Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-11-15 / 46. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: I)KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. „Sie, Schweinskopf!" A katonaság gorombáskodása, mint miniszterbuktató ok, ez mindenesetre a kulturális haladás jelének mondható. Pedig — tréfa nélkül — megtörténhetik, hogy Hohenburger miniszter úr Ausztriában azért bukik el, mert helytelenítette annak a járásbirónak eljárását, aki megállapította a rideg (és való) tényt, hogy „Sie, Schweinskopf" a katonaságnál „Gang und Gebe", sőt még ennél különbek is állandó diszei a kaszárnyastílusnak. Hogy azonban Hohenburger esetleges bukása, azért, mert ez alkalomból a birói függetlenséget megsértette, változtat e a kaszárnya sokszor istállói stílusán, azt ugyan kötve hisszük. De azért haladunk akkor is, ha a miniszter bukik. De bukik-e vájjon ?! . . . Gyurátz Ferenc püspök — a vérvádról. A kievi vérvád, mely több mint egy hónapon át izgalomban tartotta mondhatni az egész világon a jobbérzésü emberiséget, országunk annyi kiválósága között megszólalásra birta Gyurátz Ferenc püspököt is. Nyilatkozatát, fenkölt lelkének ez ujabb bizonyságtételét, a Jókaikör f. hó 9-én tartott közgyűlésén elnöki megnyitóként mondotta el és ritka bensőséges, meggyőző erejű szavai nyomán a kör is tiltakozását fejezte ki a vérvád ellen. Bár némileg hézagos feljegyzések után, e helyen közöljük Gyurátz püspök nyilatkozatát, melynek értékéből mit sem von le, hogy azóta a per — milliók megnyugvására — felmentő Ítélettel befejezést nyert: Jókai Mór, akinek neve alatt szervezkedett egyesületünk, munkáiban köztünk él s azok az eszmék és elvek, melyek müveiben kifejezésre jutnak, fenntartják lelkünkben a kapcsolatot a világ és az eszmények között. Mindenre tanít ö bennünket, ami szent, ami igaz. így felhivja az elfogulatlan kebelt, hogy az igazságért buzogjon és szót emeljen. Megtanít a legnagyobb tanra, a felekezeti, szeretetre, hogy a testvért mindenkiben felekezeti különbség nélkül meglássuk és elismerjük. A Jókai szelleméhez hiven járunk el akkor, ha a tőlünk távol Oroszországban, Kiev városábau folyó szomorú jelenetekről megemlékezve, hangot adunk elfogulatlan meggyőződésünknek, igazságérzésünknek. Egy már századokon át ismét és ismét megjelent súlyos és irgalmatlan vád, a vérvád, ütötte ott fel fejét. Egy egyszerű munkás áll a biróság előtt és sújtja a vád öt s ő benne a zsidó népet, hogy vallási szertartásaihoz, istenitiszteletüknél vért, embervért kivánnak. Borzong bennünk az érzés e képtelen vád hallatára. Kinosan fájlalnunk kell, hogy a XX. században ez a vád képviselőkre talált és ennek nyomán éled a fanatizmus, a gyűlölet, mely egy felekezetet eltiporni, vérében fürödni akar. Ez a vád csupán a tudatlanságból vagy a türelmetlenségből fakadhat, csupán ürügy és jelszó lehet arra, hogy szétszakíttassanak a kötelékek, melyek egyik embert a másikhoz fűzik s egymás ellen uszíttassanak irgalmatlanul, kegyetlenül. Nem először rettenti meg az emberiséget ez a vad és lehetetlen vád, melyet még soha és senki bizonyítani nem tudott. Honnan szárinazhatik mégis és mi alapja lehet? A messze őskorban, a legtöbb müveit nép származásának sötét korában ott van az ember-áldozat. Megtaláljuk a francia nép eleinél, a keltáknál, megtaláljuk a dicső görög nép történetében. Agamemnon szeretett leányát, Iphigéniát hurcoltatja az oltárhoz, Achilles sírján hadifoglyokat áldoznak fel. A törzs, melyből mi magyarok származunk, a szkitha, szintén ismerte az ember-áldozatot. Embert áldoztad ük, hug-y hitük szerint összeköttetésben álljanak így a túlvilággal, az örökkévalóságba elköltözött testvérekkel kapcsolatuk legyen. Üzenetet küldtek a másvilágra úgy, hogy egy szerencsétlen foglyot négy, élesre fent hegyű összerakott dárda hegyére dobtak. Pogány vallási szertartás volt ez, semmi egyéb s megköszönnők szépen, ha ma valakinek is eszébe jutna minket, mai magyarokat üldözőbe venni azon a cimen, hogy elődeinknél ily szertartás volt honos. A zsidó nép őstörténetében szintén látszik nyoma az ember-áldozatnak. Ábrahám is oltári áldozatnak szánja fiát, ám ez áldozatot Jehova nem fogadja el, nem kell neki az ártatlan gyermek vére s egy kos helyettesíti a halálba szánt gyermeket. Ám később — forgassuk csak a szentírást! —- s hallani fogjuk minő mennydörgő haraggal kárhoztatják a próféták a pogány föniciaiaknál divatos emberáldozatot. Az ég haragjával, szörnyű istenítélettel fenyegetik azt a családot, mely saját kedves gyermekét Isten kiengeszteléséül feláldozta. Az a vád, mely most és már annyiszor a zsidók ellen felhangzik, a keresztyénség őskorában az első keresztyéneket sújtotta. Azért üldözték, azért hurcolták őket százával vadállatok elé, kinhalálba, mert — így szólt a balga, a roszhiszemü vád — titkos összejöveteleiken Reggelizés előtt félpohár Schmidf ha u er-féle Használata valódi áldás gyomorbajosokaak, székszorulásban szenvedőknek véráldozatot mutattak be. Az urvacsorát, amit cselekedtek az ;

JÖ emlékezetére", három századon át akarattal így magyarázták félre s ezért kellett martirhaiáit szenvedni annyi száz tiszta kezű, tisztalelkü ártatlannak. Ugy-e az örültek házába való volna, aki ma a keresztyének ellen ily képtelen váddal előállna ? S ugyanezt kell mondanunk azokról is, aki felújítva sötét századok szomorú hagyományait, ezzel a váddal mernek előállani a zsidók ellen. Nincs sem a szentírásnak, sem a zsidóság bármely hagyományos könyvének egyetlen helye sem — komoly tudósok számtalanszor bebizonyították ezt —, amely ehhez csak a leggyöngébb támpontot is nyújthatná ! Nem is tesznek egyebet azok, kik e vádnak mégsem átallanak szószólói lenni, csak gyújtogatják a veszedelmes tüzet, mely elhamvaszthatja a felekezeti békességet. Beállhat az a kor e gyújtogatás nyomán, mely félelmetes, iszonyatos lesz: mindenek harca mindenek ellen! A keblünkben élö emberszeretet, a keblünkben lobogó igazságérzésnek hódolunk akkor, ha felemeljük a lelkiismeret megbotránkozásának szavát a kievi vérvád ellen. Örökítsük meg jegyzökönyvünkben tiltakozásunkat a kegyetlen ösgyülölködés megujulása ellen! így cselekedvén, méltók leszünk példányképünk, Jókai szelleméhez ! Yárosi közgyűlés. — 1913 november 11. — A képviselőtestület kedden délután nem kevesebb, mint öt óra hosszat tartó közgyűlést tartott, melyen mintegy 70 városatya vett részt. Azt hihetné az ember, hogy ez idő alatt legalább egy tucat ügyet intéztek el, holott csak éppen az ötödik ügyig jutottak el. Határozni azonban már ebben sem határoztak, ami annál inkább sajnálatos, mert amint arról dr. Kende Ádám okfejtéséből mindenki meggyőződést szerezhetett, a nyilvános házak ügye tulajdonképen a tanács hatáskörébe tartozik, a tanácsnak pedig nem kell egyebet tennie, mint a képviselőtestület juniusi határozatának egész terjedelmében érvényt szerezni s akkor az ügy közmegnyugvásra megoldást nyer. A tárgysor többi pontjai közül megemlítjük a hivatalnokok vasárnapi munkaszünetét, amit a képviselőtestület ezutl.al sem szavazott meg. Ez kudarcnak látszik az első pillanatra, de ha megtudjuk, hogy ezúttal csak négy szóval maradt kisebbségben a munkaszünet az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill. Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerlizletben.