Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-11-09 / 45. szám

leányainknak, mint a család tagjainak az apa, vagy a férj üzletében és egyáltalában a vagyonkezelés és háztartás észszerű vezetésében szükségük van, Tanítandó tárgyak a következők : 1. A kereskedelem ismertetése, keresk. levelezés és irodai munkák heti 3 órában. 2. Német kereskedelmi levelezés heti 3 órában. 3. Könyvvitel heti 3 órában. 4. Kereskedelmi számtan heti 3 órában. 5. Kereskedelmi földrajz és áruismeret heti 2 órában. 6. Szépirás (magyar és német) heti 2 órában. 7. Gyorsírás heti 3 órában. 8. Gépírás heti 3 órában. Szombaton és vasárnap a tanítás szünetel. A növendékek állandó női felügyelet alatt állanak. A tanfolyamon legfeljebb 40 tanuló vehet részt. Az oktatás ez évben 8 hónapig tart (november—junius). Fölvehetők azok, akik a IV. polg. osztályt végezték, vagy (ha csak elemi iskolát végeztek) felvételi vizsgálatot tesznek. Fizetendő dijak: Beiratási díjban 6 korona, tandíjban havonként 12 korona. Felszólíttatnak tehát a szülők, hogy — amennyiben leányaikat fenti kereskedelmi ismeretekben taníttatni óhajtják november 14-ig dr. Kapossy Lucián tanárnál őket írassák be, ki mindenmü íelvílágosítássél szívesen szolgál. EGYESÜLETI ÉLET. = A kath. kör választmánya november 4-én tartott ülésében elhatározta, hogy mindaddig, mig a r. k. főgimnáziumi építkezések be nem fejeződn ek s különösen a diszterem el nem készül, alkalmas helyiség hiányában felolvasó-estélyeket nem rendez. A kör nagy hangvesenye január 11-én lesz s valószínű, hogy a felolvasások csak a hangverseny után kezdőnek. — A Leányegyesület november 10-én este tartja első előadó gyűlését. Műsor: 1. Gara Mária. Szavalja Sűsz Olga. 2. Schubert: Impromptu. Zongorán előadja Schönfeld Edith. 3. A lopásról és a tolvaj világról. \ Irta és felolvasna dr. Fürst Sándor. 4. Rossini: Die diebische Elster. Zongorán játsza Révész Arnoldné. 5. Táncpróba előtt. Dialóg. Előadja Koréin Ady és Hirsch Margit. Műsor kezdete pont 8 órakor. Belépődíj nem tagoknak 40 fill. — A Perutzgyári önképzőkör — mint már jeleztük — ma, szombaton este fél 9 órakor tartja megnyitó ünnepélyét a következő műsorral. 1. Himnusz. Énekli a kör vegyeskara; vezető: Entzbruder Dezső IV. é. t. j. 2. Coral Caves. Zongorán játsza Frauendienst Mariska. 3. Bence diák. Szavalja Deutsch Lajos. 4. a) Ich grüsse Dich; b) Traum der Sennerin. Játszák : zongorán Schőler Froumont, hegedűn Engler Emil. 5. Meghalt a rózsa. Énekli Frauendienst Mariska. — 10 perc szünet. — 6. A bot-csinálta doktor. Vigjáték, 3 felv. Előadják: Szántó Lipót, Drach Gizella, Enyedi Károly, Molnár József, Waczlavik Mariska, Polgár Mihály, Kernács István, Horváth Anna, Bauer Zsigmond, Gulyás Zsigmond és Takács Sándor. Helyárak : Nemtagoknak I. hely 80 fill., II. hely 50 fill.; tagoknak I. hely 40 fill., II. hely 20 fill. Előadás után tánc, melyen csak azok vehetnek részt, kik már az előadáson is jelen voltak. Táncjelvény 20 fill. A YAROSHÁZAROL. § Hivatalvizsgálat. Hunkár Dénes főispán e hó 4. és 5. napjain titkára, Kolossváry Dezső és egy számvevő segédkezésével hivatalvizsgálatot tartott az összes városi hivatalokban. Értesülésünk szerint mindent a legteljesebb rendben talált. § Városi közgyűlés lesz november hó 18-án, melynek tárgysorára a következő fontotosabb ügyeket tűzik ki : Az árvapénzek elhelyezése; a Balatoni szövetség kérelme; a Ruszek-utca elzárásának ügye; a Liget-utca csatornázási szabályrendelete; a magyar városok országos kongresszusának megkeresése ; a v. pénztárnok, ellenőr, két számtiszt és v. gazda kérelme családi pótlék megadása tárgyában; Becsei Ferenc indítványa városi hússzék és kenyérgyár létesítése iránt. § A felsőbb kereskedelmi iskola létesítése ügyében a polgármester a helyi középfokú iskola s a két tanonciskola igazgatóit bizottsági ülésre hivta össze. A bizottságban felolvasásra került a lapunkban már ismertetett memorandum. A felsőbb kereskedelmi iskola városunkban felállítását a bizottság is szükségesnek és helyesnek találta és pedig a tanács által proponált módon, hogy t. i. az leányzóknak is megnyittassék. Nem találták azonban körültekintőknek és helyeseknek a memorandumban foglalt számításokat s ezt az ügyet referensként dr. Kapossy Lucián ker. tanonc isk. igazgatónak adták ki, hogy az intézetnek normái költségvetését s reálisabb tervezetét elkészítse. § Adóbevallások. A veszprémi m. kir. pénzügyigazgatóság hirdetményt tett közzé, mely szerint a bázbérvallomási iveket legkésőbb f. hó 30 ig, a tőkekamat és járadékadó alá tartozó jövedelmek bevallási iveit január hó 1-tői 20-ig t erjedő időben kell benyújtani a városi adóhivatalban. HETI ÜJD0NSÁ60K. Segítség a sebesülteknek. harc ! Magyarország közelében dul az öldöklő j A balkáni harcmezőkön leírhatatlan a nyomor. A vérző hősök segítségért kiáltanak ós ápolás nélkül halnak el, mert nincs elegendő segítő kéz, sem orvos, sem ápoló, nincs elegendő gyógyszer és kötszer, és még az üdítőszerekben is nagy a hiány! A genfi konvenció szellemében a magyar vörös-kereszt akcióba lépett, mert a Vöröskereszt nem ismer különbséget nemzetek között, nem ismeri a valláskülönbséget sem, ós magasztos célja csak egy : segíteni a szenvedő embertársakon ! A magyar vörös-kereszt a balkáni harcterületen egy állandó tábori kórházat és egy tábori kötöző helyet létesített, melyekben a szolgálatot a vörös-kereszt egyleti főnökasszony vezetése alatt nyolc vörös-keresztes néni, egy titkár és hadseregünkhöz tartozó négy műtő ezredorvos, egy számvevő altiszt és huszonegy egészségügyi csapatbeli altiszt és katona teljesíti. Ugy az állandó tábori kórház, valamint a tábori kö tözőhely dúsan fel van szerelve minden szüksége s anyaggal, műtő eszközökkel, kötőszerekkel, ágyneművel és fehérneművel, ós nem kíméltünk sem fáradságot, sem költséget, mert a segélyakció célja: enyhíteni a nyomort és szenvedést, és mentől több vérző hősnek életét megmenteni. Bármily lelkes törekvésünk anyagi eszközök hiányában a kitűzött feladatnak oly tökéletességgel, mint az óhajtandó és kívánatos, hosszabb időn keresztül megfelelni nem vagyunk képesek, hisz öt harcviselő ország, úgymint: Törökország, Bulgária, Görögország, Szerbia és Montenegró vérző hőseinek segítségéről van szó ! Ezért a magyar vörös-kereszt az emberségesen érző szivekhez fordul azzal a kérelemmel: nyújtson filléreivel segítséget a vérző hősöknek és az elhagyottaknak ! Aki gyorsan ad, kétszeresen ad! a kis cipellőoskéket, öklével megfenyegette az utcát, ő az oka mindeDnek. A kevély, lelketlen utca már ezt is eltakarja. A kecses, a finom, illatos, karcsú kis topánt. Az utoa, az utca már ezt is ellopja tó'Ie. A lelketlen utoa, amelyik eltemette Pált elevenen, mely addig-addig terjeszkedett, mig egyezerre úrrá lett fölötte. (Jjra megfenyegette csontos öklével az utcát. Gyűlölködve néztek egymásra ezután. Hangosan viaskodtak. Az utca maszatos, sáros levet eresztett magából és gűnyOBan csorgatta be a Pál ablakán. Ezzel sem elégedett meg. Zöld penészgombákat nevelt ós kitelepítette őket a Pál odvának falára. A tükör egészen megfeketedett. A zöld folyóka megbetegedett és lankadtan, hervadtan hullajtott! leveleit. A kopott, politúros varrógép megrep edezett. Feneketlen gyűlölet lobogott már benne. Várt valamit Ő maga sem tudta, hogy mit. Valami hatalmas dolgot, mikor majd ő, Pál, megfizet az utcának. Amikor ő rúgni, harapni, tépni, törni fogja az utcát, a kevély, gőgös utcát. Hitte, fanatikusan, rendületlenül, hogy eijön az a nap. És egyszerre . . . egy este . . . Szokatlan lárma, harsogás, osörtetés az utcán. Az utoa rengett, megmozdult, nyögött . . . Most, —- most. . . Pál tébolyultan kapkodott, ide-oda a szobában. Az ablakhoz, az ajtóhoz ugrott, kirohant, ki . . . Ah ! az utca 1 . . . Az utcából millió és millió ember nőt ki. Mind csupa csupa nagy, erős emberek. Fényes csákányokkal, fejszékkel csattogva, döngetve az utca testét. A csákányok szikrákat hánytak, az emberek pirosak voltak. A szemük világított, mint a nap. Pál lázasan, hitetlen nézte az egészet. Nem értette, hogy miért, de látta, hogy életének zsarnokát törik, zúzzák, tiporják az emberek és különös, csodálatos dalt énekelnek hozzá. Vértelen kis teste kinyűjtózott Pálnak. Gyönge karjába erei gyülemlett, fölkapott ő is egy éles csákányt és vágott. Nagyot csattant a csákány a kemény kövön. Ám gyönge kézben volt. Visszarúgott és mellbe vágta Pált a nyele . . . Kis szikár teste bénán nyúlt le és elnyúlt magával tehetetlenül a kőtörmelékek közt. Körülötte pedig harsogott a dal, csattogott, szikrázott a ko és tomboltak, villongtak az emberek. zad a pincevirág, odaesik a kopott politúros varrógép mellé . . . Lábai nyomják a talpat le föl. A kerék kattogva indul meg, a szövet engedelmesen simul a fényes tű alá. Pál fölemeli néha pillantását. Az utoa pöffeszkedve néz vele szembe ... Pálnak úgy tűnik föl, mintha az utca sályos ökle a vállán nyugodnék és nyomná lefelé é-» ő kisebb, egyre törpébb lett a nyomás alatt. Lassankint egész hozzászürkült az utcához. A szállongó por befestette a haját, az arcát, a mellét, be az egész embert. A topogó, kopogó lábak fölváltották egymást. Csak a hópihe rózsaszirom selyemoipőoske maradt meg. Más lett ez is már, harmadszor más, egy számmal kisebb, egy számmal nagyobb. Pál nem tudja ezt. Várja nap nap után a régi izzgalommal, türelmetlenül. Egész közel húzódik már az ablakhoz. De még sem láthatja jól. Csak szürkét lát homályos két szeme. Ezért haragudott meg Pál az utcára. Mikor már másodszor, harmadszor, negyedszer sem látta