Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.
1914-01-03 / 1. szám
XI. évfolyam. I. szám. Pápa, Í9I4 január 3. f APA MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. r efor m át us roisKuu \* S&J — Szer^g/íztőség: Liget-utca 6. 0 v VT Lgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: !>«• KŐRÖS ENDRE]. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Nemzeti önérzet. Annak ötletéből, amit most e helyen széljegyzettel akarok kisérni, lehetne ugyan megint a fővárosi sajtóról pár barátságos szót ejteni, de ezt a témát máris többször voltam kénytelen előszedni, semmint szeretném. A ránk hajnalodott új év első nemzeti botrányának regisztrálásánál ne azon ütközzünk meg tehát, hogy a sajtó mily fölényes pózzal siklott keresztül rajta, hanem keressük azt a bizonyos nemzeti önérzetet, melyet annyi költő dicsőített s mely annyi parlamenti szónok lat b ombasztjaiban szállt — nagy fene szines szappanbuborékként — az égnek. Azonban illő már megmondani azt is, miről van tulajdon képen szó. Szó van erről: Magyar fővárosunk egyik hatalmas terén, a főváros által adományoz^i^elken áll egy hatalmas szinház, úgy hívják, hogy Népopera. Ez a „művészeti" intézmény, mely nagyobb reklámmal dolgozik, mint a Barnum cirkusza, mert el tudta érni azt, hogy többet Írjanak róla a lapok, mint a többi összes pesti színházakról együttvéve, ez az opera dicső műit után, melyet bécsi, berlini német színtársulatok vendégszereplésével, alszegi magyar eredeti operettek bemutatásával s végül a beszélő mozivak műsorába illesztésével teremtett meg, 1914 január 1-én csúcsára jutott nemzeti missziójának, előadatván a Parsifalt saját tagjaiva! — Bihar,- .jf?r, Gábor síb, urakkal — német nyelven, k magyar művészet annaleseiben ehhez hasonló botrány még -sohasem történt. Nem mintha ettől a német nyelvű előadástól a magyarságot féltenők, hanem azért, mert a külföld előtt olyan szine van a dolognak, mintha a Parsifalt — melyne/ tömör, nehéz nyelve miatt lefordítása tényleg igazi műfordítót kiván — magyar nyelven nem is lehetne előadni! Ennek a mi nagyra tartott nyelvünknek sárba tiprása a magyar Népopera német nyelvű elő adása, meggyalázása nemzeti önérzetünknek. „De mit tür a szolgaságnaknépe? Mért nem kel fel?! . . Hát azért tür és azért nem kél fel, mert Márkus Dezső, a Népopera igazgatója, testvére ama Márkus Miksának, aki mint a Magyar Hírlap főszerkesztője, nemzeti küzdelmeinknek egyik dicső vezére. Éljen, éljen, s harmadszor is éljen a nemzeti küzdelem s vesszen, vesszen, harmadszor is vesszen a nemzeti önérzet! Yárosi gazdálkodásunk. Köztudomásu dolog, hogy árva- és alapítványpénzünket tavaly is és az idén is, e pénzdrága világban, 5 1/2°/o-os kamatra adta ki, illetve adja ki még j&a is a város egyes kivevőknek, a ki nem" vett összeg • pedig 4V2, legfellebb 5 Százalék haszonnal hever egyik-másik pénzintézetünkben. Köztudomásu tény az is, hogy városaink sem a múlt évben nem kaptak, sem az idén nem kaptak 7 72, legjobb esetben 7°/o-ra kölcsönt, és ez a körülmény indította a kormányt oly elhatározásra, mely szerint 9 millió koronáig terjedő, olcsóbb kamatú kölcsönt szerez városainknak a magas percentes terhek enyhítésére. Városunkhoz is lejött ez ügyben a hivatalos fölszólítás a magas kamatú kölcsöntételek felterjesztésére. S már ott is vannak ezen irataink a belügyminisztériumban. Töj)b mint 400 ezer koronát tesz ki a kérdéses kölcsönök összege. S ha elgondoljuk az összes városaink ily jellegű terheit, akkor az a kormány által kilátásba helyezett 9 millió vajmi kis összegként guggol a szükséglet óriási halma mellett. S ebből aztán nem helytelenül következtetünk arra is, hogy Pápának is, de meg más városoknak is említésre sem méltó összegecske jut segedelmük Bárhogy számítsuk is nekünk jő lesz, ha 30 -35 ezer boronát juttat a kormány segélyakciója. Oh, de mi ez a 400 ezer korona mellett! Hisz, ha szabatosan nem irja elő majd a kormány a küldendő összegnek hova fordítását, jó ideig azon veszekedhetnek bizottságaink és azon törheti a képviselőtestület is fejét, hogy tulajdonképpen mit is csináljanak e kölcsönnel, mfelyik cimü teher javára használják fel. Ez a segítség, noha jóindulat van benne, nem segítség. Célját elérni nem fogja még azon feltétel mellett sem, ha véletlenül nagy kamatdifferencia jelentkeznék a két kölcsön között. Ámde ezt remélnünk oly viszonyok között, amikor az államnak is óriási köícsöneinél 7, sőt 7|V2°/o-al kell megbirkóznia, egyáltalában hiu álmodozásnak tűnik föl. Ha a kormányban a városok anyagi helyzetét javítani akaró szándék lakozik, úgy fogja meg és ott markolja meg a dolog üstökét, ahogyan és ahol biztatóbb a várva-várt siker. Első sorban is, nem megakadályozni, hanem kényszeríteni kellene a városokat községi pénztárak létesítésére, ahova első sorban is kötelezöleg elhelyezendök lennének az illető városok összes árva- és alapítványi pénzei. Hisz egy város esak nyújt e pénzekért annyi garanciát, mint akarmelyik jónevü bank avagy takarékpénztár. Vájjon nem közgazdálkodási abszurduni-e, hogy mig a városok kénytelenek az ő kezelésük alatti pénzeket 4, 472, legfellebb 5%• kai. gyümölcsöztetni idegen pénzintézetben, nekik, ugyanazon pénzintézettől 6, 6 1/2, sőt most 7°/o-ra lehet kölcsönt nyerniök. Vagy, hogy városunkat is mutassuk be e világításban, nem megható gazdálkodási eljárás van-e abban, hogy az árvaés alapítványi pénzeket mai nap 5V2 0,'o-al helyezik el magánosoknál, holott magának a városnak 7%-nál olcsóbb kölcsönt szereznie lehetetlen. És ha még ehhez hozzá vesszük azt, amit hozzá is kell vennünk, hogy ily olcsó pénzszállítással egyrészt az árvaés alapítványi érdekeket és célokat fosztjuk meg jogos és szükséges jövedelmüktől, másrészt ~ Leidéi uij«k jelénél magát a váróéi péi-ziLrt is 6—700 koronával évenként megkárosítjuk, akkor minden bővebb magyarázat nélkül is előttünk áll városaink gazdálkodásának egyik égő sebe. Mint az a bizonyos cica azt a bizonyos forró kását, éppúgy kerülgetik már hosszabb idő óta kormányaink a városi pénztárak megalkotására vonatkozó elhatározó lépéseket. Most is, ámbár a jelen gazdasági válság megdöbbentette kormányunkat és szinte kiált a helyzet az orvoslás után, inkább csekély összegű kedvező kölcsönt igér a városoknak ahelyett, hogy az árva- és alapítványi pénzek gyümölcsöztetöbb elhelyezését kötné ezek szivére és fölszólítaná őket pénztárak létesítésére. Ha ily intézkedések útjában nem bizonyos érdekkörök sérelme és tiltakozása áll, — amit figyelemre méltatni elsőrangú súllyal nem is volna szabad, — hanem inkább a fontoskodó aggodalom a városi pénztárak vezetése ellen, ez ellen a legkönnyebben alkalmazhat a kormány óvórendszabályt azzal, hogy évenkint bizonyos időben, a miniszter szakembert küld ki e pénztárak átvizsgálására és teljes ellenőrzésére, akinek egész ellátását Magyarországi Képvilesö: Finger és Fia, Budapest, VI, Hajós-utcza 41 szám. A valódi (3sram drótlámpák kaphatók SPápán, ifi - Sísler JíCór üvegkereskedésében.
