Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-10-12 / 41. szám

rezsiért dolgozhatnak. Már most az ily módon jövedelmezőségében meggátolt községi takarékpénztár csak a lakosok egy részének nyújthatna olcsó kölcsönöket, mig a városi vagyonszerzéshez és a közkiadások fedezéséhez nemcsak hogy nem járulhatna hozzá, hanem mint erős konkurrens intézet a többipénzintézeteket jövedelmezőségében támadná meg, adóalapjukat csökkentené és ezáltal a városi jövedelmet is kevesbítené. A város és a takarékpénztár tárgyalását figyelemmel kisérték a fővárosi nagy pénzintézetek is, sőt érdeklődéssel várják a felsőbb hatóságok döntését is, mert valószinü, hogy a konkurrens pénzintézetek a város határozatát meg fogják fellebbeztetni. TARKA ROYAT. Csodabog- ar a k. Az anekdota szerint a 999 csizmadiák városában, Miskolczon, egyik tudálékos májsztramnak, böcsületes Török Mihály uramnak annyira megtetszett a valamelyik fogorvos hirdetésében olvasott „kéjgáz" szó, hogy azt cégtáblájára ő is menten kiíratta ilyenformán: „Török Mihály csizmadia és kéjgáz". Most ennek az anekdotabeli májszternek szellemi rokona akadt városunkban. Ám ő nem „csizmadia és kéjgáz", hanem philosophiai cipész*. Aki kételkednék benne, az fáradjon el a Török Bálint utca 3. számú ház alá, annak falán olvashatja a következő élkes cégfeliratot: KÓNYA ANDRÁS PHILOSOPHIAI CIPÉSZ • ••••• 0 ÉS FELSŐRÉSZ KÉSZÍTŐ Ez már osztán döfi. Micsoda pompásan hangzik: „philosophiai cipész". Tehát nem theológiai-, szociológiai- vagy balneológiai-(amely jelzők — szerény véleményem szerint — szintén dekórumot adnának a prózaias hangzású cipész-elnevezésnek), hanem philosophiai cipész. Képzelem, a szaktársakat micsoda sárga irigység öntötte el, mikor az ambiciózus pályatárs kidugta cégtábláját. Hogy ők erre nem jöttek rá! Hogy éppen Kónya András urnák kellett jönni, hogy a cipész-mesterséget kiemelje a közönségesség színvonalából! Pedig még csak kezdő, még egészen fiatal ember. Mire viszi ő késő vénségére, ha már is „philosophiai cipész". No de ne filozofáljunk, hanem siessünk megrendeléseket tenni a bölcs, a nagy mesternél. Filozófiai cipőben járni utóvégre nem is lehet bolondság. * * * A Csóka-utca és Sárkány-utca sarkán, a Somlói-ut torkolatánál van egy krájzíeros bolt. Öreg házaspár tulajdona. Lakásuk ablakába egy kis cédula van kitéve, ezzel a felírással: Olvasva a feliratot, izgatott a kíváncsiság, hogy megtudjam, vájjon hol is van az az eladó kert. A krejzleros bácsi épp' a bolt-ajtóban üldögélt. A kert iránt érdeklődve, illedelmesen megkérdeztem tőle, hogy hol láthatnám meg az eladó fundust. Mire megtudtam, amit egyébként is sejtettem, hogy az eladó kert nem az ablakban s nem is a szobában, hanem a Csókautca felől a ház mellett van. A kertet nem vettem meg, de legalább megfejtettem a talányt, mit a kis cédula olvasása szögezett elém. Nikpál. A YAROSHÁZÁROL. § A miniszter a zöltségtelepekért. A földmivelésügyi miniszter felhívással fordult az ország nagyobb városaihoz, a következő tárgyban: j

;Az általános drágaság emelkedésének ellensúlyozása, valamint megfelelő magyar zöldségkertészek nevelése és kiképzése csak oly módon volna megvalósítható, ha az egyes nagyobb vidéki városok zöldségtelepeket létesítenének. Amennyiben tehát a város tanácsa egy városi zöldségtelep létesítését elhatározná s e célra megfelelő területtel rendelkezik, hajlandó volnék a zöldségtelep műszaki berendezéséhez a szükséges költségeket tárcám terhére elvállalni, továbbá mérsékelt anyagi támogatásban részesíteni, feltéve, hogy a város tanácsa a telepen magyar származású állandó munkásokat alkalmazna, oly célzattal, hogy azok a zöldségtermelésben a teljes jartasságot megszerezzék. Az ily módon kiképzett munkásokat azután csoportokban oly városok mentén szándékozom letelepíteni, amely városok élelmezési viszonyai a zöldségtermelés fokozását teszik szükségessé, vagy ahol a szükséglet idegen termelők utján nyer fedezetet. A leirat foglalkozik még a kiképzett zöldségtermelők országszerte való letelepítésével, aminek üdvös kihatását tagadni nem lehet." — Tudtunkkal hozzánk ily leirat nem jött, holott Pápa zöldségtermelése régóta hires. Érdemes volna a dolog iránt tanácsunknak érdeklődni. § A Liget-utca csatornázási szabályrendeletét a legutóbbi városi közgyűlés határozatából dr. Gsoknyay János v. főügyész már elkészítette s a tanács le is tárgyalta. Még a jogügyi bizottság fog foglalkozni vele s azután közgyűlés elé kerül. § Megsemmisített választás. A folyó hó 6-án megtartott iparhatósági megbízott-választást a v. tanács abból az okból, mert olyanok is megválasztattak, akik a törvény előírta minimális 10 K adót sem fizetik, megsemmisítette. Az új választást október 27-re tűzték ki. x Az idegen nyelvek tanításában nagy praxissal bíró tanár a társalgási (direkt) módszer szerint leckéket ad a német, francia és angol nyelvből. Felnőttek 8—10 hónap alatt megtanulhatnak nála egy idegen nyelvet. Szent-Lászlóutca 15. szám. — Azt nem, de a lámpást. Ugy imbolygott a koromsötét éjszakában, mint valami mocsárfény. Ugy tünt fel, minha egyhelyben maradna, és magamban elgondoltam — vájjon kire várhat? De öreg szemeim csalhattak, mert utána m

eg úgy láttam, hogy két lámpás van ott és mindkettő hevesen ingadozik. Megborzadtam, de megnyugodtam megint, amikor újra osak egylámpást láttam, amely egyenesen a Thuróczyvár felé mozgott. Azután az is eltűnt, mire megnyugodva gondoltam, na most szerencsésen odaért és barátjánál, Thuróczy urnái tölti majd az éjszakát. Persze, nem úgy volt, mert hát szegény ott se volt akkor . . . Oh ez a tó — ez az átkozott bestia . . . Eliz hadarva megköszönte az öregnek, amit elmondott éa oly váratlanul bocsátotta el szegényt, hogy az nem is gratulálhatott neki, — pedig otthon de szépen tervezgette. Két lámpás! Eliz feje égett! Igazé, vagy CBak Péter bácsi látott rosszul? Borzalmas párbaj történt-e odakünn a rémes éjszakán, a zavargó tavon és az egyik lámpás — a fényes, a tiszta, a gyönyörű, lesülyedt a tó sötét mélységébe és vele együtt az ő gyermekkorának boldogsága ? Szegény jó apa! A megtört leány erősen megmarkolta a szék támláját, hogy nagy fájdalmában meg ne tántorodjék . . . A becsöngetett komorna, rakosgatás közben felemlítette Thuróczy Zoltán hazaérkezését, de Eliz hirtelenül elvágta a hírmondó folytatólagos jelentését. Dél felé Eliz a parkon keresztül haladva, lement a tóhoz és osolnakját leoldva kievezett. Szőke haja fel-felcsillogott a napfényben ós fehér ruhája olyan volt, mint egy nagy hattyúnak hófehér tollazata. Egy teljes óráig evezett az izzó napsütésben, mig a túlsó parton levő óriás bükkfához érve, osolnakját kikötötte. Ülve maradt benne és izzó, lüktető homlokát karjaira hajtotta . . . — Szegény apa l — sóhajtotta. Ide összpontosul minden gondolata . . . Azután lassacskán elfelejtett mindent, ami szivét lázba kergette, elfelejtette nagy boldogtalanságát . . . Álomba sirta magát, mély álomba, amely rózsás pirt festett arcára ós meguyugtatta felkorbácsolt idegeit . . . Szép álma volt, de hirtelenül felijedt ós felugrott helyéről. Nyakán forró csók égett ós a osolnakban mellette idegen fiatal férfi állott, nagyon elegánsan kiöltözve, monoklis szeme impertinens bizalmassággal fikszirozta és szája széles mosolyra nyilt . . . Vértelen arccal bámult rá egy pillanatig Eliz, de sejtelme a hűtlen barát fiát ismerte fel a tolakodóban ós villámgyorsan felkapva evezőjót, erős csapást mórt a jövevóny fejére, aki hangtalanul bukott le a felloocsanó vizbe. Eliz segélyért kiáltozva futott a kastély felé, mig a hangja és a lábai megtagadták a szolgálatot ós ő ájultan rogyott a fellármázott cselédség karjaiba. Az a hely, ahol a fiatal Thuróczy Zoltánt elérte sorsa, nagyon mély. Ájultan bukott a vizbe és talán Domonky Kornél mellett lelte sirját. Minden mentési kísérlet sikertelen maradt. Utolsó áldozatát azonban nem tartotta meg magának a tó, — egy napon kivetette ós a Thuróczy osalád sírboltjában alussza örök álmát ... A pör révén íme napfényre került, amit évek hosszú során titokban tartottak . . . De Domonky Eliz fölött az Igazság istennője őrködik ! Ki meri elitólni ? I Azuí Ösram - dróílámpák Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és Fia, Budapest, VI., Hajós-utca 41.