Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-04-26 / 17. szám

nak az emberek, — nem is látnák egyáltalá­ban, mert a kenyérért való békés munkálkodás olyan természetes jelensége volna a ma tár­sadalmának, mint a levegő, melyet nem látunk, de éltető ereje tart fenn minket. Komáromban egy fakereskedő cég alkal­mazottai kivonultak az irodákból, — ez adta a mai vezércikkhez az impulzust — egyszerre mind, bátran és elszántan, körülbelül azzal a gondolattal, hogyha már meg kell halniok éhen, haljanak meg önérzettel. Azért, mert gyáván, kenyéradójuk kezét nyaldosva, mint a haldokló eb szokta, nem tudnak meghalni. Nem irok róluk hőskölteményt, mert ha igazuk volt, nem tekintem őket másnak, mint olyan embereknek, akiket a fizikai kényszer ütésre ingerel. Erő­szakra erőszakkal feleltek. Aki az ilyen harc­ban erősebb, az győz. De lehetetlen tűnődve meg nem állani az ilyen eseményeknél, lehetetlen nem meg tekinteni az ilyen újfajta sztrájknak mélyen erkölcsi hátterét. Sok-sok ezer, talán sok százezer külön­böző korú egyén görnyed minden országban reggeltől estig az Íróasztalok fölött: rója a betűket, a számokat, lassan, egy hanguan, mint a gépek kattogása, ameddig a szeme belefárad, a feje beleszédül. És ezeknek a nagy munkát végző embereknek kevés a fizetése. Némelyiknek azért kevés, mert több kell neki: urnák érzi magát, tehát úgy is akar élni. Kétszáz korona helyett elkölt négyszázat és így négy év helyett kettő alatt jut el a nyomorú­ság kopár határaihoz. Ezekről nincsen szó. . De vannak komoly, tiszteletreméltó mun­kásai a közügyeknek ép úgy, mint a magán­érdekeknek. Ezek dolgoznak becsületből; de azért is, hogy becsületesen megélhessenek. És a becsületes megélhetés kérdése terén azután óriási differenciálódások mutatkoznak a felfogásokban. A bérharcok munkaadók és munkások között, a titkos vagy nyilt elégület­lenségek a középosztályu hivatalnokok között a „becsületes megélhetés" mélyszántásu fel­fogásai körül mozognak. Mit értsünk tehát társadalmi álláshoz mért megélhetésnek ? Azt-e, hogy egy családapa, aki­nek asztalánál öt-hat gyermek ül feleségén és önmagán kivül, — a természet, az erkölcs, az isteni törvény, a nemzet gazdagodásának szük­sége egyénekben okozhatná azt is, hogy többen is üljenek ott, — egy családapa verejtékes munkában meg tudja szerezni azt, ami éppen elég ? Ez még mindig nyomorúság. A tisztessé­ges megélhetés ott kezdődik, a kenyér akkor édes, ha marad belőle némi fölösleg. Sajnos, ma a kultúrát, a mai modern embereknek egyik tüdejét, adósságra csináljuk. A szórakozás gondot okoz, a kedélyes mulat­ságokra félve gondolunk, minden számításunkat, minden örömünket megkeseríti egy csunya­csunya szó: a beosztás. Nem érhet szemrehányás, kivettem minden­kit a sorozatból, akik nem jól tudnak szorozni. Sietni kell a kis urak existenciáját bizto­sabbá tenni; ez elsőbb rangú kérdés, mint akármilyen közjogi kérdés, ez még a katonai kérdésnél is égetőbb, ez a kérdés mindenek fölött uralkodó. A munkások a maguk kenyerét úgyis ki fogják küzdeni, mert az ő kezükben szabadon forog a fegyver; az irodák emberei csendes, legfeljebb rosszul leplezett rezignációval várhat­ják sorsuknak százszor és ezerszer megígért jobbrafordulását. Sz. F. 'Tabletták 5 (a közismert fájdalomcsillapító szer) ~= 1 Hogy bizonyos legyen az ember, hogy csakugyan a || I valódi Aspirint kapja, mindig Aspirin-Tabletta formában | | kell, hogy kérje. Ezek eredeti csomagolásban, 1 üvegcső ^ 1 kOfélgrammos tablettával K. 1.20-ért, kaphatók. Minden jf 1 egyes tablettán rajta van az Aspirin szó. 11. Farlieiifabriken vorm. Friedr. Bayer & Co. JBlberfeld und Leverkusen >. Mülheim am Éhein. t-r maguknak a munkásoknak. Elég baj, hogy egyelőre csak a mezőgazdasági munkásoknak. Ez ellen éppen e lap s éppen e sorok irója szólalt fel elsőben s kifejezést adott abbeli reményének, hogy amit most a mezőgazdasági munká­soknak ki lehetett tipornunk, azt meg lehet s meg kell szerezni a törvényhozás folytonos sürgetésével az ipari munkás­ságnak is. Másik ily fölösleges szempont a politikainak kiszinezése volt. Hogy Pápa város milyen párti képviselőt választott vagy választ a jövőben, azt — mikor mi magunk kötünk szerződést a saját polgártársainkkal — csak igazán a rém­látó fantázia hozhatja összefüggésbe a munkásházak ügyével. Hisz ha a poli­tika belejátszanék a dologba, akkor már a kezdet kezdetén megbukottnak lett volna tekinthető az egész ügy, mivel­hogy annak az egyesületnek — a keresz­tény munkásegyesületnek — kebeléből indult ki az egész munkásház-mozgalom, mely anno Hoitsy csak olyan ellenzéki volt, mint most anno Antal. Valóban, ha ez a két mozzanat bele nem játszik a vitába, hát nyugal­masabb és rövidebb lett volna. Ám hogy így mégis veszély nélkül elmúlt, ne bánjuk, hogy megvolt. Csak aztán a viharra bekövetkezett szélcsend ne legyen állandó s kerekedjék fel hamarosan az az üde, bizalmas szellőcske, amely bár­kánkat végre révbe hajtja. Harc a kenyérért. A szociálizmus gazdasági harcainak a kenyérért való küzdés a legszimpatikusabb szine ; s ha csak ezt a szint festené zászlóira, akkor nem vörösek lennének azok a zászlók, — a vörös a vér szine, — hanem fehérek, a kenyér szine; akkor egy csapásra meghódítaná a modern társadalom minden rétegét, akkor a modern szocializmusban nem ellenséget látná­Munkás kezed — galambősz puritán. Oh áldott kéz, erőd nem fog kimúlni De századok jőnek hozzád tanulni. Ha jő utód, ki méltót alkotott : Te ástál néki fundámentumot: Te, akinek majd századok folyásán Zsendül az élet tettes alkotásán; Te, kit szeretünk, ki sokat szerettél, Te mindnyájunknak példányképe lettél! Serkenj örömre kálvinista Athén, Lobogtasd zászlód csonka két orom. Hozz friss babért Dunántúl papja, népe, Ünneplő dalba díszül hadd fonom! Óh jertek, jertek minden tájról egybe, Ifjú! zendüljön zsoltár ajkadon ! Tavasszal feslő drága kis virág Övezze fürtid, kedves hajadon. Vezérünk, bölcsünk mind összeseregle Együtt szeretni galambősz papot, Jer, Szőny, te is ez ünneplő seregbe Lásd, így tett Pálod és így alkotott! Szabó Imre. Kopenhágától Berlinig. Irta: Kovács Lajos Jenő. Egy forró juliusi délután meleg szívvel sétálgattam a Thoiwaldsen muzeum hűvös ár­kádjai alatt. Nagyon szerettem ezt a helyet, ahol meg­hatott suttogással lábujjhegyen jártak az em­berek. Az arcokon igazi önkéntelen áhitat ült s a kíváncsiskodók szkeptikus mosolya nem zavarta a templomi hangulatot. Ide, a művészet márvány templomába nem léphettek be az emberi gyarlóságok; itt nem lehetett okoskodni, tehát vitatkozni sem, csak csodálkozni ós ismét csodálkozni. Vájjon lehet-e szebbet elképzelni? Egy lángeszű szobrász dolgozott saját gyönyörű- ' ségére egy hosszú életen áU s mikor dicsősé­gének tetőfokán csöndesen elmúlt, ihletett lel­kének márványba vésett fölséges álinai ott őrködnek fehér szarkofágja körül időtlen idő­kig. Thorwaldsen hamvai a főcsarnok közepén nyugosznak s munkás életének valamennyi alko­tása ott pihen vele egyazon fedél alatt. És mennyi melegségről, mennyi érzésről beszélnek ezek a hideg kövek. Ennyi poézis nem csoda ha lenyűgözi az emberi profánságot s nem engedi megzavarni a nagy művész csöndes nyugalmát. Máskor órákig megpihentem itten; most sietnem kellett, mert búcsúzni jöttem. Sok kellemes kapocs fűzött a dánok fővárosához, de talán ez volt a legvonzóbb mindenek fölött. Örömmel szenteltem azért utolsó perceimet a halhatatlan művész emlékének; hiszén bucsu­záslioz keresve sem találhattam volna illőbb hangulatot. Az elutazás ideje azonban észrevétlen gyorsasággal közeledett s alig járhattam végig a termek hosszú sorát, már ki is kellett ragadni magamat ebből a harmónikus környezetből. A poézÍ3t fölváltotta a próza; a muzeum­ból 4iötni kellett a pályaudvarra, ahol már minden Neszen várt az. elutazásra. A „Central Banegaard"-ról indultam 7 óra tájban Berlin felé. Egy pár percig még felvillant előttem az utcák mozgalmas képe, Kjöbenhavn speciális zamatjával, a biciklisták száguldó tömegével, de nemsokára jól müveit kertek és szántóföldek sokszínű parcellái között mondtak istenhozzádot a lenyugvó nap utolsó sugarai. A vidék képe olyan ismerősnek látszott. A megszokott vörös faházikókat fehérre me szelt cserepes tanyák váltották fel, s az apró temp­lomok körül összebújó falvak, a kalimpáló szél­malmok és a láthatárt beszegő lombos erdőcs­kék az Alföldet varázsolták volna elibém, ha a tenger tejszinü csíkja s a fehéren csillogó só­halmok fel nem tépik uéha az esti szürkületet. Az est itt észrevehetöleg hamarabb leszáll s tiz órakor már teljes sötétségben zakatolt vona­tunk Sjaeland szakadatlan síkságán keresztül. Féltizenegy tájban belesivít mozdonyunk a sötét éjszakába, s az ablakon kihajolva job b és baloldalon látom a tenger foszforeszkáló tükrét s a lehorgonyzott hajók lámpáinak rin­gatózó tüzét. Nemsokára meg is állunk Sjaeland kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHÜLTES ÁGOST Kapható ásvdnjjvizkereskedésskben és gyógyszertárakban. Szinvelipóczi Salvatorforrás-vállal? Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.

Next

/
Thumbnails
Contents