszkodott volna, és ha jól emlékszem, a régi vágóhid idejében is volt húsdrágaság, mert mi meg közönség olyan vagyunk, ha valamit vennünk kell, annak mindig sokalljuk az árát. Ha most drágább is a hús, de legalább nyugodtak lehetünk, hogy beteg állatot nem eszünk. — Már pedig nekem hiába beszél komámasszony — replikáz erős meggyőződéssel az új vágóhid ellensége —, mégis csak jobb volt a régi vágóhid idején. Jobb volt az állatot tartóknak is, meg a mészárosoknak, henteseknek is. Mert ha ezelőtt megbetegedett egy szarvasmarhánk, vagy sertésünk, hamarosan eladtuk. Mink se vesztettük el egészen a pénzünket, a mészáros vagy hentes is olcsón jutott állathoz, s könnyebben adhatta a húst is olcsóbban. Ez utóbbi szavakra kissé megborsódzott a hátam, s az asszonyok további beszélgetésére nem voltam kíváncsi. * * * Egy más alkalommal két falusi „tejes asszony" — valóságos tejhamisítö típusok — cammogott előttem a Jókai utcán. Mindegyiknek hátán egy-egy nagy tejeskanna éktelenkedett. A jámbor asszonyságok most is „szakmájukat" érintő dolgokról beszélgettek. — Hallotta néném — mond a fiatalabbik —, hogy a bagós Fekele Jánost a napokban megbünntették 100 koronára, mivel vizet találtak a tejében ? — Meg-e? — szörnyülködik a kérdezett. Múltkor meg szegény keresztleányomat büntették meg, amiért a tejfelt egy kis liszttel szaporította — pedig az ugyan nem árt neki. — Utóbb még ránk is kerül a sor — sóhajt a fiatalabbik. — Bizony hugám, én már a múltkor csaknem rajt vesztettem. Alighogy meg tudtam lépni a vizsgálók elől. — Igazán borzasztó, milyen finnyás ez a városi közönség. Minden csekélységért a rendőrséget uszítja reánk. Maholnap talán azt is eltiltatják, hogy a fejőedényt kiöblítsük egy kis vizzel. Még fiatal vagyok, de akkor inkább azonnal le mondok arról, hogy tovább is tejjel kereskedjek. — De még én is ám ! — toldja a szót az idősebbik, akinek már egész vízvezeték terheli a lelkét. Ezzel a Csókáig jutottunk. Én visszafordultam, asszonyaim pedig tovább folytatok útjokat haza felé. Elleste : Nikpál. UJ rson