Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-12-14 / 50. szám
ványosan laknak. Ez esetben csatornázásunk költsége Vs ára fog leszállani. De ehhez mindenesetre terv, költségvetés kell. Nehogy azonban a tervek- és költségvetésért tetemes pénzt adjunk ki, hitelesen informálódni kell a minisztériumban a csatornarendszerre vonatkozólag. Annak megtörténte után állapítandó meg, hogy mely utcák csatornáztassanak. Ha ezek adva vannak, a csatornázási tervekre azután pályázat írandó ki, vagy pedig a Belügyminiszter Ur kérendő fel a tervek és költségvetések elkészíttetésére. Á magyar városok statisztikai évkönyve, in. Az álló népességre vonatkozó táblák után a „Népmozgalom" c. fejezet következik. Ennek mindjárt első táblájából egy szomorú tényt konstatálhatunk: mig 1901-ben 156 házasság köttetett városunkban, 1908 ban e szám már 135-re csökkent, aminek kétségtelen oka, a megélhetési viszonyok nem is sejtett megnehezbülésében keresendő. A 1901—1908. évek átlagában 100 lakosra 7*6 házasságkötés esik, ami elég alacsony, ha tekintetbe vesszük, hogy vannak városok, ahol ez a szám 10-nél is magasabb. Ámbár olyan is akad (Fiume, Modor), ahol viszont 6-nál is kisebb. Nincs helyünk, hogy az ide vonatkozó, különben egytől-egyig érdekes táblák mindegyikét ismertessük. Csupán a legérdekesebbnek : a házasságok termékenységéről szóló táblának néhány adatát emeljük ki. Az élveszületett gyermekek arányszáma a Duna jobb partján megdöbbentően alacsony, így Pápán is 28'1 ezrelék az 1901—1908. évek átlagában, holott pl. Szabadkán 41*5°%' Ig a zi hogy ezzel szemben a halálozás aránya csekély nálunk: 20'6°% (s nem mint a 45. tábla hibásan mu'a'ja: %). Szinte ijesztő adat, hogy míg 1874 ben Bpesten 1000 lakóra 44 születés esett, 1908 ban már csak 26. Itt is csak a halálozási arányszám örvendetes javulása vigasztaló, mely a fenti idö alatt 43°7o-ről 18-8°%-re szállt alá. Rácz Gyula „Pusztuló Magyarország" c. tanulmányában a következőkben sorolja fel Magyarország négy szomorú nevezetességét: 1. a kivándorlás, 2. a Hungária export, 3. a tüdővész és 4. az abnormis gyermekhalálozás. Városaink, — mint az Évkönyv adatai igazolják, melyek csupán a 2. pontra nem terjeszkednek ki — szintén büszkélkedhetnek e nevezetességekkel és e tekintetben hű tükrei az országos állapotoknak. Ami a kivándorlást illeti, itt az a feltűnő és egyben igen szomorú jelenség tárul elénk, hogy az összes dunántúli városok közül Pápáról a legnagyobb a kivándorlás és pedig, hogy milyen feltünkön nagy, párhuzamosan közöljük a Pápára és Szombathelyre vonatkozó adatokat (az utóbbira vonatkozót zárjelben): az összes kivándorlók száma Pápáról 1904-bon: 169 (Szombathelyről: 1), 1905 ben : 200 (0), 1906ban: 248 (0), 1907-ben: 170 (1) és 1908 ban 89 (7). A halált okozó betegségek közül a legborzasztóbb számoszlopot a tüdővész és egyéb tüdőbajok mutatják, amelyek 1908-ban nálunk is 1 hijján 100 emberéletet oltottak ki, mig a végkimerülés csak 59 embernek okozta halálát. Az elhaltak 92'5%" a részesült orvosi kezelésben s egyenesen megszégyenítő, hogy van magyar város (Karánsebés), ahol a meghaltaknak csaknem fele (45"6%) orvosi kezelés nélkül halt meg. Közegészségügyi viszonyaink egyébként is igen nyomorultak. Mig Pápán 1908-ban csak 12 orvos és sebész működött, addig a jóval kisebb népességű Veszprémben 34(?) — A meleg fürdőben megfürdött egyének száma mindössze : 4250, tehát lakosságunknak mintegy 4/s része éveken át nem használ m^leg fürdőt. S van 17 olyan város, ahol egyáltalán nincs meleg fürdő. Hajmeresztő adatok! Községi fürdő az egész országban csak 49 van, pedig túlnyomó részük üzemfelesleget mutat ki. És a 61 községi közkórház közül is csupán 16 veszi igénybe a fenntartó város pénzügyi erejét, a többinél vagy fedezik a bevételek a kiadásokat, vagy épen tetemes jövedelmet hoznak. (így a veszprémi községi közkórház 72343 K kiadásával szemben 93617 K összes bevétel jelentkezett 1908-ban.) Persze a fertőtlenítő intézettel biró 19 város között hiába keressük a miénket s hiába ama 13 város neve között is, amelyben mentőtársulal működik. A nálunk is pusztító nagyfokú gyermekhalandóságra vonatkozólag már közöltünk adatokat. Még megemlíthetjük, hogy 1908 ban 157-en haltak meg városunkban, mielőtt 7 éves korukat elérték és az 1901—1908. évek átlagában 100 élveszületett közül 30 halt meg kisgyermek korában. A városi politikának egyik nagyfontosságú és manapság oly gyakran emlegetett problémája : a városi üzemek kérdése. Sajnos, az ide vonatkozó adatok meglehetős rendszertelenül, összehasonlításra egyáltalán nem alkalmas módon vannak az Évkönyvben felhal mozva, úgy hogy épen nem nyerhetünk belőlük tiszta képet a magyar községi üzemekről. Annyit megállapíthatunk ugyan, amennyit az „Iparfejlesztés* c. lap egyik utolsó számának cikkírója konstatál, hogy t. i. a községi üzemek csaknem kivétel nélkül kisebb financiális eredménnyel zárják üzletéveiket, mint a hasonló magánvállalatok, de ezzel szemben nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a községi üzemeknek nem is a minél fényesebb üzleti haszon a főcélja s hogy az ily üzemeknél kitüntetett tiszta haszon seholsem foglalja magában — aminthogy nem is foglalhatja — azt a pénzértékben ki nem fejezhető óriási hasznot és előnyt, amely egy ily közérdekű s célját becsületesen megvalósító községi üzem folytán az összlakosság minden egyes tagjára háramlik. Városaink túlnyomó része e téren még a kezdet legkezdeténél tart. Hogy mit kell érteni a magyar városok községi üzemei alatt, erre nézve — a komikum kedvéért is — közöljük Turkeve városának az Évkönyvben felsorolt „községi üzem*-eit: téglagyár, vágóhíd, Mezőtúr—turkövesi h. é. vasút, vendéglő, Csillagos kocsma, Morgó kocsma, Cédulaház, Kabsi csárda, népkerti pavillon. Hogy a községi üzemeknél maradjunk, megemlítjük, hogy községi takarékpénztár, melynek ügye nemrég nálunk is felszínre vetődött, 5 városban működött. Legnagyobb forgalmat (3,149.096 K), de legkisebb nyereséget (38911 K) a kisújszállási ért el, mig legfényesebb üzleti eredménnyel (112.122 K) a nagybányai dolgozott. Az „Építkezések és közmunkák" c. fejezetből konstatálhatjuk, hogy a 138 magyar város közül csak 18 ban van általános csatornázás és 75 olyan város van, amely nem rendelkezik vízművel. Gázvilágítás 27 városban van, villanyvilágításra 79 város rendezkedett be. 18 helyen a város tulajdonában és házi kezelésben vannak a villamos művek (mint pl. nálunk); 19 helyen a város tulajdonát képezik ugyan a villamos művek, de magánvállalatoknak vannak bérbeadva (pl. Veszprémben) s 42 helyen vállalatok-tulajdonában és kezelésében vannak a villamos művek (mint pl. Szombathelyen). S bár a közölt adatok nem nagyon alkalmasak összehasonlításra, mégis valószínűnek látszik belőlük, hogy a 3-féle rendszer közül a házi kezelés a legelőnyösebb a városokra nézve. Villanyosközlekedés csak 15 városban bonyolítja le a forgalmat s mig a budapesti Közúti 13*5 %-os osztalékot fizetett 1908-ban, addig a szabadkai és kassai villamos társaság deficittel dolgozott. Az újság ingerével hatnak, mert idenagyobb birtokosok. Negyvennyolc előtt az uradalmaik, a hires, az energikus, a hatalmas Kocsi-Horváth alispán idejében is igazi megyei nagyhatalmak voltak. íme egy eset. Bezeródj Imrének, az utolsó pápai uradalmi prefektusnak szilaj természetű fia, Kristóf, mert nagyot zökkent a batár s megütötte bóbiskoló fejét — arcul csapta a parádés kocsisát, a vidi Barca Jóskát. Nemes ember volt. Latette a gyeplőt, leszállt a bakról. Hajtson az uraság. A prefektus fia erős volt a kártyában, de annál gyöngébb a hajtásban ; és Lőrinte-puszta, ahol gazdálkodott, ahova tartott, még messze. Kérésre fogta hát. Barca engedett, fölült, tovább hajtott Vesztére. Mert a dölyfében, a gőgjében meg sértett Kriosi, hazaérve megkötöztette és vas bottal félholtra verte. Roncs lett a deli legény bői. Kereste is az igazságot, a törvényes meg torláBt, de sohse találta meg. Nem akadt a vár megyében se hatóság, se fiskus, se fiskális, ak az ügyét elfogadta volna. Senkinek se volt kedve, bátorsága ujjat húzni — még a pápai gróf prefektusának a csemetéjével sem. Meg köllött elégednie a kárpótlásul odavetett pár száz forinttal. Esterházy Pál idejében sok elröppent már a ^hatalomból, de megmaradt változatlanul a hagyományos tekintély. És hozzá őt mint volt negyvennyolcas honvédezredest, olyan nagy móretekben övezte a közbecsülés, akár csak mint egykor a pápai várat a Tapoloa vize, régente a Marcalig húzódó tó. Remélte is a vármegyéje, hogy ügyeiben vezérszerepvivŐ lesz ; azonban a fölkínált megyei honvódegyeeületi elnökségen kivül inkább a családjának és az uradalmainak élt. Öt fia volt. Móric, Veszprém megye főispánja, egykori jogi tanítójának, Fenyveasy Ferenonek, nagy protezséje, akit egész fiatalon választatott meg Ugodon képviselőnek, ami alapját vetette meg Fenyveasy politikai szereplésének, pályájának; Fereno, a devecseri gróf, később a tatai hitbizomány örököse, akinek a felesége Lobkowitz hercegnő, a hozzájuk vendégül érkező német császárt térdelve fogadta ; a finom lelkületü, a zenét, az irodalmat kedve lő Jenő, atyja halála után pozsonyi jezsuita, kolostorban kezdődött, Párisban házassággal végződött szerelmi regényéről sokat irtak pár éve a lapok; Pál. követségi attasé Péterváron, Londonban; tanácsos Párisban, majd külügyminiszteriumi osztályfőnök s volt előadó a magyar delegációban ; Sándor, a legifjabb, a visszavonult életet élő marcaltői gróf. Esterházy Pál ezekért lett „szerző gróf". Ezekkivál<j bór- és litlúumos # gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható ásványvizkereskedésekbea ét QPUIHTFQ ÁPHCT S*injre-Lipéc*i Sal f atorforrá»-vfll«l#* gyógyszertárakban . OVnULILÖMUUd I ( Budap .it, V., F n dolf-rakp«t 8. f nek szerzett ősi birtokaihoz terjedelmes birtokokat Győrben, Vasban, Zalában. És hogy megmaradjon régi fényében, súlyában a pápai grófság, ezért csinált hitbizományt a pápai és az ugodi uradalmakból, a családi kincsekből, a pápai kastélyból és a budapesti Esterházy palotából. Arait hetvenegyben ő építtetett, amiben akkor még úttörő, példaadó volt, s amiért kapta elismerésül Esterházy nevét a Muzeum háta mögött az utca, amiben van. Övéiről a haláluk utánra is gon doakodott: Nagygannáű, a Bakony ölében, csöndjében, félmillió forinton családi mauzoleumot építtetett. És tisztjeiről, cselédségéről is fourilag gondoskodott: részükre meg százezer forinttal uyugdij-intézetet alapított. Veszprém megye akkor, főleg a hatvannyoloidiki választáskor, erősen ellenzéki szellemű volt. János püspök Deák-párti volt, a papjaik által vezetett bakonyi svábok hazája: a ziroi kerület is az volt tehát. Igaz, Pápa városa is hatvanhetest küldött az országházba : Szabó Imrét, a későbbi szombathelyi püepököt; ámde csak, mert Pápán született s mert szülei pápai iparosok voltak. Akkor pedig ezek döntöttek. Kivált az egész Dunántúl ismert csizmadiák, oipészek vagyonos, népes serege, akikről fennmaradt, hogy ezt tartották magukról: Két csizmadia egy úr, három suszter egy báró. Ezekre, ezek paroláikra oélozva évődött Szabó Imróvel Deák Fereno az első kőzszorításkor : — Ejnye, Imre, de csirizes a kezed ! A veszprémi kerület is Deák-pártit választott ugyan, Kósmárky Pepit, a másodalispánt, — de a legnagyobb hivatalos korteskedós ós erősen célzatos összeírás után. Mert hogy közvetetlenül a választások előtt készültek akkor a választói lajstromok. És a mindenki kedve*
