Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-03-15 / 11. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Új Március. Ha lehetne új Márciusi . . . Ám a történet nem igen szokott ismétlődni. Egyszer volt. Volt olyan, aminőt előre egy Jókai fantáziája se képzelhetett el. Jókaié, aki maga is részt vett benne, aki maga is március-teremtő volt. De hogy a nap olyanná legyen, aminővé lett, hogy következményeiben egyszerre megvalósítsa mindazt, amit a legjobbak évtizedes munkával, elméjük erejével, szivük vérével készítetlek elő, azt előre ki gondolta volna ? Kitagadottak hatalmas tömegét egyszerre vezette be ez a nap az ősi alkotmány új bástyákkal felszerelt várába. Joghoz jutott a nép, mert ifjúsága lendületével meg tudta mutatni, hogy Habár felül a gálya S alul a viznek árja, Azért a viz az úr. A viz úrrá lett, de nem pusztított, nem rontott, a gályát, melyet független magyar kezek kormányoztak, vitte a fejlődés, az erősbödés biztos — biztosnak hitt — révébe. Ha lehetne új Március!... Óh mi is, mi mindnyájan, fásultjai torz küzdelmeknek, áhítattal, ünnepi érzéssel köszöntenők. Ha lehetne új Március!... Ha úgy együtt tudna érezni mindenki, mint akkor, s ha a nép egész tömegét mind-mind a hazaszeretetnek az az érzése töltené el, ami eltöltötte akkor a kebleket. Óh ha ilyen március lehetne!... Ki volna oly botor, hogy akkor 80 évről, 20 koronáról s mit tudóin én, miről beszéljen, mik ma mind-mind akár egyiptomi múmiák torz vigyorgással merednek reánk. Ha lehetne új Március! . . . Akkor száguldhatnánk, rohanhatnánk, mértföldjáró sárkánylovon repülhetnénk s meglehetnénk egy nap alatt akkora utat, amekkorát félezer év alatt se tett a nemzet. De hogy ez történjék, hogy az egyenlőség gondolata végre ne üres frázis legyen, ahhoz ihleten, lelkesedésen kivül emberek is kellenének. Emberek vagy ifjak, de márciusiak! Néhány szó a betterment taxröl. A városi élet fejlődésével községeinti fokozott pénzügyi igényei új és nehéz problémákat vetettek fel. Nemcsak az adózók teljesítőképességének határait kell (ha ugyan egyáltalán szo kás) respektálni a fináncpolitikusnak, de még az állami szükségleteket is maga előtt kell bocsátani és ezen a már jól learatott tarlón lehet csak kiböngészni a maga sovány kalászait. Ezek az új nehézségek okozták azt a kétségbe esett hajszát valami új adónem után, amely hajsza végül odavezetett, hogy felfedeztük a betterment taxot, gyöngébbek kedvéért kineveztük angol intézménynek és most már ott tartunk, hogy ettől a bölcsek kövétől várják sokan municipáüs gazdaságunk fellendülését, a községek aranykorát. Talán időszerű lessz egy keveset vizsgálódni vájjon a szép hangzású jelszó tényleg „betterment a-et, azaz javulást képes-e teremteni ? Mielőtt egyáltalán szó volna arról, hogy angol intézmény-e a betterment, gondoljuk el, vájjon megengedi-e a mi egész adórendszerünk egy angol intézmény átültetését? Mert lehet egy adónem mint ilyen abszolút értelembem a legkitűnőbb, ha egyszer a neki való környezetből kiszakítjuk és egy idegen rendszerbe illesztjük be, a legkárosabb hatást eredményezheti. Ezen kérdés vizsgálásánál nem szabad elfelejtenünk, hogy az angol állami és municipális háztartás par exelíence decentralizált, ami teljesen megfelel az ottani közgazdasági élet rengeteg bonyolult, differenciált szerkezetének. Ott az egész közteherviselési rendszeren tényleg átvonul az az alapelv, hogy a közintézményeket a lehetőség szerint a vele élőknek kell fenntartaniok. Az államháztartás keretén belül minden gyarmatnak, a községi gazdaságban minden kerületnek vagy egyéb hely- avagy szükségleti csoportnak meg van a maga teljesen elkülönített budgetje a különböző alapokkal, illetékszerü jövedelmekkel (trusts, funds, revenues stb.), melyeket már a legrégibb idők óta maguk az érdekeltek tartanak fenn vagy hoztak léire. A közszükséglet és a közteherviselés közölt így a lehető legszorosabb kapcsolat áll fenn és így is kell annak lenni olyan haladott gazdasági viszonyok között, mint amilyenek Angliában vannak, ahol egyes emberek aránytalanul nagy hasznot húzhatnak az igénybevett közintézményekből és éppen az egyenlő közteherviselés vezetne a legnagyobb igazságtalanságra. A mi államgazdaságunk ellenben egyszerűbb viszonyainknak megfeielőleg az egyenlő közteherviselés eszméjén alapszik. Nálunk így kell ennek lenni, mivel az egyes ember nem bir közintézményeink használatából annyi gazdasági hasznot húzni, hogy annak fenntartásával indokoltan terhelhető volna, sem pedig nem bir akkora teherviselési képpességgel, hogy a közterhek differenciálására egyáltalán gondolni lehetne. Konkrét példák : Anglia közjövödelmeinek aránytalanul csekély részét szerzi adókból és monopoliumokból. Az angol polgár adóterhe a miénkhez képest elenyészően csekély. Ellenben vegyük például a peres vagy perenkivüli bírósági illetékeket, melyek a miénket gyakran tízszeresen meghaladják. Az iskolák, az oklevelek és képesítések elnyerése, az iparfelügyelet stb. stb. a mi forgalmaink szerint horribilis terheket rónak az érdekeltekre*; nagyon természetesen ott annyi hasznot hajtanak mindezen intézmények, hogy a velük járó áldozat alig érezhető. Vagy most van tárgyalás alatt az új tengerészeti törvény, amely szerint minden gyarmat maga viseli hajóhadának költségeit. Nagyon természetesen méltánytalanság is volna, ha mondjuk a Maláji szigeteknek vagy Trinidadnak is hozzá kellene járulni a délafrikai arany- és gyémántkereskedelem védelméhez. A legcsattanóbb példája a két rendszer közti különbségnek az új angol „nemzeti biztosítási törvény", a „National A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Alkony.* írta : Bárd Miklós: Alkony . . . Valahol foszlik egy álom, Nehéz megbánás köde a tájon Dalok tarlója unottan nézlek, Amire vágyom : egyetlen ének. Ilófehér szárnyú, fenséyes óda Nincsen elődje, nincsen utódja, Születik, elhal makula nélkül, Első, utolsó, egyetlen — végül. Néma az éjfél, közel az óra, Ragyogó holdfény ömlik a tóra. Érc van a vízben, vert ezüstkévék, Hallgatag madár érzi a végét. * Ez a vers a Budapesti Hirlap március 9-iki számában je'< i.t mep, s mi bátorságot vettünk átvételére, mert bizonyíthatjuk vele, hogy a Nyugaték ellenére is . van még — magyar költészet. Két fehér szárnyát teríti széjjel, Büszke nagy lelke megtelik fénnyel, Vizek királya magasba szárnyal, S ami itt szép volt, viszi magával. Néz le a tóra, néz föl az égre, Mindenütt csillag mosolya, fénye — Annak, mi árny éh, annak, mi felhő, Fölötte száll a boldog kerengő. Vonja a földhöz néma szerelme. Vonja az égnek csillagos csendje. S szállva, repesve, fönn haldokolva, Fenséges dalra nyílik az ajka. Zeng a nagy ének, messze elhalló, Felkönyököl rá percre az alvó. Hallgatja mélán, s amikor vége, Sóhajtva dől le, álmodik véle. Átsuhan lelkén szárny akitárva, Sosem volt ilyen boldog az álma. S utána méláz tűnődve ébren: Haldokló hattyú szállt el az éjben. Apró történetek. (Pápa város múltjából.) Irta : Molnár Kálmán. II. A mellett, hogy a küiső ellenséggel és a tolvajokkal és tekergőkkel folytonosan dolga volt a város hatóságának, még a belső egyenetlenség is gyakorta felütötte bozontos nagy fejét. Sok bajt okozott ebben az időben a városnak a kollégiumbeli diákság is, melynek egyes tagjai valóságos rémei voltak a közbékónek. Professzor uraimék — amint ezt eleink följegyezték '— legtöbbször a deákok pártján voltak, azoknak adtak igazat. Ha följelentették őket, még csak büntetést sem kaptak s így a deákok a hátuk mögött érezvén az egész tanári kart, bizony nagyon sokszor olyan tetteket követtek el, amelyek a mai emberek fülében szinte hihetetlenül hangzanak. Hogy azonban professzor uraimék a várossal" szemben miért a diákság pártján voltak, arra nézve egy betű A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít || I r FF akadémiát végzett szabómester, vago uczso^^^ Pá P a, Fő-tér 19. sz. AliaLdo nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések félvéteiére kívánatra vidéken is megjelenek. IÍ7T f kiváló minőség és csínos kiállítasukért IVlUnKaAÍXl több őrsi. kiállításon érmekkel kitüntetve*
