Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-10-11 / 41. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A közönség újabb megadóztatása. Az ország vidéki városai az utóbbi időben rohamosan, mondhatnók természetellenes gyorsasággal kezdenek fejlődni. A hosszú, évtizedekig tartott pangást és munkátlanságot egyetlen csapással szeretnék és akarják helyrehozni, kireparálni. A régi, kényelemhez szokott elődeink által teremtett és örökül reánkhagyott patriarchalis állapotokat erejüket meghaladó módon iparkodnak megjavítani. Minden tekintetben lázas sietséggel törtetnek a tüneményesen elöreszökött kultura után, amelynek hosszantartó, letargikus álmuk következtében messze mögötte maradtak. Egyetlen lépéssel akarnak odáig jutni, ahová időben évtizedek, térben mértföldek kellenek. Természetes, hogy ez a rohanni akarás a városoknak rengeteg anyagi áldozatába kerül, mig a természejes és tervszerűen megállapított előremozgás legalább is félannyi áldozatot kiván. Ez az egyetlen nagy oka annak, hogy a magyar városok, nem véve ki Pápa városát sem, majdnem hihetetlen módon eladósodtak. Pedig a természetes és észszerű politika az lett volna, hogy minden egyes város először gyűjtse össze azokat az anyagi erőket, amelyek egy-egy intézmény létesítéséhez szükségesek és amikor ezek az erők mind egyesítve vannak, csak akkor lásson hozzá ama szükséges intézménynek a megvalósításához. De,' sajnos, a városok politikája nem ez volt tegnap és nem ez a mai napon sem. Vagyonukat a legkisebb előrelátás nélkül túlterhelték s ma már ott tartunk, hogy nem adósság- és tehermentes még a lélegzetünk sem! Többet költöttünk és akarunk költeni, mint amennyit vagyonunk jövödelmez. Minduntalan csak olyan intézményeket létesítünk, melyek tetemes áldozatba kerülnek, de nem gondoskodunk olyan intézmények megteremtésén, amelyek jövödelmet hajtanak s amelyek a holt tökeként szereplő intézményekbe fektetett anyagi áldozatainkat ellensúlyoznák, illetve kiegyenlítenék. Ez a helytelen és sokáig nem tartható politika aztán odajuttatott bennünket, hogy fedezetet nyújtó vagyon hiányában a város vezetősége a lakosságot kénytelen a rendes pótadón kivül különböző cimeken megsarcolni, ami tagadhatatlanul a végromlásba vezet. Ilyen megsarcolása a közönségnek az értékemelkedési adó, a betterment stb. és a házbérfillérek kivetése, melynek szabályrendelettel való életbe léptetésén most fáradozik városunk hatósága. Nézzük már most, mit foglal magában a ház bérfillérek tárgyában alkotandó szabályrendelet. A szabályrendelet első szakasza szerint a Pápa város területén- fekvő bérért kiadott, vagy a háztulajdonos, illetve bárki által használt lakások, üzleti helyiségek és egyéb lakrészek nyersbére vagy bérértéke után, házbérfillér vettetik ki a házi pénztár javára és pedig a háztartási kötségvetésben előirányzott utcatisztítás és öntözés, közvilágítás, sétaterek fásítása, fenntartása, jótékonysági és kulturális kiadások fedezésére. A második szakasz a házbérfillért 5%-ban állapítja meg, mig a különálló, a lakhelyiségektől elkülönítetten bérbe adott, vagy más használatába átengedett műhelyek és boltok évi bérösszege vagy bérértéke után 3 % házbérfillér fizetendő. Ez lenne az az újabb adónem, melyet a város a lakosság nyakába akar dobni, ahelyett, hogy arra törekednék, hogy polgárainak teherviselő képességét megkönnyítse. A közönség olvasván ezen újabb sarcról, az eddigi adónemek legjogtalanabbjáról, bizonyára sokan lesznek, a lakók, illetve a bérlők tán valamennyien, akik bizonyos kárörömmel veszik tudomásul a háztulajdonosok eme legújabb megadóztatását, gondolván: miért ne, mikor oly horribilis összeget fizetünk a lakásunkért. Ez a kárörvendés azonban rögtön elkeseredéssé változik, amikor a a szabályrendelet-tervezet 7-ik szakaszáA PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Kire harangoznak?* Kire harangoznak? Szomorúan kire szól az ének ? Fehér koporsóra Vadvirágot ugyan kinek tépnek ? Kinek a halála Borította gyászba Kicsi falum népét ? Halotti kendövei kinek takarták el Fehér márvány-képét? Édes fiam, lelkem, Nem temetünk, nincs halottunk nékünk, * Megzenésíteni tilos. Tarka vadvirágot Nem is fehér koporsóra tépünk. Csak egy kis madárnak, Falu galambjának Törött el a szárnya, , Azért vagyunk, látod, tegnap este óta Feketébe, gyászba. Hiába titkolják, Meghalt itthon valaki az éjjel, Sóhajtása hozzám Messze-futó szelek szárnyán ért el. Azért jöttem olyan Szivszakadva, gyorsan, Edes anyám, lelkem, Hogg legalább holnap együtt temethessen A rózsámmal engem. Molnár Kálmán. "V állomás. Irta: Oszyp Dcjmov. A férfi gyöngéden átölelte nejét. — Vihar van keletkezőben és én azt hittem, ma még a városba kocsizhatunk. — Maradjunk itthon, itt mindennél jobb, mint másutt. Az asszony épp ma érkezett haza külföldi útjáról. Egész nyáron távol volt férjétől, akinek ezalatt egyetlen gondolata sem volt más, mint nagy, jövedelmező terveket csinálni, amivel gazdaggá fogja tenni nejét, kit imádatos rajongással szeretett. Vájjon neki is mindig én voltam eszében — gondolta magában, ahogy elnézte vele szemben ülő bájos nejét. Késő ősz volt-már, de oly kellemes meleg, akár májusban. Két óra felé azonban már erősen alkonyult. Az ebédlőben felgyújtották a lámpákat. A nyári lak körül minden csendes volt. \ Miért használjunk kizárólag „Osram" lámpát? Azért, mivel ezen lámpa mindama követelményeknek megfelel, melyek egy modern drótlámpa iránt támaszthatók. E lámpa eltörhetetlen, rendkívül takarékosan s mindig egyenletes világosság mellett ragyogó fehér fénnyel ég. A valódi Osram drótlámpák kaphatók Pápán, ifj. Eísler Mór üvegkereskedésében. Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és Fia Budapest, VI., Hajós-utca 41.
