Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-17 / 33. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Tűzoltóink. A pápai önkéntes tűzoltó­testület jubileuma igen jó alkalom lenne arra, hogy az ideálizmus hanyatlásáról elmélkedjünk. Mert ha cinikus emberek gúnyosan is mosolyog­nak a tűzoltókon, akiket szerintük csak az uni­formisban kérkedés hiúsága vezet a kockázatos munka terére, — ha emberek, akik csak kriti­zálni tudnak, de cselekedni nem, olcsó élcelő­désüket gyakorolják ezen is, mint minden más altruista intézményen, a társadalom nagy zöme hálával és tisztelettel tekint fel erre a lelkes se­regre, amely igazán minden reménye nélkül a jutalomnak kockáztatja értünk életét, amely élet pedig az ő családjának bizonnyal van olyan be­cses, mint a cinikus urak drága bőre a saját családjuknak. Ámde a lelkes sereg fogyóban van. S ha ezt most a mi derék és érdemes testüle­tünk jubileumán szomorú szivvel megállapítjuk, e jelenségben mint tükörképben a mai kornak eszményektől távolodását látjuk. Hogy is volt 40 év előtt, mikor a mi önkéntes csapatunk alakult ? Ur és polgár, szegény és gazdag kezet fogott egy tisztán ideális cél szolgálatában. Egy közös érzés lelkesítette a sziveket, közös cél acélozta az izmokat s az osztálykülönbségek el­enyésztek. Ha ma nézzük a tűzoltó-csapat össze­állítását, az „urak"-at hiába keressük. Egy-kettő ha akad mutatóba, de a többi — a kritikusok táborába állt. A polgárok, a jóravaló kézműve­sek, ezek alkotják az egyesületet, bizonyítva, hogy bennük több önzetlen jó szándék van a köz szolgálatára, mint azokban, kik csak szájjal hirdetik a szép elveket. Lehet, hogy ez csak időleges kórjelenség és kórtünet, amely meg­szűnni és gyógyulni fog, ám ha nem, azok, kik ma vannak a tűzoltók derék csapatában, annál inkább érdemesek tiszteletünkre, becsülé­sünkre csak úgy, mint 40 év előtti elődjeik, az alapítók! Három kérdés. E három aktuális városi kérdés a kővetkező: a bettermen, vagyis a telek értékének emelkedése utáni adó; a bel­városban az ezután épülő házak pótadó mentessége; a tisztviselő telep ügye igaz megvilágításban. E három dolog közül bármelyik külön álló cikk keretét is követelhetné magának. Ámde mi mostan csupán általánosságban kívánunk .velők foglalkozni és ez úton főlhivni rájok a közügyek iránt érdeklő­dők figyelmét. Ami az elsőt, a telek érdekének emel­kedése utáni adót illeti, ez az új adó­nemre vonatkozó óhajtás már több év óta időnkint föl-fölvetödött közvélemé­nyünk napirendjére és mint értesülünk, már a városi jogügyi bizottság fóruma elé is eljutott. Nem tudjuk, mi a felfogása e javas­latról a nevezett bizottságnak. Annyit azon. ban föltételezhetünk ismert körültekintésé. röl, hogy elsietni e dolgot nem fogja. Mert ezen új adónem csak első látszatra tűnik föl tetszetősnek és elfogadhatónak, de jól szemügyre véve érdemleges súlyát, inkább károsnak, mint hasznosnak Ígérkezik a közre. E javaslat előnyös oldalául azt eme­lik ki, hogy ott, ahol a város közpénzén, közmunkájával valamely eddig elhagyott telek, vagy telkek, esetleg utcák háztelkei értékben megnövekedtek, az illető szeren­csés háztulajdonosok méltányos viszont­szolgálatul az értékemelkedés bizonyos nagyságú percentjét fizessék be a városi pénztárba. Hogy milyen formában történ­jék ez a lerovás, már csak mellékes. Ha könnyen és igazságosan lehetne ezt az értékemelkedést megállapítani, még csak valahogy megférnénk az új adóval. De kiszámítani megnyugvást keltő közeli pon­tossággal, hogy a telek, vagy más ingatlan értékének megnagyobbodásában mennyi része van a városnak és mennyi más körülményeknek, igen nehéz feladat. Igen könnyen lenne itt úrrá az ötletszerűség, amiből első sorban fakadna a sok panasz s a még több reklamáció. És ha nem gyakor­lott szakhivatali kar, hanem erre választott bizottság körébe kerülne a megállapítás tiszte, a bizalom hamar meginogna és az igazságtalanságok hol alapos, hol nem alapos vádjától hangzanék a város tanács­terme minden gyűlés alkalmával. A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA, A felelős. Irta: Szabóné Nogáll Janka. Egyszer eljött a régi, öreg doktorom ée friss levegőt, nyugalmat, rendes ételeket s jó, ártatlan embereket rendelt, orvosságok, • tenger és magános bolyongások helyett. Hát összeszed­tem a sátorfámat s azzal a szándékkal ültem fel a reggeli vonatra, hogy megyek, mendegélek. Valahol majd csak megtalálom a recepthez való­kat. A legelső jóformáju falunál leszállok s pár hétre megtelepszem. Akkor éppen nem a válogatós napom, hanem a nem-bánom napom virradt rám — az asszonyok elhatározásait az ilyen más-más for­májú virradatok igazgatják — s alig pár órai robogás és nézegetés után már mégis találtam a falumat. Szelid, zöld hegyek ölében melegedett, fényes tornyú, pirosfedelü templom őrködött felette, virágos hársak ringatták álomba s egy messziről jövő, de nagyon siető patak mesélt I neki arról, hogy valószínűleg a hegyeken tűi | is tart még a világ. A kupé ablakából éppen egy kis mohos fedelű házra lehetett látni. A háznak csak két ablaka volt, de ez gyönyörűen csillogott. Nagyon szeretem az apró, féayes ablakokat. A nagy tükörablakok előtt mindig meghök­kenek. Ugy tetszik: hideg, kegyetlen, gőgös úr néz le rám és nem igér semmit. De az apró ablakok mindig integetnek. Barátságosan, hamis­kásan, mint az emberi szemek, ha már bozon­tos, ősz szemöldökök alatt húzódtak meg. Erre, osak erre, majd meglátod, hogy milyen jó lesz itt . . . Megfogtak ezek az apró ablakok s leug­rottam a csomagommal együtt. A vonat termé­szetesen tovább repült és ón aggodalmasan kezdtem körültegintgetni: — Hé, ninos itt senki ? Vasutas ember jött hozzám ós segített a holmit nézni. — Hogy hivják ezt a falut? — Szentistván. — Mit gondol, lehet szobát és ellátást kapni ? — Megengedem . . . Nyáron kijön az úr­féle ide is. Odafenn a templomon túl, P. Nagy Kelemenéknél van kert is, kilátás is. A zs . . . — megkövetem — a városi urnák csak a' kell. Tessen fölmenni, csak erre egyenesen. — Tessen . . . De hát a holmi ? — Azt meg fölviszi a felelős, mert az gyorshoz is, személyeshez is legyün ós akár van pasasór, akár ninos, azt egyenesen Kelemenék­hez vezeti. Ez már beszéd! Van magva is: valaki, biztosan a felelős, már rohan is erre a kis piroB vasúti zászló hivogatására. De kicsoda ez a felelős és miért felelős ? Biztosan éreztem: hogy semmi köze ainos a nagy F.-hez, az anyakönyvben nem ezen a néven jegyezték be, hanem csak szerezte, valami furcsa, vidám, vagy éppen tán szomorú, de köztudomásu eset folytán. Sok van ilyen. A falu csak így ismeri, a vezetéknevét, még a keresztnevét ia régen elfelejtette. — Ehun van ni — mutatta be a vasutas, mikor hozzánk érkezett. A felelős pislogott, röhögött, lihegett, izzadt, törülközött. De mindent olyan passzióval, hogy osak úgy ragyogott. így osak olyan em­ber néz, nevet, izzad ós törülközik, akinek holta napjáig rendben van a szénája. Hej pedig, de A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • • F w ^^ WW technológiát végzett szabómester, Vago UCZSO,^^^ PáDa. Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kivánatra vidéken [is megjelenek. "M |f 7T f ' * t-m kiváló minőség és csinos kiállításukért iVllíflKd^íill több orsz* kiállításon érmekkel kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents