Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-31 / 35. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A magyar mecset kapuja előtt. (Beöthy Zsolt egy pohárköszöntőjéből.) Győr, augusztus 29-én. .Egyiptomnak van egy nagyon régi tem­ploma, egy nagy mecset, a legrégibb mecset, amelyet ott még Egyiptomnak első mohamedán megalaptíój^ épített, amely azóta az egyetemes mohamedánság előtt a legnagyobb kegyeletes tiszteletben áll. Ennek a mecsetnek — Antur mecsetjének óriási udvara van. Ez az udvar szintere volt a világ história, a világerkölcsi történet egyik legjellemzőbb jelenségének. A Nilus nem akart áradni, éhínség fenyegette az egész országot, még pedig oly mértékben, hogy a legnagyobb veszedelemtől tartottak a moha­medánok s akkor, ott abban a mecsetben, az Egyiptomban élő összes vallásfelekezetek egy­szerre, egyidőben tartottak isteni tiszteletet: ott voltak a mohamedánok, scithák, szunniták, katholikusok érsekükkel, görögök pátriarcháikkal zsidók a rabijukkal, azon a nagy lelkigyakorla­ton ez a sokféle vallásos hagyományból eredő fohász együtt szállt föl a Mindenhátóhoz esde­kelni, hogy ennek a földnek adja meg a termő erejét ... A magyar lélek termő erejének egy ilyen isteni áldásos fohászra lenne szüksége, hogy kifejthesse erejéhez mérten azt a terjnést, amely a maga fennmaradásához szükséges és amellyel a világnak is tartozik. Egy ilyen isteni áldásra lenne szükség, ezt az isteni áldást azon­ban csak azzal a testvéri szeretettel és egyet­értéssel fohászkodhatjuk le, csak azzal a test­véri szeretettel s egyetértéssel érdemelhetjük ki, amilyen az az egyiptomi fohászkodás ter­mékenyítő hatása volt ..." A város költségvetése. Hétfői közgyűlésében fogja a kép­viselőtestület az 1913. évi költségvetést tárgyalni, amelynek eredményekép előre­láthatólag a városi pótadót a tavalyi mér­tékben — 65'4%-ban — állapítják meg. A tanács propoziciója ugyan a pót­adót nem kevesebb mint 9'7%-al csök­kentené az által, hogy a felekezeti iskoláknak nyújtott 26.734 korona a költségvetésből kihagyatnék, az előzmé­nyek után azonban, annak tudatában, hogy hasonló tanácsi propoziciót a köz­gyűlés már több izben visszavetett, nem látszik valószínűnek, hogy a képviselő­testület többsége e tekintetben más — szerintünk: a helyesebb — álláspontra tért volna s a hitfelekezeti segély meg­tagadásával a városunkban egyedül ra­cionális államosítást készítené elö. Való­színűnek látszik, hogy a segélyt ismét megadják s hogy így a pótadó kulcsa változatlan marad. Ezí a pótadó-kuÍQsat alacsonynak éppen nem lehet mondani. Tagadhatatlan ugyan, hogy csak túl a Dunán is a ve­lünk körülbelül egy fejlettségi fokon álló városok legalább is akkora pótadóval vannak megterhelve, söt vannak olyanok is, amelyeknél a pótadó az állami adó mértékét éri el, ez azonban nekünk vi­gasztalásul nem szolgálhat s nem változ­tat azon a tényen, hogy pótadónk általá­ban növekedö irányt mutat, s ha idén kivételesen változatlanul marad is, viszont az utóbbi 5—6 év alatt emelkedett foko­zatosan 45-röl 65-re. Ha kutatjuk az okot, amiért idén emelkedés nem állott be, hamar ráaka­dunk. Csökkent a szükségleti rész azzal a 6300 koronával, amit eddig a város a saját villamos telepének a közvilágításért fizetett. A telep mérlege — mint azt más alkalommal jeleztük — oly kedvező, hogy nem egész 10 évi fennállás után a város utcáit és tereit minden ellen­szolgáltatás nélkül képes világítani. Mint­hogy pedig az üzem állandó emelkedése révén, a telep jövedelmezősége mind nagyobb lesz, biztos kilátás van arra, hogy a telep mint jövedelmi forrás — mert a közvilágítás ingyenes szolgáltatása által máris az — mind jobban és jobban beválik s még az áramdíjak ugyancsak kívánatos leszállítása mellett is, a városi lakosság pótadó-terheit könnyíteni fogja, aminthogy idén is 2°/o-al könnyíti. Ez az egy példa ékesen bizonyítja egyszersmind azt, hogy jól szervezett és körültekintően vezetett városi üzemnél mi sem látszik célravezetőbbnek a város pénzügyeinek javítása terén. Mert hiába: a fejlődés útját elzárni nem lehet. Ennek a városnak — legfökép szociál-higiéniai terén — meg lesznek nagy kiadásai, melyeknek csak úgy felelhet meg, ha a A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. Takarodó. A csillagfényes nyári estnek csendjén Fátyol terül kertem virágira, S egyszerre csak a barna ürt becsengvén, Takaródéra szól a trombita. Hangját kiséri öntudatlan lelkem, S veri amott a dobnak ütemét, Hajdan számlálgatok a nagy keservben, Szabadságunk egy nappal közelébb. Azóta majd két évtizednek ujja Virágverőn kopogott rajtam át, S lelkem ezerszeresen visszazúgja A takarodó hivó szózatát. Amint vele az évek fogynak egyre, Az ifjúság s menő életszakok Szivemben fürgén mintha egy dob verne Takarodót, — itt nem maradhatok. S már vélem hallani a végső estén A hazaintő hangos harsonát, Örök szabadságom felé közelgvén A néma börtönön, a siron át. Kisteleki Ede. Saul l>ái-ó bukása.. Irta: Szomaliázi István. Több volt tizenöt événél, hogy az öreg Saul báró az ország ügyeit intézte, tizenöt évig küzködött az ellenzékkel, alkudozott a saját párt­jával, — néha az utóbbi még nehezebb volt, mint az előbbi — tizenöt évig ragyogott fölötte a fejedelem jóindulatának napsugara, amikor egy napon váratlanul beütött a katasztrófa. Bé­kés időkben, amikor a politika egén egyetlen felhő Bem borongott, egyszerre, azt lehetne mon­dani, hogy öt rövid porc alatt meghúzták a harangot az ősz államférfiú karriérje fölött. Ak­kor bukott meg, amikor pártjában jóformán egyetlen ellensége se volt, mikor az ellenzék megjuhászkodva elhallgatott, mikor koronás ura állandóan kitüntette rokonérzésének állandó jelei­vel. Féltízkor még ő volt az ország első embere, — tizkor már mindazok letárgyalták, akiknek az ország sorsában részük van. A mondott napon történt ugyanis, hogy Vasfejű Róbert, a hires hadvezér szobrát az ország fővárosában leleplezték. A birodalom, mely dicsősége javarészét a busz évvel azelőtt elhunyt hősnek köszönhette, hálásan viselkedett a halhatatlan patriótával szemben; ércszobrát impozáns nagyságban állította fel a székváros piaoán. Vasfejű Róbert komoran szögezte pillan­tását a távol kékellő hegyek felé, jobbját büsz­kén emelte a levegőbe, s komor sasszeme körül­belül ezt mondta : — Mindezt a világverő kardomnak köszön­hetitek . . . Gondoljatok kegyelettel reáaa, aki a félvilágot megszereztem számotokra. A leleplezés világraszóló ünnepén a fél ország ott szorongott a piacon. A büszke nemes urak otthagyták kastélyukat s lovon jöttek fel a birodalom székvárosába, hogy koszorujokat a halhatatlan hős lábihoz tegyék. Az óriási teret a polgárok lelkes sokasága fogta körül. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F W ^ WW technológiát végzett szabómester, vago Dezső ^^ Pá D a. Fő tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. •Kjr 1 r t kiváló minőség és csínos kiállításukért MUnKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents