Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-03-22 / 12. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I>

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Feltámadás. Jöjj hit és vigasztalj bennünket szent malasztoddal. Vigasztalj bennünket, mert jobban rá vagyunk szorulva vigaszodra, mint bármikor. Feltámadásról kellene dicsőítő dalt zengenünk, de bátortalanul nyilik énekre az ajkunk s nem áradozva, de dadogva indul meg a himnusz. Feltámadás! Felséges eszme, mindennél dicsőbb szimbólum, mely — egyszer az emberiség kezdete óta — valóra váltál, lesz-e, ó lesz e belőled még egyszer élő valóság ? . . . Soha többet, soha jobban, soha kétkedőbben nem kérdeztük ezt magunktól, mint idén, amikor ezrek és ezrek halálnapjára virradunk a feltámadás ünnepén. Végvonaglásában is irtózatos háború szörnyűségeiből ünnepre ébredve, a kétkedés érzéséből a hit erősségéhez vajmi nehezen tudunk eljutni. Meghaltak ezerek, golyó terítette le őket, meghaltak tizezerek, ágyúgolyó söpört végig soraikon — feltámadnak ezek ? Feltámadnak ? Új életre kelnek ? És akik életben maradtak, az özvegyek, az árvák, mi lesz velük, mig el jő a feltámadás? .. . Fájó a kérdés, feleletet nem tudunk adni magunknak. Tekintetünk azonban a keresztfára téved, onnan, onnan várjuk a vigasz fénysugarát. Jöjj hit, vigasztalj bennünket szent malasztoddal. Városaink. Elszomorodott szivvel látjuk, hogy egy idö óta több városunk életében bizonyos hanyatlás állott be. Mintha energiájukat teljesen elveszítették volna. S mint a lapokból olvassuk, némelyek már arra határozták el magukat, hogy rendezett tanácsú városi jellegüket fölcserélik nagyközségi cimmel és jelleggel. Ez, a nemzeti szempontból végtelenül lesújtó tünet főkép az elözö (koalíciós) kormány helytelen közgazdasági tevékenységéből fakad. Köztudomásu dolog, hogy ez rosz szemmel nézte a városok fejlődését és útjába állott önállóságra törekvésüknek. Eivakultságában a városok szabad mozgása és fejlődése kárára csak a falut vette atyai gondoskodása alá és ez utóbbi ügyeit mindig előbbre helyezte amazokénál. Nemhogy a rendezett tanácsú városokat elősegítette volna a vármegyei megokolatlan gyámkodás alóli felszabadításukban, söt még inkább szorosabb alárendeltségi viszonyba akarta fűzni a városokat a megyével. S amint az élelmi cikkek árának horribilis emelkedésében, továbbá az általa alkotott adóreform veszedelmes paragrafusaiban csakis a koalíciós kormány gazdálkodási elveinek eredményét konstatálhatjuk, éppen úgy az utóbbi időkben mind jobban szaporodó ama tüneteket is, amelyek szerint városok közigazgatásilag falvakká kívánnak lefokozódni, szintén e korszak folyományának kell tulajdonítanunk. A legtöbb nagyközségi citnre vágyó város degradáltatásának okát súlyos, elviselhetetlen pénzügyi helyzetével magyarázza. A pótadót elviselni nem birja, a tisztviselők fizetése nagyon is nehéz neki; az autonom közigazgatási költségek és a modernebb városi berendezkedések terhei leroskasztják. Erös, komoly érvek ezek. Ámde nincsen-e sok olyan községünk, ahol 100-, 200-, 300% pótadót kell Gzetnie a lakosnak és e rengeteg adóért kapják-e csak felét is annak, amit egy rendesebb város ellenszolgáltatásul nyújt lakosainak? Alsó- és középiskolát, élénkebb és jobb kereskedelmet, rendezettebb utcákat és közvetlen közigazgatási hatóságokat stb. stb. Úgy-e bár nem kapnak! S éppen ez a, szinte kiáltó oka annak, hogy nem a városokból szoktak falvak lenni, hanem megfordítva: a falvak iparkodnak városokká nőni. Hogy a természet rendje megfordulni készül nálunk, nem az anyagi helyzet tarthatatlanságából ered, hanem részint elernyedtségünkböl fakad, melynél fogva még mindig szeretjük a sült galamb röpülését a szánkba, megijedünk minden kis tehertől és inkább az állam kitartottjai akarunk lenni, semmint saját erőnkből önérzetes vagyonszerző egyedekké válni. Hisz már előbb-utóbb oda jutunk, hogy mindent az államtól várunk. Azt a dotációt, amelyet pár év óta ad az állam a városoknak, nem tartom ily jellegű segítségnek. Mert a városok A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Jókai. költészetünk virágzó erdejéből Sgnek magaslott egy fa-óriás . . . JÜombkoronáját napsugár ölelte, tjermése gazdagsága oly csodás ! Xemcsak az ég, a föld is úgy becézte, Sok büszke fa körötte örül állt, S meghajtott fővel, udvarát képezve Csodálta a dicső erdökirályt. S a zöld borostyán, — a nagy szeretetnek Jelvényéül — mint övezé körül. . . J\, kis virág is ott a cserjék alján jNfeki ontá illatát egyedül. . . . & délceg órjást ledönté a végzet. . . "Van-e szó, mely ki tudná mondani: jtfit veszte az ö ledőltén az erdő, Szegény hazánk, hogy meghalt Jókai ? ! "Vedd hódolatom, magasröptű szellem S körben, mely viseli nagy neved . . . JSefestni híred, hol vegyek szint, pompát, Slzengni, nagy költő, dicséneked ? . . . Sadogó szóval úgy kísérlem én meg, ){ozzád méltón csak az tud dallani, J(i lelked tüzén átizott lélekkel ÍJoled nyer ihletet nagy Jókai! Jtfagyar vagyok, kicsiny, de ősi multu Xemes népemnek egyszerű fia . . . S)e rád gondolva, tün kishitüségem, Arcomnak nincs mitől pirulnia. 6ly büszkeség szökik szemembe, mintha üegelsö népből lettem volna én; J\, te nagy hired — a mi dicsőségünk, J\feved fényéből — ránk is hull a fény. jUdom az Jstent, hogy nekünk teremtett, }{ogy tángszellemed a miénk maradt S bár fényed átviláglott népezrekre Csak ránk hagyád a meleg sugarat. 6h dús király ! JCrözusok minden kincse Csak múló, külső, cifra semmiség ! . . . JV szinarany, a drága gyöngy, a gyémánt Örök fényével müveidben ég. Sgy hosszú lét gyűjtött kincsgarmadáját J\fyujtád minékünk szellem-örökül; S kincsesház, e szellempiramid, mind }{irünket gazdagítja egyedül. 3"rónok ledőlnek, pusztulnak hatalmak, S)e a te trónod fennáll győztesen . . . ]\fem dönti le idők viharja, vésze, Szeretetünk lesz őre szüntelen. Kgy haltál meg mint agg s úgy élsz közöttünk jftint örök ifjúság eszménye te ! }Ci annyi bübájt, derűt hinte el ránk, Sgykor előttünk megvénülhet-e ? ! JKz agg idö szárnyára véve téged folyton ifjítva hordja képedet S hol megjelensz, a téli fagy felenged S tavasz-derű rezg a szivek felett. Milliószor bevált •jtresrtcs^ -féle hűsleves k o c k <3 Utolérhetetlen gyenge levesek, mártások, főzelékek stb. megjobbítására. Kitűnő főzelékek, ragouk, mártások stb. főzéséhez. Kiváló jó húslevesnek betéttel való készítésére és bouílíonok előállítására. Csakis a MAGGI névvel és keresztcsíllag védjeggyel valódi. Lapunk mai száma LO oldal.