Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-02-08 / 6. szám

A tanítóképző hangversenye. — 1913 február 1. — Állami tanítóképző-intézetünk hangverse­nyeinek régi megállapodott hire van. Annyiban eltér 'ez a hangverseny egyéb, a szezónban rendezni szokott hangversenyektől, hogy derék tanítójelölteink soha idegen segítséget nem vesznek igénybe hangversenyük sikerének eme­léséhez; ők mindent saját erejükből adnak. Hogy pedig erejük van nagyot és szépet akarni s azt végre is hajtani, azt bebizonyította idei szereplésük is. De bizonyított az idei egyebet is. Hogy a vezetésbe ismét visszatért a régi kedv, a régi erély, mely öt-hat év előtt a képzői zenekart szinte művészi nivóra emelte. Az utóbbi években bizonyos stagnációt láttunk, az idei hangverseny azonban a múlt diadalmas napjaira emlékeztetett s ezt őszinte örömmel állapítjuk meg. A hangversenyen előkelő és szépszámú közönség volt jelen, mely a programm minden pontját élvezettel hallgatta végig. Hatalmas orkeszter hangjai zúgtak fel a műsor bevezetőjéül. A lelkes, vagy 60 főnyi filharmonikus társaságot az új zenetanár Lengyel Gyula vezette, aki Köveskutira emlékeztető temperamentumával szárnyaló lendületet adott a kar játékának. „A bagdadi kalifa" nyitányát játszották nem iskolai zenekarnak, de tanult muzsikusok karának is becsületére váló össz­hangban, erővel teljesen, kifejezően, nagydina­mikai hatással. A közönség zúgó tapsokban adott kifejezést elragadtatásának. Goppeé Kovácsok sztrájkja c. verses el­beszélését sok belemélyedéssel, helyenként kellő hévvel szavalta Szabó Ede. A szavalatot nem szűnő figyelemmel hallgatták s zajosan meg­tapsolták. Most az énekkar mutatkozott be. Az utóbbi évek után itt is határozott emelkedést álla­pítottunk meg. De mintha a kar hanganyagra már gazdagabb is lett volna. Maga az előadás azonban — komoly és vig népdalokat énekeltek — minden elismerésre méltó. Látszik, hogy a kar tagjai mind hivatásszerűen és eredményesen kultiválják a zenét s vezetőjük Eckhardt Mátyás tehetséges muzsikus. Eredetiségében igen kedves és hatásos volt a vonós zenekar száma. Vezetőjük Nagy Benő cigányosan maga is hegedült (és pedig nagyon szépen) s temperamentumos játéka vitte, ragadta magával a derék muzsikusok gárdáját. Zúgó taps jelezte az elért sikert. Horn József hatalmas basszusát már több­ször élveztük, szólószámát — Az órát^ A grá­nátosokat énekelte — Ízlésesen, művésziesen adta elő. Entzbruder Dezső mint zongorakísérő s mint egy ráadásul adott népdal szerzője is megérdemli elismerésünket. Nehéz feladatot szépen oldott meg az énekkar, amelyet ezúttal Entzbruder vezényelt Lányi Egy gondolat bánt engemet rapszódiá­jának előadásával. Változatosságot hozott a mű­sorba Gráf Dezsőnek és Németh Sándornak a dialógja, melyen nagyon jól mulatott a közönség. A tartalmas műsor záradékául az ifjúsági nagy zenekar a Rákóczi induló hatalmas akkordjait szólaltatta meg a bevezető szám nívóját elérő pompás összjátékban. Hangverseny végeztével megkezdődött a tánc s a muzsika vitézei e téren is derekasan vitézkedtek. Kedves, hangulatos mulatság kere­kedett, melyet a jelenvolt leányok bájos serege bizonyára sokáig dicsérettel fog emlegetni. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A város térképe. A pápai kir. felmérési felügyelőség értesítette a tanácsot, hogy a város kicsinyített térképét Vidos Simon kat. mérnök 350 K-ért hajlandó elkészíteni. A tanács a tér­kép elkészítésére a megbízást kiadta. A tér­képet sokszorosíttatják s iskolai füzetek hát­lapjára alkalmazzák. § Birói szemle. A legutóbbi városi köz­gyűlés azt a határozatot hozta, hogy a közvágó­hidi építkezésnél birói szemle tartassék, amely­nek eredményéhez képest fog a teljesítendő fizetésekre nézve határozni. A szemle napját a járásbíróság e hó 10-ikére tűzte ki. A város és az építkező cég közös megállapodással Stolczer győri műépítészt nevezték meg szakér­tőjük gyanánt. § Hiány a vízvezetéki pénztárnál. Az I 1912. évben a vízvezetéki hálózatot a rendes­nél nagyobb mértékben terjesztették ki s az előállott 14.852 K 60 f túlki adást a pénztár fedezni nem tudta, miért is ez összeget a letéti pénztárból utalták ki. § Az állatorvos helyettesítése. Bognár Jánps v. állatorvos hetek óta beteg s hivatalá­ban Pápai Lajos napidíjas állatorvos helyette­síti, aki ilyen minőségben több év óta kifogás­talanul működik. § Tűzifa. A város tüzifaszükségletének fedezésére egy ajánlat érkezett Billitz Ferenc és fia cég részéről, akit a szállítással meg is biztak. § Kérvény. Néhai Fodor István rendőr­biztos özvegye kérvénnyel fordult a városhoz, hogy 450 K nyugdíját 700 K-ra emel jék fel. A kérvényt a tanács véleményezés nélkül terjeszti a képviselőtestület elé. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör múlt vasárnap a kör he­lyiségét zsúfolásig megtöltő díszes közönség jelenlétében tartott házi estélyt, mely a jelen­voltak egybehangzó véleménye szerint valósá­I gos művészestélynek is beillett volna. Az első szám Kis Károly zongorajátéka volt. A fiatal zongorista eddig csak kisérőként vagy négy­kezesben szerepelt sikeresen, mostani önálló fellépte tanúságot tett róla, hogy igazi tehetség, aki érzelmeket képes megszólaltatni a zongora hangjain. Pompás hangú énekest ismert meg a közönség Dorcsák Lászlóban . Egyenletes, csengő, behízelgő tenorja magasabb művészi kiképzést árul el, igen szépen énekelt két olasz éneket, majd a zúgó tapsokra ráad ásként magyar szá­mokat. Ezután dr. Kőrös Endre tartott szabad­előadást „A költészet szabadságáról". A világ­irodalom példái alapján a lángelme és a fan­tázia uralmát hirdette a tudákos költészettani szabályokkal szemben, másrészt viszont fel­emelte szavát a költészet szabadsága címén felburjánzó szabadoss ág ellen. Az est szavalója Besse Lajos volt, aki Medgyasszay Ocskay bal­ladáját kifejező drámai erővel, megfelelő orgá­nummal, nagyon hatásosan adta elő. Szenzá­cióként hatott az utolsó szám: Nyárády Margit éneke. Meleg, szines szopránhang csendült fel, s — mint az est féríiénekesénél is — meg­lepett az öntudatos művészi ének, aminőt csak valódi énekmestertől sajátíthatni el. A Mignon busongása megkapta a sziveket, szép volt a Pillangó kisasszony ís, de mindenek fölött hatást keltett a Figaróból való részlet, melynek csi­csergő trillái az opera színpadjára is beillet tek volna. A közönség lelkesedve tapsolt újonnan feltűnt énekesnőjének. = A leányegylet műsora február 9-én: 1. A csalogány. Irta Jakab Ödön. Szavalja. Fuchs Elsa. 2. a) Rubinstein: Románcé Es-dur; b) Rubinstein: Trot de Cavalleria. Zongorán előadja Kis Károly. 3. Felolvasás. Tartja dr. Kóródi Simon. 4. A kis halottjelentő. Irta Halka Sándor, szavalja: Neumann Manci. 5. a) Schubert: A csalfa szín; b) Molnár Kálmán: Gondolsz-e rám? Románc. Énekli Révész Ar­noldné, zongorán kiséri Kis J(5zsef. Kezdete délután 5 órakor. Fagausztine egy csekket adott át a kínainak, kétezer font értékű csekket, amely a Künberly­bank pénztáránál váltandó be. Lung-Tsing zsebrevágta a csekket. — Mister Fagausztine — mondta azután —, odaát voltam a Buller-vendéglőben. Azt beszélték ott, hogy ön tiltott gyémántkereskedést üz. Mister Parker is ott volt, az a nagy — simára borotvált arcú — férfi. — A detektív ? Fagausztine elsápadt. — Nem tudom, hogy micsoda, kicsoda. De vigyázzon, nehogy házkutatást tartsanak önnél és rajtacsípjék. Node hiszen önnek jó rejtekhelye van. — Lung-Tsing egy pillantást vetett Topsyra, amely nyugodtan feküdt a szoba egyik sarkában. — Isten önnel Mister Fagausztine. Amikor Lung-Tsing eltávozott, Fagausztine lázas munkába kezdett. Elsőben kivette az asztal­fiókból a gyémántokat és Topsy szőrébe buj­tatta őket. Azután egy acél kazettából szedett ki csiszolatlan köveket Fagausztine, amelyek egy más forrásból kerültek hozzá. Ezeket is Topsy szürzsebeibe csúsztatta. Most aztán nyu­godtan alhatott Fagausztine. Másnap délben, szokása szerint, a Buller vendéglőbe ment villásreggelire. Mögötte kullogott Topsy. Az italmérő körül törzsvendégek álltak: Lexin Samu, a dohánykereskedő, Mister Parker és még többen. — Honnan vette ezt a csúnya kutyát, Fagausztine? — kérdezte Lexin. — Hiszen ez egy kaffer-kutya. — Hozzám menekült — mondta Fagausztine és szeretettel nézte a borzas állatot. Parker éppen kockázott a szomszédjával, hogy ki fizesse a következő italt. Napihirekről beszélgettek, a tőzsdéről, a De Beers bányák nyereményeiről, betöréses lopásokról és rablógyilkosságokról. Hirtelenül átható fütty hangzott el kívül­ről. Topsy leugrott, nyílsebesen kirohant és egy kínaihoz futott, aki csakhamar eltűnt az első utcasarok mögött. — A kutya, a kutyám! — ordított Fagausztine, két széket döntött fel, eltört egy poharat, földre tiport egy indulni készülő ven­déget és elrohant, amily gyorsan rövid lábai bírták. Rohant az eltűnt kinaí után. Hiábavaló fára dság volt, mert nem talált senkit. Visszarohant a bankhoz. Elfulladva érke­zett oda és megkérdezte, vájjon egy kínai benyujtott-e ma egy kéte zer fontról szóló csek­ket és kifizették-e neki az összeget. — Igenis — felelték —, két órával ezelőtt volt itt. Topsyt, Jimmyt és Lung Tsing-et a kínait azóta senki sem látta Kimberleyben. IrkÍÍI Siessen addig, mig nem késő egészségéi tfsszaszereznii* Egy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését­vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét Tenni a bajnak, mert a könnyelmű elha­nyagolás sokszor végzetessé válhatik. A meghűlésből eredő JcÖhőgrés, reJtedtséj, meghűlés^ netaézlélegxés és a légzőszervek hnrutos megbetegedéseinél kitűnően bevált az orvosi előkelőségek TBIDBDBfiyi Mindenütt kapható. Egy üveg ára 2 korona 50 flUér ;filtal javasolt I vDBKSi^fi egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb. 8 üreg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Diana-Syégyszeriár, Budapest Károly-kgrut5. szám U.1XV.

Next

/
Thumbnails
Contents