Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-05-10 / 19. szám

nemesbül a mindezek befogadására alkalmas emberi lélek. Ma már mindenütt, ahol még egy félszázaddal ezelőtt Wágner Richárd nevének említésénél minden ajtót, ablakot hirtelen becsuktak, nehogy nevéből egy magánhangzó is behatolhasson a szentelt csarnokokba és mindazok, akik valamikor egy Wágner-akkord hallatára ijedtükben keresztét vetettek, hogy a gonosz szellemeknek felettük lehetséges erejét megsemmisítsék, mindenütt és mindenek szemében ott van a Wágner Richárd megdicsőült feje felett a dicsőség magasztos glóriája és ott és azok, ahol és akik egykor „feszítsétek meg" üvöltésekkel illették, ott és azok ma oltárt emelnek Wágner Richárd poézisének és muzsikájának méltó dicsőítésére és ott és azok. ahol és akik egykor sípoltak és fütyöltek, ha Wágner Richárd műve került előadásra, ott és azok ma dicshimnuszokat és zsolozsmákat zengenek az ő halhatatlan nagy nevének. Csak egy esetet akarok elmondani, a cimben utolsó helyen említett három forró szinházi est esetét. Ha a budapesti opera műsorát figyelemmel kisérjük, valahányszor Wágner „Tannháuser

a-je kerül sorra, újabb időben ilyen jelzést találunk a cim után zárjelben : a párisi vezérkönyv szerint. Ennek története van. Wágner Richárd sokat és soká élt a franciák fővárosában Párisban, de odáig nem jutott, hogy valamelyik műve francia színpadon közönség elé került volna. „Tannháuser" volt az első, mely Páris színpadán látott először lámpavilágot, de nem az ö kezdeményezése folytán, hanem egy lelkes asszonynak, aki a nagy zenei úttörő zenei ideáljait már akkor megértette és akinek lelki szemei Wágner hatalmas zenei alkotásainak meglátására már akkor kinyilvák. Metternich Sándor Paulina hercegnő a bécsi világvárosi társadalmi és társas élet nagy szervezője és ma is leghatalmasabb vezetője volt az, aki Wagnert, illetve művét a „Tannháusert" mint elsőt, a párisi nagy operába úgyszólván becsempészte. Csak egy szavába került. És ez a szó kölcsönöz az esetnek históriai jelleget. A Tuileriákban történt egy bál alkalmával. III. Napóleon cerclet tartott és a hercegnőt is megszólította. Hogyan, hogyan nem, a beszélgetés a zenére, az operára terelődött és a hercegnő a párisi nagy opera műsorát hozta szóba, annak más világvárosi színpadok mögött való maradását hangsúlyozván. A hercegnő agyában az eszme megvillant, szemeiben az elhatározás energiája megcsillant . . . most vagy soha . . . és hirtelenében — amint ezt a hercegnő maga meséli — imigyen szól: „Felség! ez érdemben nekem egy alázatos kérésem lenne" — a császár csodálkozva néz a hercegnőre és mosolyogva kérdi: „Ah, a hercegnőnek kérelme van az opera érdemében . . .?

a „Igen, egy opera érdemében, melyet a párisi nagy opera színpadán volna kedvem látni . . „És ha szabad érdeklődnöm, ki irta azt az operát?" — kérdé a császár. „Wágner Richárd, a jelenkor legnagyobb zeneszerzője. Az opera cime „Tannháuser". „Wágner Richárd . . . Tannháuser ... — szól a császár — különös, sem a műről, sem annak szerzőjéről nem hallottam soha. És mondja csak hercegnő, jó ez az opera ?" „Bécs, ahol most adják, el van tőle ragadtatva" — válaszolom én. „Ejnye, hallja csak Bacciochi — fordul most hirtelen a császár közelben álló főkamarásához Bacciochi grófhoz, az udvari színházak intendánsához — Metternich hercegnő valami Wágner Richárd nevü embernek Tannháuser cimü operáját szeretné operánkban látni — adassa elő." Ez 1860 elején történt. Szeptember 24-én megkezdődtek a próbák és 186 L március 13 án volt a Tannháuser premiérje a párisi nagy operában ... Ez volt az első a három forró szinházi estből ... Ez estén Eros győzedelmeskedett Hermione istennő felett. Az érzékiség orgiákat ült és az érzelem, az értelem csúfos vereséget szenvedett, mert a hígvelejű klubkéjencek számára nem irt Wágner izgató taglejtésektől kisért bájmutatványos baJlettet is, amint arra Royer, a nagy opera igazgatója, épen ezekre az urakra és ezek műizlésére tekintettel Wágnert előre figyelmeztette, hanem elégnek tartotta az első felvonásban előforduló Venus- i hegyi jelenetnek, a Bachanalnak megfelelő táncjelenettel való színesebbé tételét. — Az est a kéjrémuralom jegyében folyt le, a le^botrányosabb jelenetek játszódtak le a nézőtéren, sípolás, dobolás, tülkölés, kolompoiás, üvöltés, fütty, kiabálás, pisszegés az előadást, ezt az estét teljesen tönkretették, dacára annak, hogy az előadáson elejétől végig jelen volt III. Napóleon császár és fényes kísérete, valamint egész udvara. Az első felvonás Bachanaljának Páris számára színesebbé tétele — ez az a mozzanat, melyre a budapesti kir. opera műsora céloz, mikor azt jelzi, hogy a „Tannháuser" a, párisi vezérkönyv szerint kerül előadásra, nem pedig az eredeti partitúra szerint, amint az Drezdában először és a Párist megelőző egyéb nagy színpadokon adatott. Még kétszer adták Tannháusert ezek után a párisi nagy operában és pedig 1861 március 18-án, mikor a császár es udvara jelenlétében megint megismétlődtek a nézőtéri botrányok. Ez volt a második forró szinházi est. A harmadik pedig 1861 március 24-én volt a kaszinó urai által rendezett újabb és ismételt botrányok közepette. Erre Wágner maga kérte müvének a műsorról való levételét. A darab kiállítása 300.000 frankjába került és a három forró estén 28.000 frankot jövedelmezett a nagy operának. Tannháusernak és Wágnernek a párisi operába való bevonu'ását még egy történeti momen'um leszi érdekessé es pedig az, hogy állítólag a Villafrarjcai békének egy titkos szakaszában benfoglaltatnék az a kikötés, hogy a Tannl áusert Párisban a nagy operában elő kell adni. — De ez csak amolyan boulevard pletyka lehet, mert a Villafrancai békét 1859 julius 11-én írták alá, 1860 elején pedig még III. Napóleon sem Wágner, sem a Tannháuser létezéséről nem tudott. Micsoda pszichológiai és esztelikai változások az idek folyamában. Most születésének századik évfordulója (1813 május 22.) idejében a legtöbbször adottabb, legnépszerűbb, legteltházatcsinálóbb, legkedvesebb komponistája a párisi nagy operának — Wagner Richárd. A három forró szinházi est botrányos nézőtéri jelenetei Metternich-Sándor Paulina hercegnő ellen is irányulvák, tehát Wágner mostani dicsőségének sugarai kell, hogy a nagy asszony okos és előkelően magas és magasan előkelő gondolkozású fejét is övezzék. Ez irásom alanyai közül még csak ketten vannak életben — Metternich-Sándor Paulina hercegnő és a művek, melyek Wagner költői muzsikától áthatott lelkében megtogamzottak és a zenei poézis isteni szikrájától megvilágított agyából kipattantak. — Metternich-Sándor Paulina hercegnő kezéből a kultúra és filantrópia fáklyája, melyet még mindig szeretetteljes szenvedéllyel és sikerdús eredménnyel lobogtat, emberi végességénéi fogva egykor ki fog hullani, de Wágner Richárd művei örökké fognak élni, sőt minden újabb generáció eljövetelével élete erősebb, szívósabb, megértettebb és így becsesebb, értékesebb leszen . . . Hí. kir. anyakönyvi kivonat. Születtek : Máj. 3. Döraös Károly kárpitos és neje Gruber Mária leánya : Emilia, rk. — " Tóth Lajos mészáros és neje Dómján Anna leánya: Erzsébet, rk. Máj. 7. Sági Sándor kereskedő és neje Schlesinger Olga fia: Endre, \zv.-> Máj. 8. Kock János ács és neje Tóth Mária fia : János, rk. Meghaltak: . Máj. 3. Özv. Konez Lajosné szül. Kasztovszki Anna, rk., 62 éves, elaggulás. — Özv. Schlesinger Bernátné szül. Krausz Netti, izr, 76 éves, szívbaj. Máj. 5. Hockhold Jánosné szül. Ihász Mária, rk. 53 éves, tüdővész. Máj. 6. Aschenbrenner Károly cipészsegéd, rk., 19 éves, tüdővész. — özv, Csurgai Istvánné szül. Nagy Juliánná, ref., 68 éves, tüdővész. — Osváld Józsefné fezül. Bejczi Zsuzsánna, ev., 53 éves, szívbaj. Házasságot kötöttek: . Máj. 4. Nagy János csizmadia, rk. és ZsömlevicsMária, rk. Máj. 6. Halász József máv. mérnök, izr. és Lázár Boriska, izr. Máj. 8. Selinkó Zsigmond f őpincér, izr . és Pfeifei Jolán, izr. — Halász Jenő munkásbizt. pénztári tiszt' viselő, izr. és Wei sz Irma, izr. Felelős szerkesztő : Molnár Kálmán. A kiadóhivatal vezetője: Nánik Pál Pápa, 1913. — Főisk. nyomda betűivel. Gabona-árjegyzék 1913 május 9-én. Buza . . Bozs . . Árpa . . Zab . . kukorica. Burgonya Széna . . Zsupp. . Jó Kor. 21-20 „ 17-65 „ 17-90 „ 1910 „ 1860 „ 4-80 „ 6 70 4-50 Közép Kor. 19 70 a 16 60 „ 16-70 „ 18-00 . 17 40 „ 3-70 5-60 . ' 4-00 Alsó Kor. 1850 . 15-50 „ 15-60 „ 16-80 , 15 80 260 4-20 3-70 Bergmann & Co. (Tetschen a. £.) Steckeripferd liliomtejszappana utolérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk Gyógytárakban, drogériákban, illatszer- és fodrászüzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan natásu nöi kézápolásra a Bergmann „Manera" üíiomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. Szénüzlet megnyitás! Tisztelettel hozzuk a n. é. közönség b. tudomására, hogy porosz szenek eladását vezettük be s bármely menynyiség és minőséggel a legjutányosabb árban szolgálhatunk. Megrendelésekel Langraf irodájába kérjük feladni. Telefon 23. Langraf és Havas. A legmodernebb, legelegánsabb K e r é k p ú r* az osztrák kerékpár=gyártás diadala. Versenyen felülálló. Igazán becses. Egyedüli elárusítás Pápán: Hanauer Zoltán vaskereskedőnél. ajánlja kitűnő ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, javít és hangol zongorát, pianinót. Pápa, Főtér.