Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-02-24 / 8. szám

IX. évfolyam. 8. szám. Pápa, 1912 február 24. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség': Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D^- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn ' Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Tüntetnek a magyarok ellen. Hol, vájjon hol ? Hol jöttek rá ismét, hogy mi vagyunk a legkegyetlenebb, legzsarnokabb nemzet, amely a maga hatalmi önteltségében elnyomja, leigázza kiuzsorázza, rabszolgáivá teszi az alájarendelt népeket. Tüntetnek a magyarok ellen ? Hol, vájjon hol? Talán ismét Wienben, melynek rettentő élelmiszerdrágaságát egyedül mi okozzuk, melyet Ínségben senyvedni látunk, mig magunk a tejjel, mézzel folyó Kanaán minden áldását élvezzük. Avagy talán Prágában, hol a németek és csehek közötti viszályt egyedül a mi fondorkodásunk idézte elő s ahol fájón ér^ zik, hogy a cseh királyok koldusbotra jutnak, mert egy kiló cukor még mindig olcsóbb valamivel, mint egy kiló borjúhús? Avagy tán Zágrábban, hol még mindig elég vakmerőek Szent-István címerével ékes pléhtáblákkal jelezni az állami hivatalokat s ahol este, félhomályban, mikor senki se hallja, egy-egy vakmerő vasutas — halkan, csak halkan — magyarul is mer néha szólni társához. Tüntetnek a magyarok ellen. Hol, vájjon hol? Talán Nagyszebenben, hol a szász püspök akkora javadalmat kap a magyar kormánytól, mint öt más magyar protestáns püspök együttvéve sem. Hol, vájjon hol ? Talán Belényesen, ahol bajosan van annyi magyarul tudó embeF, amennyi egy esküdtszék megalakításához kell, mégis elébb kap törvényszéket, mint a nem egész oláh — Pápa. Nem, ó nem ! Wienben, Prágában, Zágrábban, Szebenben és Belényesen ezúttal minden csendes. Ezúttal először és nem utoljára — Szerajevóban tüntettek ellenünk, mivelhogy most már mi magyarok még a bosnyákokat is elnyomjuk. Kegyetlenül nyakukra küldjük dunántúli bakáinkat, alföldi huszárainkat, hogy rajtuk élősködjenek, kiszipolyozzák őket. Közgazdasági vállalataik zsírját elszedjük, hogy telhetetlen hasunkat hizlaljuk vele. Alkotmányos szabadságukat sárba tiporjuk és száborjukat árnyszáborrá degradáljuk. És ezt mind mi tesszük. Mi magyarok, a monarchia hatalmasai, rettenetesei. Kacagni lehetne rajta, ha volna kacagni kedvünk. Elhanyagolt utcák. Aki berobog városunkon az Esterházy-úton, a jobbfelől sorakozó villák, az út végén büszkén emelkedő vasrácsos kőkerítés és kettős diadalkapú nyomán valóban megnyerő képet nyer városunk építészeti fejlettségéről. Ez a kép a város belső részeinek megtekintése után némileg kedvezőtlenné változik, de bár akárhány főbb útvonalunk szabályozatlansága is szembeötlő — e tekintetben mindjárt a Fő-utcán beleütközhetik a hivalkodólag útközépre kiugró Gráf-sarokba — nagy általánosságban még mindig városias lesz a kép, amit lát. Óvakodjék azonban r város külső részein végigsétálni, mert találhat egyes olyan utcákat, amik egyszerűen szégyenére válnak. A legtöbb utca zsuppfedelü házakkal van beépítve, hagyján, ha a házak régiek, de mikor — az építészeti szabályzat megkerülésével — részletekben újra, meg újra megújítják rajtuk a zsupptetöt! Viszont vannak olyan utcák is, amelyek a maguk rendezetlenségében, tűzveszélyességükben szégyenére vannak városunknak. Ezeken az elhanyagolt utcákon mi bizonyos időközökben, sorjában végigsétálni szoktunk, abban a jó reménységben, hogy felhíván rájuk a közfigyelmet, valami majd csak történik érdekükben, ami egyszersmind a város érdeke is. Az első ilyen elhanyagolt utca, amelyről szólni akarunk, a Lajos-utca. Ennek az utcának, mely a Koronautca folytatása lenne, ha lenne, megnyitása tárgyában már évekkel ezelőtt dr. Lővy László interpellált, de a képviselőtestület fedezet hiányában az utcát mai napig sem nyitotta meg. Van az utcában 20 ház, de se vízvezetékkel, se tűzcsappal nem bir, az utca vize nagy esőzés alkalmával a lakásokat elöntéssel veszélyezteti. A mai állapot nem tűrhető sem tűzbiztonsági, sem közbiztonsági tekintetből annál kevésbbé, mivel ez az utca zsák-utca. Az utca megnyitásával minden baj megszüntethető volna s ez sokba nem is kerülne, mivel csak a Tálos-örökösök kertjének egy részét s G. Horváth Károly Szladik-utcai házát kellene kisajátítani. Ezen intézkedéssel a Lajos-utcai házak értékben növekednének, csakhamar a régi rozoga házakat új, modern házak váltanák fel, amikor is bőven megtérülne A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A jég hátán. — Irta: Timár József. — Balatonfüred, 1912 február 2. Sokszor csudálom a jégsport hiveit. Van nekünk speciális belföldi tengerünk, melyet nyáron ezer és ezer ember iparkodik mindenféle tekintetben és szempontból kiélvezni; azonban, mikor ez az opálszinü viz befagy, a magyar sport-közönség tudomást sem vesz róla. Az ördög tudja milyen nép van ebben a hazában ! Aminek nem ütnek óriási reklámot, az mind kismiska. A Balatonról évenként minden újságban megszokott jelenni egy ilyenféle hir télvíz idején : „Keszthelyről jelentik . . . stb. ... a Balaton teljesen befagyott." Ezzel aztán be is fejeződött mindazon hatás, amit ennek a hirnek közrebocsátása folytán várni lehetne, merthogy a fenti hirnek a magyar sport-közönségre egyáltalán ninos is semmi hatása, az bizonyos. Mennek a Tátrába, mert az divat és az elegáns. Milyen előkelően hangzik így : — Voltunk a Tátrában ródlizni! És mily közönségesen így : — Voltunk a Balatonon fakutyázni. Pedig micsoda gyönyörű látvány egy befagyott tengeri Akkora területen, mint egy kis ország, csupa jég! Mehetsz, rohanhatsz, száguldhatsz, korcsolyán, fakutyán, vitorlás szánon, hajrá ! Ameddig csak a szemed ellát, még azon is túl. Ninos korlát, ninos pályaseprő, aki fellök, nincs megszabott határ, amelyen túl nem mehetsz. Ha jégtorlaszra bukkansz,' megkerülöd, vagy átmászol rajta. Ha rianáshoz érsz, átugrod. Csudálom tehát a jégsport hiveit, hogy egy kis ország kiterjedésével vetekedő korcsolyapályát csak úgy parlagon hevertetnek. Csudálom, de megértem. Nálunk ennél sokkal jelentősebb mezők is hevernek parlagon. Mi azonban, akik hű maradunk a Balatonhoz télen is, mi kiélvezzük a téli gyönyöröket. Mikor beáll a hideg idő, napokon át lessük a Balatont innen a lankás partról, hogy mikor jelennek meg azok a mozgó, fekete pontok, akik tulajdonképen a halászati-, vagy magyarosan : halászó-társaság emberei. Amint megpillantjuk őket, nosza elő a korcsolyát, fakutyát. Gyerünk a jégre, megjöttek a halászok, bátran rá lehet menni. Mert ezek a halászok a mi jégmérőink, vagy jobban mondva a jég erősségének a bizonyítékai. Ha már ezek halásznak a jégen, akkor ninos az a tehervonat, amelyiket el ne birna a jég. A napokban elhatároztam, hogy a jégen átmegyek Siófokra. Természetesen korcsolyán. A zalai partról a veszprémi partig 12 kilométer itt a Balaton szélessége. Körülbelül egy órai út korcsolyán, tekintetbe véve a közbeeső akadályokat is. Gyönyörű idő volt, ragyogó téli ebédután. Egy elhagyott fürdőbód4nál felkötöm a korcsolyát, aztán hajrá, előre ! | Néhány pillanat s a tüKÖrsima, ragyogó jégen néhány száz méter van a hátam mögött. De előttem viz csillanik, hopp ! Megálljunk ! Nagyot pördülök a saját tengelyem körül s megállok. Keskeny rianás választ el a külső jégmezőtől, mely nem ért rá még befagyni, űgy látszik nem régen keletkezett. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F r WW teolinológ-iát végzett szabómester-, Vago Dezső pápa, Fő-tér 19. sz. w Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! lf 71 1 r ' __ kiváló minőség és csinos kiállít ásukért IVIU'IIjV.CÍIIII több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve. Lapunk mai száma ÍO oldal.