Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-01-18 / 3. szám

embereket a múlatás vágyától, hanem újabb gazdasápi kárt zúdít megint más osztályok nyakába. Igaz, hogy a nagyobb mulatságok már előbb is elvesztették népszerűségüket nálunk azért, mert szertelen fényűzéssé fajúltak. Még a jótékony mulatságok is. Ez a hibánk egyébként nemcsak a mulatságok terén nyilvánul ; pazarló könnyelműségünk ki-kitör minduntalan mindenféle alakban. De ezen a hibán nem a mulatságok megszüntetésével, hanem reformálásával lehet segíteni. Minden olyan mozgalmat, amely komolyan akarná a fölösleges luxus megszüntetését, szívesen üdvözölnénk. És ekképpen a gazdasági helyzetnek nemcsak igaz képét adná a mulatság is, hanem üdvös hatásával a mai társadalom szertelenségen kapkodó lelki műveltségét is megjavíthatná. Ebben a gazdasági bajok okozta nagy depresszióban hajlandók vagyunk túlzott idegességet is látni. Társadalmunk nincs munkára és takarékosságra nevelve abban az értelemben, hogy a beálló gazdasági nehézségekkel vértezetten álljon szembe. A csüggedés veszedelmeslelki erőtlenedéire mutat. „Borura derű", „Majd elmúlnak a bajok, nem kell búsulni"': ezekben a közkeletű magyar szállóigékben volt egészséges élet-filozófia, amelyet ma már alig találunk itt-ott. Ideges élvezetvággyal nem gondolunk a holnapra s pazarló kézzel szórjuk pénzünkét és egészségünkét, amig nem áll a baj köszöbünkön ; ellenben a másik túlzásba esünk, ha a nehezebb idők bekövetkeztével rögtön tétlenségbe, kétségbeesésbe merülünk, összeroskadunk már a vélt csnpái*tól is, ahelyett, hogy megkisértenök a bátor szembeszállást. Iljen modern anyagból gyúrt hősök ugyancsak nem tartották volna föl a kétszázados harc alatt a magyar faj bizalmát és reményét, nem keltettek volna életre a magyar öntudatot 48 ban és nem élhették volna meg a feltámadást 61 ben. Ez a túlzásba vitt, csüggeteg lemondás hasonló annak a kétségbeesésében megtántorodott gyáva ifjúnak tettéhez, aki a háborútól való féltében agyonlövi rm'gát. A haboius levegőnek kétségkívül szintén van része abban, hogy az emberek tömegesen lemondanak a farsang örömeiről. Mert egyesektől, akiknek körülményei akár anyagilag, akár lelkileg kedvezőtlenül alakultak, sohasem vehetjük rossz neven, ha a mulatozástól tartózkodnak ; de a tömeges böjtvállalás, amikor máskor még a farsang is rövid volt a telhetetlen mulatóknak, bizony nemzeti betegség tünete. Ebben igen is, van része a háborús bonyodalmaknak. Sok család aggódik tagjaiért, talán már ott is vannak a határszélen, s ily körülmények közt még ha volna is kedvük, bennük tartanák a gondtalanság fitogtatását. De közvetlenül is vet akadályt az eddig uralkodott háborús készülődés, mert egy csomó táncos és táncrendező fiatal embert foglalództak le a fegyverrel való párosságra. Legnagyobb oka azonban, szerintünk, ennek a farsangkerülésnek a mostani politikai bomlottság, amelynek mételye befészkelődött a társadalmi élet legfelsőbb sejtjeibe is. Hogy mennyire durvult el a társas élet tónusa a parlamenti modor durvaságának hatása alatt, azt abból is láthatjuk, hogy a politikai ellenfelek, sőt nem is professzionátus politikusok, hanem az izgalom tüzpontjától távol álló közönségbeliek, gyűlölködő szemmel mérik egymást, kerülik egymás társaságát és keresve keresik egymásnak fübenőtte hibáit és ártatlan ballépéseit is, hogy szemükre vessék, vagy ami még rosszabb, a társaságban becsületének, jó hirének rovására felhasználhassák, s ha semmi pozitivumot sem tudnak, akkor is politikai ellenségességből leszűrt ráfogásokkal kisebbítsék vagy gyanúsítsák. Ekképen hovatovább csupa gyanakvó tartózkodás fogja körülvenni a társaságok megszokott alakjait. Kinek legyen tehát kedve vagy bátorsága, hogy ilyen viszonyok közt össze akarja hozni vidám estére a konlomerát-társaságot ? Hiszen a vidámsághoz nemcsak anyagi gondatlanság, hanem az a lelki lisztaság is kell, amelyben a bizalom és szeretet fehérségét nem zavarja a gyűlölség és becsmérlés foltja. A Tisza Károlyi párbaj kiinduló pontja jellemzően bizonyítja, mennyire eldurvultak nálunk a társas formák, amelyekre az előkelő köröli oly féltékenyen vigyáztak volt azelőtt, hogy a politikai vad indulat már a legelemibb tisztessegadasban is elvi ürügyeket keres, sőt ennek az eldurvulásnak vannak lelkiismeretlen magasztalni. Ez a nem-politikusság, ez a politikai téboly sokkal jobban rontja az ország kedvét, sokkal több belső kárt tesz benne, mint a gazdasági válság, amely, ha sikerül kitartással legyőzni, nem hagy méregnyomot a lelkekben. Müvész-estély. — 1913 január 11. — A katholikus kör művészestéiye idei hangversenyszezonunknak egyik valódi dísze volt.. Nagy és előkelő közönség h<d gatta végig, amelyben a kiváló Ízléssel összeállított programm tiszta esztetikai gyönyört kellett. A műsort Szelényi Józsefnek Prologja vezette be. A csengő rímekben szépen megírt versben a poéta egy látományát adja elő. Az Ur a magyar szentek körében ülve megelégedetten látja magyar népét, amint az egyetértés áldásait élvezi. Azzal a fájdalmas akorddal végződik a vers, hogy mikor válik a látomány élő valósággá? A verset teljesen átértve mély érzéssel adta elő Tóth Annus, bizonyságot téve arról, hogy nemcsak az ének, de a szavalat terén is otthonos. Ezután a hölgykar énekelte Zsilavy Sándor vezetésével és Széptóth Mariska zongorakiséretével a Bánkbán imáját. Feltűnt, hogy mennyi csengő erős hang volt a karban, melynek egész szereplése öntudatos fegyelemről tanúskodott. Most egy már két óv előttről ismert kedves vendég lépott a pódiumra. Keömley Biankáról első pápai szereplése alkalmiból is magasztalással szóltunk. Gyönyörű mezzoszopránja az óta még teltebb, énektudása még erősebb, drá mai kifejező ereje hódító biztonságúvá vált. Az előadott Carmenrészlet egy nagytehetségű énekesnő produkciója volt, méltó a legteljesebb elismerésre. A zúgó tapsokra ráadással is kedveskedett. A szívhezszóló gordonka képzett kezelőjét ismerte meg közönségünk Tellér Frigyesben, aki Popper Orosz táncát, egyikét a legnehezebb zenedaraboknak nagy hatással játszotta el. Liszt átiratában a R ikóczi indu'ó tüzes akkordjai zúgtak most fel a zongorán. Kossovich Pál, aki előzőleg Keömleyt kisérte, határozottan egyike a legkitűnőbb zongoristáknak azok közül, akiket mostanában hallottunk. Egész modora Sauerre emlékeztet, játéka delejes erővel ragadta magával a közönséget, mely meleg ünneplesben részesítette. Az est egyetlen pápai magán szereplője Tóth Annuska dicsőséget hozott a pápai névre. Üdén csengő tiszta szopránján előbb egy magyar, majd egy olasz keringőt s végül magyar dalokat énekelt s hangjának, szépségével előadásának kellemességével egyaránt nagy sikert aratott, mi a felhangzó, szeretettel teljes tapsokban jutott kifejezésre. Áhítatot gerjesztő, tiszta művészi élvezetet nyújió volt a következő szám. Mándel Largo ját énekelte Keömley Bianka. Szárnyaló éneke megkapta s felemelte a lelkeket. Hatása mély és általános volt. A gyönyörű énekhez méltó kiséret volt a vendégművészek gordonka, és zongorajátéka. A kisérök közül Tellér még egy szólószámmal tetézte elért sikerét. Az est műsorát a vegyeskarnak Zsilavy Sándor vezetésével előadott csinos magyar népdalai zárták be. Ez a szám mintegy átmenetként szo'gált az est második részéhez a tánchoz, mely úgy 11 óra tájban kezdődött s a legpompásabb hangulatban reggeli öt óráig- tartott. körüljárta a helyiséget. Ahogy odaérkezett a Barlai törzsasztalához, egyszerre csak lecs tpta a tányért az asztalra, odarohant Barlaihoz, a nyakába borult és félig nevető, félig sirós hangon mondta : — Kedves, jó apám, drága jó apám ! Persze volt nagy csudálkozás. Maga Barlai alig tudott eszmélni a nagy csodálkozástól és el nem tudta képzelni, hogyan jutott hozzá ehhez a nagy megtiszteltetéshez. A törzsasztal tagjai el kezdtek viccelődni, vicceket szórtak feléje, ő azt se tudta hányadán van. Végre a bűvésznő szólalt meg: — Látom, hogy mindenki csodálatosnak tartja ezt a dolgot. No majd átöltözöm, visszajövök és érthetővé teszem az egészet. Nem is sokáig késett. Aztán odaült a törzsasztalhoz, amelyen már habzott a pezsgő a poharakban. — Volt egyszer egy kis masamód leány, aki egy úrtól kapott egyszer egy fényes ezüst forintot — kezdte a bűvésznő a történetet beszélni. Talán megszánta a rongyosságáért, a kiéhezéstől sovány arcáért, testéért. A kis leány elvette a pénzt s amikor haza ment, dicsekedve mondotta a részeges anyjának. Ez pedig el akarta tőle venni, de a kis leány nem adta oda, hiába tépte, cibálta a haját, hiába rugdosta, verte, a leány nem adta oda a pénzt. Végre az asszony dühbe jött s kirúgta az ajtón keresztül. — Ne merj többé a szemem elé kerülni, mert az a halálod lesz. A kis leány nagysirva megindult az útjának, melyről nem tudta, hogv hol fog végződni. Arra is gondolt az ő 13 éves eszevei, hogy legjobb lesz, ha a vizbe ugrik. Hallott ö már ilyen történeteket. De megborzongott, félt a hideg viztől, a ha'altól talan nem is felt, de borzasztónak gondolta el a viz fagyos hu lámáit, így fentergett ide-oda az utcákon, erősen szo rongatva az ezüst pénzt a nihrkaban. Mar egé szen besötétedett, amikor egy térre jutott, ahol mutatványos bódék állottak. Odament az egyik bódéhoz, ahol egy fekete ruháim öltözött úr beszélt arról, hogy a híres Bo^kó bűvész to»ja mindjárt bemutatni nagyszeiü büvészetét s ott, ahogy meglátta a k is leányt bámulva állani, fölkapta az emelvényre, bemutatott vele néhány hókusz-pókuszt. — Hát van-e pénzed, kis leány? A leány úgy meg volt ijedve, hogy hir telen kinyitotta a markát és odanyújtotta a forintot, ' amit az anyja semmi erővel nem tudott tőle elvenni. A bűvész meghökkent, látta a rongyba burkolt gyermeket, aztán rárivallt: — Honnan vetted ezt a nagy pénzt? — Ne bántson bácsi — mondta a gyermek, elmondom a bacsinak, csak ne verjen. így történt, hogy a kis leány elbeszélte az egész dolgot s hogy most meg akarja magát ölni. A bűvész aztán pártfogásába vette a gyermeket, elvitte magával és kitanította az ő művészetére. Bejárták az egész világot, amig egyszer kijutottak Indiába is, ahol egy indiai nábob beleszeretett és egy egész vagyont ígért a bűvésznek, ha neki adja a leányt. A bűvész derék ember volt, nem adta oda semmi kincsért, végre a nábob azt mondta, hogy elveszi feleségül. El is vette, de amikor nagy, fényes kísérettel a palotájába vitte a menyasszonyt és éppen vezette föl a lépcsőkön, hirtelen a szivéhez kapott és meghalt. így maradt a leány özvegyasszonynak és így tért vissza a művészetéhez s így viselheti jogosan az indiai hercegnő cimet. Ez a leány én voltam s annak az ezüst forintosnak köszönhetem, hogy hirneves bűvészn ővé lettem és ezt a forintot Barlai A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít | i F w VW akadémiát veszett szabómester, Vago LlezsoráiSk Pápa, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. Tf 7T \ ' * kiváló minőség és csinos kiállításukért MUnKaim róbb orsz, kiállításon érmekkel kitüntetve*