Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-01-11 / 2. szám

felsőbb parancs nagyon súlyos eszközökkel tud elbánni azokkal, akik nem akarják meghallani és fülük mellett eleresztik. Azért azonban, hogy ez a belső ellent­mondás meg van a békemozgalomban, nem lehet azt lekicsinyelni és bün volna azt nem méltányolni. A dinamitos Nóbel, aki saját mes­terségének feleslegessé tételére áldozta annak a vagyonnak nagy részét, amit ezzel a mester­séggel szerzett, nagyon helyesen és jó ösztö­nösen sejtette meg azt, hogy minden kulturális érdem, még akkor is, ha az a kémikus olyan új vegyületet talált föl, az a fizikus olyan új természeti törvényt vezetett le, amelyeknek semmi közük a háborúhoz, vagy az az iró, ha soha életében egy sort sem irt a háborúról, megérdemlik a békedijat, mert ez a munka, mint minden kulturális előhaladás, tulajdon­képpen mégis a béke munkáját szolgálja, a civilizációt viszi előre. A háborúnak ugyanis nincsen nagyobb ellensége, mint az igazi civi­lizáció. Senkisem várhatja, hogy egy nemzedék építse föl a béke templomát, sok nemzedék egyesült és becsületes munkája kell ehhez. Az is elég érdem, ha valaki egy téglát szállított ehhez a templomhoz és ha közben véletlenül vér ömlött azért, mert mások háborúskodtak, ez semmit sem von le a téglahordó érdeméből. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A vágóhídi vizsgálatról felvett jegyző­könyvet a következőkben ismertetjük részlete­sebben : A bizottság kijelenti, hogy csupán a vasbeton munkák megvizsgálására terjeszkedik ki, az összes munkák megvizsgálása az építés befejezése után tartandó felülvizsgálat körébe tartozik. A vasbeton munkákról a vélemény a következő pontokat foglalja magában: 1. Aki­vitel tervszerűségének kérdésére ellenőrző méré­sekkel megállapítást nyert, hogy a szerkezetek . betonteste tervszerű méretekkel készül. Nagyon fontos azonban, hogy a vasbetétek is tervszerűen ágyaztassanak be a betonba. Hogy ez meg­történt-e, a naplóból lehetne megállapítani, de naplót a vasbetonról nem vezettek sav. mér­nök csak a beton keverési arányát ellenőrizte. 2. A felhasznált anyagokat szintén nem ellen­őrizték, ami a vas anyagnál nem lényeges, de a cement megvizsgálása elengedhetetlenül szük­séges. A használni szándékolt cementet a v. mérnök minőségi vizsgálat nélkül kifogásolta, a más helyről szállítottál pedig ugyancsak minő­ségi vizsgálat nélkül elfogadta. Minthogy a ce­ment kötött, lényegesebb hibája azonban nem lehetett. A kavicsanyag nem volt olyan, minőt vasbeton-szerkezetnél használni szokás, de a készbetonnak feltűnő hibái nincsenek. 3. Az épület szilárdságát illetőleg a vasbeton építmény külső megvizsgálásakor lényegesebb hibákat nem láttunk; megjegyzi a bizottság, hogy a hűtő­helyiség felül aszfaltréteggel, alul parafakővel volt borítva s így a betonfelületek közvetlenül nem voltak megvizsgálhatók. A tetőn néhol hajszálrepedések találtattak, de a bizottság ezek­nek nem tulajdonít nagyobb jelentőséget; mind­azonáltal a jótállás lejárta előtt a repedések újból megvizsgálandók lesznek. A megtartott próbaterhelésnél észlelt behajlások igen cseké­lyek voltak s így az eredmény kedvező, a szer­kezet szilárdsága aggályra nem ad okot. 4. A munkák kifogástalan volta cím alatt a jegyző­könyv felemlíti a felső felület egyenetlenségeit, némely lefagyott részt, amik azonban jórészt kijavíthatók s a teherbírást és használhatóságot nem érintik. 5. Az ellenőrzés gyakorlása cím alatt végül Iismét sajnálattal konstatálja a bi­zottság, hogy az építési naplóban nyoma sincs annak, hogy a munkák ki által és mikép ellen­őriztettek, amire nézve nem lehet mentség, hogy a város hivatalos közege a vasbetonban nem szakértő. — A jegyzőkönyvet Beke József műszaki főtanácsos, Molterer János főmérnök, Kristóffy Gyula főmérnök és Deli Béla felmérési felügyelő irták alá. § A Felsővárosi Hosszú-utca lakosai kérvényt adtak be a városhoz, hogy a Hungária­gyártól az utat utcájukon át vezessék. A kér­vény közgyűlés elé kerül. ANAGYMOSÁSHOZ használjon ! Főzés, súrolás és lefor­rázás nélkül, jobban és gyorsabban tisztit, mint a közönséges szappan és többet takarít mint a mennyibe kerül idö, munka és fehérneműi kímélése által. Lever & Co., G.m.b.H., Wien III. L C9 § Városi közgyűlés lesz e hó 20-ka körül, melynek tárgysorára eddig kitüzettek: Dr. Kende Ádám lemondása bizottsági tagsá­gairól, a vágóhid megvizsgálásáról felvett jegy­zőkönyv, a Kisfaludy-utcai és Haltéri Tapolca­hidak építésénél előállott túlkiadások, Geiringer Károly vállalkozó kérelme a végzett munkákért járó összegek kiutalása iránt, miniszteri leirat a felső építőipari szakiskola ügyében. EGYESÜLETI ÉLET, — A Jókai-kör múlt heti háziestélye zsúfolt ház előtt folyt le. Csehszombathy László szavalata volt az első szám. Arany Egri lányok c. balladáját hatalmas organummal, kifejező drámai erővel adta elő. Az est felolvasója, Molnár Kálmán volt. Pápa város múltjából elevenített fel — levéltári kutatások alapján — néhány érdekes epizó dot. A szines novella­stílusban megírt felo Ivasás, melyet egyik követ­kező számunkban közlünk, őszinte tetszést keltett. Végül az elévülhetlen Egyetlen leányt adta elő egy derék, jól összetanult műkedvelői gárda, melynek tagjai — a hölgyek: Cseh­szombathy Flóra, Gyurátz Li nus, Szőllősy Micike, csak úgy mint az urak : T. Kiss Sándor, B Pap József, Besse Zoltán, Tapsonyi Sándor, Kurucz Gyula, Nagy András — mind egyaránt tényezői voltak a jól kiérdemlett sikernek. — Itt említjük meg, hogy a kör idei nagy esté­lyeit február 22. és 23. napjain szándékozik megtartani. = A Leányegyesület f. hó 12-én holnap, vasárnap tartandó gyűlésének műsora: 1. Durand: Ghacaur. Zongorázza Nussbaum Hilda. 2. A nőké rdés fejlődése az irodalomban Széchenyi-ig. Irt a és felolvasta Závory Teréz. 3. Műdalok. Énekl i Nánik Milike, zongorán kiséri Schönfeld Edit. 4. Bende v itéz. Irta Arany. Szavalja Tihanyi Kiss Sándor. 5. Tarantella. Zongorán előadja Maurer Iius. Műsor kezdete esti 8 órakor. Lapunk mai számához hátralékos vidéki előfizetőink részére postautalványt mellékel­tünk. Felkérjük t. előfizetőinket, hogy hátra­lékos dijaikat ax utalvány felhasználásával szíveskedjenek kiadóhivatalunk ciinére mi­előbb beküldeni. megölt kedvesének holttestét felemeli és elviszi, hogy a vízbe hajítsa ... A Hall-ba érve, a mulatozók azt hiszik, hogy valamelyik le­részegedett vendég tehetetlen testtömbjével balanszíroz az idegen ifjú, minek következté­ben nagy rivalgásba és újongásba törnek ki . . . és amikor a valót tudják meg, tiltakoznak a szándék ellen ... az ifjú azonban a tettet vég­hez viszi ... a holttestet a vizbe hajítja . . . megjelen a koldus . . . megfenyegeti ... a holt­testet a vízből kihalássza... és most, ó mozi . .. jövel a te országod ... az idegen ifjú rohan, szalad ... a koldus a holttesttel utána, az egész násznép örege, apraja a nyomában . . . hegyeken, völgyeken . . . falakon, tetőkön . . . szárazon, vizén . . . tüskén, bokron . . . árkon, dombon . .. keresztül mint az üldözött vad ... mig végre a szegény pára a saját szobájába menekül és a saját ágyán talál pihenőt. .. Ágya csakhamar gondolává változik át, melyen a fa­lon keresztül a menyasszony szobájába siklik, hol és kinél ölelő karokra talál . . . Erre azon­ban az álmodó ifjú felébred . . . fáradtan és kimerülten, mintegy magas fokú lázálomból felocsúdva néz maga körül szemét dörzsölve . . . és amint a helyzetében unottan felásít ... te­kintete az álom egyetlen valót öltött mozzana­tára, szobája padlóján részegen elterülő vőlegény tragikomikus alakjára esik . . . A hallban a zene még egyre szól, a vi­gasság javában folyik, pohár cseng és a tánc­nak nincs szünete. Az ifjú elhagyja szobáját és ugyanabban a pillanatban — oson ki a meny­asszony szobájából az osztrák katonatiszt, a menyasszony kedvese. Minthogy mindennek végének kell lennie, a lakodalmi vigság is végére ért. A vidám kacaj és, jókedvű lárma is elült. Mindenki felcihelő­dött, útra készült. A boldog pár külön gondo­lában foglalt helyet, hogy az egyedüllét boldog perceit már a grand canálon élvezhesse, ámde most a pár megpillantja a hidon az ifjú tisz­tet .. . egy gondolat. . . egy pillanat ... és a mit sem sejtő boldog férj gondolájába invi­tálja őt . . . Az idegen ifjú fájó érzéssel nézi mindezt végig ... a gondola tova siklik ... és a híd­ról — egy rózsa hull a vizbe . .. jele a meny­asszony égő, titkos szerelmének ... A szerelem jelét ő emelte fel, de magát a szerelmet az a másik élvezte ki. Hja, naiv lelkeké az — álom, szemesnek áll a világ. Nos tehát ez az a szöveg, melynek iránya a londoni lord Chamberlain felfogásával nem egyezik és amelynek előadása Londonban ezért nem engedélyezhető. Ennél bizony mi már régen jóval túl va­gyunk. Londonban még ma is ott vesztegel a felfogás, ahol egyezernyolcszázkilencvenhatban volt, amikor én „Konstantinápoly Budapesten" francia szinésztruppjának pikáns izü próbáján a: shoking-ba kitörő angliusokkal találkoztam. Mi ez a Vollmoeller-Reinhardt féle „Velen­cei éj" a mi népszínházunk némely repertoár darabjához, táblás házakat csináló Francia­országból importált u. n. slágereihez képest. Ha a nagy lord Chamberlain azt tudná, hogy nálunk A hálókocsik ellenőre, — Van-e elvámolni valója, — My Baby, — A gólya stb. stb. stb. is előadattak és előadatnak, talán az erkölcsi fertőzöttség bélyegét sütné reánk és így bizonyos időtartamra vesztegzár alá helyezne és moralinnal dörzsöltetne bennünket, mielőtt megengedné, hogy a britt föld szűzi talajára tehessük lábunkat. Avagy mit szólna a londoni lord Chamber­lain a legújabb Brieux színműben megnyilvá­nuló felfogáshoz. A szinmű cime: La femme libre és a párisi Gymnase színházban adják egyelőre, de semmi kétség, hogy hamarosan mi is meglátjuk, mert minél sikamló sabb vala­mely francia darab, annál könnyebben és gyor­sabban siklik a modern színpadokra. A La femme libre-ban a menyasszonyát otthagyja a vőlegény, mert ennek deponált hozományával a közjegyző megszökött. Az önálló gondolkozású leány most saját erejére támaszkodik és irodalmi ténykedéssel keresi kenyerét, beáll egy feminista újság, a „La femme libre" redakciójába, melyből azonban hamarosan kilép, mert a direktor tisztességtelen ajánlatokkal zaklatta. Ekkor beáll egy gyárba munkásnőnek, de itt a munkásnők szindikátusá­nak megalapításával és egyéb agitációjával a férfi-munkásnép ellenkezését váltotta ki, a sztrájk már kitörőfélben volt és ez csak úgy volt megakadályozható, hogy a leányt a gyár­ból el kellett bocsátani. — Quid nunc? vagy — vagy!? nyomor vagy fertő?! De jő a hűt­lenné vált vőlegé ny, ki külföldön saját erejéből vagyonhoz jutott és megkéri a leány kezét. Jó — mondta a leány — itt a kezem. Felesé­ged leszek — de csak azután, ha a szüleid a felőlem táplált rossz véleményüket, hogy züllött, hogy bukott leány vagyok, teljes mértékben viszavonják és a házasságunk megkötésébe jószántukból beleegyeznek — addig azonban csak szeretőd leszek.

Next

/
Thumbnails
Contents