Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-07-27 / 30. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>« KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 18. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. „Cid". (Szid.) Mikor négy év előtt Groinon Dezső golyót röpített a mellébe, mert nem látta a lehetőségét annak, hogy úgy élhessen, ahogy eddig élt s mikor az orvostudomány a legnagyobb erőfeszítéseket tette, hogy visszaadja öt az életnek, önkéntelenül arra gondolt mindenki: Minek mindez ? Hisz ha megél, ugyanazt a helyzetet találja maga előtt, ami miatt revolvert vett kezébe ? Ha megél, szegény lesz, ami nem akar lenni, mert 70 év után nem tud az lenni. És megélt és nem lett szegény. Élhetett tovább is úgy, ahogy 70 évig élt... Mi módon történt ez, senki nem kutatta. De most, hogy meghalt Gromon, kiszivárog a hire. Van ebben az országban egy igen öreg úr, aki nem is úr, hanem a „Cid". Mi áz a „Cid?" Fordítása csak annyi „Űr" de értelme: a lovagiasság eszményképe. így hivták a mórok legnagyobb ellenfelüket Don Rodrigo Diazt. Valamint a középkorban csak egyet illetett méltán ez a név, úgy a mi időnkben is alig van ma Cid, mint az, aki Gromon Dezsőt négy évre ismét visszaadta önmagának s magyar társadalmunknak. Ugyanez a Cid az, aki egyetlen fiát elvesztette s ötszáz koronával lep meg egy honvéd őrmestert, akinek hatodik fia született. Mit jelentene a hazai ipar ? Országunk fejlődésének egyik legnagyobb akadálya az ipar hiánya. És hogy iparunk nem fejlődik kellőképpen, annak egyedül ama rettenetes indolenciánk az oka, mellyel a hazai gyártmány ellen viseltetünk. Nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy a külföldi ipar azért lett nagy és hatalmas, mert azt először a saját országbeli lakók pártolták és mikor már gyökeret vert és erősen kifejlődött, indult az egész világot meghódító útra. Hogy mit jelent egy országra az ipar, ezt már számtalanszor elmondottuk. Mindazonáltal alább közre fogjuk adni a „Magyar Utazó Kereskedő" cimü szaklapban Komlós Sándor kereskedelmi utazó egyik találó cikkét olvasóink okulására. A cikk, mely bár csak a ruházati szakról szól, de szólhatna — sajnos — bármely szakmáról, a következő : „Az uri mód rohamosan terjed Magyarországon. A lefolyt évben több mint két milliárd értékű árut vásároltunk a külföldről. És ennek a rengeteg összegnok körülbelül egyharmadát fonó szövőipari és egyéb ruházati cikkekre költöttük. Pedig a mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk és az erdészetünk fölös termékeiért a külföldtől cserébe egy milliárdot sem kaptunk a mult évben. Attól kell tehát tartanunk, hogy az az uri mód terjed nálunk, amely a tönk felé vezeti az országot. Sokat költünk a ruházkodásra, többet, mint valaha, de a külföldnek adózunk vele. Pedig ez a nagy fogyasztásunk elég volna arra, hogy a kivándorló munkások százezreit itthon foglalkoztassuk, iparunk megerősödjék, kereskedelmünk felvirágozzék és így könnyen viselhessük el egy modern kultúrállam terheit. Nem szándékozom az iparfejlesztés fontosságáról annyiszor elmondott bölcs tanácsokat ismételni. A magam szakmájából vett gyakorlati tapasztalatokat kívánom felhozni annak igazolására, hogy a hazai ipar fejlesztése, legalább abban a szakmában, amelyben én működöm, nem is olyan nehéz feladat és igen hálás munka volna. Kész ruházati cikkekkel kereskedem huszonöt év óta. Mint a többi szaktársaim, osztrák és angol készítményeket hoztam forgalomba. De csakhamar beláttam, hogy el tudnánk lenni az osztrák készítmények nélkül, mert a tömeggyártó konfekcióiparhoz meg van nálunk a kellő alap, a természetes kiindulási pont és a sikernek minden előfeltétele. Mint kereskedő nap-nap után észlelhettem, hogy kisiparunknak milyen öldöklő versenyt támasztanak az osztrák nagyüzemek. Évrőlévre növekedni láttam az osztrák konfekciónált áruk behozatalát, a kész ruházati cikkek kelendőségét. És a statisztikából most azt láttam, hogy ez a behozatalunk, mely 1903-ban 67 és fél millió korona értéket képviselt, 1911-ben több mint 118 millióra rúgott, tehát nyolc óv alatt majdnem megkétszereződött. Nyilvánvaló, hogy közönségünk sokkal többet költ ruházkodásra, mint azelőtt, de a magyar kisiparnak ebből nincs semmi haszna; a 118 millió korona értékű árut túlnyomórészben az osztrák nagyüzemekben foglalkoztatott osztrák kisiparosok készítik. Ausztriában is hanyatlik a kisipar, de ott a kisiparosok nem pusztulnak, mert keresetet biztosítanak nekik a nagyüzemek. Nálunk a nagyüzemek a szükségletnek csak csekély részét fedezik. Az 1906-iki nagyipari termelési statisztika adatai szerint nagyüzemeink termelése a készruhanemüekben mintegy 15 millió korona, fehérnemüekben 4

1/

2 millió korona, uridivatcikkekben 300.000 korona, A „PAPAI HÍRLAP" TAROAJA. Kolmár József levele és versei. Pozsony-Eldorado, 1912 február 10-én kezdettem, végeztem 14-én. Hajdanában kedves tanítványom, ma Öreg barátom ! Az isteni Gondviselés rendelte jó Sorsom sugalta lelkednek azt az elhatározást : hogy beoses leveleddel hozzám fordulj ós fölfedezd magadat előttem. Csak az istenáldotta hosszú életnek jut ily ritka szerencse, hogy egy 17 éves kedves tanítványt egy 32 éves tanár két emberöltő { = 60 óv) után viszontláthasson (bár osak levélben). Amily ritka, éppoly drága viszony. Régi szeretet a legnemesebb óborhoz hasonló. Ezt a közvélemény után mondom, magam kompetens nem lehetek, mert boruemisza vagyok. Ez is egyik emeltyűje hosszú életemnek. Közbevetőleg mondva, ismert kortársaim, köztük rokonim, barátim — még a legerősb konstitúciók is 60—70 között bezárták az életet (sőt a legtöbben már 40—50 közt) és mi oknál fogva ? Azért, mert csupán borral étkeztek. Pedig az emberi test konyhája a gyomor, éppen úgy, mint a házi konyha, az ételek megfőzéséhez, hígításához tiszta viret kiván. A borral megemósztett ótelekből keletkező vér lassan-lassan megromlik, elmeszesedik, podagrásodik etcetera. A Egy hónap múlva, tehát jövő március 18-án lesz kerek 60 éve annak, mikor az én Szekeres Miskám az osztály nevében üdvözölt nevemnapján; kedves ajándék kiséretóben (köztök a 60 évi használat dacára, még ma is egészen ép evőkanál). Lelkem tükrében élénken őrzi képzeletem szerény, kedves deákarcodat. (Bár összehasonlíthatnám mostani fényképeddel!) Ezt az istenadta ritka szerencsét tehát becsüljük meg és kultiváljuk az édes barátságot, mig fenn van napunk ; mert közeledik az öreg este. Édesítsük egymás életét, tehetségűnk szerint. Közöljük egymással őszintén lelkivalónkat, mozdítsuk elő az élet iránt való érdeklődést. Azért irkálom számodra az ide zárt költeményeket, hogy Neked is hasonló örömöt, lelki gyönyört nyújtsanak, mint nekem. És most beszélgessünk öreg-magunkról. Először is Rólad akarom megtudni, kedves Öregem: hogy vagy ? mint özvegy ember ós gyermekeit szárnyukra boosátott boldog apa, továbbá kiórdemült esperes ós 77 (kőt kasza !) éves Verbi Divini Minister, megérdemelnéd, hogy legalább félig penzióban, azaz, kellő nyugalomban, saját passziód szerint intézhesd tevékenységedet. Mert munka nélkül nincs élet. Célunknak kell lenni, s törekvő tervünknek, mig élünk s remélnünk a sirig. Dum spiro, spero. A makrobiotikának ez a legfőbb titka: hogy kedvünk legyen az élethez, mert van kedves tervünk, melyet ki akarunk vinni, szóval sok dolgunk van, nem érünk rá betegeskedni, vagyis, ami ezt okozza: mórtékletlenkedni! Itt elmondom Neked futtában, dió vagy inkább magyaróhéjban az én hosszú óletem fő mozzanatait. Kezdve életkorom harmadik 9-es periódusával. A legnagyobb számegysóg : a 9 nagy szerepet játszik emberi életünkben. A 9 óvvel gyermekek vagyunk, fogainkat elvesztjük, de újakat kapunk ; a duplájával (99) újra gyermekek vagyunk, de elvesztett fogaink helyett már újat nem kapuuk. Te most 77 éves vagy, kót év múlva eléred a legnagyobb három egység elsejét a 16 ot, mint 79 éves (7 + 9=16), 89 évedben, a 17-et (8 —|— 9 = 17), és 99-el a 18-at (9 + 9 = 18). Ez a legnagyobb egység, melyet a mai ember elérhet, és pedig csakis egyszer érhet el, hogy másodszor is elérhesse, 189 évet kellene megérnie (1 -f- 8 + 9 = 18). Ami csak Mathusalem korában történhetett. De térjünk, a dologra. Szegény kálvinista deák voltam. Apám hétszilvafás nemesi birtokán A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I f W ^^ WW technológiát végzett szabómester, vago UGZSOPápa, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. II Jí 1 r * ^^ kiváló minőség és csínos kiállításukért iVIllOKaílIl több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.