Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-02-22 / 8. szám

támogatásának útján — eddig is járt, de amelynek követésére a félszázados múlt még fokozottabban kötelezi. Erős hittel hisszük, hogy a jubiláns takarékpénztár további működéséből is áldás fog származni, áldás nemcsak közgazdasági életünkre, de e városra és közintézményeire is. or Tanügy a tanács előtt. A legutóbbi tanácsülésnek két tanügyi pontja volt s ezek egyikének elintézése sem kelthet megnyugvást azok körében, akik városunk kultúrájának ügyét szivükön viselik. Mindkét pont a községi iskolaszék határozatából került a tanács elé, tehát oly fórum elől, amelynek ex offo legjobban kell ismerni kultúrális szükségleteinket. És mégis a tanács elzárkózott a kérdések elintézése elől. Miért ? Ez valóságos rejtély. A szóban levő tanügyi kérdések elseje ez volt: Az iskolaszék — a tanfelügyelő javaslatára — az iparostanonc-iskolában gyüjtőosztály felállítását kéri még a jelen tanévre. Hogy mily szükséglet ez, arról az ipariskolai tanítók tudnának regélni, akiknek egész évi szorgalmuk sikerét megbénítja az, hogy az év folyamán szünetlenül kapnak minden újabb szegődésnél új és új növendékeket. Ha ezek külön osztályba mennének, a tanítás sokkal sikeresebb lehetne. A gyűjtő-osztály tehát nagy szükséglet és régen érzett, mert a tanítótestülét valami megoldást már régen sürget, a tanfelügyelő csak a megoldás módjához adta az eszmét. Kérte tehát az osztály felállítását az iskolaszék már a folyó évre. S a tanács megszavazta nem a folyó, nem is a jövő, de az 1914—15-iki iskolai évre. Vagyis a megoldást teljes két tanévvel kitolta, ami egyértelmű azzal, minthogyha az egész ideát agyonütötte volna. Persze azt gondolhatná valaki, hogy itt valami nagy költségről van szó. Szó se róla. Az egész gyűjtő-osztály kerül 4 órájával 4 X 100 — 400 koronába évente. S ha a tanács arra gondolt, hogy az 1913. évi költségvetés már meg van szavazva, akkor ám engedélyezte volna a gyűjtő-osztályt 1913—14-re, amikor 4 hónap költségét = 160 K-át kellett volna költségvetésen kivül fedeznie. Ennyi hiteltúllépést a kultúra érdekében még a legtakarékosabb és leglelkiismeretesebb tanács is vállalhat. De 1914— 1915-re határozni kész komikum. A másik ügy, amivel szemben a tanács a teljes negáeió álláspontjára helyezkedett: a Bánóczi- majorbeli községi elemi hitoktatásának kérdése. Az ide járó ref. és ev. vallású tanulókat a községi tanítónő, aki evangélikus vallású, maga oktatja hittanra. A katholikusokat pedig oktatja a róm. kath. káplán, aki azonban — mivel az iskola a várostól több mint 3 kilométerre van — fogatot kért a maga számára. A kérést az iskolaszék melegen pártolta, a tanács elutasította. Hetenként kétszer (17a—1V» órára) nem hajlandó fogatot adni. Ezt lehetne szükkeblüségnek is nevezni, de lehet kötelességmulasztásnak is minősíteni, mert szerintünk, ha a város iskolát tart fenn, az odajárók oktatását egészen magára vállalta, tehát kötelessége a vallástanítást is lehetővé tenni. Az iskolaszék mindkét ügyet a képviselőtestület elé viszi, mely hihetőleg lojálisabb álláspontra helyezkedik a tanüggyel szemben, mint ezúttal a tanács. Információk — Inkasszók, Kétes követelések megváltása — Tranzakciók, Fizetésképtelen cég

ek szanálása, Egyezségek financirozása, Moratóriumo

k kieszközlése, és megállapodások létesítése, a hitelezők meglátogatása kapcsán. Lloyd Hitelvédö Egyesület Budapest, Andrássy-út 24. Telefon: 177-45, 42-43,119-11. Sürgönyeim: Lloydibus. Közbenjárók díjazfatnak. Kiadó lakás. utcai lakás (Széchenyi=tér 3.) május l=re kiadó. ruházattyokat föltserélték velek és így a Fölséges Asszonyunkat megcsolták." Nosza lett erre nagy méltatlankodás a magisztrátuson, hogy hát bizony ők a cigányoknak házat nem veretnek. Igazuk is volt: nem azért magyar a magyar, hogy ne böstörködjék. Másnap azonban, mikor már aludtak egyet a dologra, mégis csak belátta a nemes és nemzetes magisztrátus, hogy itt bizony tenni kell valamit. Összefoldozták hát a határban levő cigányokat, aprajál-nagyját és kihurcolták őket a mostani, Pordán-nak nevezett Laki-utra és ott három házakat építettek nekik. A bölcs magisztrátus maga is elégülten csiszolta össze tenyerét, amikor négy hét múlva mind a három házak készen voltak, sőt már a cigányok is benne laktak. Igaz, hogy apró, szalmatetős kis viskók voltak ezek a három házak, de mégis készen voltak. Sietett is főbiró uram bejelenteni a nemes vármegyén, hogy „szabados Pápa várossá tekintélles pénzek árán, de mégis eleget tett a fölséges rendelésnek". A vármegye urainak annyira tetszett ez a gyors intézkedés, hogy egyhangúlag elhatározták, hogy Pápára rándulnak és megtekintik a nevezetes alkotásokat. A tanácsbéli urak ki is nyaltak erre az alkalomra : a rakottráncos csizmákról hamarosan lekerült a penész, az ünneplő ezüstgombjai újfent ki lettek fényesítve és a bőrszijjas mogyorófapálcával, mint hivatalos dekórummal fölékesítve, elindultak a megyebéli urak ünnepi fogadtatására. A mostani állami tanítóképző intézet körül, mely abban az időben a tulajdonképpeni várostól elég távol esett, várták a megyei küldöttséget. A nap már közel járt a delelőhöz, mikor a küldöttség megérkezett s a kölcsönös üdvözlések és parolázások után megindultak a nevezetes három házak felé. Minél közelebb értek a cigánypalotákhoz, Tersztyánszky uramnak és a magisztrátus valamennyi tagjának annál melegebbje lett. — Marci bátyám, nem történt itt valami konfiskálás ? — szólt oda biró uram az egyik tanácsbéli umak. — Má' hogy történt volna ! Mér ? — Hát csak azért, mert ezek a három házak, amint kiveszem, még nem is készek. A betterment. Ennek az első pillanatra hihetetlennek, sőt sokak szemében igazságtalannak látszó járuléknak majdnem annyi pártolója, mint ellenzője van s amióta csak ez az eszme felvetődött, gyűléseken, társaságokban és lapok hasábjain igen gyakran képezte vita tárgyát, annyira, hogy végre is kialakult belőle egy testté lett adónem. De hát mi is az a betterment? Nem jelent egyebet, mint értékjavítási, értékemelkedési illetéket, helyesebben járulékot; közmunkák (utcanyitás, utcabővítés, csatornázás, világítás stb.) következtében a tulajdonos munkáján, érdemén kivül beálló ingatlan-értékemelkedésnek megadóztatása, abban a formában, hogy az ingatlan tulajdonosát, ingatlanának értékemelkedéséhez képest a közmunka költségéhez hozzájárulásra kötelezik. Az intézmény angol eredetű; az ingatlant a kirovás csak egyszer éri, akkor, ha a javára szolgált közmunka költségének megfelelő részét az ingatlanra kivetik. A német rendszer pedig abból áll, hogy az ingatlan minden tulajdonváltozásakor az átruházási illetéken kivül az előző változáshoz mért értékemelkedés után bizonyos kell fizetni. A községi törvény 132. §-ában a városoknak megadja a jogot a betterment behozatalára. Eddigi, a községi törvényt megelőző törvényeinkben az 1885 XXUI. t.-c. 43 §-a, s még inkább a budapesti nagykorúiról szóló 1871. XLII. t.-c. 3. §-a tartalmaz az ott megállapított „kisajátítási járulék"-ban az értékemelkedési járulékkal azonos alapgondolatu intézményt. A betterment eszméje tehát, amellyel mi is, sőt városi hatóságunk is komolyan foglalkozik, nem annyira új, mint igen sokan gondolják, különösen azok, akik a betterment igazságos voltát semmiképp sem akarják elismerni. Ellenük szól azoknak az a mult hó 29-én kelt belügyminiszteri elhatározás is, melylyel az első magyar betterment-szabályrendeletet jóváhagyta. Pedig a kormány jól meghánytavetette ezt a kérdést, mert előre tudta, hogy egy ily szabályrendeletnek a jóváhagyását a hasonló szabályrendeleteknek egész légiója fogja követni. Debreczen városa volt az első, amely a betterment behozatalával megpróbálkozott, de mig a debreczeni szabályrendeletet a belügyminiszter pótlás végett visszaadta, addig a nagyváradiakét most jóváhagyta, amely most mintául szolgálhat a többi városoknak is. A nagyváradi szabályrendelet szerint azok a ház- és telektulajdonosok, akiknek a város határában ingatlanaik vannak, mindazon esotek— Tyű-ű, a pattantyús arkangyalát, mondasz ám valamit, öcsém ! És tényleg, mikor odaértek, szégyenkezve, pironkodva kellett tapasztalniok, hogy a három házaknak bizony nincsen tetejük. Aminek pedig az vala az egyszerű magyarázatja, hogy a cigányok ugyan belementek a házakba lakni, de harmadnap éjjel ki is költöztek azokból, magukkal vivén az egész tetőszerkezetet, — sátorfának. De persze ezt a megyebeli urak előtt nem volt szabad bevallani. És másnap egy erélyes hangú határozatban egyhangúlag kimondották, hogy többet cigánynak házat nem építenek. És ez a határozat Pápán még ma is érvényben van. * * * A cigányokról szóló előbbi fölséges rendelésben szó esett a katonaszökevényekről is, akik abban az időben szintén sok gondot adták a polgári hatóságoknak. Nem ritkán azonban igen komikus tévedések is fordultak elő, amelyek közül az alábbi érdekes adatokat találtam. Az 1761. esztendő januáris havát irták vala, mikor a halászkapu előtt, mely ott volt a református leánynevelő intézettel szemben levő kőkeresztnél, egy kendőkkel bekötőt fejű, nagyködmönös, nagycsizmás ember didergett. A kapun belül álló fegyveres polgár egy darabig farkasszemet nézett az idegennek nézett emberrel, aki mindenáron a belsővárosba akart jutni, de a fegyveres őr, aki bizvást új ember volt ebben a tisztségében, mindig visszataszigálta, mert nem volt neki passzuális levele. A nagyködmönös végre is megsokalta a mmo kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynéi, eiv.észr tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES AG0ST Kopható dsványvízhereshedésskben és gyógyszertárakban. Szinyelípóczi Salvatorforrás-vállale Budapest, V Rudolf-rakpart S.