Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-31 / 35. szám

Nagyon praktikus, nagyon üdvös és igen célravezetőnek tartom azt, hogy a hivatalos hatalom, nem szakszerű hivatalos egyénekkel helyettesítteti magát az elnöki székben, hogy alkalmat és módot nyújtson a polgári elemeknek a véderőtörvény paragrafusaiba való nem felületes, hanem alapos betekintésébe, mert szerintem a nagyközönség bármily ragaszkodással, bármily tisztelettel és bármekkora bizalommal is viseltetik a hivatalos hatalom iránt, nagyobb megnyugvással fogad és vesz tudomásul bármit, reá még oly kedvezőtlent is, ha azt olyan egyén ajkairól hallja, akivel egy társadalmi tető alatt lakik és akivel egy és ugyanazon levegőt szívja. Már maga az a tudat, hogy a bizottság elnöki székében egy közismert, vele ugyanazon polgári terheket viselő polgárember és nem magas hivatalnok ül, csillapítólag és megnyugtatólag hat az idegességtől feszülő kedélyekre. A polgári elemnek ilyetén módon beavatkozási joggal való felruházása igen jó vért szül a nagyközönség minden rétegében és igen jó hatással van a philomililaristikumra is, mert jól esik tudnia mindeneknek, hogy bár a sorozó-bizottság elnöke, mint ilyen, ugyan törvényes helyettese a hivatalos hatalomnak és ugyanazon hivatalos hatalmat gyakorolja, mint amely annak a törvény értelmében dukál, mégis szivesebben áll a legény a mérték alá és a szülő is szivesebben adja oda a fiát, ha tudja, ha látja, hogy a bizottság teje egy a mi magunk embereink közül. Nem lehet erről tenni. Ilyen a nagyközönségnek mint tömegnek a pszihologiája. Kicsi okocskák nagy okozatokat produkálnak benne és szerinte. Űj színtársulat. E lapok hasábjain évek óta nem volt amolyan szokásos beharangozás a „szini szezón előtt". A színházat mi ma már oly kultúrszükségletnek tartjuk, amelynek kielégítésére nem kell az embereket lomtárból elő szedett hazafias frázisokkal felhívni. Az intelligencia fokmérője a szinházpártolás, de csak abban az esetben, ha a színház a pártolásra érdemes. Ellenkező esetben hiába minden siralmas elégia „Thália-papjainak elhagyatottságáról* s hiába minden lelkes buzdító szó a „hazafias* kötelességek teljesítésére. Köszönjük azt a kötelességet, amit dühvel teljesít az ember. Beharangozni, buzdítani ma sem akarunk. Ámbár, mikor évek után változás áll be a helyi színházi életben, akkor talán ez is jogosúlt lenne némileg. Ám mi mégsem tesszük. Megelégszünk csupán azzal, hogy a múlt tanúságai alapján rajzoljuk a jövő képét, már amilyen jövőt színházunknak mi óhajtanánk. Szalkay Lajos évek hosszú során át tartó összeköttetés után maga óhajtotta, hogy az a kötelék, amely őt Pápához fűzte, felbontassék. Belátta, hogy az utóbbi években alaposan megcsappant színházlátogatást ő fellendíteni már nem képes s anyagilag, erkölcsileg egyaránt jobbnak Ítélte magára azt a cserét, ami tényleg be is következett. Hogy miért fordúlt el közönségünk Szalkaytól, aki pedig sok jó szezónt látott városunkban, azt mi szini kritikánkban elégszer megírtuk. Egységes szellem, egységes, erélyes vezetés nem volt az ő társulatában, a rendezés pedig olyan nívón állott, hogy a helyi műkedvelők — s ebben nincs semmi túlzás — lenézhették e tekintetben a hivatásos színészekből álló társulatot. Rendezést említettünk már, holott olyanról, ami nem volt, felesleges is beszélni. Közönségünket bosszantotta az a fejetlenség, amit a színpadon látott, a diszletezés gyarlósága, a szerepnemtudások gyakorisága s egy-két színésznek kiválósága nem tudta feledtetni az összjátékok gyarlóságát. Kiállítás tekintetében is igen gyöngén állottunk az utóbbi években. Csak épp a legutolsó szezónban volt egy kis diszletfelfrissítő kísérlet, de ez is elég szűk térre szorítkozott. A színházba ma igényekkel megy az ember. Aki az igényeket kielégíteni nem tudja, vagy nem akarja, az maga vessen magára, ha a közönség elfordúl tőle. Pedig Pápán — s ezt nem a lokálpatriotizmus mondatja velünk — van elegendő műpártoló közönség. Csak meg kell adni neki azt, amit méltán megvárhat s akkor minden rendben. A színház ma bizonyos fokig üzleti vállalkozás. Üzleti vállalkozás befektetés nélkül nem képzelhető. Befektetés pedig a társulat tagjainak összeállításához, a társulat vezetéséhez, a rendezéshez s a külső kiállításhoz egyaránt kell. Az után a szezón után, amit a hozzánk jövő társulat igazgatója, dr. Patek Béla az idei télen át a győrieknek nyújtott, bizalommal várhatjuk pápai működését. Az igazgató maga modernül képzett szini rendező, ki a pozsonyi színházban nagyigényű közönség kritikáját dicsérettel kiállotta. A társulat, mint a beküldött névsor mutatja, nagy és erős. Szerepkör egy sincs betöltetlen, inkább egy szerepkörre több szinésze is van. A rendezésről az igazgatón kivül többen is gondoskodnak, hihető, hogy e téren nem hogy panaszunk nem lesz, sőt bizonyos előkelőbb nívóra fognak emelkedni előadásaink, amit oly régen fájóan nélkülöztünk. Nagy énekkar, katonai zenekar mind biztató előjelei az új színtársulat működésének, melyet őszinte örömmel s abban a reményben üdvözlünk, hogy ódon színházunknak vissza hozza régi fényét! Iskolai értesítők. IX. Gazdasági allisztképző iskola. Iskolai értesítőink sorából utolsónak a földmives iskolából altisztképző iskolává lett gazdasági tanintézetünk értesítője jelent meg, mint amelynek tanéve is csak a múlt héten zárult be. Az értesítőt az intézet érdemes igazgatója, Tar Gyula állította össze, minden tekintetben részletes tájékoztatást nyújtva az áldásosán működő iskoláról. A tantestület négy tagból állott, egy állást a többi tanerők helyettesítettek. A gazdasági altisztképző iskola első évfolyamának 16, a fennálása utolsó évét betöltő földmives-iskola második évfolyamának 27 tanulója volt. Szól az értesítő az altisztképző céljáról, az oktatás módjáról, a tanulók magaviseletéről, az iskolalátogatásokról, kirándulásokról s a tanítói tanfolyamokról. A tanári kar tagiai más tanintézetekben — az áll. tanítóképzőben, ref. theologián és tanítónőképzőben — is tanítottak. Beszámol az értesítő a növénytermelési kísérleti állomás felkérésére folytatott műtrágyázási kísérletekről s az intézet kultur kertjéből. Leírja az iskola gazdaságát földhasználati kimutatással s az állattenyésztését és kertgazdaságát. Az iskola vagyona 348.000 K. Az utolsó fejezetben a felvétel feltótelei olvashatók. Az altisztképzőbe csak 22. évüket betöltött tanulók vehetők fel. suhogását. Mintha Morfeusz, a jótékony tündér, konokul így szólott volna : — Nekem még a királyok se parancsolnak . .. A szegény uralkodó mindinkábbb fogyott, gyöngült, az idegei oly vékonyak lettek, mint a pókháló fonala, nem találta többé örömét az uralkodásban s a fényes csapatszemléket, melyeknok láttára máskor csak ügy dagadt a keble a jogos büszkeségtől, most álmosan, kimerülve, kedvetlenül nézte végig, miközben csak nagy fáradsággal tudott ülve maradni a legjámborabb lova hátán. Már-már attól lehetett tartani, hogy a szegény királyt valami komoly baj éri, mikor egy napon a testőrség kapitánya jelentkezett kihallgatásra a felségnél. — Mit kivánsz ? — kérdezte a fejedelem, akinek már minden szó a terhére volt. — Felséges uram, — szólt a testőrkapitány, egy vén, rezesoru tábornok — pardon, grácia öreg fejemnek, ha tolakodni merészelek, de igaz e, hogy fölkent fejedet már két hónap óta nem hajtottad álomra ? — A király Bzomoruan intett. — Ha igaz, — mondta a vörösorru hadfi — úgy áldott legyen az a pillanat, amelyben a Mert én osalhatatlan még a mai éjszakán bajodból kigyógyítlak . . módot tudok arra, hogy kipihened magadat. — Mi az a mód ? — kérdezte a fejedelem bágyadtan. A testőrök kapitánya egészen közel hajolt a királyhoz és olyan pillantással, aminővel a korhely Bacchust szokták ábrázolni a festőművészek, súgta, az álmatlan uralkodó fülébe : — Ceipj be, felség, vaosora után . . . — Mi az, hogy becsipjek ? — kérdezte a király csodálkozva. — Nem tudod, felség, mit jelent az, hogy becsipj ? Annyit jelent, hogy idd le magad egész a parkettig . . . És mit igyam ? — Mindent, ami a királyi pincéből kikerül . . . Előbb Bajorország vörösbarna levét, aztán a rüdesheimi szőlők nedűjét éa Tokaj csillogó aranyát . . . Majd a gyöngyöző italt, amivel Franciaország ajándékozta meg az emberiséget és az áldott, bár kiBsé erős csöppeket, amelyek Oroszország üstjeiből kikerülnek . . . Igyál sört, bort, pezsgőt, pálinkát össze vissza . . . Addig igyál, mig minden bánatodat elfelejted. — És mire lesz jó, ha ezt a sok kotyvalékot összeiszom ? — Arra, hogy végre-valahára kialudd magad ... A fejemmel állok jót, hogy úgy fogsz pihenni, mintha a jó tündérek rendezték volna el a párnáidat ... A király hosszasan elgondolkozott, azután reménykedve így szólott : — Jó, megpróbálhatjuk, kedvelt hivem . . . Ma este leiszom magam egész a sárga parkettig .. • A testőrkapitány a palotában maradt vacsorára, s ő tárgyalt a pincemesterrel is, a fölszolgálandó italokra vonatkozólag ... A király előbb csak nagynehezen merte lenyelni a kortyokat, később úgy érezte, mintha valami édes varázsital osusznék le a torkán. Éjfél körül úgy rémlet neki, hogy ismét pelyhesállu legénnyé lett, s éjfélután, mikor a lakájok gondosan lefektették, reggelig oly pompásan aludt, mint a tej . . . * Másnap, mikor Vasfejű Róbert szobráról a lepel szerencsésen lehullott, a király valami különös fájdalmat kezdett érezni a gyomra körül. Már reggel is nehéz fejjel ébredt, az agyírt^AflA^aI/^ szerint fehérnemüek, kabátok, ruhakelmék £11 lwli V lVU]le^jobb minőség-ben és legolcsóbb áron kaphatók: KRAUSZ ÉS KORÉIN dívatnagyáruházában, PÁPA.