Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-03-09 / 10. szám

Elhanyagolt utak. „Elhanyagolt utcák" c. múlt heti cikkünkre vonatkozólag a következő megszívlelésre méltó, közérdekű levelet kaptuk : Tekintetes Szerkesztőség! Múlt heti b. lapjának vezércikkében olvastam az elhanyagolt utcákról. Ez a cikk önkéntelenül emlékezetembe hozta az elhanyagolt utakat, amelyekről szintén érdemes megemlékezni. Nem lehet a városba vezető utak jelentőségét kicsinyelni, mert ezek elősegítik az idegen forgalmat városunkban, ha jókarban vannak, ha pedig rosszkarban vannak, akkor csökkentik az idegen forgalmat. Azt hiszem, az mindenki előtt ismeretes, hogy mily nagy fontosságú dolog egy városra nézve, ha az idegen forgalom nagy, pedig rossz utakon nem kívánkozik senkisem városunkba fogatos erővel bejönni. Én, aki naponként legalább is egyszer — sajnos — kénytelen vagyok a böröllői uton, illetve Acsád, Görzsöny és Keszőre vezető uton járni, ismerem az álapotokat legjobban, azt mondhatom a legutolsó utakra hazánkban nagyobb gond van fordítva, mint az említettre. A mult évben városunk vette ezt kezelésbe, s még a mult nyár folyamán hordtak rá néhány kőhalmot, ami azonban máig sincs elteregetve. Amire a kőhalmok elterítésére rá kerül a sor, akkora elnyeli a sár és láthatatlanná válik. Hogy a mult évben a városunk kezelésébe ment át, szintén örültem, abban a reményben, hogy most már jobban fogják gondozni. Csalódtam. Az állapot rosszabb, mint volt. Annyit tapasztaltam, hogy az útmester úr kiirt, miszerint az út melletti árkokat ezentúl az útcsináló fogja kaszálni és nekünk nincs hozzá jogunk. Ilyenformán elestem 4—5 szekér szénától és ugyanígy van á többi birtokos is. Van ugyan egy szorgalmas útcsináló arra az útra alkalmazva, de szegény, a vizet sem tudja leereszteni sehova, miután az árkok el vannak telve és nincs hova a vizet leereszteni. Ezek után nem lehet csudálni, ha nem kívánkozik vidéki ember városunkba bejönni, inkább elviszik terményeiket Csornára a keszői és görzsönyi lakosok, a hőgyésziek és gencsiek pedig Gzellbe eladni. Ez alkalomból még jónak látom a tisztelt városi vezetők figyelmét felhívni arra is, hogy mi történik akkor, ha az a vidéki ember eljön a fentebb említett ázsiai úton s agyonkinozva az állatait, végre eléri nagy szenvedés után a szövőgyár előtti vasúti átjárót. Itt aztán állhat a kiizzasztott állatjával félóráig, amig átmehet a vasúti sorompón. Ez az átjáró ugyanis — mint azt a t. Szerkesztő úr is már többször megirta — közel van az állomáshoz és nincs a napnak olyan perce, amelyben ott tolatás ne lenne. Ezen a dolgon okvetlenül segíteni kellene. Utána kellene járni a vasútnál, hogy vagy csinálnának egy földalatti átjárót, vagy pedig kiljebb vinnék az átjárót, ahol már nincs tolatás. Tessék átnézni a szomszédos kis városba, Czelldömölkre, ahol néhány éve csináltak a nyugöti oldalon földalatti átjárót, a keleti oldalon pedig kiljebb vitték az .átjárót. De persze, ott törődnek az idegen forgalom nagyobbításával. Pedig, ha komolyan neki látnánk a dolognak, nagyban segítene bennünket az a körülmény, hogy városunknak olyan tekintélyes országos képviselője van, mint dr. Antal Géza. Neki és agilis polgármesterünknek valóban jobban meg kellene ragadni az alkalmat, hogy a város fejlődésére minden legkisebb előnyt kihasználni igyekezzenek. Ilyen előnynek látszik az utak javítása, vasúti átjáró létesítése mellett az is, hogy városunkba gyárak kerüljenek. E téren valóban stagnálunk. Már 15 év óta semmiféle gyár hozzánk nem jött, holott a szomszédos városban, Győrött azóta legalább 12 gyárt alapítottak. E téren is tenni kell már! Klein JÓZ8Cf

> A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés lesz e hó 14-én a következő tárgysorozattal: 1. Városi tanács javasolja, hogy a város határában gyakorolható vadászati jogot a város képviselőtestülete 1912. évi augusztus hó 1-től hat egymásután következő évre adja bérbe. Beterjeszti egyúttal az erre vonatkozó árverési feltételeket. 2. Á Deák Ferenc utcában lakó háztulajdonosok kérik, hogy a saját költségükön létesített kőjárdát a város szedesse fel, a követ más helyen használja el és e helyett nekik aszfalt gyalogjárót készíttessen. 3. Nánik Pál és Becsey Ferenc az Anna-térre dülő házukat védő dombnak aláfalazását kérik. Kiszámított költség 547 K 20 f. 4. Városi tanács javasolja, hogy a mult évi pénztármaradvány^ terhére a város képviselőtestülete 3400 korona vételári összegért a Ganz és társa Danubius waggon-, gép- és hajógyár részvénytársaság budapesti cégnél két aszfaltkeverő dobot rendeljen meg. 5. Az építészeti bizottság beterjeszti Kemenczky Lajos kérvényét a Jókai Mór utca keleti oldalán megállapított utcavonalnak megváltoztatása érdemében. 6. Egresits János tanító Marosvásárhelyen rendezendő fémipari szaktanfolyamon részt venni óhajt. Egyszáz korona segélyt kér. 6. Zsilavy Sándor tanító az ipariskola körébe vágó rajztanítói tanfolyamon való részvételre 100 kor. segélyt kér. 8. Gergely Ferenc tanító szintén a fenti célra 100 kor. segélyt kér. 9. Rendőrkapitány jelentése az országos vásártéren felállítani tervezett körönd ügyében. 10. A heti állatvásártérnek kiszemelt területen megtartott szemléről felvett jegyzőkönyvet a városi tanács bemutatja. 11. Javaslat, hogy a város tulajdonát képező Antalházi puszta a gyimóti határból a pápai határhoz csatoltassék. 12. Áz Esterházy-út jobboldalán fekvő házhelyek tulajdonosai kérik, hogy ott zárt sorokban építkezhessenek. 13. Illetőségi ügyek. § Részleges tisztújítás. Koller Sándor alispán a részletes tisztújító közgyűlést e hó 21-én d. e. 10 órára tűzte ki. A választáshoz fűződő reflexióinkat vezércikkünkben mondjuk el. § Új temető. Említettük, hogy a róm. kalh. hitközség átírt a városhoz új temető kijelölése iránt. A tanács viszont az Esterházy grófi uradalmat kereste meg, hogy az Űrdombon túl a győri út jobb oldalán 10 katasztrális holdat temető céljaira engedjenek át a városnak. EGYESÜLETI ÉLET. A Jókai kör mult vasárnap igen szépen sikerült háziestélyt tartott. A felolvasóasztalnál Jankó László, képezdei tanár ült, aki egy eddig figyelemre nem méltatott, rendkivüi érdek es témáról, városunk környékének régészeti emlékeiről szólott. Különösen becset adott felolvasásának, hogy azokat a kutatásokat feltárta, melyek a vaszari határban s a Báróczhegyen avar sirok felfedezését eredményezték. A színes stílusba n megirt, becses dolgozatot egyik következő számunkban közöljük. A következő szám, Kiss József zongorajátéka egyike volt a legértékesebb zenei produkcióknak, amit idén hallottunk. Az egész közönség a legnagyobb élvezettel hallgatta a művészt s végül zajosan megtapsolta. Dr. Körös Endre Horatius, Schiller és Wildenbruch verseket szavalt saját fordításában. Végül Horn József gyönyörködtette a hallgatóságot erőteljes, tiszta, tömör bassz-baríton hangon előadott énekével, mit Entzbruder Dezső ügyesen kísért zongorán. még a szegény szatócsot, a Miska zsidót is elhajtották. Csak a siránkozó fehérnép maradt otthon, meg a gyerekek és az Öregek. Bár ne mentek volna. A mi népünk is egy része volt azoknak a históriai névre vergődött „komáromi kaszásoknak", akik a schweoháti ütközetben legelőször megszaladtak, a csatarendet megbontották s a többieket is magukkal ragadták. Három napba került a felvonulásuk, de egy uap alatt itthou voltak. Hazajött velők apám is baj nélkül, csak a talpát törte fel a csizma. A schweoháti csata elveszett. Jön a német ! Rendelet jött a kormánytól: ki-ki takarítsa el az ellenség elől minden fóltősebb portékáját ; rejtse el élelmiszereit; búzát, zabot, árpát ássák el a föld alá. Volt vagy nyolc mérő buzácskánk. A tyúkólban ástunk ennek helyet titokban s egy kis hombárban oda rejtettük, körültömtük szalmával s betemettük. Hogy a felásás látható nelegyen, arról gondoskodtak a tyúkok, lúdak, akiket éjszakára odazártak. Nagy aggodalomban teltek a napok. Végre csakugyan betört a német. Csak a minőség Az ellenség elárasztotta az ország nyugoti részét. Jött egy-egy szakasz élelmiszereket rekvitálni, harácsolni. A parasztok kocsival, lóval elbújtak a rengeteg nádrétben; szénát, zabot,ennivalót vittek magukkal, csak a biró maradt a faluban hivatalánál fogva. De ezzel a német sehogy se boldogult. Nagy szerencséjére a falunknak anyám jól tudott tótul, azért a biró mind oda hordta a németet, akivel dolga akadt; beszéljen vele ha tud. Mind tudott tótul. Csehek voltak. Mi a kívánsága ? — kórdó a tiszttől. — Mondja meg ennek a Kossuth kutyának, hogy huszonnégy óra alatt teremtsen ki 800 poroió szénát, 200 mérő zabot, 40 mázsa szalonnát és Isten tudja még mit; mert ha nem: fölgyújtatja a falut. — Meg lesz uram. Tessék leülni. A bírót elküldte, menjen haza békességgel ; ne szóljon semmit, délután jöjjön elő, jelentkezzék. A tisztet meghívta ebédre, ozsonnára, mialatt telebeszélte a fejét, mily hű ós császári érzelmű e nép; ő tudja azt csak, aki 18 óv óta lakik köztük. — Hát nem Kossuth kutyák ? — A világért sem. Nem tetszik ezeknek ez a háborús állapot, ezek mind a király pártján vannak. A dolognak az lett a vége, hogy a harács el lőn engedve. Volt a tisztek közt egy lengyel származású főhadnagy; Szimberszkinek hivták. Ez pláne éjszakára is megmaradt vendégül. Vacsora után elővett egy térképet a mutogatta a hadjárat útait. Temesvár környékét jelölte meg, hogy azon a tájon lesz a végső, eldöntő ütközet. — Panyinkám ! — mondá — én nagyon sajnálom magukat. Önök úgy fognak járni, mint mi lengyelek. Ha a császári sereg nem birna önökkel, be fogják hivni a muszkát. El kell bukniok ; ennyi erővel szemben nem győzhetnek. Mondja, mire van szükségük ! Jöjjön át hozzánk a fődepóhoz Ekeibe kocsival; adok magának lisztet, rizskását, cukrot, kávét, teát, sót, amennyit el tud hozni. — Köszönöm, édes fiam, van mindenem, amire szükségünk van. Nem fogadott el sejomit. Nem lehet tudni a jövőt. Ha a magyar győz : találkozhatott volna besúgó, hogy a némettel révén lett világhírű a valódi PALMA kaucsuk-cipősarok A hygienikus Polmakaucsuk ágybetét minőség — elsőrangú