Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-02 / 31. szám

— Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli ev. egyházkerület 1913. évi rendes közgyűlését folyó hó 27-én tartja Kőszeg városában. A közgyűlésre a meghivógat már szétboesátotta az elnökség. — Augusztus elseje. Örömnapra virrad­tak tegnap az ország Nimródjai. Megszűnt a a vadászati tilalom. Van kelete a puskapornak, szatymának s több efféle miegymásnak. Tegnap­tól kezdve nem az aratók dalától, hanem a vadászok puskaropogtatásától hangos a határ, megkezdődött a 'foglyászás, augusztus 15-én pedig nyúlra, fácánra kezdődik az irtóháboru. Milyen Ínycsiklandozó lesz az első fogoly és nyúlpecsenye : a vadászok csemegéje ! A fiatal foglyok ugyan augusztusban még egyenként la­pulnak, de később már csapatokba verődve ke­rülnek puskacső elé. Tegnaptól kezdve tehát harsány puskaropogás veri fel a mezők csend­jét és a vadak békéjét a vadászsportot kedve­lők legnagyobb örömére. — Szabadságolás. Dr. Kövy József járási orvos, megyei tb. főorvos augusztus hó 1-töl egy havi szabadságra ment s helyettesítésével dr. Rechnitz Ede körorvos, tb. járásorvos bízatott meg. — Furcsa város-szépités. A hét elején sok ember állott meg a Fő-téren s találgatták, hogy minek ásnak le a földbe két magasba nyúló épületfát? De bizony senki sem tudta megfejteni, mig csak a két póznára föl nem húzták azt a bizonyos reklám-lobogót, mely ma is mozi-előadást hirdet a Fő-téren. Nem tudjuk, kinek a finomult Ízlését hirdeti ez az ötlet, de a hatóságnak azt már csak még sem volna szabad megengednie, hogy egyetlen valamire való terünket ilyen Ízléstelen módon bedisztele­nítsék, még akkor sem, ha a mozi-tulajdonos véletlenül a város. A reklámnak ezer és egy módja van, de már az ilyen ultra-szépítése egy Fő-térnek, mégis csak a jó ízlés elleti van. — Léghajó. Városunk felett mindsürüb­ben szárítják a levegőt a katonai léghajók, amelyek bizonyára tanulmányozás céljából indít­tatnak útnak a bécsi katonai léghajó állomásról. Mút szerdán délelőtt 10 órakor is megjelent egy ilyen katonai léghajó fejünk felett, amely­nek kosarában két léghajós tiszt ült. Déli irány­ban haladt el elég alacsonyan a város felett s Jákó körül szállhatott a földre, mert az össze­csomagolható levegőhajót a déli órákban már kocsin szállították a városon végig a vasúti állomásra, ahol a járművet vonaton szállították a bécsi állomáshelyére. — A viasz-utcaiak és az utcaöntözés. A viasz-utcai háztulajdonosok a hét folyamán büntetőparancsot kaptak a rendőrkapitányságtól amért utcájokban az utcatestet (nem pedig a gyalogjárdát) nem öntöztették s e miatt, úgy tudjuk, panasszal is fordultak a város polgár­mesteréhez. Miután érdekelt bennünket ez a szokatlan eset, a rendőrséghez fordultunk, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az a köteles­ség, amelynek teljesítését a viasz-utcai ház­tulajdonosok megtagadták, a város köztisztasági szabályrendeletében van lefektetve és ennek nem teljesítése miatt lolt a büntetés az illető háztulajdonosokra kiszabva. Ez a szabályrendelet ugyanis azt mondja, hogy a Győri-ut és a Jókai-utca kivételével minden utcában tartoznak a háztulajdonosok az utcatestet is öntözni, de ezen kivül a háztulajdonosokat erre kolera­járvány idején (mint ahogy az országban most is van ilyen járvány) belügyminiszteri rendelet is kötelezi. — A hajléktalan népkonyha. A kath. legényegyletnek a Csáky-utcába költözésével a jaépkonyha ismét hajléktalanná lett. A vezető bizottság e hó 1-én tartott ülésében foglalkozott is e^zel a kérdéssel, s megbízta Hajnóczky Béla, Rédei József és Szőllőssy Miklóst, hogy a népkonyha megnyitásáig, november hó l-ig, alkalmas helyiséget béreljen. A bizottság ez alkalommal vizsgálta felül a múlt évi záró­számadásokat s azokat rendben találván, el­fogadta. x „A Tetra" közegészségügyi fertöt­lenítö-olaj kapható Pápán Pdpay Imre bádogos és vizvezetékszerelönél Deák-utca 9. szám alatt. — Akinek tudta nélkül elárverezték a házát. Tragikomikus eset foglalkoztatja most az alsóvárosi közönséget. Horváth János somlói­uti lakosnak elárverezték a házát anélkül, hogy a ház boldogtalan tulajdonosa ezt tudta volna. A furcsa eset, amely jogi szempontból is érde­kes, a következő: Horváth János földmives­munkás, akinek a külső somlói úton volt egy szép házhelynek való fundusa, vagy öt évvel ezelőtt kivándorolt Amerikába, hátrahagyván a telek vételéből származott 58 korona kincstári illeték tartozást. Az illetéket azután hamarosan megküldötte sógorának, hogy azt helyette annak rendje-módja szerint fizesse be az állam kasszá­jába. A jó sógor sietett is megnyugtatni Hováthot, hogy a befizetés megtörtént, azon­ban — füllentett az atyafi, inert az összeget nem a tartozás letörlesztésére, hanem saját céljaira fordította s a teher továbbra is szépen rajt maradt a funduson. Évek multak, a ravasz sógor elköltözött abba a hazába, honnét többé nincsen visszatérés, Horváthot pedig elfogván a honvágy, a mult tavasszal megtakarított pénzecskéjével hazajött Pápára. Eleintén azt gondolta eladja a telkét, de mivel az érette beigért 3200 koronát nem találta megfelelőnek, építtetett reá e^y kis házat, mely kerek 9000 koronájába került. Azután boldogan elfoglalta családjával a kis hajlékot, s el-elgyönyörködött keserves amerikai munkájának gyümölcsében ... Közben a kincstár is gondolt egyet. Megsokal­ván, hogy Horváth a vételi illetéket még most sem fizette be, a telekre, illetőleg a telken épült házra, 58 korona és járulékai iránt árve­rést rendelt el. Az árverést az árverési hirdet­ményben Horváth János ismeretlen tartózkodásit amerikai lakos ellen tűzték ki, így hirdették azt meg dobszó utján is, s Horváthnak, aki sem nem ismeretlen tartózkodásu, sem nem amerikai lakos többé, eszeágában sem volt, hogy a delikvens, akit végrehajtani akarnak, ő legyen. Hisz oly sok Horváth János van, aki tartozik, s oly sok Horváth János van, aki ismeretlen tartózkodásu. Díktum-fáktum az ár­verést a járásbiróságon kedden megtartották. A telekkel együtt több mint 12.000 korona értéket képviselő ház potom 3600 koronáért Preiner Pál rendőrnek jutott. A nagy újságot, házának elárverezését szegény Horváth János csak késő este, amikor a munkából megtörten hazaérkezett, tudta meg. Végtelen keserűség fogta el szivét, hogy a hatóság, bár jóhiszemű tevedésből, 58 korona követelés miatt elütötte vagyonkájától. Kétségbeesve rohant a bíróság­hoz reparációért, s ezt — aminthogy máskép nem is lehet — bizton meg is kapja; de ez mit sem változtat azon a bürokratikus eltévelye­désen, hogy egy másfél év óta pápai lakost, adózó polgárt ismeretlen tartózkodásu gyanánt kezeljenek s 58 korona tartozásért tudta nél­kül elárvereljenek. — A nyomorék halála. Pápasalamon köz­ségnek volt egy Kardi István nevü eskoros nyomorékja, akit múlt hó 30 án a község alatt folydogáló érben halva találtak. A nyomozó ható­ság megállapította, hogy a nyomorék halála körül bűntény esete nem forog fenn, hanem a szerencsétlen ember arccal eshetett bele az érbe, ahol megfulladt. A szegény nyomorék így megszabadult a falusi utcagyerekek gunyjától, a község pedig egy kegyelemkenyéren élő nyomorékjától. JE^igf.velj en a névre és kérjen mindig határozottan Ü2 r c 1 < > a; y ön <2; y é t. Hasonnevű értéktelen utánza­tok visszautasítandók! Erdőgyöngyeművek Morítz Löw, Brünn-Hussowitz. — Az az ördöngös graphologus, aki rendőrhatósági engedély mellett mult szerda óta jósol tenyérből, szemből, vérerekből s min­denkinek megmond mult;it, félmultat, régmúl­tat, jelént, jövőt a Griff szálloda 2. számú szobá­jában, igen jó médiumra talált a pápai hiszé­keny közönségben Három napra kapott enge­délyt, Htnely ma reggel járt le, de mivel az „üzlet" nagyon jól megy, hát még két napra kért és kapott engedélyt, ártatlan, együgyű játé­kának folytatására. És szerda óta vidáman gu­rulnak asztalára a kedvesen csengő koronács­kák párosával, hármasával, négyesével, ahogy éppen a jámbor pápai közönségnek „eltalálja". De mért is ne kapna meghosszabbított enge­délyt, mért ne zsebelhetné be a vidám koro­nácskákat, mikor ez a közönség hátamogött jókat mosolygó „graphologus" ezt az egész mesemondó vállalatot három-négy korona lefi­zetése ellenében fütyörészve íiaheti! Aztán mag így falun, itt bakonymagyarpócson esemény­számba is megy az ilyesmi. De miért is ne örülhetnének egyszer a mi gyerekeink is, miért ne kiabálhatnák lelkendező ugrándozások kö­zött a fülünkbe: p-ipa ! papa! gyüttek komédiá­sok ! No, hallják ! Az ilyesmit csak nem lehet nem megengedni ! — Műkedvelői előadás. A Munkás-Otthon műkedvelő társasága igen sikerült színielőadást rendezett múlt vasárnap, amikor is Pilgermayer Károly betanításában és ügyes rendezésében előadták Szigeti József régi jó alkotását, A vén bakancsos és fia a huszár cimü népszín­művet. A nézőtéren zsúfolt közönség; a szín­padon pedig egyszerű, laikus emberek mozog­nak, vidáman, megszokottan, lámpaláz nélkül való otthoniassággal s bemutatnak egy népszín­művet olyan előadásban, melyet megelégedéssel lehet végignézni. Hogy milyen körültekintéssel mentek bele ebbe a vállalkozásba, mutatja az is, hogy-minden szerephez megtalálták a maguk, odavaló emberüket, akik derekasan töltötték bo azt a szerepkört, amelybe a rendező őket be­állította, amiben az önképzésnek örvendetes megnyilatkozását láttuk. A Véres csaplár fösvény és kapzsi alakját pompásan mutatta be Viczay János, Ilonát Molnár Lujza, akinek beszédmódja kissé szentimentális volt ugyan, de azért a leg­jobbak közül való volt. A másik nagyobb női szerepet (Lidi) Becsey Milike töltötte be, aki szokatlanul otthoniasan érezte magát a szín­padon s énekszámait és játékát is sokszor meg­tapsolták. A jól maszkírozott Hangos kántort Kovács Lajos adta tőről metszett falusi modor­ban, mig a rendező Pilgermayer Károlynak a vén bakancsos hálás szerepe jutott, aki a gon­dos játékot, felfogást és megértést igénylő szere­pet sikeresen tudta a maga javára kihasználni. Suiíar Laci személyesítője Kiss Ferenc pedig olyan népszínműbe való műkedvelőnek bizonyult, amilyent játék, gesztus és hanghordozás tekin­teteben keveset láttunk. Sokat kacagot a közön­ség Baranyay Pálnak (Friczi), aki komikus alakjával, mozdulataival, dalával sokszor kaca­gásra bírta a hálás közönséget. A többi szerep­lők kisebb szerepeikben is általánosan jók vol­tak, úgy hogy a lelkes közönség a főbb szerep­lökkel együtt őket is sokszor viharosan megtap­solta. Kacagtató volt a három cigány (Stark György, Varya István, Szerdahelyi György) is, akiken szintén sokat mulattak a jelenvoltak. A darabban előforduló énekeket Nagy Pál evang. tanító tanította be és kisérte zongorán, akinek az előadás sikerében szintén nagy része van. A szereplőknek diszkréten ifj. Nánik Pál súgott. Előadás után a szereplőket a Munkás­Otthon gazdasági bizottsága a Schwarcz sörödé­ben megvendégelte, melyet hajnalig tartó paráis táncmulatság követett. Az előadást, amelyről hely hiányában sokan kiszorultak, a közönség egyhangú óhajára e hó 7-én, csütörtökön meg­ismétlik. — Itt említjük meg, hogy az elő­adás alkalmából a Munkás-Otthon javára felül­fizettek: dr.'Kőrös Endre 5 K, Grünwald Test­vérek, Nóvák István 2—2 K, Nagy Ferenc 1 K. Ez utóbb ingyen festési munkákat is végzett. Fogadják az elnökség köszönetét. — Jóváhagyott alapszabályok. A pápai kőmives és cserepes társulat alapszabályait a a m. kir. belügyminiszter 34788/913. számú rendeletével jóváhagyta. — Ki vesztette el ? Egy pár cipő és harisnya találtatott, ugyancsak találtatott még egy erszényben pénz is. Igazolt tulajdonosaik átvehetik a rendőrségen.

Next

/
Thumbnails
Contents