Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-04-19 / 16. szám

Szabott árak I Szolid kiszolgálás I Szabott árak I I Halász Testvérek férfi- és gyermekölíöny, úri-divat áruháza Pápa, a postával szemben, A nagyérdemű közönség szives figyelmébe ajánljuk raktárra érkezett tavaszi újdonságainkat, úri átmeneti kabát, felöltő,, öltöny és gyermekruhákban, melyeknek megbízható elsőrendű minőségükért a legmesszebbmenő szavatosságot vállalunk. Borselino-, Pichler- és Gyukits-kalapok. Saját fészítményü úri fehérnemüek. Bőráruk. Bel- és külföldi nyakkendő-különlegességek nagy készletben. Sétabotok. akadályozva lévén, neki kell őt helyettesíteni. Az egyházkerület szelleme és anyagi helyzete nem olyan — úgymond —, hogy az ünnepel­tet anyagi julalomban részesíthetné, bár 50 évi lankadatlan és eredménydús szolgálatával ezt sokszorosan kiérdemelte. Kötelezve volna őt ünnepelni, de nem kötelességből, hanem a legmélyebb szeretetből ünnepel itt mindenki, mért az, akinek ezen ünnep szentelve van, bizalmat és hálát érdemel. Szerette volna, ha ezt Tisza István gróf mondja el az ünnepelt­ről, de ha nem is az ő ajkáról hangzanak el ezen érzelmek és elismerő szavak, ezek azért épp oly őszinlék és bensőségesek, mert az ő munkáját hiveinek a szeretete koronázza meg, mely minden szívben csak egyféle, — őszinte lehet. A ref. főiskola husz év előtti gondnoka és a leánynevelő-intézet alapítója, László József, Czikét választotta utódjául és eszméi terjesz­tőjének is őt tette meg. Nem szükséges érde­meit hangoztatni, mert itt. a kövek és számok beszélnek, kövek, melyekből az intézet épült és számok, melyek munkásságának éveit jelö­lik. Öt dicséri a ref. főgimnázium és a nőnevelő­intézet, melyek iránt mindenkor felejthetetlen gyengédséggel és szeretettel viseltetett. Ezután az ünnepeltet egy diszes bibliával és egy remek tintatartóval ajándékozta meg és kérte, hogy ne külső értékét nézze, mert ahhoz nem külső érték, hanem őszinte meleg szeretet és ragasz­kodás van hozzáfűzve. A percekig tartó lelkes taps és éljenzés után, könnyes szemmel és meghatottan emel­kedett fel Czike Lajos és szerényen hárította el magáról azokat az érdemeket, melyeket Antal Gábor püspök az ő személyéhez fűzött. Bocsánatot kért, ha a meghatottságtól beszéde akadozni fog, de meghatottsága érthető és indokolt, mert a szeretetnek, a hálának és az elismerésnek ezt a spontán megnyilatkozását nem várta, nem kérte és tán meg sem érde­melte. Ötven esztendő nagyon elég arra, hogy a dolgozó ember összeroskadjon, alásülyedjen, hogy ö mégis a lefolyt félszázad alatt össze szeretetnek szülöttje volt, a már régen elporladt gyermeket istenítő, meghatóan gyöngéd anyai szeretete. És azután, két hónappal ezelőtt, komo­lyan eljött a vég, a pislogó életlángocska ki­aludt. Ágyba dőlt és naponta meglátogattam. Mindig élénkebben, szinte mohósággal mesélte el nekem ezer fantáziáit; valamennyi a Poldiról szólt; mintha megérezte volna a mindinkább kezdődő véget. Amikor beszélt, folyton ismételgette, ké­külő keskeny ajkai körül számtalanszor rebegte el: „Fiam, az ezredes!" Mindig megborzadtam ilyenkor. Éjszaka halt meg. Nem volt nála más, csak a szolga felesége, egy ápolónő és én. Már órák óta eszméletlenül feküdt, a lélegzete gyors volt és hörgött. Váratlanul felnyíltak a szemei és oly kifejezéssel nézett reánk, amelyet nem felej­tek el soha. Azután tisztán és érthetően mondta: — Poldirfi, egyetlenem, miért tetted ezt velem ? Szegény véres fejed! Poldi, gyerme­kem, eljövök hozzád ! . . . A többi szavai ért­hetetlen suttogásba vesztek és néhány perc ulán már nem volt élet a szegény szerencsét­len anya testében . . . A hadnagy — amint később megtudtam, nem szivén, de főbelőtte magát . . . nem roskadt, hanem dolgozott, az nem az ő érdeme, az nem neki, hanem az Isten szerete : tének és gondoskodásának tulajdonítható. Ö csupán folsőbbségének a parancsait teljesítette és ha van érdem, az nem egyedül az övé, mert ami keveset tett, azt mások segítségével tette és nem tehetett többet, mint amenny i neki parancsolva volt. Köszönetet mondott ezután az egyházkerületnek, amiért agg kora dacára nemcsak megtűrte állásában, hanoin 50 éves jubileumát a leánynevelő-intézet föl­avatásával meg is ünnepelte. Ez a meg nem érdemelt ünneples azért is meghatotta, mert nem sokan tudják, hogy ö László József halá­los ágyán mit fogadott és ha dolgozott és telt is valamit, az csak fogadalmának lelkiismeretes teljesítése volt. Nem talál szavakat, hogy ezt a fényes ünneplést méltóan megköszönje és mivel beszédével nem akar tovább terhére lenni, azért röviden, de hálával telt köszönetet mond Antal Gábor püspöknek, az egyház­kerületnek és a rendező bizottságnak, hogy őt ily fényes ünnepéllyel megjutalmazni kegyes­kedett. Az idő, ami életéből még hátra lehet, nagyon rövid lehet, épp azért kéri, tartsák meg jóindulatukban ezután is. (Viharos taps és peicekig tartó éljenzés.) Beöthy beszéde. ,A lelkes ováció lecsillapultával a ref. főiskola, a nőnevelő intézet és az igazgató­tanács nevében dr. Beöthy Zsolt az ünnepelthez belsőséges érzésű, gyönyörű beszédet intézett. A tiszteletnek és szeretetnek az az öröme — úgymond —, amely ma lelkünket eltölti, nemcsak a te családodnak, egyházadnak, egyház­megyédnek, a mi egyházkerületünknek öröme, hanem elsősorban és leginkább kerületünk azon közoktatási intézményeinek, amelyeknek élén állsz, amelyek igazgató-tanácsának, a főiskolá­nak és nőnevelő-intézetnek legszívélyesebb és legmelegebb üdvözletét óhajtom tolmácsolni. Az alkalom, amelyből üdvözlünk, az, hogy fél­százados hü, buzgó, sikeres munkád után íme Istennek áldó kegyelméből eljutottál a patriarchai kor küszöbére. Istennek kegyelmét említettem. Azt hiszem, ez az isteni kegyelem az, ami lelki és testi erődet megtartotta. Ez az isteni kegye­lem nemcsak a Te életednek áldása, hanem áldása a vallásos, az erkölcsi, a közművelő­dési élet széles köreinek, mindazoknak a körök­nek, amelyeket Te a te nagy és törhetetlen erőddel félszázadon át vezettél. Patriarchai kort említettem. Téged nemcsak azok között a pat­riarchák között látunk, akik egy elkövetkezendő jobb világot jövendöltek, hanem látunk azok­nak a patriarcháknak a sorában, akik ezt a jobb világot, ennek elkövetkezését emberi és nemzeti értelemben eszüknek, szivüknek és ke­züknek munkájával buzgón emelték. Amint lel­készi munkádat a régi kultúrának megszentelt emlékei között teljesíted és hirdeted egy újnak az elkövetkezését ott Bregetio emlékei között, épúgy a közoktatás körében folytatott áldásos tevékenységed védi és ápolja azt a nemes ér­telemben felfogott protestáns szellemet, amely összekötő és kibékítő múlt és jövő között, azt a szellemet, amely a jövő kedvéért n£m feled­kezik meg a múltról és a múltnak kedvéért nem tagadja meg a jövőt. Ezt a szellemet ápol­tad Te mindenkor lelkipásztori és tanügyi téren folytatott munkásságoddal; vezető, gondviselő és alkotó munkássággal; a munkának a szere­tetével, egyszersmind a szeretet munkájával. — Engedd meg, hogy ezek után a főgimnázium tanári kara és tanuló ifjúsága nevében be­jelentsem és átadjam ezt a nevedre tett 1200 K alapítványt. Engedd meg azt, hogy befejezésül a közművelődésnek a terén szántó-vető munka­társaid nevében igaz szerettei, kiváló tisztelettel és a legjobb kívánságokkal üdvözöljelek jubi­láris ünnepélyeden. Czike Lajos meghatóan érzékeny beszéd­ben köszönte meg Beöthy Zsolt megemléke­zését. Elmondotta, hogy mint. gyenge, beteges, apátlan, anyátlan árvát íratták be a százados pápai kollégiumba, őt a szerető szülők helyett ez az alma mater nevelte fel és hogy ember lett belőle, azt egyedül csak ennek az alma maternak és tanárainak köszönheti. Nem hord a föld nagyobb terhet, mint a háladatlan em­bert. Ö nem akar a föld terhe lenni s ezért mindaz, amit tett, csekély viszonzása volt csak annak, amit a főiskola és annak tanárai vele tettek. Amit tehetett, azt nem maga tette, han em első sorban azok, akik őt szeretetükkel és tanításaikkal a kötelességek teljesítésére és munkára nevelték. Megköszöni az alapítványt és mindenki szeretetét és rájok Isten áldását kéri. A többi üdvözlés. Ezek elhangzása után az esperesi kar nevében Nagy Lajos b.-somogyi esperes üdvö­zölte az ünnepeltet. Czike önfeláldozó munká­jában egy megaranyozott élet jutalmát látja, mert munkája nyitott könyv mindenki előtt. Szivük és lelkük örömét és szeretetét hozza és kéri fogadja ezt szivesen tőle s miként eddig, tartsa meg őket jóindulatában és szere­tetében továbbra is. Az egyházmegyei gond­noki kar nevében Chernel Antal üdvözölte. Czike Lajos érdemeinek felsorolásával nem foglalkozik, de nem hallgathatja el mindnyájuk ama meggyőződését, hogy egyházának jó ker­tésze volt, zászlajára mindenkor az igazság volt irva a hazának és egyházának díszére és büszkeségére. Czike Lajos bensőségteljes szavakkal kö­szönte meg az esperesi- és gondnoki kar üdvöz­letét, beszédében kiemelvén, hogy mindig fon­tosnak és nélkülözhetetlennek tartotta az espe­resi- ós gondnoki kar segítségét, mely mindig eredményes volt. A főiskolai ifjúság nevében Szabó Imre papnövendék ünnepi ódájával üdvözölte a „galambősz papot". Az igen sikerült költői nyelvezettel megirt, szép eszmékben bővelkedő ódát jövő számunkban közöljük. Kitűnő el­szavalásával a szerző úgy az ünnepeltnél, mint a közönség körében nagy hatást keltett. Bár dossy Mariska III. éves polg. isk. tanuló kedves beszéd kíséretében fehér szegfü-csokort nyúj­tott át az ünnepeltnek, mint a nőnevelő-intézet szerény ajándékát. Czike Lajos meleg szeretet­teljes hangon köszönte meg az ifjúság és a nőnevelő-intézeti növendékek jóleső figyelmét. Az a szoros kapocs — úgymond —, mely közte és ezen két intézet növendékei között fennáll, éppen olyan, mint a szülő és gyermeke közötti viszony s éppen azért mély hálával van eltelve az ifjúság iránt és az irántuk érzett atyai szeretetből azt kívánja, hogy az egyháznak és a hazának iparkodjanak mindenkor hasznos polgárai lenni. A távirati üdvözlések felolvasása után a főiskolai és nőnevelő-intézeti énekkarokból ala­kított vegyeskar Gáty Zoltán Cantate szerze­ményét adta elő a jeles szerző vezetésével. A zsoltárból mesterien irt énekdarab Gáty Zoltán­nak elismert művészetét és zenei tudását dicséri, FÖLDES és TSA okleveles mérnök mérnöki és építési irodája, ' PÁPA Széchenyi-tér 5., Kohn Adolf féle házban. ELVALLAL: Földméréseket, parcellázásokat, bírtok­és határrendezéseket, községi köz- és dülöút-kitűzéseket és mindennemű földmérési mérnöki munkálatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents