Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-04-12 / 15. szám

MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D*

4- KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Javított kurucköltemények. Külföldi nagy lapok a „Tudomány" rovatban rendszeresen ismertetik a jelesebb tudományos testületek előadásait. „Ismertetik", ami azt jelenti, hogy nem c&upán cimüket jelzik, hanem részletesen, néha hasábokon át szólnak tartalmukról s ez által nagyban előmozdítják a tudomány népszerűsítését. Nálunk a tudományos testületek, így első helyen az akadémia a napi sajtóban legfeljebb akkor kerülnek az érdeklődés homlok terébe, ha valami kis szenzációval, parázs kis botránnyal hozhatják kapcsolatba. így történt a héten is. „Thaly Kálmán meghamisította, átirta a kuruc költeményeket!" S minden kritika nélkül közlik a szenzációt, holott ha tán a felolvasást, mely Thalyt „le'eplezte", részletesen ismertették volna, más világításba került volna az egész ügy s tán botrány se lett volna a botrány. Mi a felolvasást ez ideig magunk sem ismerjük, de nem hisszük, hogy az alkalmas legyen arra, hogy Thaly nagy nevének nimbuszát megtépázza. Ha Thaly, aki minden volt, csak irodalomtörténész nem, valóban Javította" a kuruc költeményeket, holott ilyesmi népies termékeknél nem szokás, majd restaurálni fogják azokat eredeti ajakjukba az irodalomtörténészek s a Thaly javításai csillag alá szorulnak. Közismert dolog, hogy irodalmunk egyik halhatatlan remeke, „Az ember tragédiája." szintéi? j&vített mű. Javította Arany János és azért Madách se lett kisebb, sőt — Arany se. A kultúra ünnepe. Ünnepe lesz e héten városunkban a magyar kultúrának. Az ünnepet a dunántúli református egyházkerület rendezi, az a hatalmas testület, mely négyszázados főiskolája révén városunknak A PÁPÁI HÍRLAP TÁRCÁJA Késő. Ősz a tavasszal így találkozott . . . Nálad csak jő, — nálam elmúlt a nyár; Vulkán szived; enyém kiéye már, Rám kárhozat, rád üdvök üdve vár . . . . . . Isten hozzád óh s nem Isten hozott! Kacagó napfény vagy, én komor éj; Ében hajúd, — enyémre hull a hó; Madárdalkéld cseng ajkadról a szó, — Rög az enyém, koporsót kongató Találkozásunk meddő, kába cél. Isten hozzád hát s nem Isten hozott! Szerelmed még tündöklő tiszta menny S miként a tenger oly mély, végtelen . . . Mit lelnél rajtam, kiszáradt eren ?! — . . . Ősz a tavasszal így találkozott. Szelényi József. hírnevet, dicsőséget, súlyt és jelentőséget szerzett. Ezúttal azonban nem kizárólag a főiskola körében lesz az ünnep. Első része egy aránylag fiatal s máris naggyá fejlődött intézet új épülete felavatásának fog szólni. Az egyházkerület nönevelöintézete ez, melynek épülete a múlt nyár folyamán épült meg kétemeletesre s megnagyobodott, megújult minden részében. A kerület nönevelö-intézete — mint iskola — nem több mint 12 esztendeje létesült. Fennállott azelőtt, is mint egyszerű internátus, mely a pápai református egyházmegye . lelkészeinek és tanítóinak Pápán, az állami polgári leányiskolában lanuló leányainak nyújtott barátságos hajlékot. Amint ez internátust a kerület átvette, iskolával is kibővítette, előbb négy osztályú felsőbb leányiskolával, majd a tényleges szükségnek megfelelöleg a polgári leányiskolává alakított felsőbb leányiskola fölé tanítónőképző intézet emelésével. A tanítónőképző intézetnek előbb váltakozó (hol páratlan, hol páros) tanfolyamai voltak, míg végül négy év előtt ennek teljessé tételét is kimondták. Ma a nönevelö-intézet — melyet a köztudat eredetének megfelelöleg a népszerű „internátus" néven ismer — négy polgári, négy tanítónőképző osztállyal, mellette gyakorló elemi iskolával, nyolc osztályú egységes nagy intézet, melynek teljes tanuló-száma a 300-at eléri, míg falai között 130 bentlakó növendék talál az Kivándorlók. Irta : Kiss Menyhért. Kelet felől lilás fény derengett a hegyeken s a felhők széle, mint a báli ruhákon a lágy, leomló csipke, rózsaszínben ragyogott. Egy-két csillag az acélszürke nyugati kékségben megpróbálta még kinyitni álmos szemét. Az ég keleti aljából azonban kévékben összefonódva törtek elő a fényes sugarak s a csillagok, a gyönyörűséges éjszaka sziporkázó őrszemei, beleolvadtak a nagy, átható, elömlő fényességbe. Az udvaron régen talpon voltak, s mint a megbolygatott hangyaboly nyüzsgött, mozgott a kis család egy nagy, ernyővel betakart szekér körül. Pakoltak, készültek, búcsúztak a háztól, a kis udvartól, a leveles kiskaputól, az udvaron szomorkodó almafától, a csöpp kerttől, amelyben oly szépen megfértek egymás mellett egy pár georgina, káposzta, meg a szerteszéjjel elkúszó ugorkainda. Amint az egyre szétfoszló szürkeségben egymásra tekintettek, azt vették észre, hogy egyikök se örvendez az elutazás elhagyott szülői ház helyett kényelmes otthont, szerető gondozást. A fejlődésnek itt számokban megmutatott eredménye tisztán külsőség, melynek — minthogy a 300 növendék közül 130 a bentlakó s még azonkívül majd 70, tehát a tanulóknak közel 2/s része vidéki tanuló — városunkra gazdasági szempontból bír nem kicsinylendö jelentőséggel. A belső eredményt azok a százak és százak hirdetik, kik ez intézetben szerezték meg műveltségűk alapjait, avagy akik — s ma már ezek száma is tekintélyesnek mondható — innen tanítói oklevéllel kezükben távoztak s a népnevelés ügyének szolgálatába állanak. Ezek száma ma már évről évre gyarapszik s a pápai református nönevelő-intézet mind ujabb és ujabb rajokat bocsát ki, munkára készeket, igaz vallásosságban, mély hazaszeretetben erőseket, akik szerte a hazában hintik el aztán a tudásnak magvait. Ha jelentős az az aktus, melynek az ünnep első része van szentelve, ép ily jelentős, de amellett melegségével, meghitfségével hódító az ünnep másik része. Gzike Lajost, a főiskola és nönevelöintézet gondnokát ünnepli az egyházkerület ötvenéves lelkészi jubileuma alkalmából. Czike Lajos előkelő személyét jól ismeri városunk közönsége. Éppen egy negyedszázada gyakori vendége városunknak, midőn gondnoki tisztéből kifolyólag iskolalátogatói tisztét végzi, vagy a főiskolai, vinadatán. Sőt egy kis fájó szomorúság is kikandikált a mélán lecsukott szemek alól, különösen a gyermekeknél. Az apróságok fölébresztésnél visítottak is kissé. Anyjuk, a megfehéredett és lemondássá szellemült jó asszony, lopva forrón megcsókolta az ajkuk szélét s úgy suttogta, mintha félne a saját tulajdon hangjától is: — Pszt. . . édes fiókáim, angyalaim. Meghallja az apátok . . . Az „apjuk" meghallotta. Dörmögött, mint a készülő zivatar, s mércében földhöz vágóit egy háromlábú széket. Eire olyan megdöbbentő csend kezdődött a hutortalan, üres, ásítozó kis hájban, mintha ütött volna a szellemek óiája í Az asszony lábujhegyen lépkedett, a gyere l ek parányi kezeiket szájukra szorították. Utoljára az asszony a kertből letört egy rózsabimbót hosszú szárral. Mikor a fia elment kutotianak, a kalapjai a e bokorból szakított neki egy leány. A fiu odaveszett. Főbelőtte magát, vagy elemésztette ma^át, amikor a szülők tönkremenéséről értesült. A kékszemű leány esküje is szétoszlott, mint a párázat, A legmodernebb szabás szerint eEegáns férfi-ruhákat készít akadémiát véjs^zett szabómester, Pápa,!Fő-tér 19. sz. gő Dezső Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. TC 71" f ' • kiváló minőség; és csínos kiállításukért lVIlJIllvcillIl több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.