Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-10-18 / 42. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos fő szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Numerus clausus. Sok mindenen lehetne elmélkedni a dr. Somló szökése ötletéből, így a más pénzen kitanult és az ezzel járó obligó beváltásától megszabadulni igyekvő diplomás ember régi témája is erősen kisért, de ezt hagyjuk, ezt Bródy Sándor regényben és drámában is nálunk különben elintézte már. Ellenben lehet szólni arról a részéről a dolognak, amit ügyvédszövetségi gyűléseken a liberalizmus nevében intettek le, az ügyvédi pálya túltömöttségével kapcsolatban felmerült numerus clausus eszméjéről. Az elméleti liberalizmus azzal érvelt, hogy senki elöl nem szabad elzárni az érvényesülés útját, jöjjenek, amennyien jönni akarnak és tudnak. Tudnak, értsd vizsgázni tudnak. Jaj, de vizsgázni ludni és megélni tudni, az kettő ám. S ha tódulnak, mind jobban tódulnak az útra, melynek már árkában — tüske és gaz között is — annyian keserves törtetéssel gyalogolnak, akkor előre jutni csak erőszakkal, fondorlattal vagy — bűnnel lehet. A bűn néha Amerikába, néha honi tömlöcbe vezet, de soha nem lehet a liberalizmus követelménye. Azért hát csak hadd jöjjön az az ügyvédi numerus clausus ! A magyar városok orsz. nyugdíjintézete,* Anlal Géza dr. or&z. képviselő inditványa. Antal Géza dr. orsz. képviselő, a magyar városok orsz. kongresszusa állandó bizottságának a tagja, az állandó bizottsághoz a kővetkező nagyhorderejű indítványt terjesztette elő: A városi törvénynek úgy a tisztviselők helyzetére, mint a városi közigazgatásra nézve fontos intézkedései között egyike a - legfontosabbaknak az a rendelkezés, mellyel a városok a tisztviselők nyugdijügyének az állami és vármegyei tisztviselőkkel viszonyosság elvei szerint való szabályozására utasíttattak, még pedig azzal a meghagyással, hogy a részint újonnan alkotandó, részint átdolgozandó nyugdijszabályzatok már 1914. évi január 1-től érvénybe léptessenek. Amily üdvös e rendelkezés általában, époly nehézségek tornyosulnak megvalósítása elé főleg azoknál a városoknál, amelyeknek eddig egyáltalában nem volt sem nyugdijszabályzatuk, sem nyugdijalapjuk, mint szintén azoknál, amelyekA „Városok Lapja" f. évi okt 12 ik számából. nek ha nyugdijszabályzatuk volt is, nyugdijalapjuk nem elegendő a tisztviselők nyugdíjigényeinek a lakosság nagyobb mérvű megterheltetése nélkül való biztosítására. E nehézségek feltüntetése céljából néhány adatra óhajtok hivatkozni; ez adatokat a Magyar Városok Statisztikai Évkönyvéből veszem, bár e Statisztikai Évkönyv csak az 1908. évig terjedő adatokat dolgozza fel. Ujabb hiányában azonban annyival jogosultabban hivatkozhatom ezekre az adatokra, mert hisz az ez óta lefolyt négy év nagy eltolódást legfeljebb csak a tisztviselői fizetések törvénykövetelte szabályozása tekintetében okozott. A Statisztikai Évkönyv tanúsága szerint — Fiumét nem számítva — 137 város közül 30-nak nem volt semmi nyugdijalapja, viszont a nyugdijalappal biró 107 város közül 100-nál ez a nyugdijalap nem volt elégséges arra, hogy jövedelmei a 4 év előtti szükségleteket fedezzék úgy, hogy mindeniknél a város házipénztárának kellett a mutatkozó hiányt pótolnia. Természetes, hogy a tisztviselői fizetés rendezése folytán egyrészről, másrészről az állami revideált nyugdíjtörvény humánus intézkedései következtében a nyugdijalap jövedelmeinek elégtelensége a jövőben még nagyobb mértékben lesz nyilvánvaló és a városok hozzájárulásának még az eddiginél is fokozottabb mértékben kell történnie, hogy a nyugdíjszükségletek kielégíthetők legyenek. Az egyes városok nyugdijalapjait tekintve ugyanis 100.000 koronán alul volt nyugdij alapja 4 thj. városnak é« 67 r. t. városnak, tehát a városok többségének, míg 100.000 koronánál nagyobb nyugdijalapja csak 22 thj. és 14 r. t. városnak volt. Nem is szólva arról, hogy vannak városok, amelyeknek nyugdijalapja számba sem vehető csekélység, — Csíkszeredáé 1501 korona, Makóé 8509 korona — még a 100.000 korona nyugdijalappal rendelkező város nyugdijalapjának jövedelme sem elégséges arra, hogy egy nyugalomba vonuló magasabb javadalmazásu tisztviselő nyugdiját a község házipénztárának megterhelése nélkül fedezze. Ám, hogy még világosabban lássuk a kérdést, ugyancsak a fent említett Statisztikai Évkönyv nyomán jelezni óhajtom azt, hogy a házipénztárnak évi bevételei és kiadásai is egyes r. t. városokban oly szük keretekben mozognak, hogy azoknál a törvény-követelte tisztviselői illetmények szerint való nyugdíjazás igen könnyen az összes kiadás legjelentékenyebb tételét alkothatja. Nevezetesen 100.000 koronán aluli bevétele és kiadása volt 15 r. t. városnak, 100—200.000 koronáig terjedő évi budgetje volt 33 r. t. városnak, 200—500.000 koronáig terjedő évi költségvetése volt 2 thj. és 38 r. t. városnak, vagyis ebbe a kategóriába öszszesen 88 város tartozik, tehát a városoknak körülbelül kétharmad része, míg 500.000 koronán felüli budgettel csak 49 város és pedig 24 thj. és 25 r. t. város rendelkezett. Végre, hogy a nyugdíjjal való megterheltetés jelentősége ezekre a városi háztartásokra még egy nagyon lényeges oldalról nyerjen megvilágosítást, közlöm ugyancsak az említett Statisztikai Évkönyv nyomán, hogy az állami adó-alap, mely után községi adópótlékok kivethetök, a városok felénél nem éri el a 200.000 koronát, sőt vannak városok, amelyeknél az állami adó-alap még 50.000 koronára sem rug. Nevezetesen 50.000 koronán alul volt az állami adó-alap 15 r. t. városnál, 100.000 koronán alul 19 r. t. városnál, 100—200.000 kor. 1 thj. és 30 r. t. városnál, tehát összesen 65 városnál. 2—500.000 koronáig volt az adóalap 5 thj. és 33 r. t. városnál, 500.000 koronán felül pedig 21 thj. és 14 r. t. városnál. Most már ebből az összegből kb. egyharmadot le kellene ütni, mert a Statisztikai Évkönyvben az állami adók végösszege van kimutatva, melyben pedig már az általános jövedelmi pótadó is benne foglaltatik, holott ez utóbbi a községi adó kivetésénél alapul nem szolgálhat. Tehát a jelzett összegeknek csak mintegy kétharmad része az, mely után községi adó vethető ki, azt pedig nagyon könnyű kiszámítani, hogy minden ezer korona megterheltetés még a 100.000 K Eliőrheieüexi 75%-o$ áramme^akariMSt Ragyogó, fehér xézmyel ég A valódi Osram drótlámpák kaphatók Pápán, ifj. Eisler Mór üvegkereskedésében. Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és Fia Budapest, VI., Hajós-utca 41.