Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-10-12 / 41. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: !)«• KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Hangulatkeltés. Amióta a Balkánon a háborús készülődés megindult, illetve amióta a montenegrói hegyek között a mindig készenlétben lévő gyilkos szerszámokat csörgetni kezdték, azóta érdekes megfigyelést lehet tenni egyes lapjainkban. Minden módon azon vannak, hogy a magyar közvéleményt a „szövetségesek" iránti jóindulatra birják. Az egyik lap Szófiába és Belgrádba küld külön-külön tudósítót s ezek versengenek abban, hogy melyik tudja a „maga" nemzetét hősiebbnek, elszántabbnak, derekabbnak feltüntetni. Hogy közben a szerb leszólja a bolgárokat, a bolgár tudósító viszont a sárga földig lekicsinyli a szerb szövetségest, az más lapra, a hírlapi összhang s az egységes szerkesztés dicső lapjára tartozik. Abban azonban mindketten egyeznek, hogy külön-külön a „maguk" nemzetét minél rokonszenvesebbnek akarják feltüntetni. A másik újság nagy történeti visszapillantást közöl a Balkánkérdésről, mely oda csúcsosodik ki, hogy mivel Törökország nem tudott rendet csinálni a maga államában, ám csináljanak a kis balkán államok s teremtség meg ott a kultúrát, — miután persze saját hazájukban ezt már fényesen elvégezték. Arról persze, hogy annak előtte hányszor és mennyire szólta le ugyanazon lap, mily torzításai gúnyolta ki a barbár csernogócokat, a sertések röfögő hónát, alkalmilag a görögök elfajzott utódait, most kényelmes elfeledkezés esik. Van olyan lap is, amely még tovább menve a Széli Kálmánképü öreg Polit Mihály, szerb nemzetiségű képviselőt lépteti színre, hogy az átkos Bécs emlegetésével a magyarokat szerbbarátokká tegye s bizonyíttassa vele, hogy a magyarokat így nem fenyegeti az elszlávosítás veszedelme, ha a szerbek délre is kiterjednek, míg amúgy biztosan megszületik a trializmus, quod deus avertat. így erőlködnek honi lapjaink, vagy azoknak legalább is egy része s ez a rút, hálátlan magyar közönség mégis csak azt várja, rendületlen hittel s hő óhajtással, hogy mikor hallja az első érdemleges török győzelem hírét, hogy mikor reparálhatja ki a félhold azt a csorbát, ami Afrikában, hol flottája csekélysége miatt félig bénult volt, hirnevén esett. Bizony-bizony, ó Est, ó Világ és többiek, a magyar az erősen törökbarát, részben mert fajrokonokat lát benne, részben mert — bármint érvel agg Polit bácsi — a nagy nemzeti küzdelmek napjaiban éppen Bécs ellen a török volt erős támasza. Arról azonban, hogy a rácok és társaik valaha érdemet szereztek volna körülöttünk, nem szól magyar nyelvű krónika. Hiába minden, hiába még akkora országos politikai ellenzékieskedés hangulata, még az sem tántoríthatja el a magyar közvéleményt, hogy ezúttal talán a Ballplatzon is velünk éreznek. Tegyék, ha úgy kívánja a magasabb diplomácia, mi azért csak törökbarátok leszünk. Örülünk, ha kiállja ezt a négyes attakot, sajnáljuk, ha nem a négyek, de a muszka péuz és segítség talántán elnyomja. Amit, ha meglesz az olasz béke, bajosan hiszünk. Mindig előre tekintsünk! Múltkori cikkünkkel is, amely az egyes városrészek egymás iránti féltékenykedését hibáztatta, az előrelátó városvezetés és város fejlesztés elvének akartunk szolgálatot tenni. Jelen sorainkban még közelebb jutunk e feladathoz. A külső részek gyorsabb fejlődéséért sohase aggódjék egyetlen kulturigényü város sem. Söt örüljön rajta, mert ez a haladó jövő világos biztosítéka. Az ide tartozó példák idézésénél csak Magyarországban maradunk. Van itt is elég utánzásra méltó minta. Győr városa nem messze esik tőlünk. S mit látunk ott is ? Nemde azt, hogy a belvárosa nem bir kivetkőzni ósdi voltából, mig a külső és még külsőbb részei hatalmas arányú léptekkel fejlődnek és népülnek be szebbnél-szebb házakkal. És jut-e ott valakinek az eszébe a belváros érdekeiért meggátolni a külsörészek hatósági támogatását ? Hisz e fejlődő részekből az ipari és kereskedelmi haszon legnagyobb része csak a belvárosra jut. Pozsony városának a belvárosi része mozdul leglassabban a modern fejlődés utján. A külső részek azonban 10—-15 év óta új palotasorú utcákkal ékeskednek. S ezért Pozsony belvárosa nem neheztel, mert bdíUta. hogy egyelőre ez másképpen nem lehet és előrelátó ésszel kiszámítja, hogy a jelenben csupán a fejlődés üzleti hasznának nagyobb részét söpri fiókjába, nem sokára maga is a külső részekhez hasonló alakot ölt magára. Temesvár belső része is még mindig messze elmaradt egyes külső és modern A „PAPAI HÍRL

AP" TÁRCÁJA. M eg-torlás. Irta: Dóra. Néhány nap múlva lesz a főtárgyalás. Engemet is beidéztek tanúságot tenni törvény és világ előtt. Milyen lesz az Ítélet ?! — Nemosak a biráktől kérdem, de azoktól is, akik nem kénytelenek az irott betű szerint Ítélkezni . . . * Az a 1ó, amely a szürke, ősrégi Thuróczy kastély falait mossa, ott suttogott a domb alján is, amelyen a büszke, modern Domonky birtok palotája állott. A falu elszórt házai sürü, nagy erdőtől övezve, a tó köré csoportosultak. Nagyon hamis volt a tő vize. Aláásta a partokat és könnyen bele pusztult, aki közel lépett sötéten csillogó tükréhez. A falusiak kikerülték. Két öreg halász birta már évek óta a halászati jogot. Csónakjaik a Domonky-park szélén a nádasban elrejtve vesztegeltek. Nyers, otromba építmények voltak és elütöttek a birtokosok elegáns, karcsú vizi járműveitől, épúgy, mint a szalmafedeles viskók a büszke kastélyoktól. A paraszt gyerekek sohase merészkedtek a tóra. A faluval szemben aik volt a part és ott itatták a lovakat. Ilyenkor ott bukdácsoltak a gyerekek, kavicsot szedve, de a falusiak lehetőleg távol maradtak a tó vizétől. Még a halászok se szerették, pedig gazdag volt halakban. Hálójuk könnyen beleakadt a park mentén kiálló gyökerekbe, vagy vihardöntötte faóriások ágaiba, amelyek hatalmas karokként nyúltak ki a sötét mélységből ... A tó erősen megmarkolt mindent, ami birtokába került, — emberáldozatokat is, amiket régi időktől fogva kerített meg magának, — de nem adott vissza soha. A szomszédos birtokokon két asszony maradt özvegyen, két gyermek árván. Thuróczy Zoltánná a kis fiával és Domonky Kornélné a kis leányával. Nyolc éves volt a kis Domonky Eliz, amikor anyját elnyelték a tó hullámai. A gyermekre annyira hatott a katasztrófa, hogy utána senki sem ismert volna a gondtalan, vidám gyermekre, akit e kis parasztgyerekek tündérként bámultak. Az áldozatok közé tartozott a Domonky birtok utolsó tulajdonosa, Domonky Kornél is. Egy viharos, sötét estén nem jött vissza többé. Akkor készült el az új kastély és rögtön bevonult oda a gyász. Legjobb barátja pedig, Thuróczy ősrégi nemzedékének ifjú sarja, Thuróczy Zoltán, ugyanakkor hagyta el birtokát, sőt hazáját is és külföldre bujdosott. Idegen földben alussza örök álmát . . . A kis leány, aki rajongó szeretettel osüngött édes atyján, nagy beteg lett és az orvosok tudománya alig birta megmenteni az életnek. Iskola után a kis parasztgyerekek órákig álltak a kastélyba vezető fasor végén, némán bámészkodva az ablakra, amelyek mögött a fájdalmasan nélkülözött beteget sejtették. Gömbölyű arcukon sürün gurultak végig a könnyek, amiket szaporán törülgettek le kezük fejével. A büszke kastély, amelyet azelőtt tündérvárnak néztek, most a boldogtalanság tanyája lett. Felgyógyulása után Eliz többnyire a domb oldalán tartózkodott, ahonnan vágyódva nézett le a tóra. Szép aroa bánatos lett és néma fájdalom tükröződött szemeiben. Domonky né leányának nevelését teljesen a nevelőre bizta. Ha kikocsizott, két inas is kisérte, de a leányát sohase vitte el magával. Még a parkban ha sétált is, illő távolságban inas követte, — de a leányával nem sétált soha. Együtt ebédelt ugyan Elizzel ós a nevelőnővel, de osak nagy ritkán szólott a gyermekhez, akkor is hidegen, kimérten beszélt vele és a gyermek nagy könnyebbülten sóhajtott fel, ha vége lett az ebédnek. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F r FF technológiát végzett szabómester, Vago Uezso^^ Pápa, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. II 7T 1 r * ^^ kiváló minőség és csínos kiállításukért IVItí nK&lIH több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.