Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-07-19 / 29. szám

javaslata nem számol. Dr. Hoffner Sándor a pénzügyi bizottság javaslatát ajánlja elfogadásra, mely a város érdekeivel számot vetve biztosítani akarja a telek értékesítését azzal, hogy a szomszédos Németh István-féle ház is megvétessék. Győri Gyula feltétlenül szükségesnek tartja mindkét ház megvételét s tudatja, hogy értesülése szerint Németh István szintén hajlandó házát eladni méltányos feltételek mellett. Többek hozzászólása után a pénzügyi bizottság javaslatát fogadták el. Az Árok-utca rendezése. Ennek a komplikált ügynek előadója a polgármester felkérésére dr. Hoffner Sándor volt, aki a mérnök alternativ javaslatait ismertette és első sorban a megvételre váró házak tulajdonosainak túlzott igényei ellen szólalt fel, kimutatva, hogy azon vidéken csak pár évvel ezelőtt is néhány száz forintért lehetett egyegy házat venni, amelyért ma ezreket kérnek. A tervet akként kell megvalósítani, hogy annak hasznát ne csak a közvetlen környékbeli lakosok élvezzék, hanem maga a város is, mely a Kossuth-utca megnyitásakor tízezreket dobott el magától. Ha nem sietünk a szabályozott és rendezett terület eladásával, akkor az ott várható telekérték-emelkedés meg fogná hozni azokat az áldozatokat, amelyeket most a rendezés igényel. Bemutatja több háztulajdonosnak máris olcsóbb árakat tartalmazó kötelező nyilatkozatát s javasolja, hogy a többi háztulajdonosokkal is újabb tárgyalásokat folytasson a tanács s a legközelebbi ülésre terjesszen be javaslatot. Gyurátz Ferenc melegen pártolja az ügyet és különösen a közelben levő zárda és evangélikus iskola miatt tartja a város erkölcsi kötelességének e szabályozást, mely ázsiai állapotokat lesz hivatva megszüntetni és városunk legnagyobb szégyenfoltját eltörölni. Ugyanily értelemben szólalt fel dr. Teli Anasztáz, aki arra is utalt, hogy a szabályozandó területen levő házakból a lakókat már rendőrileg ki kellett volna lakoltatni, A humanizmus követelménye a régen sürgetett rendezés. Az előadó javaslatát ezulán egyhangúlag elfogadták. Még pár illetőségi ügy volt s azután a gyűlés órakor véget ért. A város csatornázása. (Vége.) Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni amaz elvitázhatlan tényt sem, hogy az általános csatornázás létesítése esetén egyszerre hirtelen annyira felszökik a vízfogyasztás a vízöblítéses klozetek és fürdőszobák szaporodása folytán, hogy a mai 300 m/

m bevezető főcső a szükségleteinket nem lesz képas ellátni. Tehát a csatornázással kapcsolatban, sőt még azt megelőzőleg gondoskodni kell a II. vízvezetéki főcső lefektetéséről is, mely (813 M/912) ugyancsak az 7039/1912. sz. jelentésemben van részletesen kimutatva s mely — 286.670 koronába fog kerülni. Így tehát a csatornázás folytán előálló költségek lesznek : I. Régi város csatornázása . . 850.000 K II. Erzsébet „ „ . 150.679 „ III. Vizmű bővítés . . . . . 286.670 , Végösszegben : 1,28*349 K Kerek összegben 1,300.000, azaz egymillió és 300 ezer korona! Már most ismeretes előttünk a szükséglet, de kérdés hol van a fedezet ? ! S itt mielőtt ennek tárgyalásába bocsájtkoznék, legyen szabad néhány szót a munka biztosításáról szólnom. A munka biztosítására — természetes dolog nyilvános — zárt Írásbeli versenytárgyalás hirdetendő, elég magas — 10% — kötbér kikötés mellett. A közszállítási szabályzat értelmében a kereseti kimutatások 4 hetenként folyósítandók. És ezen pont az, amely kis tőkével rendelkező vállalkozókat is ajánlattételre csábítana. Itt aztán előfordulhat azon eset, hogy beérkezik igen sok ajánlat, melyek közül nagyon sok nem megbízható cégtől ered és akik csak a munkát akarják 'bármilyen kis haszonnal is elnyerni s később állanak elő a bajok, melynek levét végre is a város issza meg. Ilyen nagyobb és speciális szaktudást és szakmunkát igénylő vállalkozásnál megadja a „Közszállítási szabályrendelet" 7. §. 1., 2. és 4. pontja a módút, hogy a kormány által — kereskedelmi minisztérium igazgatósága — nyilvántartott elsőrangú cégek nyerjenek direkte felszólítást ajánlattételre. Igy é munka tényleges befejezése s annak jósága egyrészt a cég jónevévei, másrészt a kellő anyagi garancia nyujthatásával kellőképen biztosítva van. Miután így rámutattam arra — hogy úgy ne járjunk, mint legutóbb Székesfehérvár is —, hogy mikép lehet és kell a munkát és a magunk érdekeit a megépítésnél és munka kiadásánál biztosítani, most rátérek arra, hogy mikép vélem a szükséges fedezetet előteremteni ? 1,300.000 korona nagy összeget jelent még egy nálunknál nagyobb városnál is, mikor azt improduktív befektetésre használja fel. Nálunk annál nagyobb! Ennek SOévrevaló amortizációja 60—70.000 korona évi kiadást jelent, ami 22—25% pótadó emelkedést jelentene, tehát csaknem ugyanilyen arányban csökkentené az ingatlanok értékét. Ilyen devalvációját az ingatlanoknak jó lélekkel előidéznünk, saját jól felfogott érdekünkben, tehát nem szabad! S bármennyire helyes és igaz Í3 azon elv, hogy ilyen örökéletre szóló közmű terheit ne csak a jelenlegi, hanem a későbbi nemzedékek is kell, hogy viseljék, mert hisz azok érdekében épen úgy készült, mint a jelenkori nemzedéknek, mégis az előbb említett oknál fogva más, célszerűbb megoldást kell keresnünk. Erre két alternatív megoldást vélek célravézetőnek. És pedig: I. Olyan céggel kössön szerződést a város, mely maga szerzi be a szükséges tőkét és szerződik 50 éves törlesztésre, természetesen kikötve a város részéről való fel mond hatást. Ez esetben a vízművek és villamos-telep jövedelmeinek felhasználását hozom javaslatba a hiányzó résznek pótadó utján való néhány (5—6)%-os beszedésével. II. Miután a csatornázás 2 évig készül el teljesen — egy érvágással — szedjük be ezen két év alatt 8 részletben a teljes 1,800.000 K összeget olyképen, hogy necsak az ingatlantulajdonosok fizessék, hanem egy külön megállapítandó kulcs szerint minden pápai lakos, mert mindenkinek érdekét szolgálja. Ei esetben kölcsönre sem volna szükségünk. Az első pillanatban ezen javaslat kivihetetlennek látszik, de ha meggondoljuk, hogy i. ezáltal egyszer és mindenkorra leráztuk magunkról a terhet, 2. másrészről padig megszabadulunk egy évenkénti meg-megujuló kiadástól, — a gyepmesternek adott összegé fizetésétol, 3. pedig növeljük az építkezési kedvet, sőt mondhatnám, megadjuk az egyedüli módját az újabbi építkezéseknek, ami által újabb és újabb adóalanyok teremnek és így pótadónk leszáll — rögtön plauzibilis ezen indítványom. Utalok e tekintetben a községekben divó szokásokra, ahol egy-egy iskola vagy jegyzőlakás, vagy bármiféle középület létrehozatala legnagyobbrészt ezen az alapon szokott történni. Ezekben vázoltam a teendőket és a magoldási módozatokat. Hátra volna még csak egy kérdés tisztázása s ez az, hogy a városnak nem városias jellegű vágya rózsaszínű ködben, buja káprázatban. Megcsókolta a leány száját. . Egy gondolat rohant a lelkén keresztül : Meddig még ? Meddig fogod még tudni szeretni a nőket ? Minden órában rád csaphat az aggság, a halál. Áldott, áldott a teremtés, ki szerelmes tavaszt varázsol a télbe . . . Kivette zsebéből az ékszerdobozt és meghatottan tette Mimóza puha, meleg kezébe, A leány mohón nyitotta fel a dobozt s ahogy szemébe káprázott a gyönyörű brilliánsok ragyogása, felugrott s ujjongva, hahotázva szaladt fel-alá a szobában. Aztán megölelte Bikszádyt, cirógatta, becézte és forró, hálálkodó szavakat suttogott a fülébe. — Csak magát szeretem, mert maga a legjobb a világon . . . — Mimóza, ki volt itt nálad ? A kis színésznő felvetette a fejét, csodálkozástól nyilt szemekkel nézett Bikszádyra, aztán megint elkacagta magát, finom, csilingelő színpadi kacagással. A férfit elfogta az indulat. Vasmarokkal szorította Mimóza karját, hogy az fájdalmában felsikoltott. — Jaj, mit akar ? Az a szegény fiu tanulni segít nekem. Tehát szegény fiu. Egy fiu volt nála. Valami zöld gyerek, vagy költő. Ostoba, mohó, kiméletlen. Mit tudja az ilyen fiu, mi az öreg férfinak a szerelem? Az utolsó szerelem? Botorul, könnyedén száll virágról-virágra, Mimózáról Mimózára és röhögve tapossa szét a melegházi kertet, mit az öreg ember szivének elraktározott napsugaraival melenget. Husz éves lehet ez a fiu, talán huszonöt. Hány szerelem vár még rá? Hány, Istenem? Telhetetlen, gonosz fiu, meg tudná fojtani . . . A harag hullámai végigzuhogtak az öreg, erőszakos férfiún. Ellökte magától Mimózát. A durva sértés könnyet lopott Mimóza sze mébe, lehajtotta a fejét és lassan az ajtófelé ment. Az ajtónál megállt, visszanézett és szólt: — Vigye vissza a brilliánsait. Ott vannak a szőnyegen. Azután nekitámasztotta fejét a falnak és keservesen zokogott. — A brilliánsokat siratja — gondolta — Bikszády. Mimóza zokogása mind hevesebbé vált. Sóhajtott, nyögött, fuldokolt, telt, fehér vállai remegtek, keblei meg-megrendültek, fel-felemelte gömbölyű karjait és csapkodta velük a kárpitos falat. Mily szép, mily aranyos, mily fiatal — fűzte tovább gondolatait Bikszády. — Mily kívánatos nekem! Mint ha ez lenne az egyetlen nő a világon, ez az as szony, ez a nő. Ez a tárgy. Magasan állok fölötte, mint a hegyóriás a völgyi fűszál fölött. Mégis mondhatatlanul édes. Meg tudnék halni érte. Mit keresek én még a világban. Minden meg volt már. Ami maradt bennem, férfi, sz iv és vágy, az mind feléd szárnyal, csacska, becstelen leányka! . . . — Mimóza, — kiáltotta hangosan — Mimóza, szeress egy kissé! A leány visszarohant és Bikszády könynyezve ölelte magához. A fájdalmas vonaglás elmúlt a szivéről. Enyhületes érzés, boldogító nyugalom szállta meg, simogatván Mimóza aranyszőke haját. — Nem rossz fiu az — suttogta Mimóza. — Jó fiu. — Szereted ? — Nem — felelte Mimóza. — Nézz a szemembe. Mimóza felemelte fejét és nyilt szemekkel bámult a férfi arcába. A férfi, a nők diadalmas ismerője, könnyű, kusza," asszonyi lelkek titkainak gyakorlott megsejtője, kiolvasta Mimóza szeméből, hogy a fiút szereti. Én már megöltem egy fiút — szólt lassan, komolyan. — Akkor én is fiatal voltam, harminc éves. — Jenő csak huszonnégy, — sóhajtott Mimóza. — Az is huszonnégy volt. Mig vele nem találkoztam, enyém volt minden asszony, akit kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynéi, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kopható ásvdn^vizkereskedésekben QfHIII TF9 ATfKT Szinvelipóczi Salvatorforrás-vállala' é

s gyógyszertárakban. OtnULlDO AljWöi Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.