Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-12-28 / 52. szám

A fővároshoz szokott kényesebb igényű uráli izlésénelí is megfelelő mlláXcltot csakis Krausz Arthur és Társa Pápán Fő-utca 19. sz. alatt Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabóknál lehet megrendelni. -Utolérhetetlen szabásforma e's kidolgozás! Nagy választék valódi angol- és skótországi kelmékben! tás" cimet viseli és a városi igazgatást mutatja be minden oldalról. íme, amennyire ennek a rövidre tervezett, de a felkínálkozó anyag bőségénél fogva mégis hosszura nyúlt ismertetésnek keretei megengedték, ezekben mutattuk fre azokat a főbb néző pontokat, amelyekre nézve a hatalmas mű tájékozódást kiván nyújtani a magyar városok iránt érdeklődőknek. De bár kétségtelen, hogy a mű szerkesztője és munkatársai megbecsülhetetlen munkát végeztek, mégis konstatálnunk kell — és ez egész természetes —, hogy vannak a műnek hibái és hiányai is. Hisz a városok túlnyomó része maga sem rendelkezett a bekivánt sokoldalú, részletes és rendszeres adatokkal, — statisztikai hivatala alig van 1—2 városnak. Igen sok város nagyon későn, úgyszólván az utolsó percben küldte be adatait — és az adatok igen sokszor még így is hiányosak és nem mindig megbízhatók. Technikai szempontból — apróbb-nagyobb sajtóhibáktól eltekintve — az a legfőbb hiánya a könyvnek, hogy a számok függőleges irányban nincsenek összegezve, ami miatt csupán az egyes városok között tehetünk összehasonlításokat, de az összes városok adatait az országos viszonyokkal nem vethetjük egybe. Mindezek azonban oly hibák, amelyek a következő Évkönyvekben könnyű szerrel kiküszöbölhetők lesznek, úgy hogy bízvást remélhetjük, hogy a Magyar Városok Statisztikai Évkönyve idővel teljesen hű és mindenben megbízható képet fog nyújtani a magyar városok életéről és fejlődéséről. Kétségtelen, szép számmal vannak az Évkönyvben lapok, amelyek szomorúak és elcsüggesztők. Mégis egészben véve bizalom és remény támad az ember lelkében a jövő iránt, ha végére jut a könyvnek. S úgy gondoljuk, hogyha igaza is van Orünwald Bélának, midőn szomorúan konstatálja a „Régi Magyarország ról irván, hogy : „A nemzet organizmusából hiányzott egy tag, mely az európai nemzetek emelkedésének, hatalmának, kultúrájának főtényezője, a magasabb gazdasági és szellemi munka organuma : a város és a polgárság" és „a polgárság nem volt oly hatalmas és kulturai tényező, mint más országokban, nem volt mozgató, aktiv elem a nemzet életében s nem volt a polgári szabadság s a nemzet ideáljainak képviselője" —, ezzel szemben az Új Magyarország útjait egyengető Huszadik Század most megjelent jubileumi számában joggal írhatta bizakodva Harzer Ferenc : „Az ország progresszív irányban való fejlődése szempontjából jelentőséges alakulást hozott ez az esztendő, mikor sikerült az összes magyar városokat, kivétel nélkül, a főváros vezetése mellett a magyar városok orsz. kongresszusában egyesíteni" és „a siker nem lehet kétséges, ha a városi polgárság — az ország lakosságának egyötöde — tiszta látással, bátor szívvel és erős karral egységesen áll ki a városi érdekekért, a demokratikus gazdasági és kulturális haladásért." Török Mihály. PATYOLAT TISZTASAG és a legkellemesebb frisseség jellemzi a kezelt ruhanemüeket. Gyorsan tisztit, kiméli a szövedéket és a színeket. Maró alkatrészektől mentes, ezért a legjobb biztosíték ruháink idöelötti elromlása ellen. Lever & Co., G.m.b.H., Wien III. L 67 EGYESÜLETI ÉLET. = A dókai-kör mult vasárnap szépen látogatott háziestélyt tartott. A műsor első számaként Kis József karácsonyi melegséget árasztó gyönyörű felolvasást tartott a patronázs munkásság köréből. A gondolatokban gazdag erkölcsi fejtegetés gerincét a társadalomnak az erkölcsnemesítés terén való hivatása alkotta s értékét emelte a szónoki hevü, mintaszerű előadás. Ezután dr. Fehér Dezsőné és Havas Ernőné a Troubadour egy részletét zongorázták rutinos technikával, igen Ízlésesen. Szép sikere volt Nánik Milike énekszámainak. A kedves megjelenésű fiatal leánynak behízelgő csengő hangja van, melyet úgy a szomorú, mint a vig dalok előadásában immár sok kifejezésbeli biztossággal érvényesít. A kör előkelő közönsége szerető biztatással tapsolta s újráztatta a kis énekesnőt és Gáty Lenkét is, ki az énekhez simulékony zongorakiséretet szolgáltatott. Piéce de resistenceként Halmi Bódogné szavalta Farkasnak Bárdi hadnagyát és Arany Fülemiléjét. Ha meghatotta a közönséget az első vers szentimentalizmusa, kedvre derítette viszont a másodiknak pezsgő humora. Kiforrott művészetről tanúskodott mindkettőnek előadása, mellyel igazán ritka élvezetet szerzett a hallgatóságnak. V1R0SHÁZAR0L, § Téglagyári tervek. A városi tanács felkérésére a Pohl Ede és fiai szombathelyi gyároscég megkészítette egy városi téglagyár terveit és költségvetését. A városi tanács árlejtést hirdetett s ennek eredményével együtt viszi az ügyet a képviselőtestület elé. § Családi pótlék. A városi tanács f. hó 21-ki üléséből kiutalta a tisztviselőket megillető családi pótlékokat s az 1913 januárjától járó magasabb illetményeket. § Hírlapok — kövezetvámja. A magyar beszerzési és szállítási vállalat r. t. megkereste a városi tanácsot, a vállalat részére csomagokban érkező hirlapküldemények után kövezetvám mentesség adassék. A v. tanács a kérelmet ebben a formában nem teljesíthette, de hajlandónak nyilatkozott 5 K egyességi összeget elfogadni. § A színházi mozi ismét gazdát cserélt. Kohn Mór bérletét Guímann Andor vette át, amit a tanács utolsó ülésében tudomásul vett s az érvényben levő szerződés reá való átruházását megengedte. A szinház bérlője a színházat köteles a színi szezón megkezdése előtt két nappal a színtársulatnak átengedni. TARKA ROYAT. 191S. Tréfázó kedvvel, mókaszerrel El-eltrécseltem néha itt, Csipkedve kedves városunknak Bolondos, ferde dolgait; Egy év fövénye ha lepergett, Híven megjött a krónikás, Ki az aláhullott homokból Pár tarka porszemet kiás. De régi módon, régi kedvvel A dal ma nem megy énnekem, Kiszáll a város szűk köréből Lelkem, s ott jár a végeken, Ahol rejtelmesen, sötéten Hömpölygve ömlik a Drina És — fegyverén hegyes szuronnyal Őrségen áll a katona. Karácsony-est van, ünnep-este, Nagy ünnep, meghitt, szent, meleg, De ott dermesztő szél sikongat, S az őrszem fázva didereg. És sapkáját mélyebbre húzza És híven áll és mereven, Kémlelve néz körűi a tájon, Az elhagyott kietlenen. Karácsony-est van, drága ünnep, Azé, ki földre született, Hogy elpusztuljon a gyűlölség S jöjjön helyette szeretet, Hogy úgy legyen, hogy úgy maradjon, Mint meg van irva valahol, „Megbékülendnek mind a népek És egy pásztor lesz, egy akol". De mért áll akkor őr a téren? A fegyveren szurony minek ? Miért az apró szürke ónok, Melyek csövében rejlenek? Jaj, hogyha egyszer „kész"-re kapja S első golyója kisivít, És vér, piros vér mossa, festi A zord Drinának habjait . . . Az első vér, amely kiömlik Túlsó partról hull az talán, De hogyha kél a harc tusája, Eminnen is hull azután, Két partja van minden folyónak S amott is áll a katona S mint a szegény magyar bakának, Úgy annak sincs karácsonya. Pedig kik a kereszt nevében Indultak irtani pogányt S öltek pogánynál is vadabban Férfit, nőt, aggot egyaránt, Kiket szent harcra szent kereszttel Küldött a metropolita, Azoknak Istennek fiáról Mégis csak kéne tudnia. De hát már e mai világban Csupán jogcímnek jó a hit S ha végleg nem válik be annak, Találnak újra valamit, Hol gyermekes álomvilágból Dusánt idézni érdemes, Hol meg siratni elnyomottnak, Kit hizlal Bácska és Temes. A fő az, hogy lehessen ölni Embertelen-kegyetlenül, Európában vagy Ázsiában, Amint ép a sor rákerül, A fő, hogy ezt az ócska földet Vérrel tudják frissíteni És folyjanak versenyt a vérrel Anyák patakzó könnyei . . . . . . Zordabb délről fel a szelídebb Észak felé felhő lebeg, Talán hogy egy magyar bakának Üzenetjét ez vigye meg; Az üzenet mindössze ennyi: „Itt lenn bolond nagy szél sivít, Ha meghallják majd a halálom, Sirassanak meg egy kicsit

8. André. HETI ÚJDONSÁGOK. — Hornig bíboros köszönete. Báró Hornig Károly püspököt aranymisés jubileuma és bíborossá történt kreáltatása alkalmából Pápa város nevében a polgármester üdvözölte, melyre a következő válasz érkezett: „Felelve megtisztelő szives megemlékezésére, fogadja mélyen érzett köszönetem és kiváló nagyrabecsülésem kifejezését. Báró Hornig bibornok, veszprémi püspök."