Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-12-27 / 52. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdpnos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az örök rejtély. Az örök Rejtély, mi lehetne más, mint az asszony. Az asszony a maga kifürkészhetlen lelki világával, végére mehetetlen következetlenségével, megrontásra teremtett lénye csodás borzadályosságával. Az asszony, aki mindig ugyanaz marad, aki évezredek óta volt s akit kiismerni még sem képes a lélek-analízis legnagyobb tudósa sem. Vájjon ki tudná megfejteni például a Potoczki grófnő életének nagy titkát, azét akinek, Krőzusi gazdagsága mellé jellemben, tehetségben mintaszerű férjet^adott a végzet élete párjául s aki ezt a férfit, a művészt, a hazafit, az egész embert és mindezeken felül: gyermekei apját egy közönséges, részeges fráter kedvéért rútul meggyaláz. A férfi vérrel mosta le a gyalázatot, olyan módon Ítélkezik a pár felett, mint a régi módi várurak tehették, szuverén biztossággal, ellenkezést nem tűrő határozottsággal. Mit bánja, ami azután következik, mit törődik azzal, mi lesz gyermekei sorsa, mi vár önmagára ? Megjelenik és lesújt, mint az Ítélet villáma, könyörtelenül, rettenetesen. Ami pedig ezután következik, az lesz az igazságszolgáltatás végtelen Kálváriája. Kutatás adatok után, cselédek, vadászok, társalkodónők beidézése, kihallgatása, emberfaggatás, lélek szaggatás, ami azonban egy lépésül sem hoz közelebb senkit annak a nagy rejtélynek megoldásához, mért kellett az asszonynak a hitvány, mért nem kellett a derék ? Mért kellett a becstelenség fertője, s mért nem a hitvesi hűség glóriája ? Az asszony, aki elnémult örökre, egyedül tudná ezt megmondani. Az pedig már elnémult örökre. Gondolatok az év végén. Ez az esztendő csakugyan magán viselte az ominózus 13-as számnak csalhatatlan jeleit. Egyes emberek magán-kellemetlenségeiröl nem szólva, ha csupán Pápa városának dolgait nézem, látnom kell, hogy ez a végleg búcsúzó esztendő akkor tesz legjobb szolgálatot a Tapoicza-parti kies Athénnek, ha mennél előbb eltűnik a mult feneketlen mélységébe és helyet ád egy sokkal jobb, várva-várt jövevénynek, oly esztendőnek, amely legalább egy részében visszaadja nekünk azt, amit az előbbi ádáz sorskezekkel elrabolt tőlünk. Az 1912-ik évben mily szépen kikalkuláltuk és 1913-ra előre kiszámítottuk költségvetésünkben, hogy mennyire rúg majd a bevételünk ebből is, abból is, de különösen a fogyasztási adóból. És ime, most az év végén megdöbbenő szomorúsággal állapíthatjuk meg, hogy költségvetésünk előre látása nem kevesebb mint 28 ezer koronával tévedett, ennyivel kevesebb összeg vándorolt be a város pénztárába és e nagymértékű hiányon valószinüleg csakis akkép segíthetünk, ha ezen összegig pótköltségvetést készítünk. A közjövedelmek e nagyfokú csökkenésének első, szinte döntő oka a fogyasztási adók nem várt leapadása, ami egyrészt a rosz borterméssel, másrészt a különféle állat betegségek miatt lezárt piacainkkal függ össze. Alig volt egy-két országos vásárunk az idén, a máskor annyira látogatott őszi heti vásáraink is kongtak az ürességtől. A kereskedelmi és ipari élet is ennek következtében pangott s csak éldegéltünk napról-napra, az adók is csak nagy szünetekben és akkor is inkább csöppentek, mint folytak be a pénztárba. Nem csoda, ha üres maradt a pénztár és sok oly kiadásra nem került, amit közhatározatunk értelmében is végre kellett volna hajtani. Az adók behajtásának új módja is emlékezetessé teszi ezt az esztendőt sok polgártársunkra nézve. Eddig mégis csak emberiesebb formában értesítették az adózót adóhátralékáról és szólították föl a fizetésre. Most, a dicső koalíciós kormány bölcs törvénye szerint, egyszerre az árverési hirdetményt közlik a szerencsétlen adózó alannyal, s ha a rövid lejáratú határidő alatt elő nem teremti a tartozását, közárverésre a városmajorba cipelik azt a kis holmiját, ami nyugvó helyet adott agyongyötört, kifáradt fejének. Törvényesnek törvényes ugyan, de lelketlen ez az eljárás. Magánhitelezőink is több figyelmet és körültekintést tanúsítanak adósaikkal szemben, egy közhatóságnak pedig — ebben, az adóval agyonsújtott országban és városban — inkább a humanizmusra, mint az ellenkezőjére kellene jő példát mutatnia. No, de ezen most, egyelőre, nem segíthetünk már. A 13-as esztendőnek e sötét foltját hamarosan el nem tüntethetjük. S aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy e városnak igen kevés oly háza akadt, amelyet elkerültek volna ezek a hirdetmények s amelynek nem lesz oka keserűen vissza emlékezni ezen esztendő egyik, közhatosági újítására. A nagy pangásból remélhetünk-e a jövőre uj lendületet, az még titok előttünk. De nekünk csüggednünk és lemondanunk a jelen nehéz viszonyok miatt nem szabad. Csak nem gondolhatjuk azt, hogy az idei építőipari válságos állapot és szunnyadás mindig így marad. Valamint élnie kell ama bizalmunknak is, mely szerint a pénzügyi viszonyok a közel időkben kedvezőbbre fordulnak és sem az iparosnak és kereskedőnek, sem városunknak sem kell továbbra is a magas kamatok miatt távoltartania magát a szükséges beruházásoktól, amelyek közül nem egy bő jövedelmi forrásnak Ígérkezik. Azonban e bizodalmunk akkor állhat erös alapon, ha befektetéseinkben előrelátók és következetesek maradunk, ha nem kuszáljuk össze egyik tervünket a másikkal. A vasútépítési terveinkre célozok. Mint tudjuk, ebben az évben sem sikerült a megyénél kiküzdenünk a pápa—devecser—sümegi vicinálisra a szokásos hozzájárulási összeget. Ha végre is valamelyes tető alá is hozhatjuk az ügyet, az a jövő esztendőben történhetik meg. De csakis az esetben remélhetjük e sikert, ha nem zavarjuk meg a dolgok jelen állását más, ujabb vasuttervekkel. Hisz szép is, jó is lenne a pándorf— pápa—balatonfüredi vonal megvalósítása is, ámde ne akarjunk egyszerre kettőt, amikor még egyet is megcsinálni alig bírunk, és kivált egy embrióban levő új terv erőltetésével ne késleltessük, esetleg ne semmisítsük meg azt a tervet, amelyet oly nagy akadályok némi elhárítása után az első sínpárra már nagy nehezen föltettünk. Aki sokat akar markolni, rendesen keveset fog. Nem a most felvetett ujabb vasutterv ellen, mint eszme ellen szólalok 75%-os áramme.$fakariíá.s Ra.^yogtí,féhér£éimy€léé A valódi Osram drótlámpák kaphatók Pápán, ifj. Eisler Mór üvegkereskedésében. Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és Fia Budapest, VI., Hajós-utca 41. ' Lapunk mai száma ÍO oldal.