Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-10-25 / 43. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség': Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos fő szerkesztő; D R- KŐRÖS ENDRE. * Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. 1913. Nevezetes esztendő, jubiláris esztendő, Napoleon leveretésének jubiláris esztendeje. A győzők ünnepelnek. Kolosszális emlékmüveket lepleznek le, s a felébredt nemzeti szellem diadalaként emlegetik a győzelmet. Felébredt nemzeti szellem? Nem rossz. A magyar nemzeti szellem meg a muszka nemzeti szellem ugyan nem támadt fel Napoleon ellen. Magyar huszárok, orosz kozákok mentek a csatába, mert muszáj volt, de nem ám azért, mintha a nemzeti érzelem hajtotta volna őket. A német ? Az más. Annál ez csakugyan nemzeti ügy. S ha most ünnepelés közben el-elfelejtgetik az osztrák segítséget emlegetni, a dolog lényegében nekik van igazuk. Még ha haragszik a trónörökös, akkor is nekik van igazuk. Aztán nom is olyan biztos, hogy haragszik. Mert ha haragudnék, mért vadászna oly jókedvűen a reximperátorral ? Szomorú tünetek. Bizony, szomorú tünetek azok, mikor egy-egy jobb módnak és fejlődésnek örvendő városunkról az a hír érkezik, hogy megunván r. t. városi minőségét, nagyközséggé akarja magát degradáltatni. Több ilyen eset fordult elő pár hónap alatt. S valamennyi e szokatlan lépését azzal okolta meg, hogy a törvény által rájuk erőszakolt városi tisztviselői nyugdíj terhét nem birják meg, s hogysem polgárságuk emiatt tönkremenjen, inkább oly közigazgatási testületté lesznek, amelynek évi háztartása könnyebben elviszi az új nyugdíjtörvény súlyát is. Mint minden egyes embernek, úgy a nagy testületeknek is, a városoknak is nemcsak joguk, de kötelességük is a maguk boldogulásuk részére a legkedvezőbb utat választani. Ennélfogva nincs joga senkinek sem szemrehányással illetni őket az e kérdésben tett lépéseikért. Azonban mégsem olyan egyszerű és közömbös ügyek ezek, hogy mellettük szó nélkül mehetne el a közérdek figyelme. Hisz egy-egy r. t. városunknak saját akaratú lefokozása tulajdonképen szivünknek egy-egy vércseppbullása, a magyar haza testében egy-egy tagnak elerőtlenedése, erejének elzsibbadása. Ugyan hová jutnánk, ha még tovább tartana ez az elernyedési folyamat nemzettestünkben? Még csak nem is oly régen, tán egy évtizednek elölte, hány kisebb városunk álmodott arról, hogy r. t. hatóságra bizza közigazgatását? Egy-kettő álmát meg is valósította. Nem egy r. t. város ambíciója napirenden tartotta ez idö alatt azt a vágyát, hogy önálló joggal kormányozhassa n ajd ügyeit. S talán kettőnek sikerült is óhajtásainak révpartjára jutni. Ámde mily nagyot fordult oly rövidesen a világ! Ez utóbbi szerencsések mintha megbánták volna elhamarkodott tettüket; az előbbiek, a szerencsétlenek ismét arra az alsóbb lépcsőfokra kívánkoznak vissza, ahonnan nagynehezen, még nem is régen, egyet léphettek fölfelé, a szabadabb lélegzetvétel felé. Vájjon mi okozhatta e hirtelen változást? Talán csakugyan az, amire a belügyminiszter előtt is hivatkőztak, s amit már egyszer fentebb is említettünk: az új tisztviselői nyugdij elviselhetetlen terhe? Vagy talán a mai nehéz pénzügyi viszonyok, amelyek ráfeküsznek a városok éltető forrásaira, az iparra és a kereskedelemre és azokat elfojtják? Avagy talán jobban tetszik nekik a régi patriarchalis falusi élet a maga olcsó kényelmetlenségével ? Városaink legnagyobb részének anyagi helyzete nem rózsás ugyan, de azért még mindig nem oly kétségbeejtő, hogy az új nyugdíjtörvény miatt és egyedül e miatt a további fejlödhetés reményéről le kellene mondaniok. Tisztviselőink nyugdíjügyét a magyar városok egységes és egyöntetű összetartó eljárása igen megkönynyítheti. S e téren valószinüleg az állam segítő keze sem lesz — de nem is szay bad lennie — fukar. Ami a mai, erős próbát kiváltó pénzügyi helyzetet illeti, ez sem tart örökké. Változás, még pedig örvendetesebb változás előbb-utóbb várható. S addig, amíg a várva-várt fordulat beköszönt, beruházásaikkal s újabb közigazgatási kiadásaikkal a múlthoz képest takarékosabban bánjanak. Az új adóforrások kitalálásával azonban ezen idö alatt hagyjanak fel, mert a mai helyzet keservét elsősorban is a polgárság érzi s ö róla sem célszerű két bőrt lenyúzni. Ebből a mai állapotból pedig vonják le a bölcs tanulságokat, amelyek szerint a jobb időkben is ne ötletszerűen, hanem céltudatosan gazdálkodjanak s az előre nem látható rosszabb napokra budgetet megbíró jövedelmi forrásokról gondoskodjanak. Ebben a munkájukban azonban joggal számíthatnak az állam támogatására is. Hisz az államnak ereje, anyagi és szellemi képessége városainkban van meg. Ha városaink jó sorsnak örvendenek, ha e jó sorsban kulturális feladataikat könynyen és jó kedvvel teljesítik, akkor s azzal az állam boldogabb napjait és az áltandó jobb jövőt biztosítják. Mig ellenkező esetben, vagyis a városok hanyatlásával az állam létének alapjai is meglazulnak. Most van munka alatt a városi szervezetek megváltoztatására irányuló törvény. Reméljük ez a kivánt kormánymüvelet nem abban merül ki, hogy a képviselők mai számát alaposan megnyirbálja, amit mi a jogos városi demokratikus gondolkodás szempontjából helytelenítünk is. A városoknak nem ez fáj. Sőt ha nem lennének néhol — mondjuk kerékkötő módjára talán — nagyobb számú és minden rétegű képviselőtestületi tagok, néhány város a gyors tempójú haladás következtében már a tönk szélén lebegne. Nem ez fáj a városoknak. Ez legfellebb némely városi hatóságnak nyűg, de nem anyagi teher. Annak a súlyát érzik még mindig városaink, hogy az állam helyett végeznek el sok munkát s ennek költségeit, kiadásait nekik'kell hordozniok. Azonkívül az állam még összes tisztviselőinek is ajándékot-e, jutalékot-e, nem tudom meghatározni — a városok zsebéből fizet, midőn fölmenti őket a községi pótadótól. Ha az új városi szervezet kiveszi a városi funkciók köréből a rendőrséget, az állami adóbeszedést és az árvák ügyeinek kezelését s ezt mind, ahová való, az Osram Elíőrheieűext 757o~o$ ár&txaneéiakímfÁé Ragyogó, fehér féimjelég A valódi Osram drótlámpák kaphatók Pápán, ifj. Eisler Mór üvegkereskedésében. Képviselet és raktár Magyarország részére: Fii»ger és Fia Budapest, VI., Hajós-utca 41.
