Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-03-23 / 12. szám

állami közigazgatásra való alkalmazásából föl­merült költség megtérítését. A városokban a biztossági és a közforgalmi rendészet, valamint a rendőrségi szolgálat államosítandó; de a biz­tosság] és közforgalmi rendészet terén is a városok jogszabályalkotó jogát épségben kell hagyni. Az előadó ama javaslatával szemben, hogy a képviselőtestület kizáróan a választó­közönség választottjaiból álljon, a bizottság amellett foglalt állást, hogy a képviselőtestületet felerészben az összes választók, másik fele­részben pedig a legtöbb adót fizetők közül válasszák. A képviselőtestület tagja a városnál elintézés alatt álló ügyekben díjazásért közben nem járhat. Ügyvédi minőségben pedig a kép­viselőtestületi tag csak oly ügyeiben járhat el, melyekben a város mint hatóság szerepel; oly ügyekben ellenben, melyekben a város mint magánjogi alany szerepel, továbbá kisajátítási ügyekben a képviselőtestület tagja a város ellen ügyvédi képviseletet nem vállalhat. A városi választói jogot az országgyűlési választói joggal azonosan kell megállapítani háromévi helybenlakás kikötésével. Intézkedő hatóságok: A városi önkormány­zati hatáskörben: törvényhatósági és tanácsi szervezettel biró vármegyebeli városokban első fokon a tanács, másodfokon a képviselőtestület, illetve bizonyos taxatíve fölsorolt ügyekben a képviselőtestület föllebbviteli küldöttsége, polgár­mesteri szervezettel biró vármegyebelí városok­ban első fokon a polgármester vagy a képviselő­testület, másodfokon a képviselőtestület. Állami közigazgatási hatáskörben: törvényhatósági és tanácsi szervezettel biró vármegyebeli városok­ban első fokon a polgármester, másodfokon a közigazgatási bizottság, harmadfokon a minisz­ter; polgármesteri szervezettel biró vármegye­beli városokban első fokon a polgármester, másodfokon az alispán, harmadfokon a köz­igazgatási bizottság. A vármegyei önkormányzat a vármegye területén levő városokra is kiterjed, az állami közigazgatási hatáskör és a városi (községi) önkormányzati hatáskör által szabott keretek közt. Ha a város a vármegye valamely intéz­kedését saját önkormányzati jogkörébe ütköző­nek véli, az intézkedés ellen panasszal élhet a közigazgatási bírósághoz. A vármegyei kép­viseletben a vármegyebeli városok lakossága a törvényben megállapítandó módon vesz részt. A vármegyei önkormányzat szervei a tanácsi szervezettel bíró városokban a tanács, a polgár­mesteri szervezettel biró városokban a polgár­mester ; a föllebbvitel pedig következőkép alakul: a tanácsi szervezettel biró városokban első fok a polgármester, másodfok az alispán, harmad­fok a vármegyei képviselőtestület. A városok csak oly vármegyei szükségletek költségének viselésébe vonhatók be, amely szükségletek kielégítéséről maguk nem gondoskodnak: a vármegyei általános igazgatási kiadások fede­zéséhez egyáltalában nem tartoznak hozzá­járulni. A YAR0SHÁZÁR0L. § Részleges tisztújítás. Az új szervezeti szabályzatban kreált állásokat e hó 21-én tar­tott közgyűlésében töltötte be a v. képviselő­testület. A közgyűlésre, melyen Koller Sándor alispán elnökölt, a v. képviselők oly nagy szám­ban jöttek össze, amire példa még sohasem volt. Miután az elnöklő alispán dr. Teli Anasztázt, Faragó Jánost, Lőwenstein Adolfot és Kluge Ká­rolyt bizalmi férfiaknak nevezte ki, beterjesz­tette a dr. Antal Géza, Galamb József, Stein­berger Lipót és Sült Józsefből álló kandidáló­bizottságnak a közigazgatási aljegyzői állásra történt megállapodását. A bizottság egyhangú határozattal első helyen jelölte dr. Répássy Gyulát, második helyen Szokoly Viktort. Mint­hogy 10 képviselő névszerinti szavazást kért, az alispán ezt elrendelte és a szavazatszedő küldöttség elnökéül Németh Istvánt, tagjaiúl Baldauf Gusztávot és dr. Hirsch Vilmost kérte fel. Beadtak 100 szavazatot, ebből 2 érvény­telen volt. Dr. Répássy kapott 53, Szokoly Viktor 105 szavazatot s így az alispán Szokoly Viktort aljegyzőnek megválasztottnak jelentette ki. Az adóügyi jegyzői állásra jelöltettek 1. Rédei József v. alszámvevő, 2. Dencsák János, 3. Horváth Aladár, 4. Fazekas Antal. A köz­gyűlés lelkes éljenzéssel egyhangúlag Rédei Józsefet választotta meg. Az így megüresedett alszámvevői állásra jelöltettek 1. Cseke Zoltán v. irnok, 2. Dencsák József, 3. Tóth Ferenc v. számtiszt. A közgyűlés ugyancsak lelkes egyértelműséggel Cseke Zoltánt választotta meg. A számtiszti állásra jelöltettek 1. Dencsák Jó­zséf, 2. Schlosszer Ernő, 3. Horváth Aladár, 4. Kéger Lajos. Itt névszerinti szavazást kértek, melynek eredményekép a beadott 152 szava­zatból Horváth Aladár nyert 55, Kéger Lajos 13, Schlosszer Ernő 84 szavazatot s ennek alapján az alispán a számtiszti állásra Schlosszer Ernőt jelentette ki megválasztottnak. Az Írnoki állá­sok elsejére jelöltettek 1. Horváth Kálmán, 2. Kéger Lajos, 3. Stankovics Géza, 4. Tomor Imre, akik közül a közgyűlés közfelkiáltással Horváth Kálmánt választotta meg. A második írnoki állásra jelöltettek 1. Török Mihály, 2. Gram Ferenc, 3. Wohlmuth Lajos. Ez állásra névszerinti szavazás volt, melynek eredménye­kép a beadott 152 szavazatból Gram Ferenc 62, Wohlmuth Lajos 7 és Török Mihály 79 szava­zatot nyert, 8 szavazat érvénytelen volt s így az állásra Török Mihályt választották meg. A harmadik írnoki állásra jelöltettek: 1. Kéger Lajos, 2. Stankovics Géza, 3. Gram Ferenc, 4. Wohlmuth Lajos. Itt is névszerinti szavazás volt s a beadott 149 szavazatból Gram Ferenc 52, Kéger Lajos 10, Stankovics Géza 1 és Wohlmuth Lajos 82 szavazatot nyert, 4 szavazat érvény­telen volt s ennek alapján Wohlmuth Lajos je­lentetett ki megválasztottnak. A választások be­fejeztével az új hivatalnokok letették az esküt. Az ünnepi aktus után az alispán intette őket kötelességeik lelkiismeretes teljesítésére. Majd köszönetét fejezte ki az alispán a szavazat­szedő küldöttség elnökének, Németh Istvánnak nehéz munkájában való fáradozásáért, köszö­netet mondott a bizalmi férfiak s a szavazat­szedő küldöttségi tagoknak s a tisztújító köz­gyűlést, mely d. e. 10-től d. u. l-ig, tehát tel­jes 3 óra hosszat tartott, bezárta. A közgyűlés az alispán lelkes éltetésével oszlott szét. Márciusi ünnepélyek. A márciusi nagy nap emlékezetét hálás kegyelettel újította meg idén is városunk közön­sége. Az iskolákban és egyesületekben rendezett ünnepélyekről időrendi sorrendbea itt következő tudósításunk számol be : Az első ünnepélyt, mint rendesen, az ev. nőegylet rendezte a nagy nap előestéjén. Az , ünnepélyen Nagy Kálmán gecsei lelkész Dam­janich János mártiról tartott kegyeletes hangú szép felolvasást. A férfi- és a leány-énekkar külön-külön sikerült számokkal élénkítették a műsort. Tomka Gusztáv hévvel szavalt, Kemény Béla művészeisen hegedült. Nagy hatást ért el Dienes Sándor saját márciusi ódájának elszava­lásával, melyből itt közlünk néhány sikerült strófát: És jött a hajnal. Fénybe öltözött A ránk boruló hosszú éjszaka És börtönünk e fénytől összedőlt Miként kürtszóra Jerikó fala. S a nagy tusákban meg nem halt remény Varázsütésre most valóra vált; Megbékült Hadúr, lelkének fele A szabadság a földre visszaszállt. ságról így szól : „Hazánk rútul el van darabolva pártfelek, hitvallás, nemzetek és munieipália alkotmányunk által. Á pártfelek vagy Öt részre, a hitvallás talán hatra, a külön nemzetek yagy tizre, munieipália alkotmányunk vagy 52-re és így összesen 73 külön részre szakítják hazánkat, ide nem számítván a jászok, kunok stb. kerü­leteit, kir. városokat stb.: és mi gyengeségünk okát nem látjuk át — és sokan közülünk nem is sejtik, hogy milyen gyengék vagyunk — pedig ez az elboncolás teszi hazánkat egy beteg, egy haldokló testéhez hasonlóvá, melyben a vér nem kering és ha valóban tisztán akarunk látni, a heterogenitásban keressük a mult idők viszon­tagságait, melyek annyiszor gyászba verték anyaföldünket; e természet szerinti állásban keressük a. kor szégyenét, mely mindaddig a nem ismert, meg nem nevezett kisded nemzetek sorába törpeszt minket. Széchenyinek mindent átfogó szelleme látja> hogy itt, ebben a széttagoltságban van a magyar nemzet gyengeségének főoka ég ezért egész ere jét arra fordítja, hogy ezt a széttagoltságot lehetőleg megszüntesse és amenyiben meg­szüntethető nem volna, a magyar nemzeti egy­ség magasabb harmóniájába oldja fel. „Főcélom az, hogy hazánk erei központosuljanak ; a megyei, városi, mágnási, nemesi, polgári, vallási nemzeti stb. különzések egy magasabb célra olvadozza­nak össze. Sokkal világosabb látású államférfi volt, hogysem ne tudta volna, hogy mig a szét­tagoltság egyeB fajtái, így különösen a vár­megyékre való széttagoltság, sőt a társadalom­nak az élvezett jogok szerint egyes osztályokra való Széttagoltsága is megszüntethetők egyszerű törvényhozási intézkedéssel, addig a nemzetisé gek és hitfelekezetek szerint való széttagoltság a törvény segélyével meg nem szüntethető és az ezen széttagoltságból a nemzeti egységre ós ezzel kapcsolatos erőkifejtésre ható hátrányok csak társadalmi úton enyhíthetők, sőt tehetők esetleg a nemzeti élet összes erői kifejtésének munkás eszközeivé, A helyzet a nemzetiségi és felekezeti szét­tagoltság tekintetében nyilván ma is ugyanaz, mint Széchenyi idejében volt, sőt azt mond­hatjuk, bizonyos tekintetben az ellentétek nem­hogy enyhültek volna, sőt mindkét téren éle­sedtek és így az a veszély, amitől Széchenyi látnoki szelleme óvni akarta a hazát: a nemzeti egységnek külön érdekkörökre való töredezése, bizonyos tekintetben még imminensebb, mint az ő korában volt. Hiszen nem hunyhatunk szemet az előtt a jelenség előtt, hogy a nemzetiségi izgatások ma sokkal erősebb mértékben jelentkeznek, mint jelentkeztek a mult század 30-as éveibea és eze n izgatások következtében másnyelvű honfiaknak részéről a magyar nemzeti mozgalmak sokkal keserűbb megítéltetésben részesülnek, a magyar nemzeti egység kiépítésére irányuló és az ország törvényei keretén belül maradó törekvések is nálunk sokkal erősebb ellenhatásra találnak mint Széchenyi korában. Avagy nem panaszkodhatunk e több joggal talán, mint Széchenyi panaszkodott, hogy „miért kell szent foglalatosságunk között hazánk nem egy nemzetiségeitől, kik odakünn is élnek és gyarapodnak s ránk és vesztünkre nem szorultak, mégis mindig nemzeti idomulá­sunk körül akadályt, rosszakaratot, sőt nyilvános ellenzést is tapasztaltunk, nekünk magyaroknak, kik valóban tán több gyámolt, nagyobb baráti­ságot és szorosabb igazságot remélhetünk, tán várhattunk is volna irántunk, mint amennyivel találkozni mindig szerenosénkvala ? u Hasztalan volt a nemzetiségi törvény megalkotása, mellyel a magyar nemzet más nyelvű polgártársainkkal szemben a legmesszebb menő szabadelvüséget tanúsította, mindjárt a törvény megalkotása után és azóta is fokozott mértékben látunk tö­rekvéseket, melyek a magyar, mint államfenntartó A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • • ¥ W WW technológiát végzett szabómester, vago p áp a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. "II 7T 1 ' kiváló minőség; és csínos kiállít ásukért IVlUnKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents