Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-12-14 / 50. szám

vonatkozó adatot még sehol sem láttunk publikálva, a vasutaink személy- és áruforgalmára vonatkozó adatok. E szerint 1908-ban a Máv. vonalain érkezett: 146.616, elutazott: 118.870; a Pápa—csornai vicinálison érkezett: 35512, elutazott: 33354; a Pápa—bánhidai vicinálison érkezett: 44458, elutazott: 32852 személy ; az összes vonalokon érkezett: 645.735 q, feladatott: 285.356 q vagyis városunk Összes személyforgalma: 441.662 egyén, összes áruforgalma: 931.091 q. Levélpostai küldemény feladatott: 814.112, érkezett: 1.000.480. Postautalványon elküldetett: 3.009.000 K, érkezett: 3,861.000 K ; a postatakarék és csekkforgalom körében a befizetések összege: 6,301.000 K, a visszafizetéseké: 1,297.000 K. Távirat feladatott: 16224, érkezett: 17599, átment: 14866. Török Mihály. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör mult vasárnap a kör helyiségét egészen megtöltő nagy közönség elölt tartotta háziestélyét. A műsort Szentgyörgyi Sándor nyitotta meg, aki tréfás zenés előadásában mutatta be egy átlag-zongorista kiképeztetésének fázisait. Az előadást, melynek .szövegét Holler Konrád olvasta, tetszéssel fogadták. Az est felolvasója Fejes Zsigmond tanár volt, aki a maga ismert gyönyörű stílusában megint példáját adta annak, hogyan lehet a természettudományt s a poézist egyesíteni. Felolvasását, mely a föld kifejlődéséről szól, feszült figyelemmel, igaz élvezettel hallgatták s lelkesen megéljenezték. A felolvasást lapunkban közölni fogjuk, de e helyütt megemlítjük, hogy Fejes tanár a tudomány népszerűsítésének, tenne nagybecsű szolgálatot, ha ezen és hasonló jellegű előadásait kötetbe foglalva kiadná s így az egész ország közönségével megismertetné. A műsor következő számában Szabó Imre sok erővel szavalta Arany örökbecsű balladáját, a Tetemre hivást. Szavalatához Hirsch Jenő szolgáltatott diszkrét zongorakiséretet. Szép volt a Horn József és Ress Irénke Tóth Annus ügyes zongorakiséretével előadott énekduettje. A felhangzó tapsokra Ress Irén egy kupiét énekelt igen csinosan, Horn pedig hatalmas basszusán egy magyar dalt énekelt nagy hatással. Kedves záradéka volt az estnek Ress Margit könnyed modorban, pajzán hangulatban előadott monológja, melyet szintén — mint a többi számot is —• melegen megtapsoltak. •= A'leányegyesület dec. 15-én tartandó gyűlésének műsora. 1. Idill. Irta Farkas Imre. Szavalja Wallenstein Helén. 2. Miserere. Verditől. Zongorán játszák Havasné és dr. Fehérné. 3. Szabad előadás. Tartja dr. Kőrös Endre. 4. Dalok. Énekli Fürst Iván. 5. Magánjelenet. Előadja Halminé László Aranka. Műsor kezdete este 8 órakor. — A leányegyesület folyó hó 25 én és 26-án ünnepli meg a városi színházban fennállásának negyedszázados évfordulóját. A nagyszabású színházi előadásokat diszgyülés előzi meg. Bővebbet a falragaszok. CSAK EGY FAJTA Sunlight Szappan létezik, figyeljen jól a szappanra és dobozra, mindkettőn érthetően olvasható a szó SUNLIGHT. ÓVAKODJUNK AZ UTÁNZATOKTÓL 1 Minden darab Sunlight-szappanál K. 25,000 a kezesség, feltétlen tisztaságáért. Lever & Co„ G.m.b.H., Wien III. L 06 k VÁROSHÁZÁRÓL. § Szemle a vágóhídon. A legutóbbi városi közgyűlés határozatából e hó 8 án ismét szakértői szemle volt az épülő vágóhidnál. A szemlén megjelentek Beke József kir. műszaki főtanácsos, Kristóffy Gyula máv. főmérnök, Deli Béla felmérési felügyelő, Révész Arnold v. mérnök és Oeiringer Károly mérnök vállalkozó. A szakértő bizottság egyedül a vasbeton teherpróbájára terjesztette ki működését, mert felfogása szerint az építkezés más részeinek felülvizsgálata leghelyesebben a kollaud lísnál ejthető meg. A teherpróbát 20°/o-°

s túlterheléssel eszközölték. Eredményéről a jegyzőkönyv, melyet Beke műszaki főtanácsos készít, még nem érkezett meg, de a jelenvolt szakértőktől már értesültünk, hogy a vasbeton a próba alatt sem repedést, som elhajlást nem mutatott s így a próba sikerrel járt. E tekintetben tehát meglesz a városnak a megnyugvása, amit ugyan jó pár száz korona árán szerzett meg, de a bizonyosságért, hogy jó vasbetont kapott, bizonnyal nem sajnálja. § Jégbeszerzés. A rendőrkapitányi hivatal közhírré teszi, hogy a természetes jég beszerzése helyéül a városi tanács a Hajdani Vincze és Asztalos Sándor tulajdonát képező s a Tapolcza folyó jobb partja és Kis-hegy közti rét területet jelölte ki. Miről a természetes jeget beszerezni szándékozókat a rendőrkapitányság azzal értesíti, hogy a természetes jég csakis ezen helyről szerezhető be, s mindazok, kik a természetes jeget máshonnét szerzik I be, nemcsak szigorú büntetésben részesülnek, de tőlük a jeget el is kobozzák. TARKA ROVAT. Nem bálozunk. A dévaiak elhatározták, hogy az idén nem farsangolnak. Szakítanak elődeik évszázados szokásával, lemondanak a vigságról és a muzsikáról, még pedig azért, mert úgy érzik, hogy az ily nehéz időkben ez szent kötelességük. Igazuk van, jól teszik, én azonban nem hiszek nekik. Nem hiszem azt, hogy az ok, amelyet felhoztak, komoly, de elhiszem, hogy a bálokat szívesen elmulasztják. Talán régi, évek óta gyötrő kívánságukat tudták most megvalósítani. Mindenki fél, remeg, hogy jön a legnagyobb rém, a háború s az ügyes dévaiak kapnak az alkalmon s világgá kürtölik — az idén nem mulatunk. Nem ismerem Dévát. Azt sem tudom jó bora terem-e, de sejtem, hogy ott valamikor mint sok helyütt, egykor sokat mulattak. Talán valami mulatságundor, régi betegség szülte e határozatot, mely az idén testet öltött. Néhány ember határozatáról lehet itt csak szó. Néhány oly emberéről, aki már sok mulatságot rendezett és belefáradt. Mert azt senkinek se fogom elhinni, hogy Déván minden bajusztalan 21 éves fiatalember és minden 16—18 éves nagyálmu bakfis szent lelkesedéssel kiáltotta volna világgá a nagy határozatot: az idén nem mulatunk. Nem. Én, aki ismerem a fakadó ós fejlődő női lelket, belátok annak ezer titkába, nem hiszem. Hisz egyetlen legszebb álmától, hosszú éjszakák izgalmas perceinek legszebb tóin íjától akarják a sok fiatal leányt megrabolni. Elhiszem, hogy a fiatal emberek 90 százaléka Déván is az általános betegségben, a tánctalan unatkozásban, a bálundorban, táncgyülölet rángatóPepsa bácsija, ez a megtestesült szeretetreméltóság is — oaak egy vokssal győzött. Egy halott szavazatával. Félholtan hozták szavazni a kórházból, egész holtan vitték viasza. A mezőföldi, a bakonyi és a bakonymellék i nemességnél azonban nem használt se dáridó, se presszió, se mesterkélt konskripoió. Az enyingi, a nagyvázsonyi, a somlóvásárhelyi, az ugodi kerületek mind balpártiak voltak és maradtak. Az ugodi kerületben Nagy Szabó Ignác földbirtokos, Máday Izidor, a nyugalmazott miniszteri tanácsos apósa volt az ellenzéki vezér. Páratlan népszerüeégü kuruo kálvinista, nagy népszónok, hires kortes. Az ugodi kerületben majd mindegyik község függő helyzetben van az uradalommal. A Deák párthoz oeatlakozott Esterházy Pál tisztjei törték is magukat, hogy megbuktassák, de eredménytelenül. Hogy ki legyen kezdve a négy kerület és hogy elbukjék a vármegyében az ellenzék első embere. — Bittó miniszter kérelmére, sürgetésére, maga Pál gróf lépett fel ellene. Föllépésének paszta liire űj erőt öntött a már csüggedni kezdő hivatalos körökbe és ki is harcolták, ki is vitték a vármegyénél, hogy követve Beranya példáját, ezentúl nemesi jogon csak azok szavazhassanak, akiket a jog már negyvennyolc előtt is megilletett. Az összeírásokat pedig Eötvös Károly, a vármegye Deák párti esze vezette. Az ugodi kerület a felesföldek és a Bzabad íaizás vidám hazája lett. Nem volt akkor erdei kihágás, de még vadászati se. Ez köli pedig az ugodi magyarnak. Pál gróf győzött. A mandátum helyett a választási költségszámlákat tette le tévedésből a Ház asztalára. Negyven és pár ezer forintról szóltak. Ez volt a legdrágább választás, — mondották akkor. — Ez is drága ? — mondanák moat. Pápán a kollégium a protestántizmus, az uradalom a katolicizmus képviselője. Ez tradíció az Esterházy családban. A franciskánusok rendháza, a mizeriek kórháza, s a merész, a ritka szép kéttornyú nagytemplom is az Esterházyaknak köszönik lételüket. Pál gróf nagy katolikus volt, de csak vallási téren ; a társadalmi életben ftflekezetkülönbséget nem ismert. Legkedvesebb visztpartnere például Antal Gábor, a dunántúli református püspök volt, akkor a bölcsészet tanára a kollégiumban. Néger Ágoston, a veszprémi kanonok, tizenhat éven át volt a családjánál nevelő ós olyan fölfogást, szellemet hozott onnét, hogy pápai plébános korában a pápai összes hitfelekezetek papjai, a rabbinus is, minden csütörtökön egymásnál összejöttek. Olyan benső viszony volt közöttük. Ujházy Ede, aki tanuló társa volt Négernek, a kedvéért több éven át meghozta az áldozatot, Pápán műkedvelőkkel föllépett, játszott. Volt pedig a cél: a pápai összes felekezeti elemi iskolák szegény tanulói segélyezése. És volt idő, hogy a nagytemplomban a zenés miséken a kórusdirigens egy evangélikus ügyvéti volt, a két első hegedűd két „rendezetlen" vallású, az egyik magánénekesnő egy kálvinista úrasszony, a másik pedig egy apáoa. A trombitásuk Szlavek Fereno -volt, a budapesti vizsgálóbíró, akkor kezdő albiró Pápán. Milyen vallású, nem, tudora: de hogy jól fajta, arra emlékezem. B i volt a jószágkormányzója. Nagy tehetségű ambiciózus ember. Győrött jogot vég/e?t. Magyaróváron gazdasági akadémiát. Pál grófnak jobbkeze volt. Elbocsátása esetén kárpótlásul harmincezer és haláláig minden évben még háromezer forintot kötelezett részére az uradalom . Agglegény volt. erősen negyvenes, amikor ifjú lett és bohó. Beleszeretett a szép tnolnárnéba, a tizkerekü, a „tizes" uradalom bérlőjébe. Abbau az időben a „tizes" szót „tüzes" re keresztel ték a rosszáju pápaiak. A malom a park mellett van, osak egy út választja el. A kormányzó, hogy ne kelljen kerülnie, hogy a parkon át mehessen, átjárót töretett, ajtót nyittatott a várkert falán. Az új ajtót, amely beszögezve ma is megvan, nemcsak a kormányzó nyitogatta, csukogatta, hanem a szép molnárné is. A kormányzó azon átjárt a malomba, az özvegy molnárné azon bejárt a belső parkba. Zavartalonul folyt az idill. Megtörtént azonban, hogy a pálmaházban eppen akkor gyönyörködtek a fészkelő gerlék búgásában, kacagásában, — amikor Pál gróf és neje betértek. Aznap is, mint legtöbb napon, a szerelmes pár megpillantásakor a grófi pár eltávozott. Kiosord ult a pohár. Pál gróf azonnal hivatta a kormányzót és figyelmeztette a grófné ós a molnárné, a törvényes hitves és a nemíeleség közt levő különbségre; hogy nem járhat oda ez, ahová járni szokott amaz. B- i kitört és félbeszakította a grófot: — Hagyja el, méltóságos uram, minden asszony egyforma. Pál gróf elfordult s elbocsátotta. Nemcsak a szobájából, a szolgálatából in. Megfizette a harmincezer forintot, fizette és fizették utódai, együtt majd negyedszázadon át az évi három ezer forintokat, de azonnal elbocsátotta, egy napig sem tűrte tovább: hogy nem volt kellő tisztelettel a grófné, a felesége iránt. így megbecsülte Pál gróf a gyermekei anyját.