Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-12-20 / 51. szám

létesítése esetén szükségképpen egyetemessé kell tenni. Az előbbinél az egyes nyugdíjazottak, vagy nevelési segélyben részesülők terhét kell tőke összegben számszerűleg megállapítani és vagy ezt a tőkét vagy itt is megfelelő évjáradékot kérni a városoktól, az utóbbinál pedig ugyanazok a megjegyzések állanak, amelyeket a nyugdíjintézettel nem biró városok tisztviselőire vonatkozólag fentebb mondottunk. A számítások realitásának szempontjából feltétlenül megbízható adatokra van szükség és éppen azért a bizottság gondoskodott arról, hogy ezeket az adatokat az egyes városok számvevősége ellenjegyezze, illetve a főszámvevő vagy számvevő a saját névaláírásával lássa el és ezzel igazolja hitelességüket. Csak, ha az adatok minden tekintetben megbízhatók, lehet a rájuk épített mathematikai mérleg is teljesen megbízható. Ezeknek a bekért adatoknak beszolgáltatása semmi körülmények között sem jelent kárba veszett fáradságot, nem még az esetben sem, ha — amit nem hiszünk — az országos nyugdijintézet felállításának útjába elháríthatatlan akadályok torlódnának. Elsőben is sok városnál ezeknek az adatoknak az elkészítése szolgál majd egyúttal a tisztviselői törzskönyv alapjául is, mert — amint ez köztudomásu — még elég számos város van, amely, ilyen törzskönyvvel nem rendelkezik. De továbbá ezeknek az adatoknak az alapján ki lesz számítva minden egyes város részére a tisztviselők által fizetendő belépési járulék, ha az még be nem fizettetett volna, ki lesz számítva a tisztviselők nyugdíjaztatásának díjtartaléka úgy, hogy ha az egyes városok maguk állítanák fel, vagy tartanák fenn nyugdíjintézeteiket, ezek a kiszámítások az ő külön nyugdíjintézetük céljaira is teljesen alkalmasak lesznek és nagyon becses adatokul szolgálnak. Ezt azonban inkább csak a kételkedők és mindenképpen skrupulizálók megnyugtatására mondjuk. Meg vagyunk győződve, bár ezt még j ma számszerűleg ki nem mutathatjuk, hogy a városok tömörülésének éppen egy egyetemes nyugdijintézet megalkotása terén oly nagy előnyei lesznek, hogy ezek leküzdenek minden nehézséget, mely a ma még külön-külön magukra hagyatott városoknak legalább e téren tömörülésével szemben felmerülhet; meg vagyunk győződve, hogy a magyar városok országos nyugdíjintézete létre jő és szolgálni fogja a maga áldásos hatásával a városfejlesztés egyetemes nemzeti ügyét. Jö ötlet ifj. Eisler Mórtól, hogy megkezdte a legszebb étkező-, kávés-, teás-, boros-, sörös- és vizes-készletek, villany- és petróleumlámpák, valamint az összes porcellán és üvegáruk karácsonyi árakon való eladását. Osram fémszálas égők darabja 2 K, más égők darabja 1 K 50 f. Yárosi közgyűlés. — 1913 dec. 18. — Elég látogatott közgyűlése volt e héten, csütör tökön a városi képviselőtestületnek. A tárgyalás azonban olyan hosszúra nyúlt, hogy az utolsó ügyben már 2l-en hozták meg az 1 szótöbbséges határozatot. A gyűlés java részét úti ügyek foglalták le. A városba vezető utak rosszaságát különböző módon akarták megreparálni, de valószínűleg igaza volt annak a közbeszólónak, aki szerint legjobb orvosság volna : „kis jó fagy". . . Nagy vita folyt a Geiringer-féle pénzek kiutalása körül, amit a képviselőtestület végre is nem szavazott meg. Megnyitás; a jegyzőkönyvhöz. Mészáros Károly polgármester a gyűlést megnyitván, jegyzőkönyvhiteiesítésre Saáry Lajost, dr. Lövy Lászlót, -Böhm Samut, Ács Ferencet és ifj. Horváth Józsefet kérte fel. A múlt közgyűlésnek a nyilvános házak elhelyezésére vonatkozó pontjának megszövegezését dr. Domonkos Géza kifogásolta, a közgyűlés azonban hitelesnek ismerte el. Interpellációk. Napirend előtt egész sereg interpelláció volt. Böhm Samu a gerencei út képtelen rosszaságát teszi szóvá. Vámpénztári bevételeink azért csökkennek, mert ily úton a bakonyi községek nem közlekedhetnek velünk. A város 33.000 K-t fizet útadóba, ezért elvárhatná, hogy jó utak vezessenek ide. — A polgármester válaszában kijelenti, hogy a gerencei út törvényhatósági út és megjavításáért felírnak a megyére. Becsey Ferenc a kéményseprő-sztrájkot teszi szóvá két szempontból. Kívánatosnak tartja egyrészt, hogy a városi tanács a békítési létesítse, nehogy a kémények tisztogatatlanul maradjanak s tüzek származzanak. Másrészt ez alkalommal Budapest példájára felírhatnánk a törvényhozáshoz, hogy a kéményseprő jogokat a város válthassa magához. A polgármester kijelenti, hogy a tanács a békítés terén megteszi az intézkedéseket, de nem kényszerítheti egyik felet sem ; a városban baj nem lesz, mert egyik mester már új segédeket hozatott; a kéményseprő-jog érdekében már egyszer felirt a város á akkor Ígéretet is nyert, hogy ha Illik kerületre szükség lesz, ezt a városnak adományozzák. Becsey Ferenc másik interpellációjában a Liget-utcának a Gyimóti-út felé eső részére villamosvilágítást kért. A polgármester erre azt felelte, hogy ezt az arra lakó háztulajdonosok kérelmezzék. Tálos Sándor azt teszi szóvá, hogy városunkban drága pénzért se lehet tűzifát kapni, pedig mivel az állatjárvány miatt a város le volt zárva, a földmives-osztály nem szerezhette be tüzelőjét. Városi tüzifatelep létesítését sürgeti. A polgármester kijelenti, hogy ha konkrét javaslat tétetik, a közgyűlés foglalkozni fog az üggyel. Muli József az üzletek 8 órai zárórája ügyéhen szólal fel. Erre nézve a keresk. alkalmazottak a tanácsot kérték fel közvetítésre, de még eddig semmi sem történt. A polgárme ster kijelenti, hogy a záróra ügyében egységes szabályrendelet-tervezet készítését a győri kereskedelmi és iparkamara vállalta el. Ha e tervezet megjő, a tanács is megteszi javaslatát. A válaszok mind tudomásul szolgáltak. A Hungária-gyár előtti út. Most következett csak a napirend első pontja. A Hungária műtrágyagyár a polgármester közvetítésére nyilatkozatot tett, hogy a többször kifogásolt 4 méteres útnak 4 ölre leendő szélesítéséhez a szükséges területet ingyen átengedi, ha a már meglevő kerítését a város beljebb téteti. Az áll. vál. e lojális ajánlat elfogadását javasolja; a költség 380 korona lesz. Sarudy György nem fogadja el a javaslatot, miért fizessen a város 380 K-t egy hivatalnoka hibájáért. Ilyen módon 10.000 K kárt is fedezA PÁPAI HIRLAP TÁRCÁJA Találkozás Jézussal. Irta : Hangay Sándor. Még apró ember voltam, csöpp, ökölnyi, Bús, kékszemű kis álmodó legény. Szerettem 8z ablakban könyökölni, Vagy mélázni a szoba szögletén. Az ablakból a tenger népet néztem, Hogyan bomlik és hogy sürög-forog; A szögletből legjobb tetszettek nékem Nyári estén az ódon bútorok. Nyári estéken a nyitott sok ablak . . . Mintha hajóvá válna át a ház. — Hol vannak már, kik hajdan itten laktak!? S a boldog gyermek merrj hahotáz ? A boldog gyermek, az a csöpp, parányi, Ki innen nézett a mesékbe szét És elkezdett a szive kalapálni, Ha hallgatta a bútorok neszét. Szorongva leste, hogy az alkonyatba' Harangkongásos nyári délután Hogyan borul le éj a nagy folyamra S hogy tülkölnek az álmadó Dunán, És lomha testű bús hajóknak árnya Hogyan siklik a messzeségbe el, S egy ismeretlen tündérnek szavára, Mint a mesékben, minden énekel . . . De legjobban egy más szobát szerettem. A nagyanyónak kis szobája volt. Ott láttam elsőbb Jézust a kereszten, Amint feje a vállára hajolt, És kínzott teste meggyötörve, sárgán Kitárt két karján lógott — borzalom. Arca fehér volt, mint a tiszta márvány S egy mécses égett- ott az asztalon. És esténkint a nagyanyóval térden Mig kértük Őt — Ő ránk nézett szegény S én úgy láttam, hogy könny van a szemében. Nem volt a boltban annyi sütemény, Amennyiért e könnyet adtam volna S mit meg nem adtam vón' e könnyekér'. Pedig később az élet elrabolta S mit érte kaptam, száraz, bús — kenyér. kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynéí, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES AG0ST Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállala' Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. A Megváltóval szemben régi sublót, A sublóton hócsipkéken pihen A Szűz, — karját, a lágyan összecsuklót Palást borítja és omló selyem, Amely alatt a Kisded alszik némán . . . Üvegburával takarták le mind. A Szűz jóságos bús szemekkel néz rám, A nagyanyónak fáradt keze int S mig ujjai dús szőke fürtjeimbe' Kutatnak, — ajkán halk mese fakad . . . . . . „Hogy Isten Ö, nem tudták eleinte, Sokaknak ma is még titok marad. Ott játszott Ö a többi kis gyerekkel A názáreti kertek lágy gyepén, Aztán szenvedni miérettünk ment el S a Golgothán miértünk halt szegény" . . . Itt elcsuklott a hangja minden este És mindhiába kértem : mondd tovább. Sirástul rándult össze vézna teste . . . Nem értettem meg én a Golgothát. Csak láttam síró nagyanyám s magamba' Szorongva néztem, fájt szivem nagyon. Mesék titka szállt az üvegharahgra És eltűnődtem sok éjen-napon A Kisdeden, a Megfeszített sorsán S az édes-anyján — óh, hogy fájt szivem Mért szenvedett az Isten a latorfán ? És mért nem védte őt meg senki sem? És este csendes, bús imádkozónál, Mikor az ágyba fektetett anyám,