Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-05-24 / 21. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: L)J*- KOROS ENDRE. Eladóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Fejedelmi nász. De milyen fejedelmi nász! Amilyen még császáréknál is ritkán esik. De hát egy leánya van csak a németek császárjának, külső díszben is meg keli mutatni, hogy „drága a lányunk". Fejedelmi nász. Végignézi az ember az ünnepség sorrendjét s azután — néz egy nagyot. Mintha nem is közönséges fekete nyomdafestékkel, de arannyal kifestve ragyogna ki a programmból a két főpont: a cár érkezése ... a cár elutazása. Érkeznek mások is, érkeznek nagyok, hatalmasok, ha jól tudom, a szövetséges monarchia trónörököse is, de ez nem fontos, ez nem külön programmpont. Külön pont csak a cár, meg az erbtanti, a bádeni nagy hercegné, a legidősebb Hohenzollern, ami persze más beszámítás alá esik. Ki hát a legfontosabb, a iegkedvesebb vendég: a cár, a cár, a cár! A cár, akivel nemrég majdnem ökölre mentünk, s ha mi mentünk volna, jött volna velünk a német is. Avagy talán csak mi hittük, hogy jött volna ? ! . . . A fejedelmi nász alkalmából lehet a témáról elmélkedni. Elegedetlen városok. Az új választójogi törvény, mely csak nemrég nyert szentesítést, nem igen elégítheti ki a városokat, mert elégedetlenségüknek mindenütt, ahol csak arra alkalom és mód kínálkozik, iparkodnak kifejezést adni. Az elégedetlenséget pedig az szülte, hogy az új választójogi törvény nem juttatja választójoghoz a városok lakosságának produktív munkát végző és nemzetfenntartó elemeit, pedig senki kétségbe nem vonhatja, hogy mint általában minden országban, nálunk is a városok a mérői a gazdasági életnek. A városokban van koncentrálva a magasabb kultura s a városok lakosai szolgáltatják a szervezett államhatalom fenntarthatására szolgáló anyagi eszközöket is. Hogy mennyire nem légbölkapott állítás ez, csak néhány adatot kell felhozni, mely ezt világosan bizonyítja. Az ország összes lakosságára kivetett 210 millió korona összes egyenes állami adóból a törvényhatósági városokra 62 millió 827 ezer korona, a rendezett tanácsú városokra pedig 25 millió 731 ezer korona állami adó van kivetve. Tehát az ország összes egyenes állami adójából 89 millió korona adót a városok lakosai fizetnek s a városok statisztikai évkönyvének adatai szerint a városok lakossága 1908. évben tényleg 118 millió korona állami és egyébb adót fizetett be az állam kasszájába. Köztudomásu azonban, hogy az állam bevételeinek legnagyobb részét nem az egyenes adók, hanem a fogyasztási adók teszik ki, melynek legnagyobb részét szintén a városok lakossága fizeti és ezek az adók éppen azokra a szükségleti cikkekre vannak kivetve, melyek a városi lakosságnak nélkülözhetetlenek. A városok szolgáltatják a dohányjövedéki bevételek nagyobb részét és jóformán az összes vámbevételeket s így bátran állíthatjuk, hogy az állami jövedelmeknek majdnem kétharmad részét a városok szolgáltatják. Nem közönyös dolog tehát a városokra, hogy a parlament milyen törvényeket hoz s ezekben mennyire respektálják a városok érdekeit. Éppen ezért jogosult a városoknak az a törekvése, hogy a törvényhozásban döntő képviselethez jussanak. Rövidlátás volna észre nem venni azt a nagy számbeli, gazdasági, kulturális jelentőséget, mely a városokat a modern állam tényezőivé tette. Az ország összes lakosainak száma az 1900. évben 16 millió 838 ezer lélek volt s mig ez a szám 1910. évre mérsekelt emelkedést mutat, mert 18 millió 264 ezerre növekedett, addig a városok lakosságának emelkedése egyenesen szembeszökő. Az ország összes városainak lakossága 1870-ben 2,004.993,' az 1890. évben 2,821.563, az 1910. évben pedig már 3 millió 959.289 lélek volt, vagyis a városok lakossága rövididőn belül megkétszereződött. Magyarország lakosságának ötödrésze ma a városokban él, s előrelátó, céltudatos, helyes állampolitika csak az lehet, mely a gazdasági és kulturális fejlődésnek hatalmasabb tényezőit, a városokat erősíteni igyekszik. Nem kisebb a városok jelentősége nemzeti szempontból sem. A nagyrészben városokban élő összes iparos, kereskedő foglalkozásúak 67*3 °/o-a magyar anyanyelvű és 32-7% az idegen ajku. Az iparos és kereskedő városi polgárság közül minden A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Kis komédiák* Irta: Heltai Jenő. A katonakönyvtár. Az ezredes. Megcsinálta a szabályzatot ? Az adjutáns. Igenis, ezredes úr! Az ezredes. Olvassa föl! Az adjutáns (olvas). „Miután a honvédelmi miniszter úr ő excellenciája elrendelte a katonakönyvtárak létesítését, ezentúl a legénység meghatározott rendes időközökben olvasni valót kap. Az olvasni való könyvért a századparancsnoknál kihallgatáson kell jelentkezni és . . Az ezredes. Ne folytassa, ne folytassa ! Látom, hogy egyáltalában nincs tisztában a dolgokkal. Mit beszél ön a honvédelmi miniszterről, a századparancsnokrol, kihallgatásról? Ehhez a legénységnek semmi köze. Fődolog a * A Magyar Könyvtár most megjelent 702—703. füzetéből. könyv ! A könyvről kell beszélni. És minthogy ön nem is konyít hozzá, írja, ahogy diktálom. Az adjutáns. Igenis, ezredes úr ! Az ezredes. írja : „A könyv. A könyv egy kemény táblába kötött papirnemű, amelyre a honvédelmi minisztérium 33.476/b. rendelete vonatkozik. A könyvet a legénység vasárnap délután parancs után a századirodában elhelyezett könyvtárból kapja ki. A honvéd szabályszerűen tiszteleg, átveszi a könyvet, újra tiszteleg és lelép ..." Az adjutáns (írja). . . . lelép . . . megvan. Az ezredes. „Az így átvett könyvet a honvéd balkezében viszi, még pedig úgy, hogy karját könyökénél derékszögben behajlítja és mereven előre nyújtja. A kéz tenyere befelé áll, az öt ujj úgy oszlik meg, hogy négy ujj a könyv hátulsó, a hüvelykujj pedig a köny v mellső táblájára tapad. A könyv hátán lev ő könyvtári számnak egy magasságban kell lennie a zubbony második gombjával . . Az adjutáns (írja) . . . gombjával . . . Az ezredes. „Gombjával ... A könyv helye az ágy fölött levő polcon a vászonnadrág és a dohány között van. A könyvnek a mellső oldalán kell feküdnie, úgy hogy a hátán levő könyvtári szám világosan olvasható legyen. A könyv hátának az ágypolc deszkájával egy vonalban kell lennie, azt úgyszólván fedezni e kell . . Az adjutáns (irja). . . . kell . . . Az ezredes. „Kell ... A könyvet mindennap kétszer le köll porolni és a táblát megkefélni. A könyvre a katona úgy vigyázzon, mint a fegyverére, lévén a könyv is aeráris tulajdon. Éppen ezért minden pecsét, folt, gyűrődés, ami a könyvön esik, a legszigorúbban büntettetik. A rendes fegyvervizsgálások után az őrmesterek könyvvizsgálásokat tartanak, amelyek eredményét az úgynevezett „könyvnaplóba

8 tartoznak bevezetni és arról a századparancsnokok útján nekem jelentést tenni . . Az adjutáns (írja). . . . Tenni .... Az ezredes. Igen ... írja még a következőket: „A könyveknek egymás között való kicserélése és a polcról való levétele tilos !" Az adjutáns (félénken). De kérem, ezredes úr ... ha a könyvet tilos a polcról levenni . . . hogyan olvassa a legénység ? Az ezredes. Hogyan olvassa ? Hogyan olvassa? Törjék maguk is egy kicsit a fejüket. Mindent én találjak ki?! FÖLDES és TSA okleveles mérnök mérnöki és építési irodájíi PÁPA Széchenyi-tér 5., Kohn Adolf féle házban. KLVALLAL: Földméréseket, parcellázásokat, bírtokés határrendezéseket, községi köz- és dülőút-kitűzéseket és mindennemű földmérési mérnöki munkálatokat.