Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-09-27 / 39. szám

Az uj ipartörvény felé. A szaklapokban olvassuk, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban folyik a lázas munka az- uj ipartörvény előkészítésén. Az általános rész már a szakkörök véleményére vár, kész az építőiparra vonatkozó rész is, elkészült s már legközelebb a parlament elé kerül az uj ipari bíráskodásra vonatkozó rész is, s most gyűjtik az adatokat az ipartestületek reformjához. Csak pár hete, hogy izgalomba hozott mindenkit a kereskedelemügyi miniszternek a munkásbiztosítás ügyében hozott rendelete, állandóan szőnyegen van, söt most ismét előtérbe nyomul, a munkásbiztositás állami kezelésbe való vételének kérdése is. Mind oly nagyfontosságú, közgazdasági helyzetünket alapjában érintő kérdések, melyeknek megoldásánál talpon kellene állania mindenkinek, akit bármi cimen is odaállított sorsa, ahol az ipari ügyekről informálódhatik, ahol szolgálnia kell e fontos ügyet. Talpon kell állnia minden iparosnak, akinek a bőrére folyik a nagy munka. Talpon kell állania minden kereskedőnek, akinek exisztenciája függ attól, hogy megértik-e a törvény-alkotók és törvényhozók azt a munkát, amit nem a pult mögött látnak tőle, hanem amit szinte láthatlanul végez álmatlan éjszakáin, sétája közben s mindenütt, ahol egyedül van. Talpon kell lenni az érdekeltek egyesületeinek, hogy minden érdekelt tudja, mi történik e kérdésekben s minden vélemény illetékes helyre jusson, még mielőtt törvénnyé válnék a tervezet. Október hóban két legnagyobb ipari érdekképviseletünk, az Ipartestületek Országos Szövetsége és az Építőiparosok Országos Szövetsége foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Mindegyik egyesület gyűlésén évek óta képviselteti magát a kereskedelmi kormány, hogy így közvetlen szerezzen meggyőződést az érdekeltek állásfoglalásáról. — Kell, hogy az iparosság is az ország minden részéről kellő számban képviselve legyen a gyűléseken, mert bár igaz, hogy a véleményeket az egyesületek már összeszedték s azok alapján készülnek javaslataik, de be kell látnia az iparosságnak is, hogy célt csak úgy érhet el, "ha tekintélyes számú megjelenésévél ad súlyt a hozandó határozatoknak. De meg kell jelennie az iparosságnak azért is, hogy egymással érintkezve megértse az idők jelét, hogy nem szabad mindent felülről várnia, hanem észre kell vennie, hogy magamagában van a legnagyobb erő, mely nem kérésre, nem sürgetésre, hanem cselekvésre késztet. Észre kell vennie, hogy az erőket össze kell gyűjtenie s előbb a maga körében, saját városában, saját községében érvényesíteni és így lépni ki a nagy küzdőtérre s érvényesíteni jogait az államéletben is. Ehhez a munkához pedig elsősorban is az egymás megértésére, aztán az együttes munkára van szükség. Ezért nem szabad tétlenül néznie az iparosságnak, hogy mi történik körülötte. A régi céhbeli segédeket vándorolni küldték, hogy tapasztalatait gyarapítsa. Vájjon nincs-e szüksége a mai iparosságnak arra, hogy érintkezve egymással, érintkezve azokkal, akik hivatásuknál fogva figyelemmel kisérik az iparosokat érdeklő egész világra kiterjedő munkát, tanuljanak tőlük s otthon saját kis körükben érvényesítsék szerzett tapasztalataikat ? Igenis nagy szükség van ma erre. Iparosaink nagyobbik fele alig foglalkozott mással, mint a műhelyében reáutalt kézimunkával s nem vette észre, hogy felette eliramodott az idő s mig ő testileg-lelkileg elsatnyul, elfásul a munkában, az uj idők hozta uj eszközök kitúrják műhelyéből s ő tehetetlenül áll tudásával, szorgalmával. S ennek az uj időnek szelleme lengi át mindazt a sok törvényt, szabályzatot, mely most készül ott a kereskedelmi minisztériumban. Mi lesz, ha ezek a törvények életbelépnek anélkül, hogy az iparosság előkészült volna azokra, anélkül, hogy az átmenet nehézségeinek leküzdéséhez az iparosság megadta volna mai helyzetének hű tükrét. Nem hivatkozunk másra, mint a munkásbiztosító törvényre, mely koránt sem volt oly uj iparosaink előtt, mint a most készülő nagy szociális feladatokat rájuk rovó törvények s mégis annyira készületlenül találta iparosainkat, hogy ma, hat év után sem tud belehelyezkedni rendelkezéseibe. Ezekre tartottuk szükségesnek felhívni iparosaink figyelmét most, mikor napról-napra olvassuk, hogy az őket érdeklő törvények egész sorozata munkában van, mikor látjuk azt a gazdag tárgysorozatot, mely két legtekintélyesebb ipari érdekképviseletünk nagy gyűlése elé kerül. Milliók sorsa, városok, az egész ország gazdasági helyzetének megváltozása lesz következménye a tervek megvalósulásának. Minden tetterős embernek segítségre kell jönni e munkához. Most, vayy — soha! Részükről a hallgatás, a nemtörődömség ebben a kérdésben kétszeresen bün . . . A Rí SUNLIGHT szappant használ, annak örömet okoz a mosás. Sunlight Szappan finomabb kelmék és színes szövetek mosására kitünö. Kísérelje meg a SUNLIGHT-SZAPPANT a mi használati utasításunk szerint. Kiméli a szövedéket és a szineket Lever & Co., G.m.b.H., Wien III. L 70 Városunk virilistái. Pápai város legtöbb állami adót fizető polgárainak névjegyzékét egyiü legutóbbi közgyűlésében állapította meg a város képviselőtestülete, A legnagyobb adót fizeti ezek között gróf Esterházy Pál (24.131 korona 20 fillért) és a legkisebbet Steiner Ernő (616 korona 50 fillért). Akiknek az adója duplán van számítva, azok az adózók az alábbi névsorban *-gal vannak megjelölve. Rendes tagok: Gróf Esterházy Pál 24131*20 K, Pápai takarékpénztár r.~t. 14490*11 K, Pápa városi és vidéki takarékpénztár r. t. 6340'91 K, Gróf Esterházy Móricné 5158 95 K, Pápai közg. bank r.. t. 3693-86 K, Rechnitz Béla 2588"85 K, Gyurátz Ferenc* 2314-20 K, dr. Scheíber Jenő* 2003-28 K, dr. Kluge Endre* 1932'02 K, Wittmann Ignác 1891'03 K, dr. Antal Géza* 1857-50 K, Wittman Mihály* 1840 K, Steinberger Lipót* 1836-02 K, özv. Mihályi Gézáné 1835"01 K, Magyar földhitelintézet országos szövetsége 1831-95 K, Billitz Ferenc* 1807*50 K, Saáry Lajos* 1792-92 K, dr. Domonkos Géza* 1762*40 K, Németh István* 1650 04 K, Lippert Sándor 1432-34 K, Kis József* 1418'96 K, Református Egyház 1386 63 K, Baranyay Zsigmond* 1364'37 K, dr. Kende Ádám* 1326 60 K, Lic. Rác Kálmán* 1293*52 K, Gaál Gyula* 1275*42 K, Barthalos István* 1257-62 K, Sült József* 1228"02 K, Máday Izidorné 1221'69 K, Böhm Samu* 1208-40 K, Kluge Károly 1132-16 K, Beck Zsigmond 1117-58 K, Mikovinyi Ödön* 1103 82 K, özv. Hanauer Béláné 1097'40 K, Önsegélyzőegylet 1077-96 K, Gaál János 1051'12 K, dr. Horváth József* 1009*40 K, Nagy Vilmos 991 "05 K, dr. Grósz Lajos* 978*40 K, Iglauer János 960'82 K, ifj. Eisler Mór 951*92 K, özv. Takács Ferencné 946"68 K, Fa Mihály 911'80 K, Lőwenstein J. és fia 892"68 K, dr. Horváth Lajos* 881*10 K, dr. Lővy László* 878*36 K, dr. •Hirsch Vilmos* 876"80 K, Gráf Ödön 869*28 K, Bánóczy István 867'25 K,"Fischer Gyula 848*96 K, özv. Wallenstein Dánielné 833*15 K, Boröczky Lajos 828-02 K, dr. Gottlieb Sándor* 8L7'68 K, Krausz és Koréin 802 30 K, dr. Hoffner Sándor 800'80 K, Barcsi József 795*78 K, Szende Ignácné 793 K, Karlovitz Adolf 790'36 K, Ungár Mihály 780*81 K, Piatsek Gyula 762*20 K, Komáromi Manó 760 K, Lővy Adolfné 748*42 K, Sebestyén Dávid* 747"74 K, Kriszt Jenő 745-98 K, Koritschoner Adolf 734*20 K, Hanauer Zoltán 733-46 K, Csizmadia Lajos 729 60 K, dr. Steiner József* 72180 K, dr. Kapossy Lucián* 720*64 K, özv. Weisz Adolfné 718*40 K, Thury Etele* 709-60 K, Galamb József* 688*50 K, dr. Rechnitz Ede* 685*40 K, Koréin Vilmos 682 02 K, Steiner Lázár fia 680*30 K, dr. Adorján Gyula* 679'94 K, Schvartz Márton 679"57 K, Weisz Jónás 674*25 K, dr. Beke Jenő* 673 80 K, Kis Ernő* 672 52 K, dr. Bass Ernő*" 667 K, Stankovánszky Imre 650*86 K, Evang. Gyülekezet 649-56 K-, özv. Obermayer Józsefné 646'68 K, dr. Fehér Dezső 629*86 K, özv. Nobel Arminné 618*60 K, Steiner Jenő 616-50 K. Póttagok: Hermann Tivadar 607*52 K, özv.Blum Mórné 604"44 K, Stein Vilmos 582'90 K, Koréin Ernő 571 K, Klein József 562*64 K, Nagy István 558-72 K, Grósz Ede 557*35 K, Lővenstein Adolf 551*37 K, Pápai szikvizgyár szövetk. 549-72 K, Kohn Mór és fiai 531*97 K. A szinházi hét. E héttel meg lehetnek elégedve sziné^ szeink. A közönség látogató-kedve fokozódott, de csak úgy magától, nem a színpadtól nyert impulzió révén, mert a műsor ugyancsak kis változatosságot nyújtott. Beszámolónk itt következik : Miután háromszor átbuktiink a Buksin, kedden az Iglói diákokat játszották. A színlap P. Bihari Böske utolsó felléptét hirdette. Ez a körülmény s a darab kedveltsége telt házat vonzott. A diákpáholy rogyásig tele volt. A jól ismert darabot színészeink általában jól játszották. A szentimentális részekben Faludi, Bihari, a komikus jelenetekben a nagyszerűen mókázó Nagy, Szigethy és Turai mellett Erdélyi is művészien értékeset nyújtottak. A „Ballag már a vén diák"-ot a kórus Faludi vezetésével oly hatásosan énekelte, mint még egyszer se" hallottuk. A bariton-szerepet Lantos énekelte közepesen. Tihanyi persze jobb lett volna, de szegénytől igazán nem lehet kívánni, hogy minden este ő vigye a főszerepet. Kacagás, taps bőven volt ez este. Igazi diákhangulat* töltötte el a színházat. A legendás kuruc-korszak egyik legérdekesebb és a történetíróktól sokat vitatott alakját állítja elénk az Ocskay-brigadérosban Herczeg Ferenc, hogy a labanc verő hős elpártolását a magyar ügytől emberi szempontból némileg érthetővé tegye, A kiváló iró az elébe tűzött célt elérte, s Ocskay brigadéros ma is kedvelt müsordarabja a színházaknak és a közönségnek egyaránt. Ezt tanúsította a hétfői est is, amikor a kitűnő színművet ismét szépszámú intelligens közönség nézte végig. A nehéz feladattal járó címszerep méltó helyre, Turai Antal kezeibe volt letéve. Erőt, férfiasságot kifejező daliás megjelenése már magában véve hatott. Szerepét lelkiismeretes gonddal dolgozta ki, hévvel előadott deklamációja pedig — különösen amikor még a kurucok táborában tüzelt a labanc ellen — csak úgy duzzadt a lelkesedéstől. Nem kis érdeme volt a szöveg biztos tudása sem. Harsányi Gizi (Tisza Ilona) bájos menyasszony volt, játéka átérzett. Erdétyi Kálmán a ravasz vikáriust elég jól személyesítette meg, de már arról igazán nem tehet, hogy alakja inkább komikus, mint komoly szerepekre predesztinálja. Hatásos volt a mindig jó Baróti (Szörényi) és Huzella Irén (Dili), aki tüzes kuruc-szavalataival a szivekbe markolt. Nagy Imre a palóc hirhordót igen jellegzetesen alakította. A jók között említhetők még Fodor (Tarics), Tihanyi (Ozoróczi), de annál rosszabbak „a császári tisztek", akik egy mondatot sem voltak képesek tisztességesen elmondani. Malacság! Röviden és a legtalálóbban így jellemezhetjük azt a francia »vígjátékot", amelykiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynéí, czukorbetegségné!, vörhenyné!, emésztési ós lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyuviz. ^fWIÍT TPQ ÁmST Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállals" • OtnULlW rtUJJI Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. 'J